Posts Tagged ‘Nemzeti internet figyelő’

Morvai Krisztina kérése.

november 14th, 2014

Miért keresnek olyan keveset a magyarok?

– brüsszeli tudatlanság és lelketlenség

Morvai.Krisztina:

Ma reggel 4-kor keltem, hogy elérjem a hajnali repülőt, és idejöjjek Brüsszelbe egy ígéretesnek tűnő tanácskozásra az európai munkabérek alakulásáról. Nem tudom, miért vártam csodát. Szokás szerint többségében lelketlen, szívtelen robotemberek voltak jelen előadóként és hozzászólóként egyaránt.
morvai-krisztinaAz egyik fő mondanivalójuk az volt, hogy a posztszocialista országokban, főként Magyarországon azért nagyon alacsonyak a bérek, mert kisebb a produktivitás, azaz a munka hatékonysága, mint Nyugaton. A másik fő mondanivaló az volt, hogy lehet ugyan, hogy Magyarországon és néhány más tagállamban 60-80 ezer forintot keresnek emberek, de a szegénység nem érinti az alacsony keresetű embereket, csak a munkanélkülieket. Felszólalásomban először is mosolyogva az előadó szemébe néztem, és őszinte érdeklődéssel rákérdeztem:
“Lenne kedves elmagyarázni, hogy pontosan mi a különbség egy Magyarországon dolgozó magyar ápolónő és egy Ausztriában dolgozó osztrák ápolónő hatékonysága között?” Majd pedig felhívást intéztem az európai parlamenti képviselőkhöz. Ebben egy kísérletre kértem őket. A kísérletben részt vevők feladata, hogy képviselői fizetésükből megtartanak havi 250 eurót, azaz 75000 forintot, a többit jótékony célra ajánlják fel. Így élnek egy évig, majd beszámolnak a parlament teljes ülésének arról, hogy amit megtapasztaltak, az szerintük szegénység-e, vagy valami más? Hozzátettem, hogy a kutatás hitelességéhez 100 EP képviselőre lenne szükség. Én máris jelentkezem elsőnek, és várom a következő 99 önkéntes jelentkezését.
Mindkét felvetésemre némi zavarodottságot éreztem – nem is értem, miért. Arra szeretném kérni a Kedves Olvasókat, hogy személyes történetek megírásával segítsenek meggyőzni európai parlamenti képviselőtársaimat arról, hogy Magyarországon munkahellyel és jövedelemmel rendelkezők is élnek szegénységben, továbbá arról, hogy a magyar és a nyugati munkavállalók “hatékonysága” között semmiféle érdemi különbség nincs, legalábbis a nyugatiak javára aligha van.
Köszönöm szépen a munkámhoz nyújtott segítségüket, minden Kedves Olvasónak szebb jövőt és szebb jövedelmet kívánok Brüsszelből!
Krisztina

forrás: Internetfigyelő

“Ma Orbán újból felteszi a kipáját!”

május 4th, 2013

seggnyalásMegkezdődött az anticionista tüntetés a Vértanúk terén. A rendőrség nagy erőkkel vonult fel, jelentősebb fennakadás egyelőre nem történt, bár nem könnyű megközelíteni a helyszínt.

xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx

A helyszínen tartózkodó tudósítónk jelenti, a demonstráció helyszínét, a Vértanúk terét a Bajcsy-Zsilinszky út felől lehetetlen megközelíteni. A kis utcákat lezárták, daruskocsikkal imitálnak munkát. A Vadász utcában például több tucat kutya látható egy kerítés mögött, akiket – valószínűleg állatvédők- vödörből etetnek… Read more »

Article source: http://internetfigyelo.wordpress.com/2013/05/04/ma-orban-ujbol-felteszi-a-kipajat/

Cion-cápa!

május 3rd, 2013

Két szemem: szégyen, homlokom:
gyalázat,
S a szívem, oh, jaj, színig fájdalom
Mivé tettétek az én szép hazámat?
Hová süllyedtél, pusztuló fajom?
Fetrengsz a sárban, népek nyomorultja,
Rút becstelenség magad és neved, –
Én mit tegyek már? – Romjaidra hullva
Lehajtom én is árva fejemet.

