Posts Tagged ‘kromek’

A „Magyar” szavunk elemzése.

június 26th, 2014

A szó által hordozott tartalom jelenlegi formája, olyan sok ismeretet rejt magában, hogy a teljes magyarázat több kötetnyire rúg.

A „Magyar” szó, a mai világban még mindig megjeleníti népnevünket, és formálja a nyelvünket. A sokrétűsége, összetettsége, jelenlegi alakjában meghatározza az ország nevünk, és a benne élő embert (magyarok, magyar). Lehet személynév, így, vezetéknév és keresztnév, vagy melléknév. Felépíti, értelmezi és magyarázza a nyelvünket, a nyelven keresztül többet mond, mint a mai tudományok. A megértésének a feltétele, szavaink eredeti jelentése. A Magyar szavunk gyökei, megjelenek mindennapi szavainkban, beszédünkben, a nyelvünk magját, magát a nyelvet alkotják!

A „Magyar” szavunk jelenlegi megjelenési formája hordozza a saját kialakulásának a történetét. A történelmileg létrejött szóképéből, meghatározza, a beszélő saját magát, legyen az a fenti előfordulások, nép, ország, személynév (Magyar), vagy fogalom (magyaráz) bármelyike. A magyar szó története, bemutatja saját útját, leírja a szót megjelenítő személyeket, meghatározza azok gondolkodását, tudatát.

A Magyar szó jelentésére többféle találgatás, elmélet létezik.  A jelenlegi környezetünkben a Finnugor elmélet hivatalosan elfogadott a meghatározó. Ezzel szemben található a magyar szó saját értelmezése, valódi jelentése.

Az elképzelések zömét idegenek, más kultúrák tudósai, bár legyenek azok általunk fizetve, igyekeznek számunkra meghatározni. Ezeknek a másféle embereknek a meghatározásai, bármennyire is megalapozottak tudományosak, kivétel nélkül a „magyar” szó lejáratása a célja, néha ezt felvállalva, máskor elrejtve a csalárd gondolataikat.  A „magyar” szó önmagáért beszél, ezért az ellenzői, az intrika minden eszközét felhasználva igyekeznek a saját közegébe is ellehetetleníteni. A népet, a nyelvet, az embert fokozatosan korlátok közé szorítják, elhallgattatják, elmásítják, régen (elimásítják).

A „magyar” szó eredetének meghatározása, sajnos a mi országunkba, Magyarországon, a mi nyelvünkön magyarul, nem a magyar tudatú nyelvtörténészek feladata. Európában az elmúlt évezredek zsidó keresztény tana, majd az utóbbi századok politikája, kitanította a nyelvel, a történelemmel foglalkozó tudósainkat a magyar nyelv ősi, valóságos, igaz, jellegének felismeréséből. Ezer éven keresztül a hagyományaink szerint a szittya, a hun, az avar, történelembe vezettek, a múltunk emlékeinek szálai. Ezt az ismeretet, az egyházak, és a császári politika, tűzzel-vassal igyekezett eltörölni. Ebből az üldözésből kivette a részét a kapitalista, a szocialista és a jelenlegi liberális demokrácia. Eszköz mindig az intrika, a lejáratás, a szabadelvűség, az elhallgatás. Ezeknek a kitűnő használói, jobbára a maguk „identitását” erősítő zsidók, vagy azok szószószólói. A „magyar” szóeredet körüli kérdést mindig mások döntötték el számunkra, és a döntést, annak eredményét, törvényekbe rögzítve, kötelezővé tették. A gúnyos hangnemű „magyarkodó” szóhasználattal, lejáratják azokat az embereket, akik tettek ez ellen, vagy csak magyarul, parasztosan beszéltek, pedig ki tudná jobban meghatározni a „magyar” szó eredeti, valóságos jelentését, mint a magyar, (paraszt).

Az igazi jelentését a szónak, csak azok határozhatják meg, akik magyarok, ezt a nyelvet az anyjuktól tanulták, magyarnak vallják magukat, és a legkevésbé fertőzte meg őket az uralkodóvá tett nyelvezet, a helyesírás, a nyelvtan.

A fentiek szellemében, ha megnézzük, hogy a tizenhetedik század előtti magyar írók, miként írták a magyar szót akkor az alábbi lehetőségeket látjuk:

  1. moger[1]
  2. magar
  3. mager
  4. magyer
  5. magyar

Mindegyik írásmódnál elkülöníthető a népnév, a személy és a melléknév. A személynév, és melléknév, formák a következő képen jelentek meg.

  1. Moger – mogeri – Mogeria
  2. Mager – mageri – Mageria
  3. Magar – magari – Magaria
  4. Megyer- megyeri – Megyeria
  5. Magyar- magyari – Magyaria[2]

Vegyük észre, hogy a fenti hiányos felsorolásból két szó az elejére kívánkozik. A Mágóg és a Magor szavunk, ami a jelenlegi nyelvünkön is kitűnően érthető. Mágog azaz, Magog a biblia szerin Jáfet hét fia közül a második. . Magóg utódai a Szkíták. Josephus szerint a görögöktől északra, Magogiában élnek. Magor, tudjuk Hunor testvértársa. Mág-Óg[3]

  • Magóg – magori – Magogia (A mai Pannonia)
  • MAG-OR – a Mag(y)arok országa! (Meótisz partján. Ma Azovi tenger)
  • Magor – magori – magária[4] (A Kárpát medence)

Itt a szó egyben jelent egy személyt, ilyen formán személynév, és a név megjeleníti magyarul, a nép és ország nevünket.

A nagy kérdés „Gy” vagy „G+Y”

A szó elemzésénél számomra az első kérdést a magyar szóban szereplő „GY” vagy „G” hang irodalmi, történelmi, változatai adják.  A szó kialakulása során ez döntő kérdés, mert két jelentősen eltérő utat járhat be az, aki elfogadja a „G” hang[5] valamikori átmenetét a „GY” hangba.  A jelenlegi írásrendszerünk a latin betű készletet használva lehetővé teszi a „GY” betű felbontását, „G” és „Y” írásjelekre ebben az esetben megjelennek a népnevünknek azok a változatai, melyek, külön hangzósítják, elsősorban más nyelvekben a „G” és az „Y” betűket. Könnyen lehet az „Y” helyett „i” vagy „J”. Irodalmi művekben az elmúlt évszázadokban gyakran előfordult több hasonló változata a népnevünknek. Ezek az elnevezések manapság a világtérképeken is gyakoriak.  Ilyenek: magar, magiar, magjar, magair, stb. Ezek a változatok többek között arra utalnak, hogy az idegen nyelvűek, nem tudták értelmezni az egy rovás, írásjelből álló „GY” hangot, és helyette gi, gj, változatokat használtak, a hasonló hangzás miatt. Ebből lett később a „GY” megjelenése.  A kétféle jel utalhat arra is, hogy a magyart beszélők nyelvében is elkülönült a „G” és az „Y” vagy az „Y” valamelyik hangzási változatának i, J, használata, egymástól. Amennyiben figyelembe vesszük azt, hogy a „GY” hang minden más nyelvtől eltérő megjelenése, a rovásaink között, egyedi jelenség, ez arra enged következtetni, hogy a „g” + „j” vagy +„i” változatok csak később kerültek a nyelvünkbe. Ezzel elembe szembeáll az a tény, hogy nem található az ismereteim alapján olyan rovás, ami legalább a honfoglalás előtti időkből tartalmazná róva a „magyar” szavunkat a „gy” rovás írásával. Egy ilyen, a „magyar” szavunkat tartalmazó rovás fellelése, döntően meghatározná a népnevünk eredetének irányát.

A fenti kérdést nyitva hagyva, a szó elemzése során, két úton indulhatunk el:

  1. magy-ar, finnugor változat, ráadásul már hangzósítva megjeleníti a rovás „gy” hangot is, ez a változat jeleníti meg a honfoglalók nyelvezetét is, valószínű, hogy ez a változat a Meótisz partján élők nyelvében élt.
  2. mag-yar, itt az „y” akár elmaradhat, vagy előfordulhat „i” vagy „j” formában. Megjelenhet a „mog” a „mag” helyett, és az „er” az „ar”, akár ékezetekkel is.[6] Ez a változat az ősi Kárpát medencei „Mag” nyelv képviselete, beépítve az átvonuló népek beszédének egy részét, továbbá a zsidó keresztény hit világ későbbi hatását a nyelvünkre. Valószínű, hogy ez a változat részben a Magóg – magori – Magogia (A mai Pannonia), és a Magor – magori – magária (A Kárpát medence) eredetre utal.

Vegyük figyelembe, hogy a nyelvünk kialakulása során, a mindennapi beszédben gyakran felcserélte a „gy” és a „g”hangot[7]. Tudjuk, hogy a hivatalos, Finnugrista tanok az első változatot fogadják el, ezzel elegánsan kizárják a „mag” gyök eredetet, helyette a „magy” gyök fogalmát vezetik be.

A „G” és „GY” rokon hangok, cserélhetőségének az oka a nyelv kettős eredete. A honfoglalás kori nyelv, a finnugorizmusnak köszönhetően, annak ellenére, hogy egy nyelvről van szó, még mindig intenzívebben él, mint az eredeti, ősnyelv.

Én úgy gondolom, hogy az ősi Kárpát medencei, nyelvek, a MAG, MAGARY[8], MAG-ARIA szavunkat használták, így, és itt alakulhatott ki az árja, a magárija, szavunk. A szó kettős jelentésével, úgy, mint az első ős a felsőbbrendű, és úgy, mint az áradat.
A másik esetben, népnevünkben, a hon visszafoglalások során, megjelent a „g” helyett a „gy” hang. Ezért alakult úgy hogy a „G” és „GY” hang több szavunkban helyettesíti egymást. Ahogy írja, Czuczor felcseréltetnek.

Ha megnézzük, hogy hány gyökszavunk lehet a „G[9]” és a „GY[10]” hangokkal akkor, a jelenleg beszélt nyelvünkben, meglepően több található a „GY” hanggal.

 

 

 

A nélkül, hogy bármilyen következtetést vonnák le a két hang jelenlegi gyökszavakban történő előfordulásainak számából, megállapítható, hogy egyrészt a honfoglalók nyelvezete, másrészt a hivatalos nyelvészet terjesztése vált uralkodóvá a mai nyelvben. Nem lehet ellenben azt sem tagadni, hogy a nyelvünk jelentős mértékben tartalmazza a volt Pannon, és a Kárpát medencei mag nyelvet. Az is látható, hogy a vissza-visszatérő magyarok egyre jobban a „GY” hangot használták a „G” vagy „G+i,y,j” hangok egyike helyett.

A MAGAR szavunk M G R mássalhangzókból áll.

A mássalhangzók kiejtése szerint kimondva MöGéeR, MöGYéeR, MöGöeR, MöGYöeR

  • M”rovás: (m) Jelentése): MELL, EMLŐ. A táplálás, a nevelés jelképe. Testi és szellemi táplálék átadását egyaránt jelenti. Rovásemlékeinken egyenes és gömbölyített formában is fennmaradt.   Bizonyára nem véletlen, hogy az “anya” jelével kétszer leírva aszót kapjuk, amelyben kétszer ismétlődik a tápláló anya jelentés. A MAMA szó a világ minden táján érthető és gyakran a csecsemők első kiejtett szava is.
  • G” rovás:(g). Jelentése: GÁT. A védelem második fokozatát jelenti. Az egy mellékvonallal megtoldott betű, a “sánc” megerősített változata. A tárgyi valóságban a pusztító árvizek elleni védekezés. Átvitt értelemben gátat kell vetnünk belső ellenségeinknek, belülről támadó káros szenvedélyeinknek.
  • „Gy” rovás (G). Jelentése: EGY, EGYETLEN. Dr. Zakar András írja a Sumer hitvilág és a Biblia című könyvében (Szatmári, 1973. 20. oldal), hogy Deimel páter sumer-akkád szótárában az Istin ékjel jelentése: egy. Határozottan összecseng ez a sokáig üldözött és ma is mellőzött unitárius vallás “Egy az Isten” jelmondatával. A mellőzés oka, hogy nem fogadják el a “Szentháromság”, azaz a három Isten eszméjét (Atya, Fiú, Szentlélek), mert nincs az evangéliumokban. Az unitárius egyház 1568-ban hivatalossá válhatott Erdélyben, és hitvallásának egy gyönyörű rovásírásos emléke maradt fenn az énlakai unitárius templom fakazettás mennyezetén, amelyet Muzsnai György kispap festett. Jelentése: Egy az Isten.
  • R” rovás (r). Jelentése: REND. Már a legrégibb hitregékben is a rend csap össze a rendetlenséggel. A sumer ékiratos teremtéstörténetből tudjuk, hogy Apszú és Tiamat, az ősapa és ősanya rendet, nyugalmat, békét, csendet szeretett volna a Földön, azonban a zűrzavar és hangzavar keltői és kedvelői ellenük fordultak. Az akkád Marduk darabokra szaggatta Tiamat ősanyát, ahogyan később Koppány fejedelmet szaggatták darabokra a rendetlenség és zűrzavar követői. A Rendhez tartoznak a betartandó rendszabályok, amelyekben esendőségünkben megkapaszkodhatunk, ugyanúgy ahogyan az R betű középvonala az őt támogató két Szárban. Szerzetesrendek, lovagrendek alakultak az idők folyamán, jó és szent célok érdekében, a rendetlenség ügynökei azonban közéjük furakodtak, átvették a hatalmat és a Rend céljait rendetlenséggel cserélték fel[12].

A mássalhangzók, mint gyökhangok jelentése a következő:

„M” Gyökhang.

 

„M”
jelentése:
Ma

M eM eMeL eMLö
Kiejtve: Mö, Möa, vagy eM

„Ma” a megteremtett, valóság a létező igazság. A Máról nem hazudhatunk, mert azt éljük. Ezzel szembe a tegnapról, vagy a holnapról, azt hitetünk el, ami a hatalmunkba áll.

A napi törvény a „Ma” az igazság. A Napi igazság.

A „Ma” szavunk megtestesítője, az egyiptomi mitológiákban az istenek között az első helyen áll. Neve Maa. Női alakja, hieroglifája hasonló a rovásainkban használatos „m” „M” betű alakjával. Hiedelemvilága leírható a ma szavunk köré alakult gyökökkel, és a rovás jelünk, magyarázatával. Maátot, a mindenség törvényét, az igazság istennőjét, a holtak szívének túlvilági bíráját, „Nefertum” a Napgyermek teremtette. Nem mondhatja senki, hogy a rovás, és hieroglifa, hasonlóság, a szó jelenlegi magyar jelentése, és az istennő hasonló legendája, valamint a megjeleníthető azonos hangzás véletlen, mert ennyi véletlen megjelenése egyszerre nagyon ritka. Ráadásul az említett azonosságokon kívül még több is létezi, itt most a magyar igazság jegyében csak hármat mutatok be.

 „Magy” gyök.

A finnugorista világ egyik teremtője, Reguly Antal nevéhez lehet kötni a „magy” gyök feltalálását.  Az ő korában, az ezernyolcszázas évek elején, a köztudatban még élénken jelen volt a magyar nyelv gyökszerkezete. A finnugrisztika egyik teremtő képviselőjeként, nem hagyhatta figyelmen kívül ezt a tényt, ezért nyúlt a mag-yar népnevünkben nem szereplő gyökhöz. A magy gyök lehet a Magyal[13] szavunk gyöke, a Magyar szavunkban csak egy szótag.

A magy gyök a Magyar szóban nem létezik. Ragozott, és képzett előfordulásai a magyar szó változataiban jelennek meg. Jelentéseik vissza vezethetők a „mag” gyökszóra.

  • Magyarán: Jelentése érthetően magyarul. Rontott jelentései: kerek-perec, kertelés nélkül, nyíltan, világosan.
  • Magyarítás: Jelentése Idegen nyelven írott szó magyar jelentésének megadása, fordítása. Pl. Programok fordítása, magyar kezelőfelületre.
  • Idegen nyelvekből visszavett: Magyarfa Robinia pseudacacia (növény), Magyarföldi ganéjtúró Chironitis hungaricus (állat), Magyarföldi husáng Ferula sadleriana (növény), Magyarföldi kökörcsin Anemone transsylvanica (növény) Magyarimola Centaurea pannonica (növény)

„Mag” gyökszó

A Mágog, Magor, Meger, Moger, Mager, Magar későbbi nevek folytatása a Megyer és Magyar szavunk.

Mindegyik jellemző gyöke a mag gyökszó.

A Mag az élet, ami lehet növény, állat, vagy ember, virágzása során kialakuló képződmény, ami a kifejlődése, során az eredeti formához hasonló életet hoz létre. A mag, növény esetében egy vetőmag, ami magában hordozza a csírát, majd a feltörekvő növényt. A mag a vetőmagban is, de úgy is értjük, hogy valaminek, vagy mindennek a közepe.

A Mag az élet közepe, a lelke.

Nem csak a növényeknek van magja, (közepe) de az állatoknak is. Az ember is, a magját szórja el, ha új embert nemzik. Az emberi továbbélés, az új nemzedékek csírája ez a szó. Az emberben a férfi hordozza, és „kivirágzás” közepette, adja át a nőnek. Régi magyar családok szomorú eseménye volt, ha megszakadt a magja. Látható, hogy a nyelvünk tudja jól, hogy mit jelent ez a gyökszó.  A lényeg a továbbélés lehetősége, középben a magba van.[14]

Ez a továbbélés jelenik meg a Magyar szavunkban is.

A mag gyökszó, alakítja nyelvünket.

Mag, maga, magon, magán, magad, magam, magas, magasztal, magol, máglya, mágia, mágnes, magnézium, mágnás, magzat, stb. Idegen nyelvű szavakban: magazin, mágia, magicus, mágikus, magister, magistratus, magisztrális, magisztrátus, mágnás, magnetit, magneto, magnitudó, magnólia, Magovo. Igaz mind visszavezethető a magyarra. Minden szónak a képe visszavezethető az eredeti szóképre.

A mag gyökszó meghatározza a nyelvünk szerkezetét. A hozzá kapcsolódó, hangok sora, egyedi, jelentéssel rendelkezik. Ezek a hangsorok nyelvünk más szavaiban is megjelennek. A képző kifejezés ebben az esetben nem megfelelő. Ezek a létrejött új szavak az új gyökök összevonásakor keletkeznek. A mai nyelvi elképzelésekkel szemben, a ragozás, nem csak a gyökszó után, hanem a gyökszavak előtt és között is megjelenhetnek. A mai szóképző elképzelés, ami teljesen tévútra tereli a magyar nyelv eredetet, kifelejti a gyököket, a gyökhangokat, és gyökszavakat. Helyette új idegen fogalmat (morféma) vezet be, melynek meghatározása teljesen eltér a gyök fogalmától. A tudományágat (morfológia) is, ami a magyar nyelvel, foglalkozik, ezzel a jöttment szóval jeleníti meg. Mindez azért érthetetlen, mert maga a nyelv, minden erőlködés ellenére, elmondja a saját felépítését. Ezt leírták már a régi korok magyar nyelvészei, akiket a politika és a tudomány, érthető módon elhallgat.

