Csák Máté

Csák Máté a magyar történelemben.

Arvisura kivonatok.

Trencséni tartományúr

Trencséni tartományúr

Az 1030. évben megrendezett pusztaszeri Nagy-Süánon részt vett fejedelmi ifjak mind vállalták, hogy 1030-1035 között valamennyien kiveszik részüket Budavár beavatott központjának a Budavár-Abavár-Lebedvár-Kevevára útvonalon lebonyolítandó áttelepítésben. A Budavári beavatott központ lassú áttelepítése már 1015-1022 között megindult, de a pusztaszeri megállapodás szerint 1035-ig be kellett fejezni. Ez a magyarázata, annak a pusztaszeri Nagy-Süán fontosságának, mert részt vevői felesküdtek az átszállításban való közreműködésre.

 

 

 

 

Ezek voltak:

 

Mihály-Vazul         Géza                Pirok             Taksony            Csák                 Vajk

954-989           951-997           928-954          926-970          943-978          969-1038

 

Szár László            Karos             II. Zoltán         Gerencsák       III. Zoltán          Tolma-                                                                                              Judit

988-1038           948-970           988-1025          960-998         1007-1036      966-1026

 

Bogyiszló                Imre             II. Ajtony           Győr             Bagamér           Erős                                                                                                  Csák

1008-1031           1007-1031       970-1031       987-1031         1006-1036      978-1017

 

Az Élet kegyhelye kimenekítésének gondolata a királyi családtól: Tolma-Judittól és Orseolo Ottó feleségétől, Ilonától eredt. A királyi család egyes tagjai is részt vettek benne. Az egyik legfontosabb szállítmányt, a Szövetség ládáját 1301 Aranyasszony havától 1031 Aranyasszony haváig öt fejedelmi személy szállította el Budavártól Abavárig: Bogyiszló, II. Ajtony, Győr, Bagamér és III. Zoltán. Imre azért nem tudott ebben részt venni, mert éppen a Tiszakeszi és Pozsonykeszi között állomásozó tárkánysereget kellett II. Konrád ellen mozgósítania.

 

Ennek a szállítmánynak gyors és biztonságos elvitele azért volt fontos nehogy az avar kincsekhez hasonlóan ezek a hun törzsszövetségi értékek is a német császárság kezére jussanak.

Az Arvisurákat az itt megnevezettek szállították Abavárról Lebedvárra: 1031 Aranyasszony havától 1032 Aranyasszony haváig

 

II.Szabolcs           I. Zoltán           Kolozs-Gyula       Taksony      Kurszán           Abasár

948-987             892-955                925-961          926-970      865-904          1014-                                                                                                                             1060

 

Zsombor             Taksony          Erdeljü Gyula         Géza           Apor                Zerind

977-1032             926-970               960-1015         951-997      910-960          995-1049

 

Solymoska – Pata      Piroska              Buda                    Géza        II. Lebed        Kipcsák

958-1002  960-997   976-1048         979-1020             951-997      1015-1063      1001-                                                                                                                             1063

 

Piroska                Csaba nádor    Aba Sámuel

976-1048               980-1044         985-1044

 

Az egész mentési munkát az ország területén Csaba nádor irányította, lovas kíséretével. Endre, Béla és Levente 1030-1035 között az országhatár és Kevevára között vett részt a munkában. Az őrség mindig 5-5 személyből állott. Ha valaki akadályozva volt, a hatodikra akkor került sor. A felsoroltak közül egyszerre halt meg Csaba nádor és Aba Sámuel a ménfői csatában; később II. Lebed és Kipcsák is a baskir-mohamedánok ellen vívott szablyás ütközetben.

Abasárnak egyik legszebb hőstette az volt, amikor megsebesült édesanyját, Piroskát a legvadabb csata forgatagában megkereste a rimalányok seregében, hordszéken, Abavárra vitte és 3 hónapi kezeléssel kigyógyította. Piroska még részt vett I. Endre-András koronázásán, sőt Endrét ő segítette fel Viharisten nevű lovára, amikor fellovagolt a koronázási dombra. A koronázási domb földjét 72 ispánságból hordták.

1030 Pünkösd vasárnapján a pusztaszeri lovasverseny alkalmával azt döntötték el, hogy ki legyen a pünkösdi király, aki az ősi regevilág emlékanyagát az országból kimenekíti. Géza unokája Endre királyfi lett az első, ő vette hát a kezébe az Élet kegyhelyének a jövőjét.

Endre Pünkösd után Kevevárába ment, Imre pedig átvette a Csörsz vonal parancsnokságát. 1030. július közepén már legyőzték II. Konrád német császárt és Avaria örökségéből visszakapták a Lajtán túli területeket. De az ifjúság az Encs vonaláig akart felvonulni. István azonban visszaparancsolta őket, Zsadányig. Ekkor lett Imre királyfi a bihari országrész tulajdonosa.

Endre igen kapós volt Bölcs Jaroszláv kevi orosz fejedelem lányai között. Anasztáziát vette feleségül. Levente Ladomér fejedelmének lányát, Ibolyát vette el. Ibolya Lebed lovasfejedelemnek volt a leszár-mazottja. Kurtán várában nyerte el a beavatottságot és Ildikó lett a neve.

A fejedelmi ifjak a Szent Illés székesegyházban jöttek össze újabb tanácskozásra. Ez a templom volt az uruki keresztények temploma. Altemplomában alagútrendszer volt. Ez az “alsó világ” kötötte össze a kolostort a monostorral. Mindig a Gyarmat-törzs és a Nyékiek közös temploma és alsó világa volt. Endre ezen az összejövetelen István király tudtával arra kérte a rimalányokat és a kispapokat, hogy az Arvisura hagyomány óriási tömegét 5 példányban másolják le, és ezzel tegyék lehetővé, hogy az ifjúság ebből erőt merítve meg tudjon állni az idegenek gyilkos tengerében.

Endre 3 másolati példányt a pásztói, a pentelei és a zebegényi Domonkos rendi magyar kolostor alsó világában helyezett el. Egy példányt az Avarbástya alsó világában őriztetett. Az ötödik példányt pedig az újonnan épülő Endrevár altemplomában helyezte el.

Mivel az Endrét, Bélát és Leventét kísérő lovasok mind legények voltak, meg is nősültek. A kievi Szent Illés székesegyház leánykórusából választottak maguknak feleséget. De a lányok előbb rima-lányok lettek és részt vettek az Arvisura-lapok másolásában.

Mikor a besenyők István fiát, Imre herceget egy feldühödött vadkannal halálra maratták (hasát felhasíttatták), Endre, Béla és Levente Kevevárán tartózkodott. Bölcs Jaroszláv fejedelemnek is, meg a lányának is, Anasztáziának nagyon, tetszett a Viharistenen vágtató Endre-András herceg. Jaroszláv alkudozott is a paripára, de Endre sehogy se akart megválni tőle. A Viharisten harmadéves kiskancáját azonban Jaroszlávnak adta. Bölcs Jaroszláv erre azt mondta:

“Ha már ennyire megtiszteltél, ilyen fejedelmi ajándékkal, kérhetsz tőlem viszonzásul bármit.”

“Fenséges Uram-kapott a szón András akkor-Anasztázia lányod kezét ne tagadd meg tőlem.”

Így lettek a fejedelemfiak Bölcs Jaroszláv szövetségesei. Amikor István királynak tudomására jutott, örömmel adta ő is a hozzájárulását a házassághoz. Ez István királynak is, meg az Imre halálában teljesen ártatlan hercegifjaknak is nagyon megkönnyítette a helyzetét.

A három herceg származása körül sok mindenféle mende-mondát terjesztettek. Az igazi helyzet a következő:

 

Bolárka   –                     I. Zoltán-Zsolt-Zolta                         –   Szalóka

894-898                                  892-955                                       898-946

 

Csák                                              Taksony  –  Ibolya                            Bereg-Botond

943-978                                            926-970                                                940-990

 

Gerencsák                        Sarolt                   Géza              Söpte-Szavárdi

960-998                       950-1012             951-997            956-969.I.19.

 

Erős Csák

978-1017

 

 

Korpona                   Vazul (Mihály-Vászoly)                   Béla (Vászoly-Vazul)         Zerindke

996-1048                          968.I.7.-1045                                  968.I.6.-1005              969.I.l9.

 

Endre-Anasztázia                                       Béla-Rixa                           Levente-Ildikó

1012-1060                                                 1015-1063                         1016-1047

 

Erős Csák lánya, Korpona rimalány megsajnálta Vazult és országjáró útján énekét pengetős hang-szerrel kísérte. (Vazult megvakították.) Ebből szerelem lett és Vazul feleségül vette Korponát. Három fiuk és töb lányuk született. A három fiú Csákváron és Nyitrán nevelkedett fel, II. Zoltán, III. Zoltán és Imre királyfi társaságában. Imre királyfi legjobb barátja Csák fia, III. Zoltán, a későbbi Erdőelvi kis-király.

Az 1030. évi pusztaszeri Nagy-süánt Endre királyfi nyerte meg és ez nagyon megemelte a tekintélyét az Avaria-Pannónia-Magyar törzsszövetségben. A vezéri teendők ellátására a hun törzsszövetség akkori területén őt tartották legalkalmasabbnak.

Endre első dolga az volt, hogy lerakta Endre-vár alapjait és a 72 ispánságból összehordott dombocs-kán felállította a “Barátság oszlopát”. A szaka birodalomból származó szokás szerint ez előtt esküdtek fel a baráti harcostársak.

Ilyen baráti harcostársak voltak: Bogyiszló, Imre, Győr és II. Ajtony. Mind a négyen 1031. Szeptember 2-án haltak meg. III. Zoltán és Bagamér 1036-ban, Abasár és Endre 1060-ban, Csaba nádor és Aba Sámuel 1044-ben, II. Lebed és Kipcsák 1063-ban ??? vezérrel együtt halt harcostársi hősi halált és így kerültek az Endrevári “Barátság Oszlopára”.

Amikor Csaba nádor, István király és környezete tudtával kezébe vette a kimenekítés ügyét, érint-kezésbe lépett Szár Lászlóval, s így a velük békességben élő kievi uralkodóház, az Elődház és a besenyő nagyfejedelemség jóindulatával Kievig az út biztosítva volt. Bátor-Boleszló halálával a lengyel ural-kodóház is megbékélt a magyarokkal. Bátor-Boleszló fia a pusztaszeri Nagy-süán után magyar és besenyő vitézeivel elűzte fivérét, II. Meskót a lengyel trónról, de csak egy kevés ideig uralkodott. A lengyel főurak egy része összefogott ellene, legyőzték és 1032-ben sebesüléséből származó betegségébe belehalt.