Laokoon kínja, Trója pusztulása
Mesének oly bús, sorsnak oly magyar:

A sírgödör hát végképp meg van ásva,
A föld, mely ápolt, most már eltakar;
Búm Nessus-ingét nem lehet levetnem,
De kínja vád s a csillagokra száll,
Ha végzetem lett magyarrá születnem:
Magyarnak lennem mért ily csúf halál?

Nemzet, mely máglyát maga gyújt magának,
És sírt, vesztére, önszántából ás,
Hol száműzötté lett a honfibánat
És zsarnok gőggé a honárulás, –
Hol a szabadság őrjöngésbe rothad
S Megváltót s latrot egykép megfeszít,
Hol szívet már csak gyávaság dobogtat, –
Ah, rajtunk már az Isten sem segít!

Pattogva, zúgva ég a magyar erdő,
Az éjszakába rémes hang üvölt,
Lehullt az égből a magyar jövendő,
Millió göröngyre omlik szét a föld ;
De bánatomnak dacra-lázadása –
Mint őrület, mely bennem kavarog –
Fölrebben most is egy-egy szárnycsapásra,
Még nem haltam meg, – élni akarok!

A mindenségbe annyi jaj kiáltson,
Ahány magyar rög innen elszakad;
A tíz körmömmel kelljen bár kiásnom,
Kiásom a földből a holtakat:
Meredjen égnek körül a határon
Tiltó karjuknak végtelen sora,
S az ég boltján fönt lángbetűkkel álljon
Egy égő, elszánt, zordon szó: soha!

Soha, soha egy kis göröngyöt innen
Se vér, se alku, se pokol, se ég –
Akárhogy dúl most szent vetéseinkben
Idegen fajta, hitvány söpredék:
E száz maszlagtól részegült világon
Bennem, hitvallón egy érzés sajog : Magyar
vagyok, a fajomat imádom
És nem leszek más,
inkább meghalok!

Uram, tudd meg, hogy nem akarok élni,
Csak magyar földön és csak magyarul.
Ha bűn, hogy lelket nem tudok cserélni,
Jobb is, ha szárnyam már most porba hull:
De ezt a lelket itt hagyom örökbe
S
ez ott víjjog majd Kárpát havasán
És belesírom minden ősi rögbe:
El innen rablók, – ez az én hazám!

És leszek szégyen és leszek gyalázat
s ott égek majd minden homlokon
S mint bujdosó gyász, az én szép hazámat
A jó Istentől visszazokogom;
És megfúvom majd hitem harsonáit,
Hogy tesz még Isten gyönyörű csodát
itt:
Bölcsővé lesz még minden ravatal, –
Havas Kárpáttól kélő Adriáig

Egy ország lesz itt, egyetlen s magyar!

Article source: http://internetfigyelo.wordpress.com/2013/05/03/cion-capa/

Jobbik közlemény: Orbán tartsa tiszteletben a bíróság döntését!

május 3rd, 2013

Két szemem: szégyen, homlokom:
gyalázat,
S a szívem, oh, jaj, színig fájdalom
Mivé tettétek az én szép hazámat?
Hová süllyedtél, pusztuló fajom?
Fetrengsz a sárban, népek nyomorultja,
Rút becstelenség magad és neved, –
Én mit tegyek már? – Romjaidra hullva
Lehajtom én is árva fejemet.

Laokoon kínja, Trója pusztulása
Mesének oly bús, sorsnak oly magyar:

A sírgödör hát végképp meg van ásva,
A föld, mely ápolt, most már eltakar;
Búm Nessus-ingét nem lehet levetnem,
De kínja vád s a csillagokra száll,
Ha végzetem lett magyarrá születnem:
Magyarnak lennem mért ily csúf halál?

Nemzet, mely máglyát maga gyújt magának,
És sírt, vesztére, önszántából ás,
Hol száműzötté lett a honfibánat
És zsarnok gőggé a honárulás, –
Hol a szabadság őrjöngésbe rothad
S Megváltót s latrot egykép megfeszít,
Hol szívet már csak gyávaság dobogtat, –
Ah, rajtunk már az Isten sem segít!