Ezek ellenére nézzünk pár példát:

mag – gyökszó

  • Mag = Élethordozó. Az élet hordozója a védő burokkal, közepén életcsírával. Átvitt értelembe valaminek a közepe.
  • Maga = Olyan, mint én. Ön. A „mag” lehet, csak „a” mag, egyedül, vagy egy másik mag. A magyar nyelvben használt magázás, vagy másként Önözés, megnyilvánulása, amikor egy személy neve helyett használjuk. Erre mutat rá az Önön szavunk is. A nyelv németesítése során, megjelennek a szó felesleges előfordulásai, egyes mondatszerkezetekben, amikor visszaható névmásként használjuk. Ez a visszaható névmás fogalom egy hibás, nyelvújító, nyelvszerkezeti forma. Ilyen a magyarban felesleges. A nyelvünket nem értő nyelvészeink nem tudják, (tudták), hogy maga a szó, már tartalmazza az eredetire a mag -ra való rámutatást.  Jele „a” magyarban a szóvégi „a” vagy „e” A másik jelentése, amikor valaki egyedül van, akkor mondjuk, hogy „maga” van. Az utóbbi esetben kizárólag az egyedüllétét fejezi ki annak a másik „mag” – nak. Maga van = egyedül van. A maga szó jelentése egyedül.
    • Az „a[15]” hang rag. Az egyedülit fejezi ki, azt, ami olyan, mint én. A nyelvészek által meghatározott birtokos személyjel fogalomnál, a magyar nyelvben pontosabb jelentése is létezik, ez a jelentés az az egyed, aki „én” vagyok. Én „a”!
  • Magad = saját magad adod, a maghoz.
    • a” mint az előző.
    • d” gyökhang. Olvasd: „D[16]” gyökhang, rag. Jelentése: keresztút. A választás a „d” hang esetében mindig másé. Ott akkor már nem befolyásolhatod a döntést.
      • adod-kapod
      • éled-halod
    • ad” Jelentése: hozzá ad. Az előzőhöz hozzá ad egy hasonló minőséget. Ada, Ida, oda, dal, óda, had, vad, Arad, Hunyad, dagad, dúvad, marad, tapad, támad, társad, szabad, stb.
  • Magas = az „a” rag tovább ragozva az „S[17] hanggal, ami az Ős. Egy olyan egyed, ami az „Ős” egy tulajdonságával él. Manapság az értelme bővült, az élettelen dolgokra és a fogalmakra is használják. Idegen kultúrákban gyakran előfordul, hogy a leírt magyar „S” hangot „Sz[18]” hangként ejtik ki. Érdekes talán nem is véletlen, hogy a magyar „Sz” hang egyik jelentése a szár. Az a szár, ami a virág fejét tartja a magasban.
    • Magasztal = felemel hozzá, az őshöz.
    • Magisztrátus = elöljáróság, felsőbbség. Mondják, hogy latin, de a gyöke magyar. Nem a magyar nyelv ősének a gyöke, hanem a mai magyarnak. Az Ős egyes jogait használók.
    • Magiszter = tudós, elöljáró. A magisztrátus szavunk, egyik egyede. Hasonlóan a magar, magari, magária alakhoz. Magna[19], Magiszter, magisztrátus. Hasonlóan az előzőhöz, itt az Ős tudását használóról van szó.
  • Magam = Én a mag. Ahol az „a” rag az előzőek alapján, az „m[20]” pedig a mag hordozója, ami részben a burka, de lehet a megtermékenyített közeg, és maga a nő, aki a mag védelmezője, a méhe. Az „m” a felemelő, maga az igazság, a rend. A mag, ami a reprodukálása során, magát adja.
  • Magát = Ön, önmagát adja a magot.
    • Az „á” jelentése egy másik. Egy velem majdnem azonos másik mag.

      • Az „á” hang jelentése egy másik. Azt mondja az „á” nem az eredeti, hanem egy „másik. Talán az „á” hang megegyezik a „szem”[21], szavunkkal. Az „a” amikor saját magát átadja, átteszi, akkor az már ”á”. Többek között a férfi a nőnek magot ad, és a hasonmás utódja tovább élhet.
    • A „t[22]” hang a célhatározó. Meghatározza a;
      • Tért: lent, fent, pont,

        • Helyet: kint, bent, itt, ott, stb.
      • Időt: múltat, jelent, jövőt.
      • Személyt „magát”: mást, magamat, egyűt.
    • át= valami egyik helyről a másikra helyeződik.
      • Ha látás, akkor átlát,
      • ha élelem, ruha, fegyver, akkor ellát,
      • ha a barmát adja, akkor, barát,
      • a hal száj, akkor száj-tát, tátott,
      • koszt kíván a másikra, akkor átkoz stb.
  • Magatok = Jelentése: 1.-Többed magaddal. 2.-Egyedül vagytok. Lásd: Maga. Tévesen visszaható névmás.
    • t” Mint fent, határozószó rag.
    • o” Itt képző[23] Jelentése: Te, több, hasonlóval, egyedül.
    • k[24]” Többes szám képzője[25].
    • ok” Jelentése: a következmény létező előzménye. Ok-okozat.
    • tok” A többes szám ragja.
  • Maguk = Ők maguk vannak. Tévesen visszaható névmás.
    • u” Gyökhang, kedélyhang,
    • „k” A többes szám képzője.
    • „uk„= családi felmenő szülő, nagyszülő, dédszülő, ukszülő (ükszülő), legalább párban érthető, nő és férfi, de lehet több is a többi felmenővel, az ük (ők) szülőig legalább tíz
  • Magunk = mink. Mi, akik a magból vagyunk.
    • nk” Kötött hangpár. Jelentése: A mag leszármazottja. Mink, mindenünk, mondhatnánk, szavunk, létünk, nyelvünk, hangunk, kezünk, lábunk, testünk, stb. Minden a mi a magból ered.
    • „unk” Minden, ami a magból ered, de elkülöníthető, megjelölt minőség. Beszélünk, szavunk, lábunk, hangunk, stb.
  • Mager = Az eredeti mag. Mageredet. A megeredt mag. (A kiválasztott jó minőségű, elvetett, kicsírázott magra mondják, hogy megeredt.) Mager: az eredeti első ember magjából származó, eredő, ember.
    • Az „e[26]” hang jelentése: Az első ember[27], az eredő[28] Én –„e”!
    • Az „r[29]” hang az erő, eredet, rend[30].
  • Magar= Én a mag eredet.  Az „a” és az „r” hangok a fentiek szerint.
    • ar= Az eredet, az erő a rend én vagyok. Megjelenik az „er” formája is. Az „ár” pedig „áradat, árja” jelentést hordoz.
  • magon = rajt van a magon, a fény. Kettős értelmű, „a mag a nap, és a felületéről jön a fény, ami nélkül a csíra nem szökkenhet szárba.”
    • A „o” hang a távoli. Időben és térben ritkán érhető el.
    • Az „N[31] gyökhang, jelentése: „Én a nap”, a nő.
    • Az „-on” rag. Mondják, helyhatározó. Társai –on, -en, ön, stb. Utalhat a régi helyre: onnan.
  • magzat = A mag „héjának” védelmében, a szaporodás (többszörözés[32]) során, a megszületés előtt álló ember
    • Z[33]” Jelentése: Zigóta.
    • „a” Ugyanaz, mint fent.
    • „t” Lásd fent „t” célhatározó. Meghatározza személyt.
    • „zat” gyökszó: A külvilágtól védett körülmények között, többszöröződő, élő, vagy élettelen, gondolat, dolog, fogalom, jelölése. Hasonló: Szorzat, hozat, huzat, szorozat, ázat, rázat, alázat, alakzat, változat, határozatlan, ábrázat, stb.

 

Ennyi elég is ahhoz, hogy be lehessen látni, a nyelvünk, egyszerű szerkezetekre épül. Ennek a felépítésnek az alapja a nyelvben megbúvó rend, az eredeti hangzásával. Egy kötetnyit lehetne írni erről a témáról, talán egyszer valaki megteszi, és bebizonyosodik végleg, hogy a magyar nyelv szerkezete, felépítésének logikája több mind az összes többi együtt.

Az is látható, hogy a népnevünk meghatározó gyöke a MAG.

 

 

[1] Moger Hetumoger Hétmagyar, Dentumoger tízmagyar, egyúttal a Don (Tanais) magyar neve, később az orosz tíz.

[2] Dr. Padányi Viktor: Dentu-Magyaria

[3] Lásd, ÓG-MÓG

[4] Kromek Pál Blogkönyv 23. oldal.

[5] Czuczor –Fogarasi:

A g és gy nyelvünkben tudomás szerént mint rokon hangok többször fölcseréltetnek, pl. genge gyenge, göngy gyöngy, göngyölít gyöngyölít, gertya gyertya, gümölcs gyümölcs, Georgius, György, angelus, angyal stb. A mag s rokon mog, magy mogy szók közvetlen jelentése gömbölyűség, kerekdedség, közvetett értelmök pedig gömbölyű vagy kerekded alaku növénytermény, melyet a latin semen, granum, a német Kern, Korn szókkal fejez ki. V. ö. MAG. Innen vették neveiket a magyal v. mogyal, magyaró v. mogyoró, melyekhez legközelebbi rokonok a bod bodza, bogy bogyó.

[6] Mag-yar formában használom a későbbiekben.

[7] Genge gyenge, göngy gyöngy, göngyölít gyöngyölít, gertya gyertya, gümölcs gyümölcs. (Czuczor-Fogarasi)

[8] Kromek Pál, Blogkönyv 23, oldal.

[9] Lásd: „G” gyökhang.

[10] Lásd: „GY gyökhang.

[11] Magyar nyelvben, a „G” hang, német, héber, török eredetű gyökeinek száma lényegesen magasabb.

[12] Friedrich Klára után.

[13] Gyöke magyal szónak. Azonos mogy, bogy gyökkel mogyoró bogyó szóban, s jelent valamely gömbölyűt, beburkoltat. V. ö. MAGYAL. Különbözik a magyar szóban előforduló magy szótagtól, mely itt összetételből ered. V. ö. MAGYAR. (Czuczor-Fogarasi)

[14] Javasolt irodalom: Weöres Sándor: GILGAMES

[15] Rovás magyarázat, Friedrich Klára 2006. január: (A, Á). Jelentése: ANYA, ÁLDOTT ÁLLAPOT- ban lévő személy. A régi emlékek nem különböztették meg az A és Á hang, írásbeli jelölését. Pl. a XII. századi botnaptáron a Mária szóban az A-t és Á-t ugyanígy jelölte a táltos. Az A és Á megkülönböztetésére a jelenleg rendelkezésre álló rovásírásos emlékeink szerint csak a XX. századtól találunk példákat.

Akiknek nincs gyermeke, az is lehet áldott állapotban, ha Isten megáldja valamilyen fontos feladattal és erővel, kitartással is, hogy áldásos tevékenységét végezhesse.

[16] Lásd „D” gyökhang.

[17] Lásd: „S” gyökhang.

[18] Lásd „Sz” gyökhang.

[19] Magna Hungária = Nagy Magyarország

[20] Lásd „M” gyökhang.

[21] Szem: itt gabonaszem.

[22] Lásd: „T” gyökhang.

[23] Czuczor – Fogarasi: K- középképző, vagy közbeszúrt segédhangzó, a) oly személyragos főnevek többesszámu második személyében, melyek többesszámban ok ragot vesznek fel, pl. folt, folt-ok, folt-o-tok (folt-tok helyett); gond, gond-ok, gond-o-tok (gond-tok helyett); hant, hant-ok, hant-o-tok (= hant-tok); ok, ok-ok, ok-o-tok (ok-tok); húr, húr-ok, húr-o-tok (húr-tok). Ezen szabályt követik az ak, ek, ěk, ők többesragu nevek, az illető hangzóikra nézve, pl. ház, ház-ak, ház-a-tok; kép, kép-ek, kép-e-těk; szěm, szěm-ěk, szěm-ě-těk; kert, kert-ěk, kert-ě-tek; ököl, ökl-ök, ökl-ö-tök; csűr, csűrök, csűr-ö-tök. b) Oly jelenidőbeli igék többesszámu második személyében, melynek törzse két mássalhangzóval végződik, mint: áld, áld-o-tok, (áld-tok); olt, olt-o-tok, (olt-tok); irt, irt-o-tok, (irt-tok); szalaszt, szalaszt-o-tok, (szalaszt-tok); fogyaszt, fogyaszt-o-tok, (fogyaszt-tok). Ezen o-nak a vékonyhangu igékben ě vagy ő felel meg, pl. rejt, rejt-ě-těk; kezd, kezd-ě-těk; dönt, dönt-ö-tök; küzd, küzd-ö-tök; ereszt, ereszt-ě-těk; füröszt, füröszt-ö-tök. c) Néha mány vány névképzők előtt, pl. tart-o-mány, hagy-o-mány, tud-o mány, ing-o-vány, irt-o vány: de a vékony hanguakban mindenkor nyilt e: süt-e-mény, küld-e-mény, lel-e-mény, vél-e-mény, tel-e-vény, jöv-e-vény stb.

[24] Lásd „K” gyökhang.

[25] Czuczor – Fogarasi

[26] Nyitott „e”

[27] Friedrich Klára után: Ember: Az első „e” az elődöket jelenti, az „m” a táplálást, a b a babát, a gyermeket, majd a második „e” az ember szót, végül az „r” a rendet. Az EMBER tehát az elődök által táplált gyermek, aki ennek a tápláléknak segítségével válik emberré, de csak úgy őrizheti meg emberségét, ha megtartja Isten és a Természet rendjét.

[28] Mások origónak mondják.

[29] Lásd „R” gyökhang.

[30] Friedrich Klára után: (R). Jelentése: REND. Már a legrégibb hitregékben is a rend csap össze a rendetlenséggel. A sumer ékiratos teremtéstörténetből tudjuk, hogy Apszú és Tiamat, az ősapa és ősanya rendet, nyugalmat, békét, csendet szeretett volna a Földön, azonban a zűrzavar és hangzavar keltői és kedvelői ellenük fordultak. Az akkád Marduk darabokra szaggatta Tiamat ősanyát, ahogyan később Koppány fejedelmet szaggatták darabokra a rendetlenség és zűrzavar követői

[31] Lásd „N” gyökhang.

[32] Többszöröződés, szorzat, zigóta, rossz szó az osztódás, mert akkor, két félre kell osztani legalább, de itt az új nem változik, az teljes egészében tartalmazza az eredeti tulajdonságait.

[33] Lásd „Z” gyökhang.

Kromek Pál
2014.

 

Google+

Kromek Pal

Article source: http://blog.kromek.hu/?p=6295

A „Magyar” szavunk elemzése.

június 26th, 2014

A szó által hordozott tartalom jelenlegi formája, olyan sok ismeretet rejt magában, hogy a teljes magyarázat több kötetnyire rúg.

A „Magyar” szó, a mai világban még mindig megjeleníti népnevünket, és formálja a nyelvünket. A sokrétűsége, összetettsége, jelenlegi alakjában meghatározza az ország nevünk, és a benne élő embert (magyarok, magyar). Lehet személynév, így, vezetéknév és keresztnév, vagy melléknév. Felépíti, értelmezi és magyarázza a nyelvünket, a nyelven keresztül többet mond, mint a mai tudományok. A megértésének a feltétele, szavaink eredeti jelentése. A Magyar szavunk gyökei, megjelenek mindennapi szavainkban, beszédünkben, a nyelvünk magját, magát a nyelvet alkotják!

A „Magyar” szavunk jelenlegi megjelenési formája hordozza a saját kialakulásának a történetét. A történelmileg létrejött szóképéből, meghatározza, a beszélő saját magát, legyen az a fenti előfordulások, nép, ország, személynév (Magyar), vagy fogalom (magyaráz) bármelyike. A magyar szó története, bemutatja saját útját, leírja a szót megjelenítő személyeket, meghatározza azok gondolkodását, tudatát.

A Magyar szó jelentésére többféle találgatás, elmélet létezik.  A jelenlegi környezetünkben a Finnugor elmélet hivatalosan elfogadott a meghatározó. Ezzel szemben található a magyar szó saját értelmezése, valódi jelentése.

Az elképzelések zömét idegenek, más kultúrák tudósai, bár legyenek azok általunk fizetve, igyekeznek számunkra meghatározni. Ezeknek a másféle embereknek a meghatározásai, bármennyire is megalapozottak tudományosak, kivétel nélkül a „magyar” szó lejáratása a célja, néha ezt felvállalva, máskor elrejtve a csalárd gondolataikat.  A „magyar” szó önmagáért beszél, ezért az ellenzői, az intrika minden eszközét felhasználva igyekeznek a saját közegébe is ellehetetleníteni. A népet, a nyelvet, az embert fokozatosan korlátok közé szorítják, elhallgattatják, elmásítják, régen (elimásítják).

A „magyar” szó eredetének meghatározása, sajnos a mi országunkba, Magyarországon, a mi nyelvünkön magyarul, nem a magyar tudatú nyelvtörténészek feladata. Európában az elmúlt évezredek zsidó keresztény tana, majd az utóbbi századok politikája, kitanította a nyelvel, a történelemmel foglalkozó tudósainkat a magyar nyelv ősi, valóságos, igaz, jellegének felismeréséből. Ezer éven keresztül a hagyományaink szerint a szittya, a hun, az avar, történelembe vezettek, a múltunk emlékeinek szálai. Ezt az ismeretet, az egyházak, és a császári politika, tűzzel-vassal igyekezett eltörölni. Ebből az üldözésből kivette a részét a kapitalista, a szocialista és a jelenlegi liberális demokrácia. Eszköz mindig az intrika, a lejáratás, a szabadelvűség, az elhallgatás. Ezeknek a kitűnő használói, jobbára a maguk „identitását” erősítő zsidók, vagy azok szószószólói. A „magyar” szóeredet körüli kérdést mindig mások döntötték el számunkra, és a döntést, annak eredményét, törvényekbe rögzítve, kötelezővé tették. A gúnyos hangnemű „magyarkodó” szóhasználattal, lejáratják azokat az embereket, akik tettek ez ellen, vagy csak magyarul, parasztosan beszéltek, pedig ki tudná jobban meghatározni a „magyar” szó eredeti, valóságos jelentését, mint a magyar, (paraszt).

Az igazi jelentését a szónak, csak azok határozhatják meg, akik magyarok, ezt a nyelvet az anyjuktól tanulták, magyarnak vallják magukat, és a legkevésbé fertőzte meg őket az uralkodóvá tett nyelvezet, a helyesírás, a nyelvtan.

A fentiek szellemében, ha megnézzük, hogy a tizenhetedik század előtti magyar írók, miként írták a magyar szót akkor az alábbi lehetőségeket látjuk:

  1. moger[1]
  2. magar
  3. mager
  4. magyer
  5. magyar

Mindegyik írásmódnál elkülöníthető a népnév, a személy és a melléknév. A személynév, és melléknév, formák a következő képen jelentek meg.