A nagy buzgalommal végzett kimenekítési munkában sokan megfeledkeztek a besenyők esküjéről, de a besenyők nem. Babócsa és Berzence tudtával Imre herceget egy vaddisznóval halálra maratták. Az emiatt kibontakozó harcban Bogyiszló, Győr és II. Ajtony is meghalt 1031. Szeptember 2-án. Így kerültek fel a harcostársak a “Barátság Oszlopára”. A száz besenyő lovas közül tíz maradt a csatatéren. Erre mondták a bihari öreg sámánok: “Aki csalárdsággal harcol, csalárdsággal esik el.”

Mivel István király szövetséget kötött a kievi fejedelemséggel, Endre, Béla és Levente előtt szabaddá vált az út Uzsvár-Lebedvár és Kevevára között. Ezen a nehéz terepen a három herceg igencsak rá volt utalva Szár László támogatására. A fiatal Ung vitéz Úzs vezér lányát vette feleségül, ezen a réven Úzsvárat is felvették a megállóhelyek közé, az úzsváriak, meg az uzsoki szoros úz vitézei is bekapcsolódtak a tennivalókba. Úzsvárig Csaba nádor kísérte a fogatokat, itten léppen akcióba Endre fejedelemfi, majd az uzsoki szorosban Szár László várta a rakományt lengyel lovasaival és úgy kísérte Lebedvárra.

A három herceg mellett az alábbiak vállalták vitézeikkel Úzsvártól Keveváráig a kincsek szállítását:

 

Taksony                 Pirok                         Apor                Pirok                  Mihály-Vazul

926-970               928-954                    910-960          928-954                   954-989

 

Karos                 Solymoska-Pata          Karos            SzárLászló            Ilona-Ung

948-970          958-1002      960-997    948-970            988-1036           978-1009

 

Csaba                 AbaSámuel               Ilona      Ung        Ung vezér        Miltény

980-1044               985-1044           978-1009  975-1028 1010-1063       997-1048

Pomáz                  Abasár               Majtény               Kökény

1001-1060           1010-1060           999-1045             996-1038

 

Úzsvárat Szár László fiáról nevezték el Ungvárnak. Ez az Ung vezér Ungvártól Lebedvárig adott tárkány segítséget. A szorosokban ugyanis sok szekér meghibásodott és megkívánta a tárkány-munkát. Azután Miltény, Pomáz, Majtény és Kökény vette át a szállítást besenyő lovasokkal Kevevárig. Mindez Aba Sámuel, Csaba nádor, Szár László és Kipcsák besenyő fejedelem támogatásával.

Minden rakománnyal ment maga Endre herceg Viharisten nevű lován. A ló nevét a magyar törzs-szövetségben szinte mindenki ismerte. Minden évben volt kiscsikója. Ezekből lettek a legjobb vágtató paripák.

Vajk-Istvánt öreg korának beteges éveiben a trónöröklés kérdése foglalkoztatta. Imre, II. Zoltán és a Csákok közül III. Zoltán állt a szívéhez a legközelebb, de ha ezek idő előtt halnának meg, a pusztaszeri Nagy-süánra való tekintettel még Endre, Béla és Levente jöhetett számításba. Anasztáz-Asrik klérusa azonban erősen tiltakozott a herceg számításbavétele ellen. István nem is szerepeltette őket egyházi körök előtt, inkább a beavatott központ menekítését hagyta rájuk.

Tolma-Judit fiai közül Beszprim herceg Lengyelország trónjára számíthatott. II. Meskó ellenében. Piroska első fia, Delján Péter a bolgár nép felszabadításának kérdésével foglalkozott. Ezért sokszor ott tartózkodott titokban, várva a kedvező alkalmat. Az egyházi körök és a nyugati uralkodók Orseolo Ottó és Ilona fiát, Pétert jelölte ki István utódjául. Pétert ki is nevezte hadseregének parancsnokául. Péterrel együtt sok olasz lovas jött István udvarába. A megvakított Vazul trónörökösként egyáltalán nem jöhetett számításba.

Péter az olasz lovagok tanácsára sok helyen Péter apostolról elnevezett templomot építtetett. Ebben közrejátszott az is, hogy őt magát is Péternek hívták.

1030 nyarán István megvédte hatalmát az országára törő II. Konrád ellen, sőt az egykori bécsi avar kurgánnal kiegészítette az országot. Ebben részt vett a keleti országrész is. Halála után, 1038-ban Péter akadály nélkül foglalta el a trónt. A pártküzdelmek azonban hamarosan elkezdődtek a magyar törzsfők és Péter idegen származású hívei között. Az ellenzék István régi táborából szerveződött, akiket az olaszok kiszorítottak a hatalomból. Ezek német gőggel megvetették a magyar előkelőséget, de az olaszokat sem szívlelték. Így aztán a németek a magyar előkelőkhöz kezdtek húzni. Ebben része volt annak is, hogy a németek egy része már összeházasodott a magyar törzsfők családjával. A vegyes házasságban élő németek szövetkeztek a keleti magyar tömegekkel és 1041-ben Péter királyt elűzték. Péter Német-országba menekült. Más magyar előkelőségek Delján Péter bolgár trónkövetelő szabadsághőssel tartot-tak. De ő Bulgáriában csatát vesztett. Ez is szaporította az elégedetlenkedők táborát.

Sokan úgy gondolkoztak, hogy ha már Vazul nem lehet a király, mért ne lehetne legalább Piroska férje, Aba Sámuel, hiszen Kurszán véréből származik. A közrendek aztán a törzsfők beleegyezésével Aba Sámuelt megkoronázták.

Bölcs Jaroszláv a vejével, Endrével csak hallgatott. Péter kizavarása után a főurak is megnyugodtak. Pétert azonban pártfogásába vette III. Henrik és mindent megtett visszahelyezése érdekében, mert Aba Sámuel a kiűzött német és olasz urak birtokába magyarokat tett. A magyar főurak egy része Péter mellett állott, kik elhatározták, hogy az új királyt elteszik láb alól. Aba Sámuel hamarosan tudomást szerzett az ellene tervezett összeesküvésről és 46 pannonföldi összeesküvőt kivégeztetett. Aba Sámuel ellen a magyar főurak egy másik része hűbérességet ajánlott III. Henriknek. A besenyő lövőket Bihar és Erdőelve tartományába vezényelték, III. Henrik csapatait a gyepűkön átvezették és Győr mellett Ménfő-nél megütköztek Aba Sámuel seregével. Más főúri csapatok is átpártoltak a német sereghez, a megsebe-sült Abát pedig menekülés közben megölték. Mellette esett el Csaba, az ország nádora is. Piroska és Aba fia, Abasár későn érkezett. Abasár a rimalányok élén harcoló édesanyját súlyosan megsebesülve találta, de sikerült Abavárra szállítania, Piroska ott súlyos sebeiből felgyógyult.

Aba Sámuelnek egyik tévedése az volt, hogy a nyugati mintára meghonosított magántulajdont megszüntette és a magyarok ősi vagyonközösségi rendszerét akarta visszaállítani. Ez pedig a főurak és a főpapok érdekeit veszélyeztette.

Péterrel nagy tömegben jöttek be olasz urak. De a belső vármegyékben ekkor már nem volt elég jófekvésű sík birtok. Ezért Péter a külső határispánságokban adott nekik birtokot. Ezt a lovas veteránok és magyar birtokosok nem jó szemmel nézték. Ráadásul az olasz urak és papok itt is ugyanolyan beszolgáltatási rendszert vezettek be, mint a gazdagon termő területeken. Ezt a dolgozó parasztság se bírta. Népünk ősi jogainak a védelmezőjét Aba Sámuelben látta. Halála után is általános tisztelet övezte emlékét. A nép azt mesélte, hogy ködmöne, szemfedője még évek múlva is épségben volt, sebei pedig behegedtek. Ebből annyi igaz, hogy feleségét Abasár vitéz kigyógyította sebeiből. A hősi halált halt Aba Sámuelt csak a nép költötte örökéletűnek. Piroska nem hagyta el többé Abavárat. Csak az Arvisura anyagának rendezgetésével foglalkozott. Ennek a teljes elszállítása napján halt meg 1048-ban sebfertőzés következtében.

III.Henrik 1045-ben Magyarországra jött és Péter király fejére újra feltétette a királyi koronát. Uralma azonban nem volt tartós. Az 1045-ben elhunyt Szolnok, erdőelvi kiskirálynak a helyére Vata, Erdeljü Gyula fia került. Vata fellázította a besenyőket, meg a tiszántúli, békési, bihari és erdőelvi pász-torokat. Betörtek a Jász-sikságra és az uruki kereszténység visszaállítását követelték. Az egyház persze ellenük volt, hiszen az uruki egyház eltörölte a dézsmát és az egyéb egyházi terheket.

A német és olasz lovagok uralma ellen viszont összefogtak a magyar urak is és felvették a kapcsolatot az Árpádházi hercegekkel. A Kipcsák vezette besenyő lovasok Bölcs Jaroszláv kiséretével Ung-várig jöttek, ahol már várták őket a magyar felkelők és a végvári vitézek. A Péter ellen kiállított hadsereg vezetője Endre herceg lett. Nagyobb harcra nem került sor, mert Vata serege hamarosan megfutamította Péteréket.

Endre kétféle követeléssel találta szembe magát. A magyar urak a német-olasz uralom lerázását és a magyar tulajdon helyreállítását követelték; Vata és a besenyők a régi közösséget és az uruki keresztény vallás visszaállítását várták tőle. El akarták törölni az adót és a papi tizedet, megszüntetni a papi birtokokat és megölni az idegen származású papokat és urakat. Halálra keresték az egyházi birtokok intézőit, a papokat és püspököket, meg az ispánokat. Pétert elfogták és Vazulért bosszút állva, kitolatták a szemét. Ebbe és egyéb sebeibe nemsokára belehalt. Vata által vezetett lázadás az országot felszabadította a külföldiek zsarnoksága alól és I. Endre-Andrást 1046-ban trónra segítette. Endre kievi segítséggel megszilárdította a trónját.

  1. Endre-András király legfontosabb teendője volt az alapjaiban megrendített államrendet vissza-állítani. Megszilárdította az egyház helyzetét, túlkapásait megszüntette. Felszabadította a magyarságot a kegyetlenkedő német-olasz lovagok rémuralma alól.