Pattogva, zúgva ég a magyar erdő,
Az éjszakába rémes hang üvölt,
Lehullt az égből a magyar jövendő,
Millió göröngyre omlik szét a föld ;
De bánatomnak dacra-lázadása –
Mint őrület, mely bennem kavarog –
Fölrebben most is egy-egy szárnycsapásra,
Még nem haltam meg, – élni akarok!

A mindenségbe annyi jaj kiáltson,
Ahány magyar rög innen elszakad;
A tíz körmömmel kelljen bár kiásnom,
Kiásom a földből a holtakat:
Meredjen égnek körül a határon
Tiltó karjuknak végtelen sora,
S az ég boltján fönt lángbetűkkel álljon
Egy égő, elszánt, zordon szó: soha!

Soha, soha egy kis göröngyöt innen
Se vér, se alku, se pokol, se ég –
Akárhogy dúl most szent vetéseinkben
Idegen fajta, hitvány söpredék:
E száz maszlagtól részegült világon
Bennem, hitvallón egy érzés sajog : Magyar
vagyok, a fajomat imádom
És nem leszek más,
inkább meghalok!

Uram, tudd meg, hogy nem akarok élni,
Csak magyar földön és csak magyarul.
Ha bűn, hogy lelket nem tudok cserélni,
Jobb is, ha szárnyam már most porba hull:
De ezt a lelket itt hagyom örökbe
S
ez ott víjjog majd Kárpát havasán
És belesírom minden ősi rögbe:
El innen rablók, – ez az én hazám!

És leszek szégyen és leszek gyalázat
s ott égek majd minden homlokon
S mint bujdosó gyász, az én szép hazámat
A jó Istentől visszazokogom;
És megfúvom majd hitem harsonáit,
Hogy tesz még Isten gyönyörű csodát
itt:
Bölcsővé lesz még minden ravatal, –
Havas Kárpáttól kélő Adriáig

Egy ország lesz itt, egyetlen s magyar!

Article source: http://internetfigyelo.wordpress.com/2013/05/03/jobbik-kozlemeny-orban-tartsa-tiszteletben-a-birosag-donteset/

Ez volt az előkészítés? (Izraeli katonák Táborfalván) – Gondolatok a Zsidó Világkongresszushoz (NIF kommentárral)

május 3rd, 2013

háború a nemzet ellen_orbánIzraeli megszállók, titkos atomrakéták Táborfalván

Orbán Viktor kimutatta a foga fehérjét! Ugyanis utasította Pintér Sándor belügyminisztert, hogy minden törvényes eszközt használjon fel a szombatra, Budapestre tervezett „alkotmányellenes” anticionista rendezvény megakadályozására, szembeszállva az érvényes bírósági ítélettel is, miszerint a tiltakozás törvényes!

Tehát Orbán saját népe és a törvény ellen fordult! Gyurcsány még sunyin támadott rá a magyarságra (jelezve, hogy nem ünnepelhetjük az ’56-os forradalmat, nem gondolhatunk nemzeti függetlenségre!), de Orbán Viktor már nem is leplezi, hogy a magyarság elnyomását, eltiprását készíti elő!… Read more »

Article source: http://internetfigyelo.wordpress.com/2013/05/03/ez-volt-az-elokeszites-izraeli-katonak-taborfalvan-gondolatok-a-zsido-vilagkongresszushoz-nif-kommentarral/

Az egyszerű polgár kérdez! – avagy: Ki a fontos, miniszterelnök úr?

május 3rd, 2013

Két szemem: szégyen, homlokom:
gyalázat,
S a szívem, oh, jaj, színig fájdalom
Mivé tettétek az én szép hazámat?
Hová süllyedtél, pusztuló fajom?
Fetrengsz a sárban, népek nyomorultja,
Rút becstelenség magad és neved, –
Én mit tegyek már? – Romjaidra hullva
Lehajtom én is árva fejemet.