  1. Moger – mogeri – Mogeria
  2. Mager – mageri – Mageria
  3. Magar – magari – Magaria
  4. Megyer- megyeri – Megyeria
  5. Magyar- magyari – Magyaria[2]

Vegyük észre, hogy a fenti hiányos felsorolásból két szó az elejére kívánkozik. A Mágóg és a Magor szavunk, ami a jelenlegi nyelvünkön is kitűnően érthető. Mágog azaz, Magog a biblia szerin Jáfet hét fia közül a második. . Magóg utódai a Szkíták. Josephus szerint a görögöktől északra, Magogiában élnek. Magor, tudjuk Hunor testvértársa. Mág-Óg[3]

  • Magóg – magori – Magogia (A mai Pannonia)
  • MAG-OR – a Mag(y)arok országa! (Meótisz partján. Ma Azovi tenger)
  • Magor – magori – magária[4] (A Kárpát medence)

Itt a szó egyben jelent egy személyt, ilyen formán személynév, és a név megjeleníti magyarul, a nép és ország nevünket.

A nagy kérdés „Gy” vagy „G+Y”

A szó elemzésénél számomra az első kérdést a magyar szóban szereplő „GY” vagy „G” hang irodalmi, történelmi, változatai adják.  A szó kialakulása során ez döntő kérdés, mert két jelentősen eltérő utat járhat be az, aki elfogadja a „G” hang[5] valamikori átmenetét a „GY” hangba.  A jelenlegi írásrendszerünk a latin betű készletet használva lehetővé teszi a „GY” betű felbontását, „G” és „Y” írásjelekre ebben az esetben megjelennek a népnevünknek azok a változatai, melyek, külön hangzósítják, elsősorban más nyelvekben a „G” és az „Y” betűket. Könnyen lehet az „Y” helyett „i” vagy „J”. Irodalmi művekben az elmúlt évszázadokban gyakran előfordult több hasonló változata a népnevünknek. Ezek az elnevezések manapság a világtérképeken is gyakoriak.  Ilyenek: magar, magiar, magjar, magair, stb. Ezek a változatok többek között arra utalnak, hogy az idegen nyelvűek, nem tudták értelmezni az egy rovás, írásjelből álló „GY” hangot, és helyette gi, gj, változatokat használtak, a hasonló hangzás miatt. Ebből lett később a „GY” megjelenése.  A kétféle jel utalhat arra is, hogy a magyart beszélők nyelvében is elkülönült a „G” és az „Y” vagy az „Y” valamelyik hangzási változatának i, J, használata, egymástól. Amennyiben figyelembe vesszük azt, hogy a „GY” hang minden más nyelvtől eltérő megjelenése, a rovásaink között, egyedi jelenség, ez arra enged következtetni, hogy a „g” + „j” vagy +„i” változatok csak később kerültek a nyelvünkbe. Ezzel elembe szembeáll az a tény, hogy nem található az ismereteim alapján olyan rovás, ami legalább a honfoglalás előtti időkből tartalmazná róva a „magyar” szavunkat a „gy” rovás írásával. Egy ilyen, a „magyar” szavunkat tartalmazó rovás fellelése, döntően meghatározná a népnevünk eredetének irányát.

A fenti kérdést nyitva hagyva, a szó elemzése során, két úton indulhatunk el:

  1. magy-ar, finnugor változat, ráadásul már hangzósítva megjeleníti a rovás „gy” hangot is, ez a változat jeleníti meg a honfoglalók nyelvezetét is, valószínű, hogy ez a változat a Meótisz partján élők nyelvében élt.
  2. mag-yar, itt az „y” akár elmaradhat, vagy előfordulhat „i” vagy „j” formában. Megjelenhet a „mog” a „mag” helyett, és az „er” az „ar”, akár ékezetekkel is.[6] Ez a változat az ősi Kárpát medencei „Mag” nyelv képviselete, beépítve az átvonuló népek beszédének egy részét, továbbá a zsidó keresztény hit világ későbbi hatását a nyelvünkre. Valószínű, hogy ez a változat részben a Magóg – magori – Magogia (A mai Pannonia), és a Magor – magori – magária (A Kárpát medence) eredetre utal.

Vegyük figyelembe, hogy a nyelvünk kialakulása során, a mindennapi beszédben gyakran felcserélte a „gy” és a „g”hangot[7]. Tudjuk, hogy a hivatalos, Finnugrista tanok az első változatot fogadják el, ezzel elegánsan kizárják a „mag” gyök eredetet, helyette a „magy” gyök fogalmát vezetik be.

A „G” és „GY” rokon hangok, cserélhetőségének az oka a nyelv kettős eredete. A honfoglalás kori nyelv, a finnugorizmusnak köszönhetően, annak ellenére, hogy egy nyelvről van szó, még mindig intenzívebben él, mint az eredeti, ősnyelv.

Én úgy gondolom, hogy az ősi Kárpát medencei, nyelvek, a MAG, MAGARY[8], MAG-ARIA szavunkat használták, így, és itt alakulhatott ki az árja, a magárija, szavunk. A szó kettős jelentésével, úgy, mint az első ős a felsőbbrendű, és úgy, mint az áradat.
A másik esetben, népnevünkben, a hon visszafoglalások során, megjelent a „g” helyett a „gy” hang. Ezért alakult úgy hogy a „G” és „GY” hang több szavunkban helyettesíti egymást. Ahogy írja, Czuczor felcseréltetnek.

Ha megnézzük, hogy hány gyökszavunk lehet a „G[9]” és a „GY[10]” hangokkal akkor, a jelenleg beszélt nyelvünkben, meglepően több található a „GY” hanggal.

 

 

 

A nélkül, hogy bármilyen következtetést vonnák le a két hang jelenlegi gyökszavakban történő előfordulásainak számából, megállapítható, hogy egyrészt a honfoglalók nyelvezete, másrészt a hivatalos nyelvészet terjesztése vált uralkodóvá a mai nyelvben. Nem lehet ellenben azt sem tagadni, hogy a nyelvünk jelentős mértékben tartalmazza a volt Pannon, és a Kárpát medencei mag nyelvet. Az is látható, hogy a vissza-visszatérő magyarok egyre jobban a „GY” hangot használták a „G” vagy „G+i,y,j” hangok egyike helyett.

A MAGAR szavunk M G R mássalhangzókból áll.

A mássalhangzók kiejtése szerint kimondva MöGéeR, MöGYéeR, MöGöeR, MöGYöeR

  • M”rovás: (m) Jelentése): MELL, EMLŐ. A táplálás, a nevelés jelképe. Testi és szellemi táplálék átadását egyaránt jelenti. Rovásemlékeinken egyenes és gömbölyített formában is fennmaradt.   Bizonyára nem véletlen, hogy az “anya” jelével kétszer leírva aszót kapjuk, amelyben kétszer ismétlődik a tápláló anya jelentés. A MAMA szó a világ minden táján érthető és gyakran a csecsemők első kiejtett szava is.
  • G” rovás:(g). Jelentése: GÁT. A védelem második fokozatát jelenti. Az egy mellékvonallal megtoldott betű, a “sánc” megerősített változata. A tárgyi valóságban a pusztító árvizek elleni védekezés. Átvitt értelemben gátat kell vetnünk belső ellenségeinknek, belülről támadó káros szenvedélyeinknek.
  • „Gy” rovás (G). Jelentése: EGY, EGYETLEN. Dr. Zakar András írja a Sumer hitvilág és a Biblia című könyvében (Szatmári, 1973. 20. oldal), hogy Deimel páter sumer-akkád szótárában az Istin ékjel jelentése: egy. Határozottan összecseng ez a sokáig üldözött és ma is mellőzött unitárius vallás “Egy az Isten” jelmondatával. A mellőzés oka, hogy nem fogadják el a “Szentháromság”, azaz a három Isten eszméjét (Atya, Fiú, Szentlélek), mert nincs az evangéliumokban. Az unitárius egyház 1568-ban hivatalossá válhatott Erdélyben, és hitvallásának egy gyönyörű rovásírásos emléke maradt fenn az énlakai unitárius templom fakazettás mennyezetén, amelyet Muzsnai György kispap festett. Jelentése: Egy az Isten.
  • R” rovás (r). Jelentése: REND. Már a legrégibb hitregékben is a rend csap össze a rendetlenséggel. A sumer ékiratos teremtéstörténetből tudjuk, hogy Apszú és Tiamat, az ősapa és ősanya rendet, nyugalmat, békét, csendet szeretett volna a Földön, azonban a zűrzavar és hangzavar keltői és kedvelői ellenük fordultak. Az akkád Marduk darabokra szaggatta Tiamat ősanyát, ahogyan később Koppány fejedelmet szaggatták darabokra a rendetlenség és zűrzavar követői. A Rendhez tartoznak a betartandó rendszabályok, amelyekben esendőségünkben megkapaszkodhatunk, ugyanúgy ahogyan az R betű középvonala az őt támogató két Szárban. Szerzetesrendek, lovagrendek alakultak az idők folyamán, jó és szent célok érdekében, a rendetlenség ügynökei azonban közéjük furakodtak, átvették a hatalmat és a Rend céljait rendetlenséggel cserélték fel[12].

A mássalhangzók, mint gyökhangok jelentése a következő:

„M” Gyökhang.

 

„M”
jelentése:
Ma

M eM eMeL eMLö
Kiejtve: Mö, Möa, vagy eM

„Ma” a megteremtett, valóság a létező igazság. A Máról nem hazudhatunk, mert azt éljük. Ezzel szembe a tegnapról, vagy a holnapról, azt hitetünk el, ami a hatalmunkba áll.

A napi törvény a „Ma” az igazság. A Napi igazság.

A „Ma” szavunk megtestesítője, az egyiptomi mitológiákban az istenek között az első helyen áll. Neve Maa. Női alakja, hieroglifája hasonló a rovásainkban használatos „m” „M” betű alakjával. Hiedelemvilága leírható a ma szavunk köré alakult gyökökkel, és a rovás jelünk, magyarázatával. Maátot, a mindenség törvényét, az igazság istennőjét, a holtak szívének túlvilági bíráját, „Nefertum” a Napgyermek teremtette. Nem mondhatja senki, hogy a rovás, és hieroglifa, hasonlóság, a szó jelenlegi magyar jelentése, és az istennő hasonló legendája, valamint a megjeleníthető azonos hangzás véletlen, mert ennyi véletlen megjelenése egyszerre nagyon ritka. Ráadásul az említett azonosságokon kívül még több is létezi, itt most a magyar igazság jegyében csak hármat mutatok be.

 „Magy” gyök.

A finnugorista világ egyik teremtője, Reguly Antal nevéhez lehet kötni a „magy” gyök feltalálását.  Az ő korában, az ezernyolcszázas évek elején, a köztudatban még élénken jelen volt a magyar nyelv gyökszerkezete. A finnugrisztika egyik teremtő képviselőjeként, nem hagyhatta figyelmen kívül ezt a tényt, ezért nyúlt a mag-yar népnevünkben nem szereplő gyökhöz. A magy gyök lehet a Magyal[13] szavunk gyöke, a Magyar szavunkban csak egy szótag.

A magy gyök a Magyar szóban nem létezik. Ragozott, és képzett előfordulásai a magyar szó változataiban jelennek meg. Jelentéseik vissza vezethetők a „mag” gyökszóra.

  • Magyarán: Jelentése érthetően magyarul. Rontott jelentései: kerek-perec, kertelés nélkül, nyíltan, világosan.
  • Magyarítás: Jelentése Idegen nyelven írott szó magyar jelentésének megadása, fordítása. Pl. Programok fordítása, magyar kezelőfelületre.
  • Idegen nyelvekből visszavett: Magyarfa Robinia pseudacacia (növény), Magyarföldi ganéjtúró Chironitis hungaricus (állat), Magyarföldi husáng Ferula sadleriana (növény), Magyarföldi kökörcsin Anemone transsylvanica (növény) Magyarimola Centaurea pannonica (növény)

„Mag” gyökszó

A Mágog, Magor, Meger, Moger, Mager, Magar későbbi nevek folytatása a Megyer és Magyar szavunk.

Mindegyik jellemző gyöke a mag gyökszó.

A Mag az élet, ami lehet növény, állat, vagy ember, virágzása során kialakuló képződmény, ami a kifejlődése, során az eredeti formához hasonló életet hoz létre. A mag, növény esetében egy vetőmag, ami magában hordozza a csírát, majd a feltörekvő növényt. A mag a vetőmagban is, de úgy is értjük, hogy valaminek, vagy mindennek a közepe.

A Mag az élet közepe, a lelke.

Nem csak a növényeknek van magja, (közepe) de az állatoknak is. Az ember is, a magját szórja el, ha új embert nemzik. Az emberi továbbélés, az új nemzedékek csírája ez a szó. Az emberben a férfi hordozza, és „kivirágzás” közepette, adja át a nőnek. Régi magyar családok szomorú eseménye volt, ha megszakadt a magja. Látható, hogy a nyelvünk tudja jól, hogy mit jelent ez a gyökszó.  A lényeg a továbbélés lehetősége, középben a magba van.[14]

Ez a továbbélés jelenik meg a Magyar szavunkban is.

A mag gyökszó, alakítja nyelvünket.

Mag, maga, magon, magán, magad, magam, magas, magasztal, magol, máglya, mágia, mágnes, magnézium, mágnás, magzat, stb. Idegen nyelvű szavakban: magazin, mágia, magicus, mágikus, magister, magistratus, magisztrális, magisztrátus, mágnás, magnetit, magneto, magnitudó, magnólia, Magovo. Igaz mind visszavezethető a magyarra. Minden szónak a képe visszavezethető az eredeti szóképre.

A mag gyökszó meghatározza a nyelvünk szerkezetét. A hozzá kapcsolódó, hangok sora, egyedi, jelentéssel rendelkezik. Ezek a hangsorok nyelvünk más szavaiban is megjelennek. A képző kifejezés ebben az esetben nem megfelelő. Ezek a létrejött új szavak az új gyökök összevonásakor keletkeznek. A mai nyelvi elképzelésekkel szemben, a ragozás, nem csak a gyökszó után, hanem a gyökszavak előtt és között is megjelenhetnek. A mai szóképző elképzelés, ami teljesen tévútra tereli a magyar nyelv eredetet, kifelejti a gyököket, a gyökhangokat, és gyökszavakat. Helyette új idegen fogalmat (morféma) vezet be, melynek meghatározása teljesen eltér a gyök fogalmától. A tudományágat (morfológia) is, ami a magyar nyelvel, foglalkozik, ezzel a jöttment szóval jeleníti meg. Mindez azért érthetetlen, mert maga a nyelv, minden erőlködés ellenére, elmondja a saját felépítését. Ezt leírták már a régi korok magyar nyelvészei, akiket a politika és a tudomány, érthető módon elhallgat.

Ezek ellenére nézzünk pár példát:

mag – gyökszó

  • Mag = Élethordozó. Az élet hordozója a védő burokkal, közepén életcsírával. Átvitt értelembe valaminek a közepe.
  • Maga = Olyan, mint én. Ön. A „mag” lehet, csak „a” mag, egyedül, vagy egy másik mag. A magyar nyelvben használt magázás, vagy másként Önözés, megnyilvánulása, amikor egy személy neve helyett használjuk. Erre mutat rá az Önön szavunk is. A nyelv németesítése során, megjelennek a szó felesleges előfordulásai, egyes mondatszerkezetekben, amikor visszaható névmásként használjuk. Ez a visszaható névmás fogalom egy hibás, nyelvújító, nyelvszerkezeti forma. Ilyen a magyarban felesleges. A nyelvünket nem értő nyelvészeink nem tudják, (tudták), hogy maga a szó, már tartalmazza az eredetire a mag -ra való rámutatást.  Jele „a” magyarban a szóvégi „a” vagy „e” A másik jelentése, amikor valaki egyedül van, akkor mondjuk, hogy „maga” van. Az utóbbi esetben kizárólag az egyedüllétét fejezi ki annak a másik „mag” – nak. Maga van = egyedül van. A maga szó jelentése egyedül.
    • Az „a[15]” hang rag. Az egyedülit fejezi ki, azt, ami olyan, mint én. A nyelvészek által meghatározott birtokos személyjel fogalomnál, a magyar nyelvben pontosabb jelentése is létezik, ez a jelentés az az egyed, aki „én” vagyok. Én „a”!
  • Magad = saját magad adod, a maghoz.
    • a” mint az előző.
    • d” gyökhang. Olvasd: „D[16]” gyökhang, rag. Jelentése: keresztút. A választás a „d” hang esetében mindig másé. Ott akkor már nem befolyásolhatod a döntést.
      • adod-kapod
      • éled-halod
    • ad” Jelentése: hozzá ad. Az előzőhöz hozzá ad egy hasonló minőséget. Ada, Ida, oda, dal, óda, had, vad, Arad, Hunyad, dagad, dúvad, marad, tapad, támad, társad, szabad, stb.
  • Magas = az „a” rag tovább ragozva az „S[17] hanggal, ami az Ős. Egy olyan egyed, ami az „Ős” egy tulajdonságával él. Manapság az értelme bővült, az élettelen dolgokra és a fogalmakra is használják. Idegen kultúrákban gyakran előfordul, hogy a leírt magyar „S” hangot „Sz[18]” hangként ejtik ki. Érdekes talán nem is véletlen, hogy a magyar „Sz” hang egyik jelentése a szár. Az a szár, ami a virág fejét tartja a magasban.
    • Magasztal = felemel hozzá, az őshöz.
    • Magisztrátus = elöljáróság, felsőbbség. Mondják, hogy latin, de a gyöke magyar. Nem a magyar nyelv ősének a gyöke, hanem a mai magyarnak. Az Ős egyes jogait használók.
    • Magiszter = tudós, elöljáró. A magisztrátus szavunk, egyik egyede. Hasonlóan a magar, magari, magária alakhoz. Magna[19], Magiszter, magisztrátus. Hasonlóan az előzőhöz, itt az Ős tudását használóról van szó.
  • Magam = Én a mag. Ahol az „a” rag az előzőek alapján, az „m[20]” pedig a mag hordozója, ami részben a burka, de lehet a megtermékenyített közeg, és maga a nő, aki a mag védelmezője, a méhe. Az „m” a felemelő, maga az igazság, a rend. A mag, ami a reprodukálása során, magát adja.
  • Magát = Ön, önmagát adja a magot.
    • Az „á” jelentése egy másik. Egy velem majdnem azonos másik mag.