Mindjárt a koronázás után, melyen a sima uruki koronát és István király székesegyházának korona-díszét használták, rögtön az ország védelmének megszervezéséhez fogott. Öccsét, Béla herceget megbíz-ta a nyitrai országrész kormányzásával és a Csörsz-vonal nyugati részének a Pozsony-keszitől Tisza-kesziig terjedő részének parancsnokságával. Béla saját tárkányaival meg átmeneti időre idevezényelt lengyel és kievi csapatokkal védte nyugaton az ország határát. III. Henrik kétszer is betört a német lovagokkal Bécs felől, de Béla herceg csapatainak ellenállásán támadásai összeomlottak. A német sereg és hajóhad nem tudta áttörni Bélának Pozsonyból irányított védelmi vonalát. Békésebb időkben pedig az ifjú herceg kiépítette Béla-bányát és feltárta a Selmec-bányát, meg a Körmöc-vidéki arany- és ezüstbá-nyákat. Megindult az arany és ezüst bányászata és a pénzverés.

A német támadások elleni harcok hőse Béla herceg volt, a nyitrai parancsnokság élén. Endre király Vasvár felől védte a határokat, mialatt Vata az erdőelvi kiskirályság kiképzőtáborában Tisza-keszitől Keve-kesziig újabb lovasokat képzett ki. Vatát Levente tette meg kiképző hadvezérnek. A pozsonyi csatában 1052-ben esett el. Utána Erdeljü Gyula másik leszármazottja, János lett az erdőelvi kiskirályság vezetője.

 

……..

 

Erős Csák legkisebb fiát-Imre királyfi legjobb barátját-tette meg Erdőelvi kiskirálynak és egy határőrizeti várat építettek részére. Székelyföldön így már két Zoltán-vára állott.            A megvakított Vazul 1027-ben lemondott az uruki püspöki méltóságról, de ez a püspökség egyelőre még megmaradt, mert Bene-Benedek-aki először Buda-fehéregyházi öspörös volt, majd ezután megszer-vezte a váci püspökséget és annak első püspöke lett-vállalta a váci püspökség mellett az uruki püspöki beosztást is. Annak idején Domonkossal és Sebestyénnel együtt ő szervezett meg több püspökséget is. Domonkos és Sebestyén nevéhez fűződik a veszprémi, a győri, a pécsi, a kalocsai az egri és a gyulafe-hérvári püspökség megszervezése. Viszont Sebestyén és Bene-Benedek érdeme a váci püspökség és a csanádi, a bihari és az esztergomi érsekség megszervezése, az esztergomi érsekség vezetésével.     Az esztergomi uruki püspökség azonban csak névleges volt, mert valójában Vasváron működött. Ennek Bene-Benedek után Csák lett az uruki püspöke, majd az ő halála után Nárom tárkányfejedelem fia, az ifjú Melek. Melek az Encs-Ibos vonal kiürítése után elszakadt a salzburgi érsekségtől és attól fogva mint avar katolikus püspök szerepelt. Vasvárra mindig, mint az Árpád-házi királyok püspöke látogatott el. Állandóan úton volt Vasvár-Esztergom és Budavár között. Ez a püspökség mindig titokban működött, Csák Máté után megszűnt. Az 1311. évi gyújtogatás alkalmával a vasvári káptalan irataival együtt minden irata megsemmisült. A vasvári püspök csak Árpád-házi királynak esküdött fel. Rómától teljesen független volt.     Amikor 1022-ben Orseolo Ottó felesége, Ilona hercegnő is értesítette a Budavári beavatott központot a németek terveiről, Budáról rögtön intézkedtek. De már korábban is tettek megfelelő intézkedéseket. Már 1015-ben elindították az első aranylemezgyűjteményt Csaba nádorral és 500 lovassal Abavárra, hogy a feldebrői altemplomban elrejtsék őket. Amíg a rakomány a váci püspökség területén haladt, nem volt semmi baj. De amikor az egri püspökség területére értek, megtámadták őket és Csánynál nagy harcra került sor. De Benedek püspök és Csaba nádor a tarnazsadányi és csányi tárkányképzősök segítségével elzavarta az egri püspök lovasait.

 

……………

 

A németek István halála után is gyakran megsértették a megállapodást, de a magyarok ragaszkodtak az Avar-Curia okmányai között őrzött bizonyítékokhoz. Ezért ültették királynak Péter helyére Aba-Sámuelt, majd Péter újabb kísérlete után Endrét választották meg királynak.

(Endre várát (Szentendrét) I. Endre építtette. 1049-ben ide telepítette az uruki keresztény egyház papjait. Itt helyezte el az uruki egyház szent tanainak gyűjteményét és az Avar-Curia okmányait. Az avar kincsek nyilvántartása még Mátyás király alatt is létezett. A nyilvántartást a szerzetesek Csák Máté parancsára a kurtánvári alagút-rendszerbe falazták be. Mátyás király a feljegyzéseket a Füzes-gyarmatról jött sámánok tanácsára megkerestette, és ez után hajtotta, régi jogon, uralma alá Stájer-országot, a Bécsi medencét, Cseh-és Morvaországot, valamint Sziléziát.)

 

Meg jegyzés: Gádor tanfejedelem rovását Mátyás király sámánja, Ogurdás lemásolta, majd magával vitte Gyeretyán fejedelemhez. Ez a másolat valahol Magyarka romjai alatt megtalálható.

 

…………………….

 

1299-ben Tomasina királyné visszaállította III. Endre uralmát Szlavóniában.           1300. augusztusában Károly Róbert Spalatóban lépett először magyar területre. III. Endre bizalmas embere szeptember 18-án két levélben is tudatta ezt a királlyal és Rómába ment. A pápa elismerte, hogy III. Endre még egészséges és épelméjű. De a megbízottat az év őszén megmérgezték és Rómában meghalt.              III. Endre 1301. január 14-én halt meg Budavárában, mérgezés következtében. Ágnes királyné először Ausztriába, majd Svájcba ment. Ott halt meg 1364-ben. Erzsébet lánya egy darabig még ausztriai birtokán maradt mostohaanyjával, de később a tössi domonkosrendbe ment apácának. Mint apáca halt meg 1338. május 6-án.

Csibai, amikor a király nélkül maradt királyi tanácsban ki kellett egészíteni a 312. Arvisurát, a következőket mondta: A mainzi érsekség intézkedésére Kun Lászlót meg kellett gyilkolni azért, hogy a magyarság a nyugatiak szolgájává legyen. Küldötteik olyan összevissza állapotot teremtettek az országban, hogy lassankint mindenki trónkövetelő lett.

 

………………………..

 

Kinga értesítette a királyi tanácsot, hogy ott egy ifjú IV. László öccsének mondja magát és neki megmutatta a lapockái között levő anyajegyét is, egy kereszt alakú jegyet, a szélein harapásokkal. Ezt az Endrét azonban a magyar határőrség, mint jogtalan trónkövetelőt visszaűzte, később pedig egy folyóba fojtották. Kinga megkerestette. Azt mondták róla, hogy Lebedváron fia született, de azt a kunok magukkal vitték.

III. Endre anyját gyümölccsel mérgezték meg. Hasonló sorsra jutott ő maga is. 1301. január 14-én az Anjou-ház hívei Budán megmérgezték. Lánya, elfeledve, 1338. május 6-án Tössben halt meg. Nem kapta meg az illő végtisztességet sem.

Kubiláj jóslata valóra vált. Mint annak idején Atillát és Bős-Tudunt, V. Istvánt, IV. Lászlót és III. Endrét is azért állították félre, mert a nyugati körök meg akarták kaparintani Magyarországot.        1301. medvetor havának (január) 15. napján összeült Budán az Árpádházi leszármazottak tanácsa, hogy kijelölje az új királyt. A Csák és Kurszán nembéliek Csák Mátét akarták. Anna hercegasszony és Erzsébet csoportja Ladiszláv herceget, az osztrákokkal kevert csoport pedig Ottót javasolta. A Lam nembéliek III. Endre Erzsébet nevű lánya mellé állottak, a kun leszármazottak pedig Endre herceg fiát szerették volna a trónon látni, aki a kunországi várban várta a királyi székbe való elhívását. Édua fiai is őt pártolták. Izabella és Mária az Anjou-háznak szerzett sok hívet a Délvidéken.     Végül 70-30 arányban Csák Mátét választották királlyá. Ő erre rögtön új pénzt veretett és többször bíráskodott is Budán. Háborút viselt a betolakodó Róbert Károly ellen. Nádornak Aba Bélát tették meg, aki kész volt erős hadsereggel szembeszállni a pápai párttal. Visszaállították jogaiba az ősmagyar vallást, a pápai tized fizetését pedig megtagadták. A papok titokban Ottót is és Ladiszlávot is megkoronázták, de a Gilgames-koronával egyedül csak Csák Mátét, az Árpádháziak jelenlétében.                                            De rend, biztonság nem volt. A főúri csoportok versengve pusztították egymás termését, s egymás parasztjait fegyveresen hajtották a saját földjükre. Károly Róbert, Mária hercegnő unokája Spalatóban, a déli bánságokban és Szlavóniában szerzett híveket magának. Még az egyházi birtokok is egymás ellen fordultak. Kereskedőket raboltak ki és városokat sarcoltak meg. Amikor a budai polgárok nem akarták elismerni a pápa trónjelöltjét, az Anjou családbeli Károly Róbertet, a pápa az egész várost kiközösítette. Buda polgárai ekkor kérték a papokat, tekintsék a kiközösítést meg nem történtnek és folytassák az istentiszteleteket. A vége az lett, hogy az Anjou-pártiakat, sőt a pápát is kiközösítették az egyházból, ami az ősmagyar vallás győzelmét jelentette.                                        Amikor Csák Mátét 1301-ben Budavárban az Árpádház megkoronázta, a mongolvésztől eltelt idők eseményeit így összegezték:          IV. Béla a vész kezdetén telekürtölte a világot segítségért, de hiába ismertette a mongolok leveleit is, mindenki csak nevetett rajtunk, de nem jött segítségünkre senki sem.

 

…………………..