Laokoon kínja, Trója pusztulása
Mesének oly bús, sorsnak oly magyar:

A sírgödör hát végképp meg van ásva,
A föld, mely ápolt, most már eltakar;
Búm Nessus-ingét nem lehet levetnem,
De kínja vád s a csillagokra száll,
Ha végzetem lett magyarrá születnem:
Magyarnak lennem mért ily csúf halál?

Nemzet, mely máglyát maga gyújt magának,
És sírt, vesztére, önszántából ás,
Hol száműzötté lett a honfibánat
És zsarnok gőggé a honárulás, –
Hol a szabadság őrjöngésbe rothad
S Megváltót s latrot egykép megfeszít,
Hol szívet már csak gyávaság dobogtat, –
Ah, rajtunk már az Isten sem segít!

Pattogva, zúgva ég a magyar erdő,
Az éjszakába rémes hang üvölt,
Lehullt az égből a magyar jövendő,
Millió göröngyre omlik szét a föld ;
De bánatomnak dacra-lázadása –
Mint őrület, mely bennem kavarog –
Fölrebben most is egy-egy szárnycsapásra,
Még nem haltam meg, – élni akarok!

A mindenségbe annyi jaj kiáltson,
Ahány magyar rög innen elszakad;
A tíz körmömmel kelljen bár kiásnom,
Kiásom a földből a holtakat:
Meredjen égnek körül a határon
Tiltó karjuknak végtelen sora,
S az ég boltján fönt lángbetűkkel álljon
Egy égő, elszánt, zordon szó: soha!

Soha, soha egy kis göröngyöt innen
Se vér, se alku, se pokol, se ég –
Akárhogy dúl most szent vetéseinkben
Idegen fajta, hitvány söpredék:
E száz maszlagtól részegült világon
Bennem, hitvallón egy érzés sajog : Magyar
vagyok, a fajomat imádom
És nem leszek más,
inkább meghalok!

Uram, tudd meg, hogy nem akarok élni,
Csak magyar földön és csak magyarul.
Ha bűn, hogy lelket nem tudok cserélni,
Jobb is, ha szárnyam már most porba hull:
De ezt a lelket itt hagyom örökbe
S
ez ott víjjog majd Kárpát havasán
És belesírom minden ősi rögbe:
El innen rablók, – ez az én hazám!

És leszek szégyen és leszek gyalázat
s ott égek majd minden homlokon
S mint bujdosó gyász, az én szép hazámat
A jó Istentől visszazokogom;
És megfúvom majd hitem harsonáit,
Hogy tesz még Isten gyönyörű csodát
itt:
Bölcsővé lesz még minden ravatal, –
Havas Kárpáttól kélő Adriáig

Egy ország lesz itt, egyetlen s magyar!

Article source: http://internetfigyelo.wordpress.com/2013/05/03/az-egyszeru-polgar-kerdez-avagy-ki-a-fontos-miniszterelnok-ur/

Felhívás anticionista tüntetésre!

május 2nd, 2013

Két szemem: szégyen, homlokom:
gyalázat,
S a szívem, oh, jaj, színig fájdalom
Mivé tettétek az én szép hazámat?
Hová süllyedtél, pusztuló fajom?
Fetrengsz a sárban, népek nyomorultja,
Rút becstelenség magad és neved, –
Én mit tegyek már? – Romjaidra hullva
Lehajtom én is árva fejemet.

Laokoon kínja, Trója pusztulása
Mesének oly bús, sorsnak oly magyar:

A sírgödör hát végképp meg van ásva,
A föld, mely ápolt, most már eltakar;
Búm Nessus-ingét nem lehet levetnem,
De kínja vád s a csillagokra száll,
Ha végzetem lett magyarrá születnem:
Magyarnak lennem mért ily csúf halál?

Nemzet, mely máglyát maga gyújt magának,
És sírt, vesztére, önszántából ás,
Hol száműzötté lett a honfibánat
És zsarnok gőggé a honárulás, –
Hol a szabadság őrjöngésbe rothad
S Megváltót s latrot egykép megfeszít,
Hol szívet már csak gyávaság dobogtat, –
Ah, rajtunk már az Isten sem segít!