      • Az „á” hang jelentése egy másik. Azt mondja az „á” nem az eredeti, hanem egy „másik. Talán az „á” hang megegyezik a „szem”[21], szavunkkal. Az „a” amikor saját magát átadja, átteszi, akkor az már ”á”. Többek között a férfi a nőnek magot ad, és a hasonmás utódja tovább élhet.
    • A „t[22]” hang a célhatározó. Meghatározza a;
      • Tért: lent, fent, pont,

        • Helyet: kint, bent, itt, ott, stb.
      • Időt: múltat, jelent, jövőt.
      • Személyt „magát”: mást, magamat, egyűt.
    • át= valami egyik helyről a másikra helyeződik.
      • Ha látás, akkor átlát,
      • ha élelem, ruha, fegyver, akkor ellát,
      • ha a barmát adja, akkor, barát,
      • a hal száj, akkor száj-tát, tátott,
      • koszt kíván a másikra, akkor átkoz stb.
  • Magatok = Jelentése: 1.-Többed magaddal. 2.-Egyedül vagytok. Lásd: Maga. Tévesen visszaható névmás.
    • t” Mint fent, határozószó rag.
    • o” Itt képző[23] Jelentése: Te, több, hasonlóval, egyedül.
    • k[24]” Többes szám képzője[25].
    • ok” Jelentése: a következmény létező előzménye. Ok-okozat.
    • tok” A többes szám ragja.
  • Maguk = Ők maguk vannak. Tévesen visszaható névmás.
    • u” Gyökhang, kedélyhang,
    • „k” A többes szám képzője.
    • „uk„= családi felmenő szülő, nagyszülő, dédszülő, ukszülő (ükszülő), legalább párban érthető, nő és férfi, de lehet több is a többi felmenővel, az ük (ők) szülőig legalább tíz
  • Magunk = mink. Mi, akik a magból vagyunk.
    • nk” Kötött hangpár. Jelentése: A mag leszármazottja. Mink, mindenünk, mondhatnánk, szavunk, létünk, nyelvünk, hangunk, kezünk, lábunk, testünk, stb. Minden a mi a magból ered.
    • „unk” Minden, ami a magból ered, de elkülöníthető, megjelölt minőség. Beszélünk, szavunk, lábunk, hangunk, stb.
  • Mager = Az eredeti mag. Mageredet. A megeredt mag. (A kiválasztott jó minőségű, elvetett, kicsírázott magra mondják, hogy megeredt.) Mager: az eredeti első ember magjából származó, eredő, ember.
    • Az „e[26]” hang jelentése: Az első ember[27], az eredő[28] Én –„e”!
    • Az „r[29]” hang az erő, eredet, rend[30].
  • Magar= Én a mag eredet.  Az „a” és az „r” hangok a fentiek szerint.
    • ar= Az eredet, az erő a rend én vagyok. Megjelenik az „er” formája is. Az „ár” pedig „áradat, árja” jelentést hordoz.
  • magon = rajt van a magon, a fény. Kettős értelmű, „a mag a nap, és a felületéről jön a fény, ami nélkül a csíra nem szökkenhet szárba.”
    • A „o” hang a távoli. Időben és térben ritkán érhető el.
    • Az „N[31] gyökhang, jelentése: „Én a nap”, a nő.
    • Az „-on” rag. Mondják, helyhatározó. Társai –on, -en, ön, stb. Utalhat a régi helyre: onnan.
  • magzat = A mag „héjának” védelmében, a szaporodás (többszörözés[32]) során, a megszületés előtt álló ember
    • Z[33]” Jelentése: Zigóta.
    • „a” Ugyanaz, mint fent.
    • „t” Lásd fent „t” célhatározó. Meghatározza személyt.
    • „zat” gyökszó: A külvilágtól védett körülmények között, többszöröződő, élő, vagy élettelen, gondolat, dolog, fogalom, jelölése. Hasonló: Szorzat, hozat, huzat, szorozat, ázat, rázat, alázat, alakzat, változat, határozatlan, ábrázat, stb.

 

Ennyi elég is ahhoz, hogy be lehessen látni, a nyelvünk, egyszerű szerkezetekre épül. Ennek a felépítésnek az alapja a nyelvben megbúvó rend, az eredeti hangzásával. Egy kötetnyit lehetne írni erről a témáról, talán egyszer valaki megteszi, és bebizonyosodik végleg, hogy a magyar nyelv szerkezete, felépítésének logikája több mind az összes többi együtt.

Az is látható, hogy a népnevünk meghatározó gyöke a MAG.

 

 

[1] Moger Hetumoger Hétmagyar, Dentumoger tízmagyar, egyúttal a Don (Tanais) magyar neve, később az orosz tíz.

[2] Dr. Padányi Viktor: Dentu-Magyaria

[3] Lásd, ÓG-MÓG

[4] Kromek Pál Blogkönyv 23. oldal.

[5] Czuczor –Fogarasi:

A g és gy nyelvünkben tudomás szerént mint rokon hangok többször fölcseréltetnek, pl. genge gyenge, göngy gyöngy, göngyölít gyöngyölít, gertya gyertya, gümölcs gyümölcs, Georgius, György, angelus, angyal stb. A mag s rokon mog, magy mogy szók közvetlen jelentése gömbölyűség, kerekdedség, közvetett értelmök pedig gömbölyű vagy kerekded alaku növénytermény, melyet a latin semen, granum, a német Kern, Korn szókkal fejez ki. V. ö. MAG. Innen vették neveiket a magyal v. mogyal, magyaró v. mogyoró, melyekhez legközelebbi rokonok a bod bodza, bogy bogyó.

[6] Mag-yar formában használom a későbbiekben.

[7] Genge gyenge, göngy gyöngy, göngyölít gyöngyölít, gertya gyertya, gümölcs gyümölcs. (Czuczor-Fogarasi)

[8] Kromek Pál, Blogkönyv 23, oldal.

[9] Lásd: „G” gyökhang.

[10] Lásd: „GY gyökhang.

[11] Magyar nyelvben, a „G” hang, német, héber, török eredetű gyökeinek száma lényegesen magasabb.

[12] Friedrich Klára után.

[13] Gyöke magyal szónak. Azonos mogy, bogy gyökkel mogyoró bogyó szóban, s jelent valamely gömbölyűt, beburkoltat. V. ö. MAGYAL. Különbözik a magyar szóban előforduló magy szótagtól, mely itt összetételből ered. V. ö. MAGYAR. (Czuczor-Fogarasi)

[14] Javasolt irodalom: Weöres Sándor: GILGAMES

[15] Rovás magyarázat, Friedrich Klára 2006. január: (A, Á). Jelentése: ANYA, ÁLDOTT ÁLLAPOT- ban lévő személy. A régi emlékek nem különböztették meg az A és Á hang, írásbeli jelölését. Pl. a XII. századi botnaptáron a Mária szóban az A-t és Á-t ugyanígy jelölte a táltos. Az A és Á megkülönböztetésére a jelenleg rendelkezésre álló rovásírásos emlékeink szerint csak a XX. századtól találunk példákat.

Akiknek nincs gyermeke, az is lehet áldott állapotban, ha Isten megáldja valamilyen fontos feladattal és erővel, kitartással is, hogy áldásos tevékenységét végezhesse.

[16] Lásd „D” gyökhang.

[17] Lásd: „S” gyökhang.

[18] Lásd „Sz” gyökhang.

[19] Magna Hungária = Nagy Magyarország

[20] Lásd „M” gyökhang.

[21] Szem: itt gabonaszem.

[22] Lásd: „T” gyökhang.

[23] Czuczor – Fogarasi: K- középképző, vagy közbeszúrt segédhangzó, a) oly személyragos főnevek többesszámu második személyében, melyek többesszámban ok ragot vesznek fel, pl. folt, folt-ok, folt-o-tok (folt-tok helyett); gond, gond-ok, gond-o-tok (gond-tok helyett); hant, hant-ok, hant-o-tok (= hant-tok); ok, ok-ok, ok-o-tok (ok-tok); húr, húr-ok, húr-o-tok (húr-tok). Ezen szabályt követik az ak, ek, ěk, ők többesragu nevek, az illető hangzóikra nézve, pl. ház, ház-ak, ház-a-tok; kép, kép-ek, kép-e-těk; szěm, szěm-ěk, szěm-ě-těk; kert, kert-ěk, kert-ě-tek; ököl, ökl-ök, ökl-ö-tök; csűr, csűrök, csűr-ö-tök. b) Oly jelenidőbeli igék többesszámu második személyében, melynek törzse két mássalhangzóval végződik, mint: áld, áld-o-tok, (áld-tok); olt, olt-o-tok, (olt-tok); irt, irt-o-tok, (irt-tok); szalaszt, szalaszt-o-tok, (szalaszt-tok); fogyaszt, fogyaszt-o-tok, (fogyaszt-tok). Ezen o-nak a vékonyhangu igékben ě vagy ő felel meg, pl. rejt, rejt-ě-těk; kezd, kezd-ě-těk; dönt, dönt-ö-tök; küzd, küzd-ö-tök; ereszt, ereszt-ě-těk; füröszt, füröszt-ö-tök. c) Néha mány vány névképzők előtt, pl. tart-o-mány, hagy-o-mány, tud-o mány, ing-o-vány, irt-o vány: de a vékony hanguakban mindenkor nyilt e: süt-e-mény, küld-e-mény, lel-e-mény, vél-e-mény, tel-e-vény, jöv-e-vény stb.

[24] Lásd „K” gyökhang.

[25] Czuczor – Fogarasi

[26] Nyitott „e”

[27] Friedrich Klára után: Ember: Az első „e” az elődöket jelenti, az „m” a táplálást, a b a babát, a gyermeket, majd a második „e” az ember szót, végül az „r” a rendet. Az EMBER tehát az elődök által táplált gyermek, aki ennek a tápláléknak segítségével válik emberré, de csak úgy őrizheti meg emberségét, ha megtartja Isten és a Természet rendjét.

[28] Mások origónak mondják.

[29] Lásd „R” gyökhang.

[30] Friedrich Klára után: (R). Jelentése: REND. Már a legrégibb hitregékben is a rend csap össze a rendetlenséggel. A sumer ékiratos teremtéstörténetből tudjuk, hogy Apszú és Tiamat, az ősapa és ősanya rendet, nyugalmat, békét, csendet szeretett volna a Földön, azonban a zűrzavar és hangzavar keltői és kedvelői ellenük fordultak. Az akkád Marduk darabokra szaggatta Tiamat ősanyát, ahogyan később Koppány fejedelmet szaggatták darabokra a rendetlenség és zűrzavar követői

[31] Lásd „N” gyökhang.

[32] Többszöröződés, szorzat, zigóta, rossz szó az osztódás, mert akkor, két félre kell osztani legalább, de itt az új nem változik, az teljes egészében tartalmazza az eredeti tulajdonságait.

[33] Lásd „Z” gyökhang.

Kromek Pál
2014.

 

Google+

Kromek Pal

Article source: http://blog.kromek.hu/?p=6295

A magyar tudás

május 16th, 2014

Badiny Jós Ferenc idézet:

“Nem kell félni, és hinni kell, mert a magyar legyőzhetetlen. Mi élni fogunk, de csak akkor, ha élni akarunk, és megtaláljuk önmagunkat. A mi műveltségünk él tovább a magyar lélekben, akkor is, ha mindenki keverék, annyi népet telepítettek a nyakunkra. Nekünk semmi okunk nincs, hogy elhagyjuk magunkat. ..a magyar a tudás megőrzésére van elrendelve… A mi drága Jézusunk igen közeledik hozzánk…”

Hozzászólás: Kósa Ella:

Olyan, hogy “keverék” nincs, nem létezik. A magyaroknál nem. Kitaláció a tiszta vérű faj, épp olyan téves irány, mint a kutyáknál a nemesítés. A magyar az ősgénből lett, ami annyit tesz, hogy génjeiben az összes emberi tulajdonságot hordozza, és őrzi. Épp akkor van baj, ha hiányos lesz a lista, akkor már nem teljes,nem egész a kép, és akkor állnak elő a mindenféle betegségek. Ezért nem féltek őseink soha befogadni senkit. Nekünk nem tudtak idegen géneket hozni, mert bennünk minden bennünk van. Azt hazudták, és hazudják a mai napig, hogy volt egy tiszta vérvonal, ami aztán szennyeződött, mindenféle belekeveredett. Pedig az igazság épp az, hogy először minden EGY volt, és aztán ez elkezdett szétválni, és szétosztódni, így jöttek létre az egyes nemzetek. Minden nemzet egy-egy RÉSZE az egésznek, hiányos DNS kódokkal.

Kedves Ella.

Szívesen megosztom veled a gondolataimat az általad felvetett témában.

Mint írtam: Ez szép gondolatmenet. Tetszik is. Mégis egy kicsit kifejtem az eltérő véleményem.

Biztos, hogy emberben keverék nincs. Emberek és népek ellenben keverednek egymással. Az is igaz, hogy kiválasztott, vagy tiszta vérű faj sincs. Legfeljebb annak adják el magukat.

Igaznak tartom a következtetésed, hogy az összes emberi tulajdonság még él a magyarban. Gyorsan hozzáteszem, hogy a többi – egészséges- népekben is meglehet ez a tulajdonság, ha nem is él, olyan elevenen.

Azt, hogy más a magyar, minden ember érzi, de talán jobb megközelítése a gondolatomnak az, hogy TUDJA. Az is világos, miként igyekeznek elvenni tőlünk ezt az örökletes tulajdonságot.

Ez a “tudás” vagy talán hit, a magyar ember, fő ismertető jegye. A nagy kérdés az, hogy hol van, az emberben ez a tudás, mert vele születik. Egészen biztos, hogy nem a génekben. Vagy ha ott, akkor azt még nem találták meg a tudósok. A genetikai tudomány, a kutatások újabb eredményei egyre jobban összemosnak bennünket, magyarokat a többi népcsoporttal. Igyekeznek a genetikusok elhallgatni azokat az esetleges egyedi jellemzőket melyek a Magyarországon élő népességet elválasztaná a többitől. Nem beszélnek ilyenről. Azt a benyomást keltik, hogy nincsenek is ilyenek. Pl. 2013-as EU genom kutatás.

Az igaz, ahogy írod, a magyar az Ős génből lett, hozzá teszem, mint mindenki. Az, hogy ki mennyit tartott meg ebből ez idáig, nem bizonyítható, nem mérhető.

Nem hiszek, a mai tudósok pártatlanságában, hallgatásában, sőt még a tudományt is megkérdőjelezem, de a faji alapon történő csoportosítások szerint már el kell vetni a gondolatmenet egy részét, mert mi van, a néger magyarokkal, a mongoloid, az indián magyarokkal, ezek keveredésével. Ők a tudomány szerint más nagyrasz-t, és a keveredésükre kitalált fogalmakat használnak, pl. mulat, mesztic, zambó. Persze erre is jobb szavunk van, a félvér, ami mindent elmond az igazságról.

Egyszóval a mai tudományok, a genetika nem bizonyítja a magyar ember többitől elválasztható egyedi, ősi eredetét. Ilyen értelembe természetesen nem tudtak idegen géneket hozni, de más népeknek sem, mert mindenkiben ott van. Igaz, hogy a magyar ember soha nem félt az idegenektől, azokat befogadta, de ez nem bizonyítja a gének, vagy a DNS eltérő voltát, talán erősítette.

Természetesen a „tiszta vérű, majd szennyezett elmélet” sem lehet igaz. Az ellenben előttem világos, hogy talán pontosan erre a hazug elméletre hivatkozva, többféle vonalon is igyekeznek kisebbé, kevesebbé, csököttebbé, butábbá tenni, de legalább bemutatni a magyart. A magyar ember ezt látja, és minden esetben feltárja a hazugságokat.

Te is ezt teszed. 

Megjegyzem, erre én, régóta használok, egy fogalmat úgy hívom „kitanítás”. A legszínesebb képviselői a tudósaink.  Jó pénzér, kitanítanak bennünket, a múltunkból, új történelmet gyártanak. Elvették az isteneinket, a meséinket, a legendáink. Megtehetik, hiszen a történelmet a győztesek írják. Csak a bérüket füzetjük mi. Kitanítanak a nyelvünkből, folyton folyvást újítgatják, helyettünk Kazinczyval, művelik. Kitanítanak a származásunkból, újat adtak a finnugort. Valószínű a génekkel is ezt teszik.

Ahogy írod, elhazudják. Mégis a gének, a DNS a belénk ágyazott egyszerű ember számára felfoghatatlan, tudományos bizonyítékai ellenünk szólnak. Ezért ezt a gondolatsort nem tartom jó útnak.

Fentebb kérdeztem, akkor hol is van ez a tudás?

A génekbe, úgy látszik a mai tudomány állása szerint nincs. Keressünk rá bizonyítékot, hogy mégis ott van.

Akkor hol?

Vérünkbe szokták mondani régen. Itt sincs a tudományok szerint, bár van a vércsoportoknak jellegzetesen közép európai sajátossága, de ezt is el mossák a tudományok.

Vagy mondták, hogy a lelkünkbe. Na erre teremtették a papságot, bármelyik vallást is nézem, csak a magáét fújja.

A nyelvünkbe? Fentebb említettem már kitanították.

Akkor hol van?

Talán mégis a Badiny féle gondolatban:

Nem kell félni, és hinni kell, mert a magyar legyőzhetetlen. Mi élni fogunk, de csak akkor, ha élni akarunk, és megtaláljuk önmagunkat. A mi műveltségünk él tovább a magyar lélekben akkor is, ha mindenki keverék, annyi népet telepítettek a nyakunkra. Nekünk semmi okunk nincs, hogy elhagyjuk magunkat. ..a magyar a tudás megőrzésére van elrendelve… A mi drága Jézusunk igen közeledik hozzánk…”

Google+

Kromek Pal

Article source: http://blog.kromek.hu/?p=6291

Tamás név jelentése

április 2nd, 2014

 

Ta-Más, Te-Más, a T, az MÁS.

Te-Más.

Tamás, az Más. Lehet az élet minden területén eltérő. Az eltérés megjelenhet az átlagtól elütő személyi jegyekben, kövérebb, soványabb, alacsonyabb, magasabb, világosabb sötétebb. A Tamás a megszokottól eltérően gondolkodik, a világ dolgairól, amit megkérdőjelez.
Felénk, szokták mondani, Tamáskodik valaki. Aki tamáskodik, az kételkedik. Lehet kételkedni egy konkrét dologban, de lehet kételkedni mindenben.  Ha mindenben kételkedsz, akkor azt mondják, olyan tamáskodó vagy. Ennek már lekicsinylő (nemszeretem szó: pejoratív) jelentése lehet.

Mondják a mai tudomány állása szerint, hogy Tamás nevünk, bibliai eredetű, Tamás apostol nevéből származik.  Ugyanis Tamás apostol volt az, aki kételkedett Jézus feltámadásában. Ez csak egy része az igazságnak, mivel, már akkor létezett ez a szó, ezért, már akkor az volt a jelentése, mint manapság, amennyiben nem létezett volna, akkor hogyan akasztják rá az apostolra, utólag, vagy hogyan nevezik el erre a névre, előtte!
En úgy gondolom, hogy a Tamás szó, abban az időben, a jelenlegi formájában, már létezett, használatba volt, és ezt a lekicsinylő tartalmat is hordozta, azért, akasztották arra az emberre, aki megmerte kérdőjelezni Jézus feltámadását.