 

Az Anjouk azonban a házasságok révén erősödtek, mert Anjou Károly és Mária magyar királyleány fia: Martell Károly feleségül vette Habsburg Klementinát és 24 éves kora előtt megszületett Róbert Károly, aki 2 nádor, 2 bán támogatásával 6 trónkövetelő mellett szigorúan kitartott a várományossága mellett. Mivel III. András felesége 1296-ban meghalt, feleségül vette Habsburg Ágnest, mivel a trónkövetelőkkel szemben a III. András igényét többen elismerték. 1298-ban ebben az ügyben országgyűlést hívtak össze Pesten és itt III. András uralkodási jogát megerősítették. 1299-ig Izabella-Erzsébet Budán maradt a királynői palotában és elősegítette a kis Róbert Károly trónkövetelését a papság támogatásával.                                               1300-ban megérkezett Spalatóba Róbert Károly szeptember 18-án, és a pártjával felvette a kapcsolatot. Bármennyire is óvakodott III. András, 1301. január 14-én megmérgezték és szörnyű fájdalmak között meghalt. Egyetlen leányát Tössbe hurcolták és Árpádházi Erzsébet ott halt meg 1338-ban, teljesen magárahagyatottan.               1301. január 15-én még az Árpádháznak volt annyi ereje, hogy az ifjabb Csák Mátét királlyá koronázták, amit a szakszini besenyő-kun lakosú Kumánia elismert. Az Aba-Amádék is melléje álltak. Édua fiai is trónkövetelőként léptek fel, de a papság ezen annyira felzúdult, hogy Johannita lovagokat kértek az ország védelme érdekében.   Az országban széthúzó főurak miatt teljes zűrzavar mutatkozott. A papság titokban Esztergomba szállíttatta Róbert Károlyt és ott a papok és szerzetesek előtt 1301. február 14-én királlyá koronázták. Egy másik követség viszont Prágába indult és Vencel király fiát, a 9 éves kis Vencelt Székesfehérvárra vitték és 1301. augusztus 27-én királlyá koronázták. Ezt is hivatalosnak minősítették, mivel Szent István koronájával koronáztak. 1302-ben Temesvárról elindult Róbert Károlynak és Izabella híveinek serege Buda ellen, de a Budavár népe hallani sem akart róla, hanem a Kancellária vezetésével kitartottak Csák Máté uralkodása mellett. Ekkor Miklós bíboros javaslatára VIII. Bonifác pápa 1303. december 6-án Róbert Károlyt nyilvánította királynak. Miklós bíboros ezért a budaiakat kiközösítette és átkot szórt rájuk. Csák Máté hívei és Vencel pártja csak nevetett rajta. Ekkor II. Vencel 1301-ben bevonult Esztergomba, de onnan menekülnie kellett Csák Máté elől. Azonban 1305-ben meghalt II. Vencel és a fia, III. Vencel lett az új cseh király és a magyar királyi koronát IV. Béla unokájának, Ottónak adta, aki a Kőszegiek vezetésével a híveinek élén 1305. december 6-án a kis Ottót Magyarország királyává koronázták a szentistváni koronával és Budán akart uralkodni, de Csák Máté őt is kiűzte a várból. Innen Ottó a besztercei szászokhoz menekült és Kán László erdélyi vajda a szebeni szászok közötti bujtogatása miatt elfogta és Szegeden átadta Csák Ugrinnak. Ugyanígy járt Róbert Károly is, mert Aba-Amádé és Csák Ugrin, vagyis a 12 nemzetséges Csák nembéliek és az Aba-had, olyan címen, hogy a pápa által kiválasztott Magyarország királyának élete veszélyeztetve van, a váraikban fogságba vetették, míg a papságnak és a pápának azt jelentették: “Biztonságba helyezték.” A mainzi érsekség tárgyalásai folytán Ottót, mivel lemondott a magyar királyságról, Bajorországba hazaengedték. Előbb azonban szemfényvesztésként 1307. október 10-én Rákoson megtartották az országgyűlést, ahol nemesség kisebbik része: Rátót Domonkos, Aba-Amádé és a vendég főnemesek elfogadták királyuknak Róbert Károlyt, mint V. István király leszármazottját, de ezen a leszármazási okon bármelyik Árpádház leszármazottat királlyá koronázhatják. Ezt örök időre megszavazták.

……………………..

 

Aba-Amádét, aki országbírói és nádori tisztségei mellett óriási vagyont is szerzett, a kassai szászok megölték és a Csák Sámuel utódját. Dávid fiai: Péter, Finta és Amádé részt vettek a morvamezei csatában. Péter országbíró tárnokmester, Finta erdélyi vajda és nádor, majd 1295-ben Amádé királyi bíró, akire Bodon fia, Dénes minden vagyonát ráhagyta. IV. László halála után Amádé elfoglalta a Balogh-Semjén nembéliek Szabolcs és Szatmár megyei faluit, mivel ellenezték III. András trónralépését és az országon kívül Kumániába üldözte őket. Aba-Amádé ekkor Abaúj központtal tartományrészt hozott létre. Fintát az erdélyi vajda, Kán László legyőzte. Ekkor a Balogh-Semjének Detre-Ubul seregével visszajöttek és még a Szatmárnémeti hoszpeszek is hatalmuk arányában megvédték és már Kassára is szemet vetettek. Aba-Amádét a halál Kassán érte 1311-ben.  Aba-Amádé furcsa életpályát futott be. 1301-ben elismerte a pápaság érdekeit és Róbert Károly mellé állott. Amikor menekülnie kellett a kiskirálynak, nála, Göncön lakott és ott rejtegette. Utána 1307. október 10-én részt vett a Rákosmezejei országgyűlésen és újból elfogadta királyának Róbert Károlyt. Aba-Amádénak 6 fia, 1 lánya volt, akit a Csák nembéli Móric vett el feleségül. Amádénak nagy ellenségei voltak az 1240-ben Kassa közelében megtelepedett szász hoszpeszek, akik 1260-70. között elözönlötték Kassát, a kabarok városát és azt ipari városnak tették meg. Ekkor földet is követeltek Aba-Amádé birtokából. Róbert Károly a papság tanácsára minden szász családnak 1 eke földet juttatott. Ekkor hozta Róbert Károly törvénybe, hogy a kabar nemesek minden 8 ekealj birtok után egy páncélos vitézt kötelesek kiállítani. Így a kabar nemesek 100 páncélos vitézt küldtek a Róbert Károly seregébe, míg a szászok-cipszerek 50 lándzsás harcost szereltek fel az 1271. évi szabadságlevél alapján Görgei és Tarkövi nemesek parancsnoksága alatt. Az Abaúj vármegye, mint királyi megye 1209-től a Tarköviek, míg 1256-tól a Görgeiek alispánsága alatt állott. 1301-ben Aba-Amádé lett a főispán, míg Tarkövi az alispán. Erre a tisztségre az 1301-es évek után a Balogh-Semjén nemzetség jöhetett számításba, akik régebben Kun László mellett kitartottak.     Detre-Ubul kérésére, mivel Szakszinból is segítséget reméltek, Róbert Károly visszaadta a javaikat, mivel azt Aba-Amádéék elorozták. Így a Baksa nemzetség, Apo nembéliek, Finta, Kozma, Joób, Dancs, Csépán, Balassa, Fekete, Somosy, Aszalay, Györkei, Csirke, Gutkeled, Miskolc, Katapán, Perényi, Nána, Pongrác nembélieket, Aba-Amádét, Petenye, Borsa-Kopasz nemeseket a Csák Máté birodalmával együtt az érsekség kiközösítette, Gentilis tanácsára.                                                                                             Csák Máté 20 vármegye ura volt. Az Aba nembéliek mellé még Galgóci, Csobánka, Borh, Bodon, Kasics nemzetség, Zách, Balassák, a Dancs nembéliek is Kassa ellen vonultak. Csák Máté 1700 zsoldost és az egész hadseregét is elküldte az Aba-Amádé ifjak segítségére. Róbert Károly Lőcsére vonult vissza, ahol a Balog, Aba, Kasics, Szécsi, Kaplony, Lápóci, Nekese, Kompolti, Sztárai, Rátót, Gutkeled, Kakas, Borsa, Balogh-Semjén, Egyed mester, akitől a Kállayak származtak, Györki, Dózsa, Széchenyiek, Bátoriak, déli Kállaiak, Sztáraiak is csatlakoztak. A király mellé csatlakozott még az egyházi haderő a Johannita lovagrenddel, valamint Kassa és Lőcse város polgársága. Még a kassai szászok fegyverkészítő lándzsásai is katonának beöltöztek.                                                      Detre-Ubul a Kubiláj elképzelése és a beavatottak tanácsa szerint a vitézsége által szerzett aranyak árából Kálló térségében birtokot vásárolt. Királyi adományt is kapott, mivel az Ungrat töményből lévő nyögér harcosok részt vettek az 1278-ban lezajlott morvamezei csatában, majd utána a nyögérek letelepedtek a Borsodvár körzetében lévő Szuha völgyében és a Heves-Újvár területén lévő Szuha környékén, viszont a nyögér falu nevét az egri káptalan Rózsaszentmártonra változtatta. A harmadik nyögér csoport ezredese Luppény volt, aki Hunyadvár alsó részében talált olyan erdőségre, ahol a Kubiláj birodalmában való Kathaj tartományban találtak olyan föld színén lévő fekete köveket, amelyek a búboskemencében lángolva égtek. Ezekért aztán mélyen a földbe is beástak, hogy tüzelhessenek vele.     A palóc és kabarföldről a mongolokkal eltávozott harcosok és azoknak gyermekei szintén hazajöttek az Ungrat-töménnyel és a morvamezei csata után Detre-Ubul az országot járva a Balogh-Semjén nemzetségnek adott birtokokon a vitézeit és azoknak családtagjait letelepítette. Így az ordoszi és ungrati nyelvjárás az egész ország területén közkedveltté vált. Ehhez nagyban hozzájárult, hogy Detre-Ubul az országot járva folyton csak mesélt a magyari nép elődeinek dicsőséges regéiről, mondáiról. Kubiláj figyelmeztetését mindig szem előtt tartotta: “Egyik trónkövetelő csoporthoz sem kell csatlakozni, hiszen mindannyian a Gilgames családjához tartoznak, ha csupán az anyai ágon is, hiszen az édesanyám után én is az Árpádházhoz tartozom.” Az Élet-Kegyhelyéről pedig hozott Élet-gyökeréből és azt minden birtokon termesztette, hiszen ezen orvosságot még Arvisura-Anyahita hozta Kaltes asszony földjéről, hogy a beavatott társadalom észbeli fejlődését elősegítse. Ennek a termesztését azonban titokban tartotta és csak gyermekeinek, unokáinak árulta el és főként a családja fogyasztotta. A kassa környéki hadak gyülekezését elkeseredetten nézte, de Kubiláj előzetes figyelmeztetésére abba nem avatkozott bele.          Maga Csák Máté a tulajdonképpeni Árpádház királya Detre-Ubulhoz hasonlóan nem vett részt. Ellenben a leghűségesebb harcosai az Aba-Amádé-fiúk mellé álltak. Csák Máté hadainak vezére a Galgóc vidéki Szép Aba volt. Csobánkák és Borh-Budunok, a Kasicsok felvidéki ága, a Varsányiak, a Varbóiak, Nagyhun, Balassa Demeter, Györkeyek, a Miskolciak, Pongrác Gyula, Csépán Miklós, Kozma János, Apo nembéliek, a Trencsén-Nyitra megyei és Cseh-morva országi zsoldosok és a nemesi hűbéresek serege. Detre-Ubul ekkor Gönc várában mesélt az ataiszi őshazánkbeli szigetének termékenységéről és ott a magasabb műveltségű törzsek soha nem állottak hadban egymással, mivel a Kaltes asszony földjéhez hasonlóan megszüntették a háborúskodást… Ilyen viszonyok között a két tábor közeledett egymáshoz. Csák Máté serege Gönc, Regéc, Vizsoly és Gálszécs irányából. Az Aba-Amádék Szalánc, Mislye, Györke és Szinye táborából. Mindkét sereg a Rozgony dombvidékét szállta meg és hajnal hasadtában megfújták a harci kürtök sokaságát és a Róbert Károly nemesi seregére támadtak. Ez a támadás olyan heves volt, hogy a királyi sereg megfutamodott. A Györkéről elmenekült Csák nembéli Györke hadvezér elesett és nagyon sok vitéze pusztult el. Lőcséről azonban megindultak a szászok páncélos vitézei és azok magukkal sodorták a kassai szászokat és a Róbert Károlyhoz hű nemesi tartalék seregeket. A Jászón megtelepedett nyögéreknek is harci kedvük támadt és a Johannita haderővel megindultak Kassára. Itt találkoztak össze Aszaló-Szikszó térségéből induló sereggel, majd a Forró-Encsi sereget is magukkal sodorták. Perényben Szepeiben minden pap és szerzetes a Jászóiakkal együtt kardot kötött és Széplak fölött a menekülő királyi sereget visszafordulásra kényszerítették.                                                                                    Csák Máté és az Aba-Amádék serege már megnyitotta a győzelmi boroshordóinak csapjait és a győzelem láttára meg-megmámorosodtak. Későn vették észre, hogy Kassa és Széplak felől friss hadsereg érkezett és a királyi sereg vitézeivel borított csatatéren új csata kezdődött. Szepesi hadak újabb támadási hulláma a Kassaiakat megerősítette. Viszont amikor a Jászó vidékiek megérkeztek a Johanniták vezetésével a hátráló kassaiakat magukkal sodorták, majd a délről támadó Széplakiak eldöntötték a csata sorsát. Hihetetlen öldöklés kezdődött, mivel a hátrálni kezdő Kassaiak és Szepesiek az új erő láttán bátorságot kaptak és a Csák Máté, Aba-Amádé nemesi seregét elpusztították, így Róbert Károly serege a Johanniták tízéves készülődése után a csatát megnyerték. Legnagyobb vesztesége a királyi seregnek volt, mivel a Csák Máté és Aba-Amádékat érte, mivel Balassa Demeter és Szép Aba, valamint Amádé nádor két fia: Miklós és Dávid is a csatatéren maradt. Jászvásári Gyula szerzetes, amikor Detre-Ubullal a csatatér színhelyére érkezett a Forró-Encsi és Perényi vitézek már három napja mindig temettek, míg a Kassai-Jászói-Szepesi szászok a halottaikat magukkal vitték a megürült élelmezési szekereiken. Jászvásári Gyula azt mondta a látottakra, hogy bizonyára az Isten akarata győzött. Detre-Ubul viszont az ataiszi gondolkozás értelmében letorkolta:      -Minden esztelen háborúságban csak a halál győz, mert ezen a földön nincs szükség arra, hogy a hatalomért küzdjünk, amikor még annyi rejtett javak vannak a földön, a földben és a vizekben, amelyből az emberek gond nélkül megélhetnek!     1312. június 15-én hajnaltól éjfélig a rozgonyi csatamezőn a várurak körül csoportosult nemesek és a pápaság Johannita lovagjai, valamint a külföldiekkel összeházasodott nemesi családok, a várurak által megsértett nemesség, a városi szász polgársággal ütköztek meg egymással. Róbert Károly mellett az 1300-as évtől ott leselkedett a Firenzei és velencei bankházak egy-egy megbízottja Drugeth személyében, akivel aztán folyamatosan a vezető helyeket elözönlötték a Róbert Károly olasz és francia hívei.              Detre-Ubul nyögérei főként a Kubiláj birodalmához hasonlóan a városokban helyezkedtek el, mint mesteremberek és ott a Lam herceg kézművesei között teljesen átvették a palóc nyelvjárással való beszédet, s így nyugati értelemben is városi lakosokká váltak. Közben úgy a falusi, mint a várkatonai és városi nyögérek lovai folyton szaporodtak, s ezáltal bekapcsolódtak a kereskedelembe is. Így a Kathaj és Ungrat tartományból jött harcosok ivadékai már nem tudtak megmaradni a pallos-joggal rendelkező kiskirályok önkényes uralma alatt, hanem a szabadabb városi életben igyekeztek elhelyezkedni. Úgy látták, hogy Róbert Károly, az anyajogú Árpádházi király igyekezett a központi rendet megalapítani, s a hatalmának területén a várurak útonállói nem gátolták őket a vásári és városok közötti kereskedelemben, ezért az Árpádházi ivadékok kisnemeseihez csatlakoztak. Ezen központi hatalom védte még a kunok és jászok életjogait is a hatalmas urak mohósága ellen, akik még a kisebb birtokokat is kisajátították.     Lam herceg utódai és a nyögér fuvarosok az ország lakosaival együtt megelégelték a rabló-lovag várak útonállásait, akik még a külföldi kereskedelmi csoportok szállítmányait is kirabolták, ezért a szállítmányaikat nyögér lovascsoportokkal kísértették, akik sok esetben harcoltak a várurak hadserege ellen. Az Árpádházi főúri kis csoportok is Róbert Károly mellé álltak, aki biztosítani akarta a kisemberek jogait és az uralma alatt lévő területeken a létbiztonságot megerősítette. Aba-Amádéék viszont még a Róma és Bizánc papságát is támadták, mivel azok Róbert Károly mellé álltak. A kisnemesek is egy központi királytól várták a felemelkedésüket, mivel az Aba-Amádé csoportja az országbíró és nádor, valamint az ispáni székekből a kisnemesek birtokait elorozták.