Pattogva, zúgva ég a magyar erdő,
Az éjszakába rémes hang üvölt,
Lehullt az égből a magyar jövendő,
Millió göröngyre omlik szét a föld ;
De bánatomnak dacra-lázadása –
Mint őrület, mely bennem kavarog –
Fölrebben most is egy-egy szárnycsapásra,
Még nem haltam meg, – élni akarok!

A mindenségbe annyi jaj kiáltson,
Ahány magyar rög innen elszakad;
A tíz körmömmel kelljen bár kiásnom,
Kiásom a földből a holtakat:
Meredjen égnek körül a határon
Tiltó karjuknak végtelen sora,
S az ég boltján fönt lángbetűkkel álljon
Egy égő, elszánt, zordon szó: soha!

Soha, soha egy kis göröngyöt innen
Se vér, se alku, se pokol, se ég –
Akárhogy dúl most szent vetéseinkben
Idegen fajta, hitvány söpredék:
E száz maszlagtól részegült világon
Bennem, hitvallón egy érzés sajog : Magyar
vagyok, a fajomat imádom
És nem leszek más,
inkább meghalok!

Uram, tudd meg, hogy nem akarok élni,
Csak magyar földön és csak magyarul.
Ha bűn, hogy lelket nem tudok cserélni,
Jobb is, ha szárnyam már most porba hull:
De ezt a lelket itt hagyom örökbe
S
ez ott víjjog majd Kárpát havasán
És belesírom minden ősi rögbe:
El innen rablók, – ez az én hazám!

És leszek szégyen és leszek gyalázat
s ott égek majd minden homlokon
S mint bujdosó gyász, az én szép hazámat
A jó Istentől visszazokogom;
És megfúvom majd hitem harsonáit,
Hogy tesz még Isten gyönyörű csodát
itt:
Bölcsővé lesz még minden ravatal, –
Havas Kárpáttól kélő Adriáig

Egy ország lesz itt, egyetlen s magyar!

Article source: http://internetfigyelo.wordpress.com/2013/05/02/felhivas-anticionista-tuntetesre/

Orbán zsidó származásáról írt tévedésből egy francia lap – Ki-ki döntse el, mi az igaz!

május 2nd, 2013

Két szemem: szégyen, homlokom:
gyalázat,
S a szívem, oh, jaj, színig fájdalom
Mivé tettétek az én szép hazámat?
Hová süllyedtél, pusztuló fajom?
Fetrengsz a sárban, népek nyomorultja,
Rút becstelenség magad és neved, –
Én mit tegyek már? – Romjaidra hullva
Lehajtom én is árva fejemet.

Laokoon kínja, Trója pusztulása
Mesének oly bús, sorsnak oly magyar:

A sírgödör hát végképp meg van ásva,
A föld, mely ápolt, most már eltakar;
Búm Nessus-ingét nem lehet levetnem,
De kínja vád s a csillagokra száll,
Ha végzetem lett magyarrá születnem:
Magyarnak lennem mért ily csúf halál?

Nemzet, mely máglyát maga gyújt magának,
És sírt, vesztére, önszántából ás,
Hol száműzötté lett a honfibánat
És zsarnok gőggé a honárulás, –
Hol a szabadság őrjöngésbe rothad
S Megváltót s latrot egykép megfeszít,
Hol szívet már csak gyávaság dobogtat, –
Ah, rajtunk már az Isten sem segít!

Pattogva, zúgva ég a magyar erdő,
Az éjszakába rémes hang üvölt,
Lehullt az égből a magyar jövendő,
Millió göröngyre omlik szét a föld ;
De bánatomnak dacra-lázadása –
Mint őrület, mely bennem kavarog –
Fölrebben most is egy-egy szárnycsapásra,
Még nem haltam meg, – élni akarok!

A mindenségbe annyi jaj kiáltson,
Ahány magyar rög innen elszakad;
A tíz körmömmel kelljen bár kiásnom,
Kiásom a földből a holtakat:
Meredjen égnek körül a határon
Tiltó karjuknak végtelen sora,
S az ég boltján fönt lángbetűkkel álljon
Egy égő, elszánt, zordon szó: soha!