Mélyebben beleásva:

A Tamás szavunk, a TMS mássalhangzókból tevődik össze.

Mai nyelvjárási változatokkal kimondva: TöeMöeS rögtön megjelenik a régies kiejtési formája.

Számomra nyilvánvaló, hogy a három gyökhang, a T az M és az S leírja a szó jelentésének alapvető magyarázatát.

T = TUDÁS, TANÍTÁS. Tanítók, tudósok, táltosok tanítanak, tökéletesítenek, terjesztik a tudást. A táltos, testi, lelki gyógyító, földsugárzások, ásványok, növények ismerője, a jog, a történelem tudója és nem utolsósorban művész is.

M = MELL, EMLŐ. A táplálás, a nevelés jelképe. Testi és szellemi táplálék átadását egyaránt jelenti.

S = SÁNC, azaz a fedezék, töltés, szekérvár rokon szavakkal együtt a földi, emberi, külső ellenség elleni védekezésre utal. Alakjában a sátor képére is emlékeztet, amely szintén a védekezés, óvás egy formája. (Friedrich Klára után)

Tovább:

A Tamás két gyökszóból a Ta és a Más szavainkból származik.

A „Ta” gyökszó:

Mai jelentése, a „távoli”, szavunkkal fejezhető ki a legjobban.  Elment tá-tá, mondták valamikor, a kisgyerek is tá-tába megy, amikor altatják, a tata mind, (mind[i]) nagyapa ma is élő szavunk, áthallással egyszerűen papa. Azt is látjuk, tudjuk, hogy a Tata egy bölcset a távolból az idő távolából hozott tudást is jelenti, csak nem szoktuk kibeszélni. A Ta gyök meghatározója a magyar nyelvnek a tavasz, tanár, tavaly, talaj, tart, tányér, tag, tart, társ, távoli, stb. A Ta, szavunk, mint távolsággyök megjelenik a ragozás során egymástól messzebb levő azonos elemek kifejezésekor, pl. tó Tavak. Hordozza a rámutatást a dolgokra, csata[ii], írta, itt is megjelenik a távolság, a térben és időben.  Mégis a nyelvújításnak „köszönhetően”, talán legjelentősebb megjelenése áthallással a TE gyökben fordul elő. A TE értelmes magyar szó. Főnév, Személyes névmás.  Több szavunk megjelenítésére használatos gyökszó. Hordozza rámutatással a TA gyökszavunk jelentését. A TE meghatározza ősidőktől, a te, tél, tenger, tesz, temető, templom, test, terület szavaink jelentését. Beépül az új, akár átvett szavainkba meghatározó elemként, gyökszó formában, televízió, telefon. Mind ugyanazt a szóképet, a távolit, tartalmazza.

Ősi gyökszavunk.

A „Ta” gyök a Tamás szavunkban a térben vagy időben való távolság meghatározója.

A „Más” gyökszó:

Eredeti jelentése az „egy másik” fogalommal írható le. Nem én, hanem más, vagy másik, de az is olyan minőséget hordoz, mint az eredeti, legyen az személy, fogalom, vagy tárgy.

A Más szavunk mondják, hogy határozószó.

Meghatározza azt, ami azonos minőségben, de a meghatározó számára eltérő formában jelenik, meg. Mivel a „Más” gyökszavunk jelentése eltérést jelent ezért a meghatározása, fordítva is igaz. Meghatározza azt, ami azonos formában, de a meghatározó számára eltérő minőségben jelenik meg.

A másik, lehet a második, akkor már számnév, meghatározza az időt, a másodpercben, de lehet az eredeti másolata, továbbá lehet a másik hangjaink meghatározója, a mássalhangzó. Az eredetitől eltérő új minőséget hordoz és ezért különböző.

Ősi gyökszavunk.

A „MÁS” gyökszavunk, a Tamás szavunkban az eltérőt jelenti, de megmondja az eltérés újabb minőségét vagy formáját.

Tamás
A magyar nyelvű ember számára, tudatosan, vagy anélkül, a Tamás név; a megszokott eredetitől, térben vagy időben, egy adott távolságon túli eltérést jelent.

Tudjuk, minden emberre hat a környezete, ezért hatással van ránk a nevünk is, a nyelvünkbe ágyazott jelentése miatt.

 

Kromek Pál
2014 március 29.


[i] Rámutatás a „mind” és „mint” eredeti jelentés tartalmának azonossága.

[ii] Csitt-csatt, szóból ered, ahol a ta gyök a csattogás távoli helyére utal.

 Letöltés.pdf. formátumban.

Google+

Kromek Pal

Article source: http://blog.kromek.hu/?p=6267

A Szellem korszaka 2.

január 17th, 2014

A Szellem korszaka

A föld fejlődése, élete, ciklikus.

Föld

Felmelegedések, szárazságok, lehűlések, jégkorszakok, forróságok, szakadatlan vízözönök, követték egymást a föld történetében. Az utolsó pár ciklusban már ott volt az ember. Szenvedője, de mindig túlélője ezeknek a gigantikus tragédiáknak. Az eddigi földtörténeti változások minőségi fejlődést jelentettek az emberiség számára. A minőségi változások között eltelt idő az emberiség fejlődésének korszakai. A jelenlegi korszak a Halál Korszaka ér véget ezzel a ciklussal.

 

Eljött az ideje egy ilyen új fordulópontnak, a föld és a rajta élő ember történelmének.

 

Nem tudom, mi okom lenne azt feltételezni, hogy a földtörténeti ciklusok leállnak azért, mert az ember eljutott a technikai fejlődés, számára legmagasabb elérhető szintjére. Vagy azért mert egyes tudományok már meghaladták az egyén felfogásának képességét, és már csak csoportosan, vagy segédeszközökkel érthetők. Ezek a technikai tudományos ismeretek még nem állítják le azokat a folyamatokat, amelyek millió éveken keresztül ismétlődnek. Még nem nőt fel addig az ember.  A túl sok tudományos ismeret, csak szűk területeken, és a haszna még szűkebb rétegek számára adatott meg. A haszonélvezői pedig alkalmatlanok a túlélésre. Olyan helyzetbe került az emberiség, amikor azt gondolja magáról, hogy a tudomány birtokában ép bőrrel megússza a föld törvényszerű változásaiból adódó újabbnál újabb, egyre gyakrabban előforduló természeti katasztrófákat. Az is könnyen lehet, hogy tudósaink, a vezető politikusaink tisztába vannak ezzel a veszéllyel, de elhallgatják. Az is nyilvánvaló, hogy az emberiségnek, csak a kisebbik fele éli túl.

Ez az időszak a tudományok és a technikai vívmányok földel szembeni vereségével ér véget. A halott anyagú elméletek fölé kerekedik az élő föld, és elsodorja a Halál korszakát.

Hasonlóan az előző ciklusváltozásokhoz, a gyakoribb katasztrófák oda vezetnek, hogy az ember egyre gyakrabban hibáztatja saját magát, és társait. Felveszi a harcot a túlélésért. A tudósok igyekeznek, gyógyírt találni, hogy legalább szűk rétegek, az álltaluk arra érdemesnek mondott kiválasztottak éljék túl ezeket a földtörténeti változásokat. Tévednek. No, nem abban, hogy mindenki elpusztul, nem, hanem abban, hogy az Ő álltaluk kiválasztottak élik túl.

 

 

A magyar nyelv szerkezete összetétele a szavai eredete különös jelenséget tár fel a számomra.  Megelevenednek a gyerekkori álmaimban megjelenő ősök, hősök képében. A magyar nyelv, a magyar szavak varázsa, későn úgy hatvan éves korom körül kezdett magával sodorni. A kigúnyolt „magyarkodókra” eddig soha nem figyeltem oda. Sőt… Manapság már tudom, hogy vak és süket voltam. Az ellenreklám a tudománytalanság köntösének homályába sodorta előttem is, azoknak az embereknek a gondolatait, akik a józan paraszti észre hivatkozva újra és újra elmondják nekünk a magyarok igazát. Igen a magyarok igazát. Nem téved az olvasó, amikor azt gondolja, hogy ez a megvénült ember átállt a másik oldalra. Igen a „tudománytalan”, magyarkodókkal értek egyet abban, hogy a történelem során elnyomták és a végsőkig, de még azon túl is ellehetetlenítették az eredeti magyar gondolatot. Ma már meggyőződésem, hogy a jelenlegi tudományos nézetek képviselői a kapzsiság hálójában eladják az igazságot. Az igazság, ami a mindenkori magyar ember számára a valóság, különféle, magyartól eltérő, de sok más nép nyelvétől is idegen, úgynevezett „Tudományos nyelvezettel” felruházva eltereli a valódi útról az igazság követőit. A legjobbjaink képesek ezt a hazug nyelvezetet elsajátítani, azt magukévá tenni, és azzal leszólni az igazságot. Ez ellen a több fronton nyitott háború ellen nincs és nem is lehet a népnek kitartása, így felőrlődik, felmorzsolódik, feladja.

Elsősorban azok miatt a fiatalok miatt írom le a gondolataimat, akik látják és esetleg hajlandók valami keveset tenni ennek a felmorzsolódásnak a megállítására. Miért van bennem ez a tudománytalan makacsság?  Mert meggyőződésemé vált, hogy a magyar nyelv, a magyar emberrel, önmagába hordozza az emberiség múltját és jövőjét. A mag népe újra és újra kihajt, frissíti, nemesíti az elvadult gyom népek hajtásait. A világ problémáinak megoldásához minden esetben vissza kell nyúlni a forrásokhoz a mag csíráihoz, hogy új hajtásokkal, a nyelvek új elemeivel frissülve, azok tartalmát megértve, mindig egy szinttel magasabbra jusson a fejlődési spirálban az emberiség. Ha ezt a lehetőséget kihagyja az ember, akkor a fejlődése megszakad, vessen magára, mert visszasüllyed a kivetett csontért marakodó kutyák közé, az állatvilágba.

A magyar nyelv kialakulását a Mag nép folytatólagosan alakuló nyelvének tartom, eredetét Magáriába teszem. A történelem előtti időkre visszavezethető ősnyelv kialakulásának helyszínét a Kárpát medencébe helyezem. A Kárpát medencéből indult el az első értelmes gondolkodásra késztető kommunikáció. Ez a nyelv volt az ismert legelső emberi kultúrák nyelve, a magja. Lehet, hogy a mai nyelvtudományok, a győztesek által írt történelmek, a genetika, a bizonyítható tudományos álláspontok nem ezt a gondolatmenetet ápolják, de akkor is minden anyanyelvi szinten magyart beszélő ember számára egyértelmű, ezeknek a szótöveknek, ragoknak, szavaknak, a gondolati jelentése, tisztasága. Ma már elengedhetetlen feladatunk a magyar embereket rávezetni, megismertetni a kialakulás folyamatával, az emberi Ősnyelvvel, a Mag népének nyelvével.

Lehet, hogy ezek a szakszerűtlen gondolatok, eretnek tanok, idegenek az indoeurópai és a zsidó kultúrától, de a magyar ember megérti. Lehet, hogy az általam, és még sokak véleményével egyezően feltételezett Mag nép nyelve, egy kitalációra épül, de mondjon valaki nekem még egy olyan nyelvet a volt és valaha létező nyelvek közül ahol a történelmi, vallási, nyelvi, kulturális, sőt tudományos, stb.. egyezések száma ennyire kézzel fogható. A világ valaha létező közel négyezer nyelve közül, beleértve a kihalt és mesterséges nyelveket is, egy sem alkalmas ennek a bemutatására, csak a magyar.

Kiss Dénes írja,

– A “TITOKZATOS” MAGYAR NYELV TÖRVÉNYEI ÉS JÁTÉKAI- művében: Aligha véletlen , hogy azt mondták vagy írták a magyar nyelvről: olyan, mintha a Marsról hozták volna. Amikor a magyarok beszélgetnek, mintha szórakoznának. Ugyanis a szóragozó lehet szórakozó is, a szórakozás pedig szóragozás. Nem csupán játék ez, hanem a magyar nyelv törvénye. Mert a magyar nyelv lényeges tulajdonságait tekintve

ELTÉR A VILÁG LEGTÖBB NYELVÉTŐL!

Aki magyarul gondolkodik, sajátos rendszerben és eredeti logika szerint működő nyelvvel képes erre. A világon mintegy 3000-3500 nyelvet tartanak nyilván, a nyelvjárásokkal együtt. Illetőleg, pontosabb, ha azt mondjuk: ilyen számura becsülik a valaha volt és a mostani nyelvek összességét. Ha ez a szám éppen háromezer, akkor a magyar nyelv, alapvető rendszerét, legfontosabb tulajdonságait tekintve eltér a világ kétezerkilencszáz-kilencvenkilenc nyelvétől! Kissé egyszerűsített jelzés ez – arányosítás – a magyar nyelv “marsi” származásával kapcsolatban.

A most következő fejezetet ennek a képnek szánom. Igyekszem az Internet segítségét igénybe venni a véleményem terjesztéséhez. Nagyon sok esetben megjelölöm a forrást ahol találkoztam az általam megfogalmazott gondolatokkal, máskor nem találom, amit egyszer már olvastam valahol. Előfordulnak saját, másutt nem olvasott szó-ragozások, Kiss Dénesnél maradva szórakozások.

Kerülni szeretném a politikát ebben a fejezetben, de úgy látszik, sajnos nem tudom. Akkor, amikor a gyermekeink, unokáink iskolákban történő nyelvoktatásáról beszélünk, akkor ezek az oktatások miért nem ezzel a szórakozással, a szóragozással vannak tele? Miért mások által kitalált vasfegyelemmel rendezett nyelvet kell elsajátítaniuk? Miért nem azt az egységes magyart kell a gyerekeinknek megtanulni, amit a nyelv magától is tud, és késszen, átnyújt. Egészen biztosak lehetünk abban, hogy a nyelv tulajdonságaira épített (már nem létező magyar nyelvtan) szórakozva, játszva való tanítása teremtheti meg egy erős magyar nemzet jövőjét! Hazudik az a nyelvész aki ezekkel az érvekkel szemben az egységesítésre hivatkozik. A nyelvszerkezeti átalakítás, nem a nyelv egységesítése.

A megfogalmazásaim, megértéséhez a szavak jelentéséhez gyakran vissza kell nyúlni az eredeti jelentéstartalomra, mivel ismételten előfordul, hogy egyes szavakat nem a mai köznyelvnek megfelelően használok, így azok sokak számára nem érthető, leginkább a heles írás eldöntött szabálaiva se egyezik. Pl. a fenti ragozás szónak itt legalább két jelentése van. Az egyik a nyelvi ragozás, a ragképzés. A másik a köznyelvben /ne ragozd!/ használatos kifejezés, amikor egy gondolatot addig elemezünk, boncolgatunk, visszafejtjük, a hangig, a magyar nyelv logikája alapján, akkor az a szó már nem válik tisztán azzá, amit jelent. Sajnos azoknak, akik ezt a logikát nem követik (nem ismerik az előzményeket, vagy egyszerűen nem értik) vissza kell lapozni, hogy érthetővé váljon, a szöveg.

Sajnos a magyar nyelv, annak ellenére, hogy egy racionális nyelv magában hordozza a világ vallásainak alapját, köztük még a zsidó vallás eleinte félreértett évezredekkel később félremagyarázott magyar eredetű, a Mag népének szavait is. A Mag népének a nyelve az egyetlen, fennmaradt olyan nyelv, ami a szerkezeténél fogva magyarázatot ad, a fő irányt mutató Zsidó- Keresztény teremtéselméletekre, is. A sajnos szót használtam, igen, azért mert az információs robbanással, a magyar emberek tömegesen a nyelvüket használva egyszerű körülmények között rájönnek, megértik azokat a gondolatokat, fogalmakat, amit a magyar nyelv közvetít. Sajnos, mondom, mert ez egy átok, mondaná a keresztény tanítás. Ma Magyarországon több ezer, talán több tízezer, embert foglalkoztat ez a gondolat. Az interneten megjelenő írások, egymástól ellesett információi, az egyre több, újabbnál újabb eredeti gondolat, a napnál világosabban bebizonyítja, a nyelv gyökerére vonatkozó kiátkozott tanításokat.  Ez a megvilágosodás a nyelvünk megértése, egyre inkább rávezet bennünket arra, hogy ez a nép a mag népe, meghatározó, sorsdöntő eszközökkel rendelkezik az emberiség jövőjét illetően. A magyart beszélők, most ennek a kivezető útnak az irányát keresik.  Az idegen nyelveket beszélő emberek, vagy azok, akik nem a nép nyelvén az édesanyjuktól tanulták a magyart, hanem iskolában, soha nem fognak arra a szintre eljutni, hogy megértsék a nyelvbe rejtett igazságot. Soha nem fogja megérteni ezt a nyelvet az az ember, akinek sikeresen úgy alakult ki az identitása, hogy a magyar nyelv jelenlegi szabályokba zárt helyesírása nem okozott gondot. Ez az ember nem magyar beállítottságú, valószínű egy ilyen ember más identitású. A magyar ember kitűnő elme, ezt a kalickába zárt nyelvet is meg tudja tanulni, de magáévá soha nem teszi.

Nézzük a zsidó keresztény teremtéselmélet gyökereit.

A zsidó vallás kialakulása előtti eretnek tanok szerint, Isten a világ teremtését hét teremtőre bízta. Ezek az eretnek gondolatok, ma is kísérői a Zsidó keresztény kultúrának. A Kialakulóban lévő Zsidó tanok ezt a teremtőt (ELOHIM) néven nevezték mely szó eredendően többes számú szó. Az egyes számú formája (ELOAH). A zsidók ősei alapvetően szemiták, a szemiták eleinte Istent EL néven emlegették.

Az ELOHIM bekezdés alatt a Katolikus lexikon így ír:

Elohim: 1. Istennév. Az egyes számú héb. eloah (arám elah) csaknem kivétel nélkül emelkedett stílusú szövegben fordul elő, olykor köznévként (Ez 28,2; Zsolt 18,2; Dán 11,37), nagyobbrészt az igaz Isten neveként (MTörv 32,15; Hab 3,3; Zsolt 50,2; Jób: 41-szer). A többes számú ~ több mint 2000 helyen szerepel az ÓSz-ben, s rendszerint az isteneket jelöli (Kiv 18,11; MTörv 10,17; Bír 9,13), de ritkán áll többes számú állítmánnyal (Ter 20,13; 35,7; Kiv 32,4.8: Józs 24,19; 2Sám 7,23). Az ~ az egy v. az egy igaz Istenre utal, aki →El minden tulajdonságát birtokolja. Így az eredetileg köznévi ~ tulajdonnévvé válik; főleg az →Elohista, a papi teremtéstört. él vele gyakran. – 2. Lények, akik Isten környezetéhez tartoznak, v. emlékeztetnek az Istenre, pl. Isten fiai (Ter 6,2.4; Jób 1,6; 2,1; 38,7), halottak lelkei (1Sám 28,13); rendkívüli erőkkel rendelkező emberek: Mózes (Kiv 4,16; 7,1; vö. Szám 11,17.25), a király (Zsolt 45,7; vö. 2Sám 14,17), a fejedelmek és a bírák (Zsolt 82,6; vö. Kiv 18,15-19; 2Sám 16,23).                                                                                                  **

Az EL bekezdés alatt így:

El (héb. Él, akkád Ilu, arab Ilah): Isten legrégibb szemita neve. – Különösen akkád és kánaáni nyelvterületen terjedt el. Eredeti jelentését nem sikerült kielemezni;…

Érdekes nekem sikerült. Egyszerű, mert magyarul van.