Így a rozgonyi csatatéren a királyhoz hű kisnemesek harcoltak főként legtöbb reménnyel az Aba-Amádék ellen. Viszont a pápaságnak kívánságára a Johannita lovagrend harcosai már évek óta küzdöttek az Anjouk királyságának megteremtéséért. A szász városok lakosságának Róbert Károly polgárjogot ígért, hogy az ipart és kereskedelmet nyugat mintájára fellendítsék.

A Johannita rend lovagjainak védelméban Róbert Károly csak most nyerte meg az első csatáját és így Kassa-Gönc térségében győzedelmeskedett. A háromszor megkoronázott király most vált igazi uralkodóvá. Az olaszhoni bankházak által felszerelt Johannita lovagok csak most kezdtek hasznot hajtani a pénzérdekeltségű csoportosulásnak.                                                                                 Róbert Károlynak az első intézkedése az volt, hogy már 1312. június 26-án visszaadta a Balogh-Semjénék és Kállayak elkobzott birtokait. Így ezen kifosztott nemesek a többi nemesekkel együtt, most kapták meg papíron a földjeikhez való jogukat. Mivel a rozgonyi csatamezőn a kisnemesi seregek veszteségei voltak a legnagyobbak, mert a két tűz között kellett harcolniuk, a kiömlött vérük árán kapták vissza a családjaik a birtokaikat. A király viszont most érezhette meg Nápolytól távol, hogy megvetette a lábát a magyar ugaron. Ugyanakkor az Apc-nembéliek is visszaszerezték birtokaikat a szepesi-sárosi határon. Sáros várát a Rozgonynál hű Tarkövinek adta. Utána a király Sárospatakra tért vissza és a Pataki várban honorálta Görgei Istvánéknak, a Kaplony nembélieknek, Lipóciaknak és Nagymihályiaknak a hűségüket. 1312. augusztus elején visszatért az abaúji Perénybe, ahol kinevezte Görgei Istvánt szepesi ispánnak és elrendelte a három vármegyének a tisztújítását a győztes nemesek részvételével.

Lam herceg városi polgári utódjainak kérésére 1312. szeptember 20-án Budára ment lovagolni, ahol a polgárjogokat megerősítette és ott megalapította a Lambert-bankházat a Durgethek vezetésével. Csák Máté ekkor Trencsénbe vonult vissza, s így nyugodtan elfoglalhatta Budának a várát, az Avarbástya palotáit és a Kurszánok várát. Első cselekedete az volt, hogy a Johannitáknak egy új kápolnát építtetett. Budavárának a Csák Máté palotáját elfoglalta és innen intézkedett, hogy a Tekele nembéliek vegyék át Balassa Demeter családjától Sárosvárát, míg Lubló várában Széchenyi Tamás lett a várnagy, hogy a Lengyelországba való kimenekülés útját elzárhassa.

Csák Máté új sereget szervezett és most már személyesen tört be a Szepességre és ott Szepes várost felégette. Lőcséről és Kassáról szervezett sereggel Drugeth Fülöp állította meg. Azonban oly nagy pusztítást végzett Csák Máté új zsoldos serege, hogy a Szepességen csak 1314. nyarán állt helyre a rend, s ekkor már ősszel Róbert Károly a Drugeth-bankház finanszírozása mellett újabb sereget gyűjtött és újabb szepesi-sárosi útra indult és ott újabb adományokat adott.                                                                              Róbert Károly ekkor híveinek táborát átszervezte: 1315. január elején az Ákos nembéli Mikes lett az ispán és Sáros várnagya a Kompolti László sógora, akit a rozgonyi csata előtt Györke faluban Amádé emberei megöltek. Drugeth Fülöp lett a szepesi és újvári ispán és Regéc várnagy, valamint a kassai Drugeth Bankház vezetője. Ezen pénzintézmény papi beosztottjai létrehozták Róbert Károly és János cseh király között a szövetséget Csák Máté ellen. Róbert Károly a budai seregével, a polgárság támogatása mellett visszafoglalta Visegrádot, míg János cseh király a morvaparti Veslei várnagytól a Veslei várat foglalta el, ugyanakkor a Drugethek pénzbelileg támogatták az átpártolt Dancs mester seregét és 1315. végére felszabadította Liptó, Árva és Zólyom várának vidékeit. Ebben sokat segített a szepesi szász városainak a mesterlegényekből szerveződött mesterlegény serege.