Soha, soha egy kis göröngyöt innen
Se vér, se alku, se pokol, se ég –
Akárhogy dúl most szent vetéseinkben
Idegen fajta, hitvány söpredék:
E száz maszlagtól részegült világon
Bennem, hitvallón egy érzés sajog : Magyar
vagyok, a fajomat imádom
És nem leszek más,
inkább meghalok!

Uram, tudd meg, hogy nem akarok élni,
Csak magyar földön és csak magyarul.
Ha bűn, hogy lelket nem tudok cserélni,
Jobb is, ha szárnyam már most porba hull:
De ezt a lelket itt hagyom örökbe
S
ez ott víjjog majd Kárpát havasán
És belesírom minden ősi rögbe:
El innen rablók, – ez az én hazám!

És leszek szégyen és leszek gyalázat
s ott égek majd minden homlokon
S mint bujdosó gyász, az én szép hazámat
A jó Istentől visszazokogom;
És megfúvom majd hitem harsonáit,
Hogy tesz még Isten gyönyörű csodát
itt:
Bölcsővé lesz még minden ravatal, –
Havas Kárpáttól kélő Adriáig

Egy ország lesz itt, egyetlen s magyar!

Article source: http://internetfigyelo.wordpress.com/2013/05/02/orban-zsido-szarmazasarol-irt-tevedesbol-egy-francia-lap-ki-ki-dontse-el-mi-az-igaz/

Közel már az Antikrisztus kora? – A Pentagon hadbíróság elé állíthatja a keresztény hitüket kifejező katonákat

május 2nd, 2013

Két szemem: szégyen, homlokom:
gyalázat,
S a szívem, oh, jaj, színig fájdalom
Mivé tettétek az én szép hazámat?
Hová süllyedtél, pusztuló fajom?
Fetrengsz a sárban, népek nyomorultja,
Rút becstelenség magad és neved, –
Én mit tegyek már? – Romjaidra hullva
Lehajtom én is árva fejemet.

Laokoon kínja, Trója pusztulása
Mesének oly bús, sorsnak oly magyar:

A sírgödör hát végképp meg van ásva,
A föld, mely ápolt, most már eltakar;
Búm Nessus-ingét nem lehet levetnem,
De kínja vád s a csillagokra száll,
Ha végzetem lett magyarrá születnem:
Magyarnak lennem mért ily csúf halál?

Nemzet, mely máglyát maga gyújt magának,
És sírt, vesztére, önszántából ás,
Hol száműzötté lett a honfibánat
És zsarnok gőggé a honárulás, –
Hol a szabadság őrjöngésbe rothad
S Megváltót s latrot egykép megfeszít,
Hol szívet már csak gyávaság dobogtat, –
Ah, rajtunk már az Isten sem segít!

Pattogva, zúgva ég a magyar erdő,
Az éjszakába rémes hang üvölt,
Lehullt az égből a magyar jövendő,
Millió göröngyre omlik szét a föld ;
De bánatomnak dacra-lázadása –
Mint őrület, mely bennem kavarog –
Fölrebben most is egy-egy szárnycsapásra,
Még nem haltam meg, – élni akarok!

A mindenségbe annyi jaj kiáltson,
Ahány magyar rög innen elszakad;
A tíz körmömmel kelljen bár kiásnom,
Kiásom a földből a holtakat:
Meredjen égnek körül a határon
Tiltó karjuknak végtelen sora,
S az ég boltján fönt lángbetűkkel álljon
Egy égő, elszánt, zordon szó: soha!

Soha, soha egy kis göröngyöt innen
Se vér, se alku, se pokol, se ég –
Akárhogy dúl most szent vetéseinkben
Idegen fajta, hitvány söpredék:
E száz maszlagtól részegült világon
Bennem, hitvallón egy érzés sajog : Magyar
vagyok, a fajomat imádom
És nem leszek más,
inkább meghalok!

Uram, tudd meg, hogy nem akarok élni,
Csak magyar földön és csak magyarul.
Ha bűn, hogy lelket nem tudok cserélni,
Jobb is, ha szárnyam már most porba hull:
De ezt a lelket itt hagyom örökbe
S
ez ott víjjog majd Kárpát havasán
És belesírom minden ősi rögbe:
El innen rablók, – ez az én hazám!