L

betűt (hangot) csak kiejteni próbáljuk, akkor Isten legrégibb eredetű nevével találjuk magunkat szembe. Hogy is ejti ki a magyar az „L” betűt (hang)? = El ami nem más, mint maga az eredendő Isten. Az ördög nem alszik, több internetes hangtárban előfordult, hogy meghallgatom az L hang kiejtését, érdekes módon kemény L-nek (LÖ) mondják, ahogy a magyar gyerek soha nem halhatta az anyjától.Az-az Ősi Isten, akit a szemiták, a Zsidók ősei imádtak. Véletlen ?

Mondhatná bárki, hogy véletlen egyezés, de nézzük tovább.

Amennyiben vesszük a fáradságot és arra vetemedünk, hogy megnézzük azokat a civilizációkat, vallásokat melyek sajátjuknak ismerik el ennek az isten elnevezésnek valamelyik változatát akkor, íme, a hiányos sor: Szemiták, Izraeliták, Babilonok, Asszírok, Arabok, Arámok, Föníciaiak, Ugarit, stb. (Ugariti királyság ékírásos nyomai, érdemes lenne megvizsgálni.) Katolikusok.

Visszatérve a teremtés történetünkhöz, többes számú névvel, azaz a hét teremtővel értelmezett Isten egyike a Zsidóság Istene, amely a héber köznyelvben már egyes számú formában jelenik meg, míg ha az egyetlen Istenről beszélnek, akkor emelkedett formában, azt az egyet tisztelik.

A katolikus lexikon szerint „EL”:

„Az izraeliták főleg emelkedett nyelvhasználatban az ~lel v. az istenek egyikét illetik, köznévi értelemben (Ter 31,13; Kiv 20,5; MTörv 5,9; 6,15; 33,27; többes számban: Elim, Kiv 15,11; Dán 11,36; Zsolt 58,2), v. pedig az egyetlen Istent (Iz 40,18; Zsolt 10,11; 16,1; 68,20).”

Mégegyszer: a hit gyökere szerint az egyetlen Isten Egy Isten (talán Eloha) a világ teremtését hét teremtőre (talán Elohim) bízta. A hét teremtő a teremtésben nem tudott megegyezni, ezért az egyik teremtő különvált és megteremtette az anyagot. Ö egy különc-teremtő, aki saját szakállára, a másik hat teremtő Isten szándékától eltérően, az Egy Isten akarata ellen teremti meg az anyagi világot.  Érdekes egy ellentmondás, mert a megmaradt hét isten, mert ugye hét maradt, mégpedig a hat teremtőisten és az Egy Isten az összesen hét Isten. Közben az Egy Istennek része mind a hét teremtőisten melyek között ott van az-az egy, aki különvált és a világot teremtette.

Érdekes egy összefüggés jelenik meg a honfoglaló törzsek és a teremtő istenek között. Tudjuk, hogy a magyar törzsszövetséget hét törzs hozta létre, de a magyar törzs magába tulajdonképpen két törzsből állt. Ez az ellentmondás magában hordozza a hetes szám titkát. A magyar történelemben, mondákban, mesékben ez a szám pozitív értelmű tényleges tartalmat hordoz. A zsidó, és a belőle eredő keresztény tartalmak ennek a számnak negatív értelmű jelentést sugároznak. Ha ennek az ellenkezője jelenik, meg akkor már gyanakodhatunk, hogy ott valami tudatosan ellenünk a magyarok vagy őseink, de legalább a hitvilágunk ellen van. Pár példa: Milyen csodálatos a szivárvány mely hét színből áll. A Hét vezér, a hetedhét ország, a hét vármegye.  Az ókori ember szerint a naprendszer hét égitestből ált. A Göncöl szekér 7 csillagból áll.  Egy héten hét nap van! Nem hagyhatom ki a már nem ismert sámán hitvilágból, honfoglalás előtti magyarok istenhitére is jellemző hét égben lakó isteneket, a hét égi szintet, és annak tagozódását. E szerint a honfoglalók által közvetített hit szerint a legfelső szint a „Mennyei Szent Birodalom” a napban lakó atyaisten helye, a legalsó a magyar szóhasználatba is használatos elvonatkoztatott régies fogalom a használt, de már, ismeretlen szó a „Terembura” ami a halandók világa, a földanya lakóhelye. Azt elmondhatjuk, hogy a hetes szám pozitív jelentése általában a természettel összefüggő racionális dolgok, jelenségek megjelenítéseként történik. A pozitív jellegű jelentése a hetes számnak minden esetben magyar eredetű. Az ember a fejlődése során felfigyelt arra, hogy a hetes szám a természetben gyakran előfordul, ezért a magyar ember nyelvében előkelő helyt kapott a hozzá kapcsolódó jelenségekkel együtt. Ilyen alapszavunk a hang, amennyiben a zenei hangokról beszélünk azok száma is hét. A szín, ami szintén alapszavunk ebből is hét létezik. A testünket működtető szív, hét izomrétegből áll. Sőt még a mirigyeink száma is hét.   Ez a nyelv anatómiai kapcsolata. Megjegyzem, hogy a magát fejlettnek tartó Angolok kénytelenek több tudományban, de első sorban, az orvostudományban a Latin szakszavakat használni, mert a nyelvükben nem léteznek eredetileg ezek a szavak. A magyar nyelv az egyetlen olyan nyelv, ami kialakulása óta tartalmazza ezeket a tudományos szavakat, kifejezéseket. Többek között ezért is érthetetlen számomra, hogy miért kell a tudományos konferenciákon, a politikába egy holt nyelv a latin kifejezéseket használni, amikor létezik a latinnál ősibb, pontosabb, és ma is élő nyelv, ahol mindezek a kifejezések léteznek, ez a magyar nyelv. Még inkább nem értem a tudományok irányítóit miért hagyják elveszni ezt a nyelvi kincset! Amennyiben folytatom értetlenségem a témában akkor az csak hab a tortán, hogy aki ezeket a kifejezéseket eredetibe magyarul érti, annak a világ dolgaiban sokkal könnyebb az eliga(z)do(d)zás.

Bátran állítom, hogy ez a magyar nyelvbe kódolt tudomány az oka annak, hogy a magyar emberek kitűnő eredményekre tettek szert a világban. Ezt a tudást az oktatásunk nap, mint nap, lealacsonyítja és pusztítja.

Láthatjuk, hogy a magyarban, a nyelvben, a gondolkodásmódban, az eredeti hitvilágban, stb. a hetes szám pozitív tartalma természetes, sajnos ma már egyes területeken, a beavatkozások nyomán szégyenletes. Ezzel szemben a hetes szám a vallásban, a zsidó és keresztény hit világban, az Indoeurópai nyelvekben, negatív példák soraként jelenik meg. Hét szűk esztendő, Hét főbűn, hét szentség, a hét gonosz, általában a mesterségesen utólag kitalált belemagyarázott jelentéstartalmak, ezek negatív jelentésűek, itt már egy tudatos félrevezető szándék jelenik meg a vallásokban a hetes szám megítélésével kapcsolatban. Vannak, a hetes számmal kapcsolatos fogalmak melyeken a tartalma eredetisége miatt nem tudnak módosítani. Ilyen az újabban, újra felfedezett teremtéselmélet az életvirága. Az életvirága tulajdonképpen a zsidó keresztény teremtéselmélet egyik kitalált Egyiptomi kultúrától lenyúlt őse.

A hetes számmal kapcsolatba ne feledjük a teremtést, ami hét napig tartott!

Talán még ez sem tetszik a vallásoknak?

Amennyiben elfogadjuk a Katolikus lexikon leírását, hogy a Zsidók héber nyelvén megjelenő Isten legrégibb neve Él akkor szembe találjuk magunkat a magyar Él szóval. Csak egy kicsit kell tovább ragozni ezt a szót és már tudjuk is ki a magyarok Istene az pedig az

ÉL –e-t.

Tehát a magyar szó az Isten mag(y)a!

Folytatás: Az L- Gyökhang

Kromek Pál
2006. április.

Google+

Kromek Pal

Article source: http://blog.kromek.hu/?p=6240

L-gyökhang

január 15th, 2014

Ez az a pont, amikor azt kell mondanom, hogy ez már nem véletlen, innét minden egyezés el kell fogadni. Persze utána kell nézni.

Amennyiben figyelembe vesszük, a Székely-magyar rovásírás betűit akkor láthatjuk, hogy az L betű egy háromszög alakú alsó részen nyitott kúp, ami átlósan balról jobbra (vagy fordított írás iránynál) jobbról ballra, lentről felfele három rovással meg van osztva. Ez a rovás maga hordozza az Isten megjelenését, ábrázolja a szentháromságot, és az ember célját, az Isteni utat.

L-gykhang

L-gyökhang

Vizuálisan ez a biztos alapokon nyugvó felfelé irányuló kúp, a három felfele irányuló rovással meghatározva a szentháromság visszaútja, a már szinte végtelenbe tűnő egy közös célhoz az Istenhez. Ez a kúp a piramisok meghatározó, vizuális jele.

Az ékírás (rovásírás) jele a (kúp) olvasva az L hang, kimondva EL, azaz Él, ami nem más, mint maga az ÉLET, az ÉLET az Isten mag(y)a.

Kételyeknek nem lehet helye.

Mit ír az életről a Wikipédia:

Az élet – a materialista világnézet szerint – az anyag legmagasabb rendű szerveződése, definiálása a természettudományok legnehezebb feladatai közé tartozik. Jelenleg nem rendelkezünk az élet olyan tömör, pontos meghatározásával, amelyet a tudományos közösség egyöntetűen elfogadna, de érdemes megvizsgálni azt a meghatározást, mi szerint az élet nem más, mint a világ fejlődési folyamata.

Az életnek többféle szinten többféle magyarázata adódik. Létezik a természettudományos magyarázat, ami oldalakon keresztül sem tudja meghatározni, ezért helyette a világmindenség fejlődési folyamatait elemzi. Létezik a materialista szemlélet, mely szerint az élet az anyag legmagasabb szerveződése. Létezik filozófiai megközelítés, amelynek alapja a véletlenszerű kialakulások spontán folyamata. Másként elemzik a vallások az élet fogalmát.

A katolikus lexikon többek között ezt írja az életről:

Az arisztotelészi-szenttamási filozófia szerint az embert úgy fogta föl, mint az anyag és szellem, a test és lélek egységét, ahol a szellemi lélek a test formája. A lélek úgy élteti az anyagot, hogy egyúttal tudatot, sőt szabad személyi tudatot ad neki. – 4. Vallástörténeti szempontból az élet ált. az istenek ajándéka, hordozója a lélegzet (léleknek, pszichének is nevezik), a víz v. a vér.

Na és mit mondok én az Életről?

A magyar ember gondolatvilágában az Élet szó fogalma midig egy racionális valóságos alapokon nyugvó világosan magyarázkodások nélkül érthető fogalom.  Nem hiszem, hogy legyen olyan magyar ember, akinek, ennek a szónak az igazi jelentését magyarázni kellene. Amikor a magyar gyerek a beszéd elsajátítása közben megérti ezt a fogalmat, akkor már tud magyarul. Nagy szerencsénk, hogy szinte mind megérti hatéves kora előtt.

Ezzel szembe a tudomány csak oldalakon keresztül belemagyarázva, tud egy koncepciós vitatható nézetet kialakítani róla. Mintha a tudósaink nem beszélnék a magyart.

A vallás a maga misztikumával, elvont irracionális magyarázatokkal, a magyar szavak eredeti jelentésével ellenkező tartalmú, félre magyarázattal, tud egy valóságtól eltérő, meghatározást erre a szóra. Mégis a vallásokban megbúvó eredeti magyar szavak feltárása vezethet bennünket a magyar nyelv egyedi, ősi, tudás anyagának feltárásoz.

Az ÉLET, szavunk nem egy túlbonyolított a tudomány által egyszerűen meg nem határozható fogalom, ez nem egy vallásokkal, népek félreértett nyelvével végig gondolt eltagadása a valóságnak, ez a racionális alapokon nyugvó igazság.

A témában valahol az interneten olvastam egy cikket. Kerestem, de nem találtam meg. Elenben a keresgéléseim közepette rátaláltam http://www.varga.hu oldalra ahol egy 2007.-es perrel kapcsolatos pár bejegyzése található. A bejegyzést olvasva elkezdett a hátamon a hideg futkosni. Hiszen nem én találtam fel a spanyolviaszt, ezt már megtették. Ezen az oldalon egy nagyon ide illő levelet olvastam ÉL ÉS JÓ címmel VARGA CSABA tollából:

ÉL jelentése: „legELől álló“, a „sorban a legELső“, időben értve: ELőd.
Ami legelől áll: ÉLI. (Mint végi, széli, pl. sor végi, kert széli). Az ÉLIből származik az ELeje szó is. ÉLI a meghatározó e-vel: ÉLIe: az i hang j-vé vált, s lett ÉLje, ejtéskönnyítő e beszúrásával és ékvesztéssel ELeje. Az ÉL toldva ELső (mint pl. hát-só, mell-ső.)
Ez az ÉL, ÉLI szó Istennek a legelterjedtebb neve a JÓ és az EGY mellett. (Nem jelzők e szavak, hanem nevek!)
Az  ÉL, ÉLI név jelentése: a teremtésben az ELső. Régiesen: ÉLI, ELI, régen ELU. Tehát az ELI, ÉLI egész pontosan: „az ÉLen, azaz a kezdetnél lévő“. A Czuczor-Fogarasi szótár szerint: „ÉL lény, mely más lényeket megelőz, felülmúl“ /…/ „Első, fő lény, melyből mások erednek”. Így tehát az ÉLI szó pontosan kifejezi a Teremtő fogalmát.
Az ÉLI, mint istennév igen elterjedt volt Kis-Ázsiában is egykoron (kevéssé ismeretes, hogy itt is jelen volt a magyar nyelv, mégpedig az ottani népek mindegyikének műveltségét meghatározó erővel). Nem csoda tehát, hogy az EL, ÉL, ÉLI, mint istennév átkerült ott a sémita nyelvekbe is. ÉL, ÉLI a héberben ugyancsak „Isten“. Például ELIHU „maga az Isten“, ÉL SADDÁI „mindenható Isten“, ÉLIA „az Úr az Isten“ stb. ÉLI a héberben többes számban: ELOHIM. Káld nyelvben is ÉL, EL, ELOA, ELOHU alakokban fordul elő. ÉL további megfelelői: „arab evvel (elő, előbbi, első; honnan a török ewelki = első), iláh vagy alláh (Isten), török ilk (első), latin elementum stb“ (Czuczor-Fogarasi szótár ). De kizárólag csak a magyarból magyarázható meg e szó igazi jelentése.
Így különösen érdekes Krisztus utolsó mondata: „ÉLI, ÉLI, lama sabaktáni!“

Jézus tehát ősi-mai magyar nyelvű megnevezésével szólította Istent. Hogy nincs tévedés, azt Is­ten másik megnevezése, a JÓ, kifogástalanul igazolja. A héberben ugyanis ÉL másik neve: JÓ, csakúgy, mint a magyarban. Ez tökéletesen igazolható az alábbi táblázattal. Itt az egymás alatti sza­vakban látjuk, hogy csupán a JÓ és ÉL cserélődik, de a jelenté­sen ez a csere semmit sem változtat:

 

ÉLI a héberben kettőzve is előfordul: ÉLIÉL: ISTEN ISTEN, azaz ÉLŐ ISTEN, avagy ISTEN ÉL, JÓEL: JÓ ÉL, s e szavakban olyannyira összesimul a magyar ÉL és a JÓ, hogy jelentésüket Isten egyéb neveinek behelyettesítésével érthetjük csak meg: JÓÉL=„JÓ az Isten“, az „Úr az Isten“.

Ennek további bizonyítéka:

Mindegyik régi magyar alapszónak van v-s változata, mint pl. tó-tav, kő-köv, ugyanis tó, kő régi ki­ejtéssel: tau, köü, s e kettős magánhangzó vagy összevonódott, miáltal az u előtti hang hosszúvá vált: tó, kő, vagy az u-ból v hang lett: tav, köv. Ugyanígy a jó eredetileg jou, s ennek kiejtési válto­zatai a jó és a jav. Pl. javít, javul = jóít, jóul. Tehát a JÓ istennév természetes v-s változata: a JAV, héberesen JAHVE (tovább rontott kiejtéssel: JEHOVA.) Itt tehát az a különösen erős bizonyíték a magyar eredet mellett, hogy a héberben egyaránt megvan a JÓ és a JAV. Ám e szópár eleve magyar.

Hogy bezárjuk a kört: nem csak a JÓnak, hanem az ÉL-nek is van v-s változata. ÉL régiesen: ELU, v-s megfelelője: ELV (mint hamu-hamv), ejtéskönnyítő magánhangzóval ELEV, vagy ELEVE. Írott bizonyság: „Teremté ELEVE mi ősünket Ádámot…“ áll a Halotti Beszédben. Vagyis „teremté Isten a mi ősünket, Ádámot”. Tehát világos, hogy ELEVE a JÓ, EGY egyik további magyar neve, és az ÉLI v-s párja. Hogy mennyire így van, igazolja az eleven és az élő szavak hiánytalan felcserélhetősége. Továbbá az is, hogy az ÉL és ELEVE kifejezhető így is: ELőd. Mert pontosan ezt fejezik ki. (Ha a hun ELEVED szóból kivonjuk a v-t, az ELŐD szót kapjuk.)

S végezetül egy bizonyság arra, hogy az óhéber (tehát még szigorúan kis-ázsiai héber) szókincsben egyáltalán nem volt ritkaság a magyar szó. Íme alább néhány óhéber-magyar szóegyezés Katona István: Óhéber gyökérszavak  a magyar nyelvben (1941, Bp.) című könyvének 500 szónyi gyűjte­ményéből. (Nem tudni, hogy a szerző miért gondolta fordítva, talán hitbuzgalmában, ugyanis e sza­vaknak még a képzése is hibátlanul magyar, pl. szoros, kapar, hamis):

 

apa: ábá
én: éni, áni
-ba,-be: bá, be
fész (= fész-ek, ház): vóth, béth
bokor: bókór
barom: beirim
gödölye: gedáje, gedij
gádor (kőfal): gódér, gádér
hamis: chámász
honol: chónó
kapar: chápár
harag: chóróh
terek (rég. = teher): tórách
java:  jáfá, jófóh
gyerek: jerek
méreg: meóróh
zsuf (zsup?): szúf
avar: áfár
por: pór
irigy: irij
pazar-ol: pázár
virág: ferách
széle: célá
szomj: cómá
szúró: cur
szoros: córáth, córász
rossz (tett): róóth, róósz
zöld: szódek, szóde
szava: szófóh, száfá
szőr: széár
tavasz: tevúász, tevúáth
cifra: szefárá, thefóróh.