Kán László a Róbert Károly egyik legnagyobb ellensége meghalt. Csák Máté is mást jelölt új vajdának, míg Róbert Károly a Lam nembéli Miklóst jelölte ki új vajdának. Kán László fiai szövetkeztek a Borsák váradi ágával és sereget gyűjtöttek, majd Déva térségében a szebeni szász csapatokkal megerősödött Róbert Károly győzött. Ekkor a Kán László fiai a Borsákhoz menekültek. 1316-ban Borsa Kopasz is fellázadt a király ellen. Ákos fiai is szintén hol Csák Mátéhoz, hol Kán Lászlóhoz csatlakoztak. Kán László fiai belátták, hogy Borsa Kopasz sem bír már a Róbert Károly híveinek seregével, ezért 1317-ben átpártoltak a királyhoz, a Kőszegiek ellen felvonuló királyi seregben már tevékenykedtek. Utána a Vejtehi Teodor bán ellen hadrakelt, mivel az Temesvárt veszélyeztette. Utána újból megjelent Kassán, mivel Petenye a papság jelentései alapján fegyverkezett a király ellen. Ekkor a szepesi szászokkal Petenye ellen felvonultatta seregét és azok Lengyelországba futottak.    Komárom várát és annak térségét 1317-ben a budai polgárok serege a köznemesek seregével elfoglalta. Csák Máté szövetségeseit megbüntette. Most látta be Csák Máté, hogy milyen nagy kár, hogy a regélő Detre-Ubulnak nem fogadtak szót és külön-külön harcoltak Róbert Károly ellen. Ha mindannyian összefognak az Árpádház tagjai a Nápolyból jött király ellen, úgy a pápaság megbízottját a háromszori koronázás ellenére legyőzhették volna. Egyik legnagyobb baj az volt, hogy a szakszini uralkodóháznak a házassági ajánlatát mindegyik főúr visszautasította, s így nem várhattak onnan segítséget. Detre-Ubul nemesei és harcosai a Lam herceg utódjaival összeházasodtak és a külön-külön harcoló főnemesi seregnek a maradiságát nem helyeselték. Úgy 1átták, hogy Kubiláj birodalmában is fejlődöttebb viszonyok uralkodtak, ezért a városi polgársághoz és mesteremberek mellé álltak.

Detre-Ubul, aki minden kiskirálynak és Róbert Károlynak a területén közkedveltségnek örvendett és regélő útjain megfordult, úgy látta, hogy minden főúri csoport ellenséget látott egymásban, ezért ő kerülte a jelenlegi helyzetnek a bírálatát. Aba-Amádé Miklós és Dávid feleségei a gyermekekkel Lengyelországba menekültek, s minden aranyukat magukkal vitték. Amádé János kényszerhelyzetében Róbert Károly mellé állt és a többi fiai is jó útra tértek pillanatnyilag. Az elhagyott birtokokat és a jogtalanul elvett javakat a Hont-Pázmánok kapták meg.

Róbert Károly visszavonult Temesvárra. Ugyanakkor elkeseredésükben Amádé János, László és Aba-Amádé letértek a hűség útjáról és a Róbert Károly csoportja az Ákos nembéli Mikest küldték ellenük, aki Ungvár és Nevicke váraikat elfoglalta és a váralja földeket és zempléni birtokaikat elvette tőlük. Ekkor az Aba-Amádék összes meglévő utódai Ulászló lengyel királyhoz szöktek ki. Hosszas tárgyalás után 1323-ban Róbert Károly megbocsátott a Csirke nembélieknek és Ulászlót értesítette a magyar király, hogy országukba visszajöhetnek, de az Aba-Amádék nem. Detre-Ubul ekkor erdőelvét járta és a legszebben éneklő leánya, Emőke Hunyadváron a Csák nembéli Szibián vitézhez ment feleségül, aki a Vejtehi Teodor csoportjának kiűzésében nagy hősiességre tett szert. Róbert Károly is részt vett a Csák nembéli leányka esküvőjén és az ifjú Szibiánt a délvidéki határőrség parancsnokává tette. Ekkor már Detre-Ubul fiai és leányai Szabolcs-Szatmár térségében és Temesvár-Hunyadvár térségében megcsaládosodtak.

A rozgonyi csata győzteseiből és a királyhoz hű nemesekből, valamint a köznemesekből új uralkodó réteg volt kialakulóban, akikhez még hozzájárultak az eddig háttérbe szorított Lam nembéli kézműves és városi polgárság vezetői. A Johannita rend lovagjai minden megye területén kisebb birtokokhoz jutottak, de az országban történt dolgokról Róbert Károly kancelláriáját és a Drugeth Bankházat értesítették. Ezen pénzügyi intézmény a szepességi, besztercei és szebeni szászok polgárságával szoros kapcsolatot tartott fenn.

1318. elején már csak Petenye Péter, Csák Máté és a Kőszegiek maradtak az ellentáborban. 1319-ben a német segítséggel bíró Kőszegieket győzte le Róbert Károly az erdélyi és nyírségi hadakkal és a váraikat elvette, majd a Csák Máté bányavárosai felé aratott újabb győzelmeket. 1319. és 1321. között Erdélyben zavarok keletkeztek, mert Majos ütött újabb pártos kalandot Petenyével, de a zempléni várakat Róbert Károly sorban elfoglalta, így Borostyán, Bodrogszeg és Borkó elesett. Utána Erdőelvére vonult a király Szibiánnal és győztek.

A királyi tanácsban Detre-Ubul is gyakran részt vett és ott azon értesülését kifejtette, hogy Szakszinban az először megkoronázott Csák Máté királyságához ragaszkodtak, aki szövetségben állott az Édua, Mandula és társnőinek a gyermekeivel, sőt az egyoldalú hadviselés miatt ezen királyi unokáknak és gyermekeknek birtokaihoz Róbert Károly nem nyúlt hozzá, mert nem akart hadat viselni a szomszédos országokkal. Annál is inkább, mert az országon kívüli hadviselések Róbert Károlynak egyáltalán nem voltak sikeresek. Ezért a trencséni Csákok birtokait Róbert Károly hadai nem háborgatták, de mikor 1321. március 18-án Csák Máté elhunyt, Detre-Ubult Róbert Károly elküldte a királyi temetésre azon figyelmeztetéssel, hogy a nagykorú férfi örökös nélkül való utolsó tiszta Árpádházi király minden ingóságát az avarok lakta sziléziai birtokára viheti.

Ezzel összeomlott Csák Máté királysága. Az oldalági rokonság maradt, de az özvegy és kiskorú leányai minden jószágukat és aranyukat a sziléziai birtokukra vitték. Így a Palóc-alföld és Trencsén-Nyitra a pozsoni részekkel Róbert Károly királyságához csatlakozott.     Detre-Ubul örömmel állapította meg, hogy a Csák Máté királysága vér nélkül csatlakozott a jász-síksági birodalomhoz. Innen az 1322. évben Róbert Károly a haderejét a Subicok és Frangepánok ellen vonultatta fel és sok győzelmet aratott, majd 1323-ban a Babonicok és a Horvát-országági nemesek is Róbert Károly táborához csatlakoztak, s ezáltal Szlavónia rendje is helyre állt. Ekkorra már a Róbert Károlyhoz hű nemesség is egyöntetűvé vált és Temesvárról az ország székhelyét Visegrádra tették át. Budavár és Kurszánvár nemeseihez nem nyúlt hozzá, mert azok semlegesek voltak a kiskirályi harcoktól, s így a Lam nembéliek és a Kurszán-nembéliek önként csatlakoztak az V. István leányának a nőági királyságához. Ezért nem akarta Róbert Károly a Kurszán nembéliek birtokait megbolygatni. Ezzel a Lam és Kurszán nembéliek is részt vettek az ország városainak a kifejlesztésében. Ehhez az elgondoláshoz csatlakozott Detre-Ubul nemzetsége is, aki amíg csak ereje bírta, járta az országot és az éneklő Vazulhoz hasonlóan hirdette a magyar hősies, dicsőséges múltját. Már mindenki unta és talán már ő maga is, hogy olyan sokáig élt, de még utolsó szavaival is dicsőítette Pepi fáraó egészséges étrendjét és életfelfogását, aki ép ésszel 96 évig uralkodott és 6 éves korában már ismerte a rovások tudományát és amikor az Ég fia fáraó lett, saját kézjegyével írta alá az intézkedéseit.

Detre-Ubul a besenyő Urkundon halt meg és 102 utódja vett részt a hamvasztásos temetésen. Porait Szabolcsvárra szállították.

Az urkundi hamvasztásos temetkezésen részt vett: Mihály fia Kállóból, Csenger László, Visk Zoltán és Deés Árpád nevű fiaival. Szabolcs Egyed mester: Bátor Béla, Borsa Demeter, Bodola Gyula és Borsova Iván nevű fiaival. Emőke leánya a férjével Szibián Jánkkal. Csinos leánya Bátori Gyulával, Ünőke leánya Szatmári Árpáddal, Piroska leánya Dévai Istvánnal és első házasságából született fiával Ecsedi Lászlóval, Füvellő leánya Somlyói Leventével, Aranka leánya Lippai Ajtonnyal, Firtos leánya Becsei Koppánnyal. A Szakszinban meghalt Gergely fiát, az unokája képviselte Karatán Jirkóval, míg a meghalt Mandula lányát annak leánya, Urkundi Zoltán neje, a kis Mandula, míg az Édua leányának fia Kátai Atilla képviselte. Ugyanis 1279-ben ezeknek a szülei a szakszini vérengzésben meghaltak. Ezek a személyek mind a Detre-Ubul és Kipcsák Éva házasságából származtak.