És leszek szégyen és leszek gyalázat
s ott égek majd minden homlokon
S mint bujdosó gyász, az én szép hazámat
A jó Istentől visszazokogom;
És megfúvom majd hitem harsonáit,
Hogy tesz még Isten gyönyörű csodát
itt:
Bölcsővé lesz még minden ravatal, –
Havas Kárpáttól kélő Adriáig

Egy ország lesz itt, egyetlen s magyar!

Article source: http://internetfigyelo.wordpress.com/2013/05/02/kozel-mar-az-antikrisztus-kora-a-pentagon-hadbirosag-ele-allithatja-a-kereszteny-hituket-kifejezo-katonakat/

Tiltakozó megmozdulás a Bosnyák téren

május 2nd, 2013

Két szemem: szégyen, homlokom:
gyalázat,
S a szívem, oh, jaj, színig fájdalom
Mivé tettétek az én szép hazámat?
Hová süllyedtél, pusztuló fajom?
Fetrengsz a sárban, népek nyomorultja,
Rút becstelenség magad és neved, –
Én mit tegyek már? – Romjaidra hullva
Lehajtom én is árva fejemet.

Laokoon kínja, Trója pusztulása
Mesének oly bús, sorsnak oly magyar:

A sírgödör hát végképp meg van ásva,
A föld, mely ápolt, most már eltakar;
Búm Nessus-ingét nem lehet levetnem,
De kínja vád s a csillagokra száll,
Ha végzetem lett magyarrá születnem:
Magyarnak lennem mért ily csúf halál?

Nemzet, mely máglyát maga gyújt magának,
És sírt, vesztére, önszántából ás,
Hol száműzötté lett a honfibánat
És zsarnok gőggé a honárulás, –
Hol a szabadság őrjöngésbe rothad
S Megváltót s latrot egykép megfeszít,
Hol szívet már csak gyávaság dobogtat, –
Ah, rajtunk már az Isten sem segít!

Pattogva, zúgva ég a magyar erdő,
Az éjszakába rémes hang üvölt,
Lehullt az égből a magyar jövendő,
Millió göröngyre omlik szét a föld ;
De bánatomnak dacra-lázadása –
Mint őrület, mely bennem kavarog –
Fölrebben most is egy-egy szárnycsapásra,
Még nem haltam meg, – élni akarok!

A mindenségbe annyi jaj kiáltson,
Ahány magyar rög innen elszakad;
A tíz körmömmel kelljen bár kiásnom,
Kiásom a földből a holtakat:
Meredjen égnek körül a határon
Tiltó karjuknak végtelen sora,
S az ég boltján fönt lángbetűkkel álljon
Egy égő, elszánt, zordon szó: soha!

Soha, soha egy kis göröngyöt innen
Se vér, se alku, se pokol, se ég –
Akárhogy dúl most szent vetéseinkben
Idegen fajta, hitvány söpredék:
E száz maszlagtól részegült világon
Bennem, hitvallón egy érzés sajog : Magyar
vagyok, a fajomat imádom
És nem leszek más,
inkább meghalok!

Uram, tudd meg, hogy nem akarok élni,
Csak magyar földön és csak magyarul.
Ha bűn, hogy lelket nem tudok cserélni,
Jobb is, ha szárnyam már most porba hull:
De ezt a lelket itt hagyom örökbe
S
ez ott víjjog majd Kárpát havasán
És belesírom minden ősi rögbe:
El innen rablók, – ez az én hazám!

És leszek szégyen és leszek gyalázat
s ott égek majd minden homlokon
S mint bujdosó gyász, az én szép hazámat
A jó Istentől visszazokogom;
És megfúvom majd hitem harsonáit,
Hogy tesz még Isten gyönyörű csodát
itt:
Bölcsővé lesz még minden ravatal, –
Havas Kárpáttól kélő Adriáig

Egy ország lesz itt, egyetlen s magyar!

Article source: http://internetfigyelo.wordpress.com/2013/04/30/tiltakozo-megmozdulas-a-bosnyak-teren/