 

Mindez sejteti, hogy melyik nyelv által megteremtett műveltség volt meghatározó és követendő minta az ókori Közel-Keleten.

A fentebb említett per kiváltó oka Varga Géza: KÖZSZAVAK ÉS ISTENNEVEK címen közzétett írása. Én ezzel az írással a http://www.virtus.hu oldalon találkoztam. Varga Géza így vezeti be a cikket:

Hétköznapi magyar szavak sora emlékeztet idegen istenek nevére. A megfelelések száma olyan nagy, hogy megkerülhetetlen a kérdés: minek köszönhető ez?

Ilyen mennyiségű véletlen egyezés kizárható s nem tulajdoníthatjuk ezeket a többször kifigurázott magyar etimologizáló kedv vadhajtásának sem. Az egyezések léteznek és magyarázatot kívánnak.

Bosnyák Sándor úgy gondolja, hogy „A magyar istenben … az emberiség istenei élnek együtt, a kínai, a mongol, a török ten, teng, tenger, a zsidó él, a sumer, akkád, hettita isten, akiknek nemcsak tulajdonságait olvasztottuk istenünkbe, de neveiket is évezredeken keresztül felismerhetően megőriztük.” (Bosnyák/2004/19) Azaz felismerte a szavak rokonságát, de szerinte úgy szedegettük volna össze ezeket a fél világ népeitől.

Ez az elképzelés azonban nyelvi okok miatt aligha tartható.

Az isten szavunk például két magyar szóból álló összetétel s ezért aligha származhat idegenektől. Az összeszedegetős teória elfogadásához azt kellene feltételeznünk, hogy a török ten található meg a tengely szavunkban és szóbokrában, a zsidó él pedig az élő szavunkban és a véle rokon szavainkban stb. Azt kellene ezért feltételeznünk, hogy az istennevekkel együtt a hozzájuk tartozó magyar szóbokrokat is idegenből vettük át. Csakhogy ezeknek a bokroknak ott esetenként nyoma sincs. Így viszont a magyar közszavakból könnyebben magyarázhatók az idegen istennevek, mint fordítva.

Ez a magyarázat azon alapulhat, hogy a népek előszeretettel személyesítették meg a természeti jelenségeket s ez néha odáig fajult, hogy a természeti jelenségből istent csináltak, például a szelet szélistenné tették. Egy idő után esetleg templomot is emeltek neki, amelyben elhelyezték a szobrát s azt az isteneknek kijáró tiszteletben részesítették.

Az egyiptomi Su szélisten nevének a magyar szél, szó és száj szavakkal való meglepő egybecsengéséből is valami hasonló következik. Az alább sorakozó többi egyezést is figyelembe véve azt a következtetést vonhatjuk le, hogy az ókori kultúrák jó néhány istenének nevét egy magyarul (a magyarral rokon nyelven, a magyar nyelv ősén) beszélő nép adhatta.

Ez merész kijelentésnek tűnhet, de a merészség, vagy földhözragadtság foka nem tudományos értékmérő. Sokkal többet nyom a latban az, hogy nincs jobb magyarázat az egyezésekre. Mi őrizzük leghűségesebben ama kőkori nyelvi-kulturális örökséget, amely az ókori istennevekben is fennmaradt.

Nem véletlen annak a kiemelése, hogy miért jelentős az Isten szó egyes és többes számú alakja. Nem vettem a fáradtságot, hogy utána nézzek ennek a héber köznyelvben megjelenő eredet magyarázatnak, pedig biztos érdekes dolgokat szűrhetnénk ki belőle. A magyart nézegetem.

A történelmünket, irodalmunkat, többféle módon átszövi a hetes szám. Sorolhatnám, de aki ezt olvassa, annak nem kell, mert pár példát már úgy is említettem. Egészen biztos, hogy ez a szám, a hét teremtő, bűvöletében él. Értelmezzük csak mit is írtam le az eredendő logika szerint? A hét teremtő (Isten) bűvöletében (bű-bájában, bű-körében,) (van) Isten (él). Mi is van? Talán el van varázsolva (bűvöletében) az-az egy Isten, a többi által? Lehet, hogy el van varázsolva, de él! Talán csak a hét központjába van. Talán a közepébe van? Talán a közepén (köz-ép(P)en) van? Vagy esetleg az is előfordulhat, hogy egészben, egységben, épen, éppen ott van. Egy kis közzel, szó szerit az Egy Isten körül forog a hét teremtő Isten? Netán csak úgy éP(p)en ott van? Akkor mi ez? A naprendszer? Az atomszerkezet? A világűr? A gondolat? A szó? A szótő? Talán ez az Ősi Nap Isten?

Én azt mondom ez minden, ami ÉL. Amennyiben elfogadjuk, ezt a gondolatmenetet úgy látszik, hogy a magyarok Ősi istene a Napisten, ami mind a hét Teremtőt (Tóremet) magába foglalja, Ő az EgyIsten. A magyar nyelv egyszerű jelentése szerint ez az EgyIsten. Az előbbi felsorolásban, mindenűt jelen van az anyagtól a szellemig. A gondolattól a beszédig. Erre épül a nyelvünk, a hangok, (L) kialakulásától, a túlragozott, mégis érthető szavainkig. (Megszentséghetetlenitettlenségeskedéseitekért).  Érdekes módon az L (EL) hangunk az ABDÁ-ban (ABC régi neve) is kis térrel, középen helyezkedik el. Lehet, hogy véletlenek ezek az egybeesések, lehet, hogy csak az elkeseredett magyarságtudat mondatja immár ezrekkel, netán milliókkal ezt. De mégis van még egy nyelv ahol ezt így le lehet vezetni?

Szinte minden alaphangunk e köré a megjelenő, rendszer közPont-ja  köré, (ami ugye lehet természeti jelenség, naprendszer, atom, lehet a gondolat, vagy maga nyelv a hangjaival, stb.) alakult ki. Ha felnézünk a szabadban, hogy az eget látjuk, a világmindenség a naprendszer megjelenése az ég szavunkban egyértelműen kifejezésre jutatja a magasságos ég, a kék ég, gondolatot miközben legalább ilyen hangsúllyal fejezi ki a nap melegét a forróságát, amikor az, tüzel, szinte ég, éget.  Érdekes velejárója ennek a szónak a hangtani alakja, magának a szóban megjelenő magas hangrendű é hang megjelenésével. Mondhatnánk ezt a hármasságot is véletlennek? Vagy ha nem véletlen ez a nyelvi jelenség, játék, akkor ezt a nyelvet megalkotta valaki? Talán a pogány vallásból eredő hét teremtő? Együtt? (Eg(g)yüt?)

Istent elérni, nem kell nekünk, Jeruzsálembe vagy Indiába zarándokolni, sem a tibeti fennsíkot megjárni. Nekünk, magyaroknak ez nagyon könnyen megy. A nyelvünkbe él, de az elmúlt ezer év kiverte, belőle hogy megértsük. Ha azt mondjuk magyarul, hogy vallás, akkor az, nem jelent semmi mást, mint azt, amit a szó eredendően jelent. Ha egy embert vallatnak, akkor, az, aki vallat, az igazságot szeretné hallani. Az, amit kin keservesen megvallunk az nem más, mint maga az igazság. A magyar ember érti ezt. Aki vallat, ha akarja, elhiszi, vagy nem, amit a vallatott mond, ez a vallató hite. A mi (magyarok) vallásunk tehát nem más, mint maga az igazság, amit megvallunk, a hitünk pedig az, amit erről elhiszünk. Ez egy racionális (valóságos) gondolkodásmód. Más nyelvekbe ezek a fogalmak bekerülve, mivel nem értették a (magyar szó) jelentését, már irracionális (valóságtól eltérő) fogalomként jelentek meg. Így alakult ki a jobbra vágyó ember képzeletében a hit világa. Később mikor a magyart terjesztő mágusaink, sámánjaink, táltosaink, más népek között elkoptak, ezt a vallást, hitet, stb. visszaerőszakolták a más nyelveket beszélő győztes népek, többször pontosan a mágusainkra hivatkozva, és ezért ezeknek a szavaknak megjelent az eredeti alakjában az irracionális (valóságtól eltérő) jelentése.  Ezért mondták azt a sámánjaink, hogy a:

A mag(y)ar szó az Isten maga!

A szavaink jelentős része ezért rendelkezik (visszaerőszakolások) több jelentéssel. Amikor egy-egy ránk erőszakolt szó a köznyelvben elfogadottá vált, akkor az eredeti igazi szavunkat kikezdték, megpróbálták ellehetetleníteni. Sokszor, csak akkor találjuk meg egy szó, eredeti jelentését, ha keressük azt. A legjelentősebb ilyen erőszak a nyelvünkkel szemben a német kalickába zárt nyelvújítás volt. Táltosaink szerint, Isten nem más, mint a régiesen kimondott ŐsTen – Ős tenger, a világtenger, azaz a világmindenség. Ez egy racionális (valóságos) gondolkodásmód. A leszólt napimádás (Napisten) ennek a világmindenségnek a központjaiban lévő Nap(ok). A földi képviselői szinten, a nyelv területén a papok, vagy a szó valamely változata.

Ja és a lényeg kimaradt, a gondolatmenetből: Én a világegyetem része vagyok, mivel Isten maga a világmindenség ezért annak is része vagyok. Még ez is egy valóságos minden misztikumtól távoli kép. Egyszerűen azért mert ez az igazság.

A másként értők, eleinte a bábeli „zűrzavar” közepette, minden akkortájt közszájon forgó szónak megtalálták a megfelelőjét. A történelem során egyes szavak, csak egy ideig, más fontosabb kifejezések a mai napig, hordozzák ezt a kettősséget. Azoknak a szavaknak a jelentése melyek új nyelvekben új tartalmat tulajdonítottak el, megváltoztak. Egyes szavak az eredeti jelentéssel, míg mások a megváltozott tartalommal éltek tovább. Erre a legalkalmasabb bizonyíték, a szembenállás több évezredes két szava, a „szem” és a „mag” érthető szavaink. Már a hangzásából érezzük, hogy hozzánk a „mag” áll közelebb, pedig mindkét szó egyaránt kifejezi a megtermékenyülés csirájának tartalmát. Azt tudjuk, hogy mindkét szó, a növény termése, az új élet hordozója. Mégis a kettős (kétes) értelme miatt a „szem” kifejezést lehetőleg összetételekben alkalmazzuk, pl. búzaszem, mert így határozza meg pontosabban a mag fogalmát. Ezzel szembe a „mag” minden esetben, még más értelemben is, a termékenység csíráját hordozza, a központot jelenti, a gyakorlatban is, mert a csíra a mag közepén van. A másként értők, eleinte kitalált, vagy elértett szavai időnként visszakerülnek új tartalommal az eredeti nyelvbe, ami a Mag népének a nyelve, a magyar nyelv. Ezzel a mássággal a másként értők egyben tudatosan, vagy véletlenül meghatározták a saját népeik nevét a szem nép nevet. (Szem, Sem, Szemita, Sémi, stb.…) A másként értők megteremtették a maguk Bábelét, a maguk nyelvét, népét, vallását, kultúráját. Ebből a mesterségesen létrehozott felkevert, Bábeli zűrzavarból nem tudnak menekülni. Ettől az időtől kezdve üldözik az eredetit, gyűlölik az igazságot, mert az a valóság, hazugságot és ellentétet hirdetnek, az élet minden számukra elérhető területén. Ennek a több ezer éves gyűlölet kampánynak az eredménye a technikai fejlődés, és az ember elaljasodása. Arra is következtethetünk, hogy az ellentétek harcából megedzett emberek, népek, előbb utóbb, legyűrik az eredetet, a jót. Az is nyilván való, hogy aki ezt a folyamatot látja, az azt is tudja, hogy ez a folyamat így nem létezhet, mert Önpusztító. A jó, az eredet teljes kiirtása, visszataszít az állatvilágba. Az is látható, hogy a forrás egy! A mag.

Nyelvünk mag(á)ba rejti az emberiség őstörténetét. A magyar nyelv, egy egyetemes, minden tudományt magába hordozó, tankönyv. Nem kell más, csak egyszerűen érteni, olvasni! Le kell hámozni az évezredek során rárakódott mázt. A magyar rovásírások hangjelei tartalmazzák ezt a tudományos ismeretanyagot. A feladatunk ennek az írásnak a megfejtése.

Google+

Kromek Pal

Article source: http://blog.kromek.hu/?p=6253

P-gyökhang

január 9th, 2014

„P” Gyökhang.

P hang

A rovás alakja hűen tükrözi a lefedést, a felületfedést. Így rendeződik el a természetben a hal, hüllő, PIKKELY, a madár TOLL. Ami angolul: plume, Kínai: pihi. Az emlős bőr. Ezt utánozza az ember által megalkotott fedél, a cserép, a pala, a zsindely, a zsupp. Ez a fedés, védő felületként alakul ki az élő és a halott anyagok felületén. Az értékes, a tartós, az eredeti, az igazi, fedés fogalma, meghatározza, a lefedett dolog, jellemző felületét, a PATINÁT.

Kolumbán Sándor a következőket írja a PATINA, szóképekre:

PATINA – Réz-, bronztárgyon levegő hatására keletkező zöldes, barnás réteg. [MÉKSZ: nk: olasz]

 PATINA szó a PA ősgyökből indul, amelynek takar, borít értelme jelen van a szóban.

Az olasz nyelv is csak az ősi anya-nyelv gyökkészletéből gazdálkodhat, ha egyáltalán olasz nyelven képződött a szó. A PATINA olyan rozsdaréteg, modernül oxidált réteg, amely lePATTINtható a felületről. Meglehet, hogy ez még az ősmag(yar)-nyelvből a latin nyelv által megörökölt szó, amelyet az olasz nyelv továbbvitt. 

 

Kéthangú gyökei: aP, Pa, áP, Pá, eP, Pe, éP, Pé, iP, Pi, íP, Pí, oP, Po, óP, Pó, öP, Pö, őP, Pő, uP, Pu, úP, Pú, üP, Pü, űP, Pű.

 

Háromhangú gyökei:

 

P Hang hromhang gykei

P Hang háromhangú gyökei

A Czuczor Fogarasi szótár a következő példákkal él:

Mint ajakhang a lágyabb b-nek keményített szervtársa; de mint az alábbiakból is láthatni, rokon és néha fölcseréltetik a többi ajakhangokkal is.

Ezen p-ről nevezetesebb észrevételeink. (kivonat)

  1. 1.       Részben, a következő természeti hangzók alapja: pacskol, pacsirta, pacsmag; páhol; paskol, paskolás, paskoló, pattog, pattan, pattant, pattantyú, pattogat, pattogzik, patvar, patvarkodik. Tovább: pehely, pihe. pezsdít, piff paff, piffeg puffog, puffan, puffant, puffancs, piheg, pihen, pinty, pintyőke; pipis, pipiske; pis, pisa, pisál. Tovább, pacsirta, pisze, piszeget, pisszen, pityer, pityereg, pityergés. Pitty, pitypalatty, pittyed, pityeget, pittyeszt, pityegés. Pocsék, pocséta, pocskol, pocsolya.  Pof, pofa, pofáz, pofoz, porc, porcog, poshad, posvány. Posz, poszog, poszszan, potty, potyog, pottyan, pottyant, potyol, potyolódik.  Póka, póling, pöff, pöfeteg, pöfög, pöfékel, pök, pökdös, pökedék, pökedelem. Pölyh, pölyhös, pöng, pöngő, pönget, pöndít, pördül, pör, pöröl, pörlekedik; pör, pörög, pördít, pördűl, pörget, pörgő; pös, pösöl, pösz, pösze, pöszög, pötty, pötyög, prüsz, prüsszen, prüsszög; puff, pufog, pufogat, puffan, puffant, puffaszkodik. Pulyka v. pulyka, pukk, pukkan, pukkant, pukkantó, pukkaszt, pú, puska, putyóka, putyókáz, pücsök v. prücsök stb.
  2. 2.       Előhangja némely puffadtat, dudorodottat, felfúvódottat jelentő szóknak: pocz, poczok, polc, pohos, podgyász, pofa, ponk, pók, pota, púp, potroh, potrohos, pad. V. ö. PAD.
  3. 3.       Előtéti hang ezekben: palaj (alaj), papa (apa), pap (ap?), penyv. Panna (Anna), Pere, Perzsi (Erzsi), pikó, pikós, Pila, pillog, pillangó, pillant, pille, pindely (ingaly), piócza, pióka. Pista, pislog, piszkál, piti, pitizál, pityó, pityókos, pityós, piczi, piczurka, pizseg, pozsog, pozdorja.
  4. 4.       Azon r gyökhangú szókban, melyek forgásra, kerekségre vonatkoznak, rokon f-hez, ez az r-vel hasonló értelmű szókat képez, mint: paracskó, szaglászva ide-oda forgó vadászeb, paripa, parittya, pereg, perdül, perge, pereszlen, perecz.
  5. 5.       Tűzre, égésre, sütésre, illetőleg vörös színre vonatkozó némely r alaphangú szók előhangjai. Parázs, parázsol, párol, párna, pergyó, pěrj, pěrjeszt, pěrked, pěrnye, pěrnyeszt, pěrzs. Pěrzsěl, pir, pirít, piritos, pirúl, pirhanyag, pirkad, pirong, pirongat, pironkodik, pironság, piros, pirók. Porzs, porzsol, porzsoló, porít, pörzs, pörzsöl, pörcz, pörnye, pörnyeszt, pörgöl, pörken, pörs, pörsen. Mindezek több b, f és v ajak-, mint előhangú szókkal állnak fogalmi rokonságban; l. B, F, V.
  6. 6.       Így néha fölcseréltetik szervtársaival, mint m ajakhanggal, mint: part mart, pocs mocs, pocsolya mocsolya, paczi, maczi; paszat, maszat; továbbá f szintén ajakhanggal: pěrěg, fěrěg; patying, fatying; patyolat, fátyol; hasonlókép b-vel, mint: pótor, bódor, terepély, terebély, pezderkedik, bězderkedik, stb. lásd: B betű.

 

A P betűvel kezdődő részint önálló, részint elvont gyökök száma mintegy 100-ra, p-vel végződőké pedig, mint: ap, ep, ép, ip, áp, csáp, csip, csup stb. körülbelül 80-ra megy.

 

A PA gyökszavunk ősi magyar eredetét megkérdőjelezni sem lehet.

A B hangnak egy keményebb hangzású társa a P hang.

Közzétéve:

Kromek Pál
2013 november 13.