A második házasságából, amit a Balog nembéli Szécsi Sarolttal kötött, már csak három gyermek származott: Hajnalka, akit Hamvay Béla vett el feleségül, Ilona, aki a híres Bebek Árpádnak neje lett, fia Gergely, aki Bátkai Rékát vette el feleségül, de nem nevezhették II. Gergelynek, ezért úgy Róbert Károly, mint Csák Máté engedélyezte, hogy a nemesi seregben Bátkai Gergelynek hívják. Ez a Bátkai Gergely (1292-1348) részt vett a rozgonyi csatában és Róbert Károlyt minden belföldi csatájába elkísérte.     Szabolcsváron Detre-Ubult 102 utódjának a jelenlétében tették egy arany szarkofágon örök nyugalomra a Pécs városi díszes rátóban. Itt helyezték el mellette a Kipcsák ÉA-Éva-Édua felíratú szakszini rátót is, mivel neki 13 gyermeke volt és az Emőke férje a Hunyadvári Szibián Jánk szigorúan megkövetelte, hogy az anyósának porai is Szabolcsváron nyugodjanak a férje mellett. Ezen a temetésen Timur követe is részt vett, Szemtimur herceg, aki a Csák Máté temetéséről hazafelé megtisztelte Detre-Ubult azzal, hogy 1321. augusztus 20-án az Égi Uruk nevében egy imát elmondjon. Szibián Jánknak adományozta a díszes kardját, hogy ő helyette is védelmezze a Kárpát medencei Magyarországot.     Kipcsák ÉA-Éva-Édua urnáját megcsókolta, mivel a felesége révén rokonságához tartozott Szemtimur hercegnek. Ugyanis Kipcsák leányát az uruki püspök is megkeresztelte ÉÁ-nak, míg a Mari birodalombeli keresztanyja a Van-tói püspökségben Évának keresztelte meg. Viszont Szakszinban az uruki-mani gyülekezetben a kunos hangzású Édua nevet kapta.

Mindkét temetési szertartást Róbert Károly megbízásából Szibián Jank rendezte Bebek Árpáddal, akiket a haldokló Detre-Ubul megáldott, s egyben felkérte őket, hogy a rovásban lefektetett regéit terjesszék.

Mivel Szécsi Sarolt vállalta férjének, Detre-Ubulnak a küldetését, állandóan útban volt a Barcaság Rozsnyó várától a Bebek nembéli Rozsnyó váráig, közben a régmúlt időket regélte. Szemei előtt játszódott le az Anjou Magyarország megerősödése. A teleket azonban Gömörvár térségében töltötte a Rimaszécsi birtokán a Balogvár kastélyában. Vízkeresztkor ellenben mindig Hajnalka leányánál töltötte a Hamvaiak lakhelyén, míg a Húsvétot az Ilona leányának lakhelyén Pelsőc várában töltötte, vagy Rozsnyó városában, ahonnan aztán Kassán keresztül indult országjáró körútjára. Az új vezető nemesség: Garaiak, Bányfiak, Szécsényiek, Szécsiek, Nekcseiek, Kompoltiak, Görgeiek, Kállaiak, Drugeth bankárék, Lakfiak, Becseiek, Köcskeiek, Kőszegiek és Németújváriak mindenütt szívesen látták az énekmondó és regélő rimaszécsi asszonyt, aki vállalta az aranyasszonyok tisztségét.  Unokáját, a vidám Hamvai Hajnalkát Magyar Pál, a körmöcbányai bányakapitány vette el feleségül, aki Róbert Károlynak azt javasolta, hogy szüntessék meg a 35 féle pénzféleséget és Körmöcbányán verjenek a firenzei forint mintájára egységes aranypénzt és Selmecbányán meg ezüstforintos váltópénzt. Ezzel az ésszerű javaslattal Magyar Pál Visegrádon is vezető állásba került, mert ő lett a királyi kincstartó. A budai Kancellária mellett Magyar Pál 10 királyi kamarát szervezett meg a tíz nyíl szövetség szellemében. Bevezette az évi adót, a Róbert Károly-féle kapupénzt, amellyel főként a jobbágyokat sújtotta. A városi adókat a teherbírásuk szerint megszervezte és bevezette a papság nyomására az államilag beszedett pápai tizedeket.

Mivel a Kőszegiek és Németújváriak hajlandók voltak ausztriai váraikat és a kezükben lévő királyi várakat megcseréltetni a hazai váraikkal, Róbert Károly megkegyelmezett nekik, amennyiben azon fognak a későbbiekben dolgozni, hogy a bécsi külföldi kereskedelmet át fogják kevés vámmal Magyarországra engedtetni. Azonban Bécs inkább a saját hasznára dolgozott, Róbert Károly összehívta a Visegrád várában Csehország, Lengyelország és Magyarország kongresszusát, amelynek döntései alapján megnyíltak a kereskedelmi utak Kassa, Brünn és Dalmácia irányában. Ezáltal az államberendezésünket Magyar Pál átszervezte, az árutermelés és pénzgazdálkodás új irányba terelődött. Új telepítések kezdődtek a járványos betegségek miatt pusztulásban a kenézek és soltészek által. Mivel azonban Róbert Károly a pápai tizedeket is megadóztatta, a papság összeállította a bűnlajstromát és azt Rómába beadták a pápának. Szécsi Sarolt erről a főpapokat igyekezett lebeszélni és ezen fáradozásai következtében Hunyadvári Szibián Jank várában elhunyt, amikor az erdélyi püspökkel ebben az ügyben tárgyalt.  Balogváron helyezték örök nyugalomra.

Balog nembéli Szécsi Sarolt egyetlen fia, Gergely felvette a birtoka után a Bátkai nevet és a Biringvárát örökölte az édesanyjától. Murányi Katinkát vette el feleségül 1315-ben és Karizira napján egy gyermekük született, amelyik fiúnak látszott, aki olyan lószerető legényke volt és 6 éves korában Detre-Ubultól a rovásokban szereplő rege-és mondavilágot örökölte, mivel Ő volt a 102 utódja közül egyedül Óm jelzésű beavatott várományos. Gyermekkorát főként a Szatmár-szabolcsi Biry várában töltötte, mivel Gergely itt kapta meg az apai örökségét. Ezért a hegyvidéken épült Biring várát kis időre a Bebek család vette át és helyette felépíttették a Biry homokvárat. Itt lett a kis Karizira a legkitűnőbb lovas. Megnyerte a pusztaszeri Pünkösdi-királyságot, s egyben Karakórumba lett vezényelve.      Karizira 1338-ban jött haza Karakórumból, mint kiváló beteggyógyító, aki a beteg nagyanyját még Hunyadváron meg tudta gyógyítani, de három hét múlva otthagyta Hunyadvárát, mivel Szécsi Sarolt férjhez akarta adni. Karizira azonban nem vállalkozott rá, mivel Karakórumban leánnyá változott, ezért mint olyan fiú-leány állapota miatt Nazirrá tett fogadalmat és nem volt hajlandó férjhez menni. Amikor ezt Szécsi Sarolt megtudta, bánatában meghalt. Hamvasztásos temetkezéssel a Balogi várba Karizira lovagolt el az arany urnával és helyezte ősi szertartás szerint örök nyugalomra.

Budavár Kancelláriájában Róbert Károly őt bízta meg, hogy menjenek el Kállayakkal Rómába, mivel a főpapság újabb bűnlajstromot küldött a pápasághoz. Itt Karizira bebizonyította hihetetlen nagy nyelvtudásával, hogy a főpapok újból a bűn útjára léptek, mivel borral és sóval kezdtek el kereskedni és Róbert Károly csupán ezt a tiltott kereskedelmüket adóztatta meg. A pápa ebben az ügyben igazat adott a küldöttségnek és a főpapság megadóztatását minden téren engedélyezte. Ez Karizira diadala volt.

Mivel a Budavár Kancellária már vesztett a jelentőségéből, mert a 10 Királyi Kamara központosítását úgy Visegrád, mint Budavár intézte, ezért Karizira, mint Óm-jelű beavatott a fennmaradásunk érdekében megszervezte a Kubiláj elgondolása szerint a Sárkányos Társaságot, amely azonban az Árpádháziaknak a titkos szervezete volt és Kambaluk, Ordosz és Karakórum beavatottjaival tartották fenn a kapcsolatot.

Róbert Károly, aki magát szintén Árpádházi uralkodónak tartotta, ennek a Sárkányos Társaságnak volt tagja és fiát Nagy Lajost ezen szövetség Budaváron apja halála előtt a Sárkányos Társaság lovagjává ütötték. Karizira megbízatásként Urukkal, Ordosszal és Kambalukkal az összeköttetést fenntartotta. Ő vezette be a nemesérc monopóliumot és külföldi szokás szerint a harmincad vámot. Ezzel az országot gazdaggá tette.

A Sárkányos Társaság központja Budaváron volt és minden holdtöltekor tartották az összejöveteleiket. Ők szervezték meg a Buda-Esztergom-Holics-Brünn-Prága kereskedelmi útvonalat, majd Lengyelország felé a Nyitra-Trencsén-Tessen-Krakkó és a Budavár-Kassa-Lőcse-Kárpátvára-Krakkó kereskedelmi útvonalakat s azt nagyon fellendítették. Így a baráti kapcsolatokat úgy Csehországgal, mint Lengyelországgal igen fellendítették. Ezen útvonalakat lóállásokkal és lókísérettel látták el, ennek kapcsán telepítéseket végeztek.

Budavárában ekkor az Aranybulla megújításán munkálkodtak. A nép is jobb körülmények közé került. Megtervezték a kilenced törvényt, mely abból állt, hogy minden 9 zsák búza után 1 zsák búzát kellett az új rend szerint az illetékeseknek beadni. Ezt azonban az Árpádháziak kezdeményezésére nem hajtották végre. Mivel az ország kezdett elvárosiasodni, telekadó helyett bevezették a kapupénzt. Ezzel a hadseregnek zsoldfizetését szolgálták. Ezen hadseregnek a zömét a királyi várszervezet adta. A főurak és főpapok kötelesek voltak bandériumokat kiállítani és a király rendelkezésére bocsátani. Ezek parancsnokai az erdélyi vajda, a határügyi bánok és a székelyek ispánjai voltak. Minden vármegyének a kisnemesei a vármegyék zászlója alatt vonultak hadba. A kisnemesek és zsoldosok fizetést kaptak. Amíg Róbert Károly külföldi hadviselései nem jártak sikerrel, addig Nagy Lajos a Sárkányos Társaság vezetésével diadalra vitte a magyarkai és szakszini zsoldosok beszervezésével az új magyar hadsereget.           Nagy Lajos öccsét Nápolyban az olaszok megölték, ezért elfoglalta a nápolyi királyságot, ezért a zsoldosok a tartományt kifosztották. A tárgyalásokat a magyar püspökökre bízta, ezért a csapatok jóindulatát az olasz városoknak tekintélyes összegért kellett megvenniük. A Sárkányos Társaság tervbe vette a Kubiláj elméletét, hogy legalább három tenger mossa Magyarország monarchiájának birodalmát. Vitézi seregének, családi kapcsolatainak és a Sárkányos Társaságnak köszönhette, hogy úgy a délvidékek, mint Lengyelországnak királyává lett. Erzsébet királyné is tagja lett a titkos társaságnak és ezzel híve lett a háromtengeres Magyarországnak és mindenben Karizira tanácsait követte. Ő lett a Sárkányos Társaság vezetője.