 

Tovább a kereszt

Google+

Kromek Pal

Article source: http://blog.kromek.hu/?p=6130

A Vajda

január 7th, 2014

Vajda.

Határozottan ősmagyar eredetű szó!
Nézzük csak. A „Vajda” a török hódoltság előtti Magyarországon, az adott országrész feje, országnagy, kiskirály, fejedelem. Később a török hódoltság utáni kialakult szláv, cigány, népek „törzsi vezetője”. Mondják, hogy a középkori szláv, bolgár, havasalföldi, moldvai területek feje. Ez igaz, csak azt felejtik el, megmondani, hogy az adott területek főleg magyar királyi, területek, vagy hódoltságok, az adott korban. És azt is elfelejtik, hogy a bolgárok, a havasalföldi, és a moldvai vajdákat mindig keletről jött törzsfőnökök családjai adták, pl. kunok, bolgárok. Ezek a keleti törzsek, mind ragozó nyelvű törzsek, még a bolgárok is, és hozzák a HUN örökséget.

Régi magyar szavunk, mára nem nagyon használják. Mégis, a Google kereső több mind egy milliót talál belőle.

Ki is a vajda:

A magyar középkori királyságok, hódoltsági területeinek a vezetőiről beszélünk. A szláv, főként bolgár előkelők, fejedelmek, később a moldvai és havasalföldi fejedelmek a mindenkori magyar király által megtűrt, esetleg önállóan felvett címe. A középkorban általában a magyar király hűbéresei.  A vajda, az egy törzs-egy „fajta”- vezető ember, aki érdemei elismeréséül lett, mint jó „fajta” ember, vajda. Ezt az elismerést minden esetben egy külső hatalmi erő, első sorban a Magyar Király biztosította. A vajda mindenfajta népből származhatott, még másfajta is lehetett, mint az adott terület népessége. Pl. a szerb despota, vagy az oláh vajda, a Kun kenéz. Megjegyzem némelyiket a saját nyelvén nem is vajdának hívták. A vajda a Magyar Király hűbérese adófizetője. A magyarok nevezték így. A Vajda szavunkat már a honfoglalók is használták.

A vajda szó egy szóbokorban helyezkedik el a fajta, rajta, pajta, szavakkal. Ezek a szavak összefüggnek.

Vajda fajta.  A közös ős egy meghatározott leszármazási ága.

Vajda rajta. Csatakiáltás.

Vajda pajta. Fészer, a hun világban a neve Szer.

Vajda bátor, a szer népeiből származó fajta, a harcban élenjáró ember, és az ütközetben kiabálta, hogy rajta!

A HUN népek, között a háborúskodásokban a segédnépek, kereskedők, kovácsok, lakatosok, fazekasok, ötvösök, a zsoldosok a mai Magyarország területén, Attila idejében bizonyíthatóan, de vélhetően előtte is a Szer-benn éltek. Ez egy a HUN előkelők lakóterületéhez tartozó fészer volt. A magyarok ezt „pajta” (fészer) néven emlegetik később. Mivel a pajtában élő népek utódai közül került ki a vajda, azért van ugyanabban a szóbokorban.

Minden szóbokorba tartozó szónak, több összetett, vagy ha nem ismerjük fel az összetétel másik felét, akkor ragozott változata létezik a nyelvünkbe, ez a rag, az avult gyök. A szóbokor szavai, egy közös gondolati kép forrására, vezethetők vissza. Amennyiben a közös gondolati kép forrása bizonyítható, magyar szavakkal, úgy nem lehet kétséges a szó magyar eredete.

Vajda: Sok vajdáról tudunk Pl. Havas alföldi vajda, a fejedelemség alapítója, Basarab vajda Dzsingisz kán leszármazottjának tartotta magát.  Aztán van még, Erdélyi vajda, Szerb vajda, Cigány vajda, Bolgár vajda, stb.

Fajta: Ősmagyar szó. Két részből áll: a faj és a ta gyökszavunkból. A Faj szó elsősorban az ember származási vonalát jelenti, a közös ősig. A „Faj” lehet még, állat, növény, vagy akár csak egy tulajdonság. Ember esetében, a Faj, a „Ta”, távolabb[1], tovább, a Ta-Táig[2], a közös ősig vezet. Sok szóösszetételben használjuk: fajos, fajta, fajtalan[3], fajú, fajul, fajzik, fajtó, fajvessző[4], kutyafaj, növényfaj. Újfajta, effajta, egyfajta, mindenfajta, másfajta[5], magamfajta, magunkfajta, jófajta, ilyenfajta, ilyesfajta, hányfajta, hínárfajta, jobbfajta, kagylófajta, tájfajta, állatfajta, árufajta, cementfajta, cigarettafajta, emberfajta, fafajta, kisebbfajta, kötvényfajta, légyfajta, magafajta, magyarfajta, növényfajta, olyanfajta, stb. Manapság lehet, főnév[6], vagy melléknévképző[7]. A ta gyök egy avult gyökszó, mostanában, toldaléknak hívjuk. Érthetőbb maradna a nyelvünk, ha, a toldalékok bevezetése helyett az avult gyökeinket tanítanák. A fajta egy összetett szó.  Ezek után egyértelmű és érthető a Faj, és a Ta, szavain magyarázata.

Találat: 1 800 000.

Rajta: Ősmagyar. Összetett ragozott, szó. Két gyökszóból áll, a „Raj” és a „ta”. A „raj” szavunkat nem nagyon magyarázom, ilyenek a méhraj, a katonai egység. A „ta” a távolság meghatározása, pl. tá-tá, távoli, ahova megyünk. Olyan távoli, mint a fenti Tata amilyen messze van. Ta a messzeség. Tehát a Rajta szavunk eredeti jelentése A raj, ami egy csoport, vagy katonai egység, amit el kell, küldeni messzebb, tá-tá (távolabb). Látható az elavult Ta gyökszavunk.

Később, kitanultunk elfelejtettük a tá-tá szavunkat és így megváltozott a nyelvújítással a szó értelme.

A rajt szavunkat így elemezhetjük nyelvújítás után:

Rajta: ősmagyar: rajt ritta raitt rajta  reá (határozószó) + rá-ütt (határozórag) + –a képző: ő vagy az.

  • Rajt= az indulás megnevezése angolul start.
  • Rajt= határozó szó, megmondja, hova hat. Ez több féle módon történik, néhány példa:
    • Lehet a tetején, a fején. Rajt van a vágás.
    • Lehet bárhol a felszínén. Rajta van a nadrág. A nadrágon rajt van a lyuk, amit nyíl ütött. A csizma talpán a lyuk.
    • Át is láthat rajta, mert rosszul hazudik, akkor keresztül hat, vagy éppen áttetsző.
    • Ha meg akarjuk verni az ellenséget, akkor minél többen legyünk rajta.
    • Ha eleget zsákmányoltunk, akkor veszünk rajta egy lovat. Stb.
    • Rajta=igekötő. Irányulhat jelen idejű cselekvésre: rajtakaptam, hogy lopott. Ez lehet befejezett rajtaveszett, a csatában elvesztette a lábát. Lehet jövő idejű, rajtahát, menjünk rá! A jövő időt lehet szóismétléssel gyorsítani: Rajta-rajta, rajta, hát, így megnyerjük a csatát. stb.

Nosza rajta, gyors legények! Érjük utol azt a gímet. Írja Arany. A váratlan, a gyors, a határozott hadviselés, kifejezése, harci kiáltás, bíztatás. rajtaüt, rajtaütés, rajtam, rajtad, rajtunk, rajtakapták, rajtaérték, rajtaverték, stb.

Látható az egyszerű magyar gyökszavakkal elemzett szó mennyire pontosabban meghatározza, érthetőbbé teszi a szó, és a történelem, jelentését. Az is látszik, hogy a mai nyelvtan a szabályaival, mennyire elvonja a nyelvünk megértésétől a mondanivalónkat, a történelmi képünket. Nincs ezen mit csodálkozni ezért találták ki. Előfordulása igen magas: 4 370 000.

Pajta: Mondhatnám, a paj gyökszavunk ragozott változata, de most már tudjuk, hogy a ta szavunk egy elavult gyök a szóösszetétel másik fele. A Paj társa a baj. Pajtás=bajtárs, lakott valamikor a szerben, ami manapság a pajta, nyilvánvaló a katonai jelleg megjelenése, amit a szó gyöke magával hozott a HUN világból. Érdekes a Szer-benn történt összezárás következménye a „Paj” gyökszavunk vonzata a Pajzánkodás, a Pajzán. A szerben, ami a pajta a hunoknál, a háború kiszolgálói, a mesteremberek, más népek katonái, a cselédek, és a foglyok éltek, szabadon a hun törvények szerint házasodtak. A Pajta szavunk másik fele a Ta, mint fentebb említettem a tá-tá a távolról hordott gabona, vagy állat, hadifogoly[8], amit el helyezünk, biztonságba mert, ott védve van a Paj gyökszavunk támogatásával.  A pajta ma már, csak gazdasági épület, de így is kimegy a divatból, bár ott sem volt ritka a pajzánkodás. Pl. Dohánypajta, deszkapajta, disznópajta. stb. Még egy gondolat; a szerben élők lettek a Szerbe(k). Találat: 289 000.

Vajda

Elöljáróban, a vajda, szavunkat szinte minden nyelven így mondják. Vajda a hindu, a koreai, afrikai, vietnami, mely nyelvek egyikére sem mondható, hogy szláv. Ezek után a vaj-da, szavunk eredetének bemutatása gyerekjáték.

Azt mondja az anyós: Olyan a vejem, hogy kenyérre lehetne kenni, mint vajat, de csak próbáljon akaratom ellen tenni, majd kivájom a szemét. A vaj, vej, váj, egy család. Egy szóbokor. A magyar király is így tett a területén élő vajdákkal. Küldte a karvalyt, később a varjút Hunyadi képében. Minden vajda tudta, hogy olyanná kell válnia a magyar király szemében, mint a vaj! És akkor nem lesz baj!

A vaj szavunk ómagyar, előtte ősmagyar: voje (vaj háj). Átvette a török: may (vaj, háj). Átvette a dravida: ney (vaj, háj). Előfordul a közmondásainkban. Pl. Akinek vaj van a fején, ne menjen a napra. A vaj gyökszó. Ősrégi, egyedi, nincs semmilyen változata[9], ami kifejezné a szó jelentését, magyarul. Más nyelveken ezt a tejterméket másként hívják. Mégis a Vajda szóban, a világ majdnem az összes nyelvében, megjelenik, ez az ősmagyar gyökszó.

A da szavunk elavult gyök. Forrása a dádá a mikor az apa elverte a gyermeket, tanítgatta, a jóra, és az nem fogadta meg a tanácsát, mondják ma is majd lesz, kapsz, dádá. Vagy amikor a vajda hűbérura megregulázza az engedetlen vajdát.

A da ősmagyar használaton kívüli, már csak szóösszetételben létező szavunk.  Ez a szó a forrása a szláv da (igen) szónak. Igen-igen elverlek.  Továbbá ez a gyök található a szláv deduska, és nyanya, az angol dada, dadus, a szókép minden nyelvben visszavezethető egy ősre, a magyar eredetű szóképre.

A Vajda összetett magyar szó.

Kromek Pál
2014 január 6.


[1] ta=távolabb tovább, rövidült változata.

[2] Tata = papa, nagyapa, de más területeken, deda, dada, innen a szláv ded, a török ata=ős.

[3] Közös ős nélküli. Vagy nem lehet őse senkinek!

[4] Czuczor-Fogarasi szótár. „Eléjön már a régi halotti beszédben: fojanec = fajának.”

[5] Tőlünk eltérő őstől ered.

[6] Kutyafajta

[7] Jófajta

[9] Nincs szinonimája.

Letöltés: Vajda pdf

Google+

Kromek Pal

Article source: http://blog.kromek.hu/?p=6192

Igazság, Valóság, Hazugság

december 22nd, 2013

Adja meg e-mail címét, hogy feliratkozzon a blogra és értesítést kapjon az új üzenetekről e-mailben.

Article source: http://blog.kromek.hu/?p=6187

Végképp eltörölni?

november 30th, 2013

Válaszolva a csoportban írt bejegyzésedre.

Az egyik hozzászólásomban írtam, hogy én, biztatlak. Ezt fenntartom most is. Ne hagyd abba!

Olyankor, amikor az ember az igazsággal, a valósággal küszködik, látja, hogy a sarkaiból kifordított világunk eltér az alapvető emberi értékektől, még attól is, ami bennünk maradt.

Minket a kommunizmusban neveltek, és igyekeztek uniformizálni. Áhítattal énekeltük „A múltat végképp eltörölni… A Föld fog sarkából kidőlni”.

És kidőlt.

Igaz akkortájt azt mondták, majd lesz jutalma, meg is kaptuk.

Ami megjár, az árulónak, azt kaptuk.

Tudjuk, manapság a liberalizmus, minden érzéstelenítés nélkül könnyedén a múltbeli megtévesztések a sokszorosát követi el velünk szembe. Már énekelni sem kell.

Csak üzlet! A jutalom most is ugyanaz.

Holokauszt, holokamú? Nem tudom. Van egy oldalam, ahol az összeesküvés elméleteket gyűjtöm, publikálom, ami a kezem ügyébe kerül, válogatás nélkül. Néha megdöbbenek, néha pár év múlva esik, le, hogy mennyire igazak, vagy nem azok a megvezetések. Itt már akkora a keveredés, hogy nem tudom mi a valóság. Az ember, ha kicsit nyitott szemmel jár a világban, ezeket elolvassa, igyekszik mellette maradni, félre teszi, és csak akkor nyúl hozzá, ha eljön az ideje. Két alaklommal jártam Auschwitzba, amit ott bemutatnak az megrázó. Erről is van egy régi oldalam tele képekkel. Ezekkel szemben van pár biztos pont, amibe kapaszkodik a gyötrődő ember. Nekem ilyen a nyelv, a történelem, az irodalom. Vannak zsidó, sőt még „más” barátaim is. Én szemtől szembe nem rejtem véka alá a véleményem, de nem is sértem meg őket. Így ők sem sértődnek meg, de ismerik a véleményem. Az is lehet, hogy csak azok maradtak hozzám közel, akik elviselnek.

A zsidókkal, a sémi népekkel (az arabok is azok) nincs nekem bajom, bár elmondhatnám azt, hogy nekik sincs velünk. Ezt is kifejtettem. A szeretetről, amit írsz, igaz, itt sorolhatnám, a magyar, az avar, a hun, a pannon, a szkíta, a huri, a méd, stb. emberszeretetre hajló gondolkodásmódját, a mai indoeurópai népek gondolkodásmódjával szembe, de nem teszem. Mi nem olyanok vagyunk, mint ők. Hozzám hasonlóan látod ezt a kérdést, mégis egypár gondolatot felvetek.
A magyar gondolkodású ember, és ez talán nem is genetikai megközelítése a magyar embernek, ahogy én látom egy Kárpát medencébe összekovácsolódott nép, aki magyarnak tartja magát. Talán a Székely genetikailag tisztább székely, mint amilyen magyar a magyar. Nem tudom, nem is számít a mondandómban. Én magyarnak azt az embert hívom, aki magát magyarnak tartja. Szóval mi magyarok egy olyan környezetbe élünk, ahol más identitású népek mondják, és mondták meg már legalább ezer éve, hogy mit kell tennünk, hogy éljünk, hogy beszéljünk, hogy gondolkodjuk, vagy esetleg kit szeressünk, gyűlöljünk, kibe vagy mibe higgyünk. És mi mindig több ezer éve alkalmazkodunk. Ez nem is lesz másként. Ez az egyetlen túlélési esélyünk. A magyar ember is szeretett megélni, volt, aki a fát szerette, az asztalos lett, aki a vasat, az bádogos, lakatos, vagy kovács. Manapság ez nehezebb, a megélhetésért másként kell megküzdeni. Egyesek szerencsések, van munkahelyük, mások vállalkoznak a régi szakmák egyikében, de elfogynak ezek a lehetőségek is. Sokan elmennek külföldre, próbálnak tanítani, írni, megtanulják, sőt oktatják a hazug tanokat, csak azért mert élni szeretnének. Én nem hibáztatom őket. Ha tudom, még segítem is. Van egy gyerekkori barátom, Ő szokta mondani, hogy a magyar arról ismerszik meg, hogy ha bele is döglik, akkor is a rászorulónak oda adja az utolsót is. Az is igaz, aki egyszer ezzel visszaél, az nem sokáig húzza. Na ezért van ez a nagy felháborodás mostanában, mert visszaéltek a nép jóakaratával. Majd elmúlik, csillapodik.

Egy szakaszt be szeretnék idézni abból, amit írtál:

„Mi a megoldás? Szavakban: Szeretet, tolerancia, türelem, párbeszéd (súrlódásokkal, vitákkal, de kulturáltan), műveltség (olvasás, higgadtság, józanész használata), értelem-érzelem egyensúlya (a világ vezetéséből ez hiányzik. A pénz nem lehet úr, csak szolga!)

Ezt nem így látom. Csak rész és ezért megtévesztő igazságok. Első hallásra, nem tűnik fel, de ezt hoztad magaddal. Ha elemezgeted, ezeket a szavakat akkor rájössz, hogy vannak ezeknél fontosabb teendőink.  Egyet kettőt emelek most ki, kapásból: A legfontosabb a hagyomány, az-az alapigazság. A toleranciánál fontosabb a tisztelet. A türelemnél a határozottság, a kiállás, a párbeszéd helyett a hűség, elkötelezettség az odaadás, műveltség helyett a valóság ismerete, az igazság.  A mai értelembe vett tudás is csak eszköz lehet. „A pénz nem lehet úr, csak szolga!” Rossz gondolat. Ne legyen a pénz a szolgád! A pénz a kufárokat szolgája! A meghatározásaid a Te hasonlatoddal, a mai társadalom, a mai környezetünk szolgái. Itt eltér a véleményünk. Ezért, ezekről máskor, hosszabban írok. Jó téma.

A politika csúnya dolog, túlságosan nem is szeretnék belemenni, de a gyűlölködés megteremtője. A politika megkaparintotta a médiát, így könnyűszerrel kiforgatják a szavainkat, a gondolatainkat, a magyarságunkat megkérdőjelezik. Nem szeretem az identitás szót, mert a magyarnak nem identitása van, hanem magyarsága. Az indoeurópai népeknek van identitása! Úgy is gondolkodik.

Van e feladatunk ezek után?

Van, leírni mindezt! Még egyszer: írd, ki magadból ne maradjon bent.

A múltat, ne lehessen végképp eltörölni!

Ez nem feladat ez kötelesség, mert aki átmenetileg szerencsés és tud dolgozni, valószínű el sem hiszi, amit most írtam, de biztos, hogy nem ér rá ezzel foglalkozni. Ellenben eljön az Ő ideje is, és megismeri a valóságot, akkor ne keljen az elején kezdeni!

 

Szeretettel:

2013. november 27.
Kromek Pál

Article source: http://blog.kromek.hu/?p=6162