Mivel Magyarország Nagy Lajos uralkodása alatt elérte a Kubiláj elmélet szerinti háromtengeres Magyarországot, békén és nyugodtan halt meg. Budaváron temették el a Sárkányos Társaság kápolnájában.

Karizira minden vagyonát 1380-ban a Sárkányos Társaság céljaira hagyta.                                                      Karizira beavatott az ordoszi képzésen megnyerte az ordoszok vezette pusztaszeri ifjúsági Nagy-Süánt, mivel az ötnapi versengésben elsőnek bizonyult. Kerekel tanfejedelem után a tanfejedelmi tisztséget örökölte. Amikor Detre-Ubultól 1321-ben a 313. Arvisura rovásának folytatását örökölte, még nem gondolt arra, hogy a Biry várban Murányi Katinka édesanyjának kívánságára gyakorlatként lerótt 313. Arvisura lemásolásának sok hasznát fogja venni, mert a rovásokban tökéletesíthette a tudását. Főként pedig a szabolcsi homokvár környékén megtanult lovagolni. Amikor a kisnemesi ifjúság hagyományként Pusztaszeren megrendezte a Pusztaszer Pünkösdi-királysági viadalát 1330-ban, az igen kifejlett Karizira lett az első. Ennek kapcsán a Balog nemzetségbeli Szécsi Sarolt, úgy döntött, hogy Karizira menjen az ordoszi sámánképzés és rimalány képzés beavatottak küzdelmeire.

Csak egy kis baj keletkezett. Ugyanis a fiús természetű Karizira 1335-ben megnyerte, mint beavatott az Ordoszi Nagy-Süánt és 1338. elején Karakórumból úgy jött haza, mint szojorgaktani bilge, de fősámáni beavatkozással nővé műtötték meg. Nagyanyját, amikor Hunyadváron meggyógyította, Szécsi Saroltnak elárulta, hogy nővé változott. Nagyanyja nyomban férjhez akarta adni. Ő azonban nem vállalhatta, mert nazirságot, azaz nőtlenséget, vagy Égilányságot fogadott. Nagyanyját még egészségesen hagyta ott Hunyadváron, de az bánatában az évnek utolján meghalt.

Rómában, ahol bebizonyította a magyar főpapság bűnösségét, összetalálkozott a Kambaluk-Karakórumi Sárkányos Társaság fejével, aki megbízta azzal, hogy legyen a társaságuk nyugati megbízottja, ezért a Kubiláj elgondolása szerint Róbert Károly tudtával ő lett a keleti ügyeknek a vezetője és Visegrádon Sárkányos lovaggá ütötték. Viszont ekkor már neki is joga volt a Kambaluk hozzájárulásával, hogy Róbert Károlyt is a Sárkányos Társaság tagjává üsse. Ez Budaváron történt az Aranyasszonyok templomában.      Karizira egyik legfontosabb ténykedésének eredménye lett Visegrádi Kongresszusának megszervezése, mivel előre látta, hogy a magyarságot legnagyobb veszély a Habsburgok terjeszkedési politikája részéről fenyegeti. Itt a lengyel, a cseh és magyar uralkodóházak összefogása domborodott ki a német törekvésekkel szemben. Ebben nagy szerepet játszott Szakszin szász kereskedőinek, nagypályi örmény és a móri-kun kereskedőinek az összefogása a Magyarország kereskedelmének megszervezésében. Ezen jó kereskedői egyesülésének beavatottjait a Sárkányos Társaság keretében Karizira Róbert Károly tudtával megszervezte. Ekkor alakították meg a magyar-kun kenézek és a szász-örmények soltészek szövetségét Lőcse, Budavár, Nagyszeben, Beszterce és Szamosújvár központtal.

Már az arab kereskedők is elismerték II. Géza alatt Magyarországot 72 vármegyés szervezettségével, de ehhez számították 73.-nak Lebedvárt, Jászvásárt 74.-nek, míg Besenyővárt 75.-nek, viszont Nagypályit 76., míg Asszorügyeket 77. és Etilvárat 78.-nak. Bár ezek neve a lakosok szerint változott, de zömükben 24 hun törzs szövetsége beliek voltak. A legérdekesebb város Asszorügyek volt, az Ügyek kagán és Álmos tanfejedelem városa. Ugyanis ezen város örök törvénye az volt, hogy minden 24 évben új városrészt építettek. Elsőnek a volgai németek és keleti-gótoknak leszármazottjai az Indijó-ómból visszajött szakszinok építettek egy kőből való városrészt, amelyet Szakszinnak neveztek. Asszorügyek kamlik-várost az ellenséges csapatok mindig felgyújtották, de a kőből épült Szakszin volt az, amelyet legkönnyebben lehetett újjáépíteni.          Ezt a Szakszint tették meg a besenyők a védettebb fővárosuknak a Besenyővár felégetése után. Viszont a szász kereskedők elszaporodása miatt a besenyők Géza tanácsára a besenyő-szász keveredésű kereskedőket Magyarországba vezényelte. Ezen kereskedők Besztercén építettek maguknak kereskedő várost, majd amikor elszaporodtak a besenyő szász kereskedők, Besztercebányára helyezték őket. Ebből a két szász központból szerveztette meg aztán a szász kereskedővárosok magvait: Nagyszeben, Brassó, Segesvár, Szászsebes, Szászváros térségében állította fel. Az örményekkel kevert besenyő-szász kereskedőházakat Szászrégenben és Szamosújváron szervezte meg. Ezen szász-besenyő-örmény kereskedőházak aztán felvették Lőcsén és Iglón át a kereskedelmi kapcsolatot a volt avar-szász városokkal: Boroszlóval és Lipcsével, s ezzel a ténykedésükkel megnyitották a szász kereskedők és iparosok előtt a beáramlásnak a lehetőségét. Leghamarabb a szepesi szászok áramlottak a “Szepességbe”.

Később II. Endre már kiváltságlevelet adott a nagyszebeni szász önkormányzatnak. Mindenütt kialakultak Lőcse város kezdeményezésére a fáternikost hirdető szász közösségek. A pravoszláv hittérítés elől a nagypályi szkíta-szász kereskedők Medgyesre települtek át. Lebedvárról Szászvárra költöztek. A besenyő-szász kereskedőréteg Besztercére, míg az örmény-szász kereskedők Temesvárra és Szamosújvárra vándoroltak. Midőn Kun Erzsébet lett a királynő, a szakszini szász kereskedőket Erzsébetvárosba telepítette. A legutolsó csoport Nagy Lajos uralkodása alatt jött legnagyobb tömegben Erzsébetvárosba a királyné tiszteletére. Mindezen szász rétegek mozgatását Kubiláj óta a szászok parancsnoka, Detre-Ubul végezte, ezért maradt rajta ezen Detre jelzésű szó, mivel a Szakszin városrész a Detre-Ubul és utódjainak vezetése alatt állt. Ők voltak a magyar királyoknak a keleti hírszerzői. Ők mozgatták a szászoknak nyugatról való betelepítését is.

Budavár és Visegrád kereskedelmi rétegét azonban a móri-kun és a kun-besenyők adták. Viszont itt keveredtek a velencei, genovai, bizánci kereskedők csoportjai is a bajor-osztrák kereskedőkkel. Mivel a Kubiláj vezette Sárkányos Társaság eleinte csupán a kunok és besenyők közül választotta ki tagjait, addig Karizira révén Nagy Lajos már a nápolyi hadjáratban és főként a vajdasági bolgár és szerb hódításainál a szászok mellett a lengyel királysága révén ezen társaságba már német-avar-szász ifjakat is beszervezett.

Nagy Lajos parancsára Karizira beavatott fejedelmi lány 1349-ben az édesapja halálának első évfordulóján férjhez ment az ifjú Kállay Lászlóhoz és 1350-ben 7 hónapos házasság után egészséges fiúgyermeket szült, akit a nagy király után Lajos-Bátkának kereszteltek. Erzsébet királyné viszont haláláig azt vallotta, hogy a kis Lajos-Bátka a király házasságon kívül született gyermeke, ezért Karizirát üldözni kezdte. Ettől az időtől kezdve Kállay Lászlót Szakszinba helyezték át, mint a szászok főurát, aki a szászok mozgását intézte. Ezen áthelyezést senki sem bánta, mivel a fekete-halál, azaz pestis járvány miatt Karizira is szívesebben tartózkodott Brassó, Nagyszeben és Hunyadvár környékén, mivel így jobban biztosítva voltak a járványos megbetegedések ellen, amelyik az akkor ismert városokat végigseperte. Ez a Lajos-Bátka lett aztán Karizira után a Sárkányos Társaság fejedelme, aki állandóan úton volt Budavár-Szakszin-Etilvár, Ordosz-Kambaluk-Bagdad és Bizánc között.   Ez a Lajos-Bátka hozta létre a Nagy Lajos lengyel királyságát, bár azzal igen keveset törődött, inkább az állítólagos fiára bízta annak végrehajtását, aki a Nagy Lajos leányait férjhez adta a Zsigmond és Jagello litván uralkodóházba, s ezzel megalapította a Jagello királyi házat. Mindezek mellett Erzsébet királyné ki nem állhat a Lajos-Bátka ténykedését, ezért a kiváló képességekkel megáldott ifjú állandóan küldetésekben járt és Karizirának, valamint a Sárkányos Társaságnak a védelme alatt állott. Féltestvére, Mária azonban igen szerette Lajos-Bátkát és az édesanyjával szemben később megvédelmezte. Küldetései mellett igen sokat látott ötvösöket és szobrászokat hozatott az országba. Megszervezte az élőállat kivitelünket, a szerémségi és tokaji borok kereskedelmét. Bányavárosokat alapított. Körmöcbányát az arany-, míg Selmecbányát az ezüst- és Besztercebányát és Szepesvárát a rézbányászat központjává tette. Irányította keletről a selyem, szőnyeg és fűszerek behozatalát. Megszervezte a német, dalmát, lengyel és litván kereskedelmi utak biztonságát. Kelet felé pedig az arab és örmény kereskedelmet kifejlesztette. Erzsébetváros az öreg királyné halála után polgármesterré választotta, mivel a legtöbbet tette a város kiépítése érdekében. Az örmény Urmia uralkodónak leányát, Alagözit vette el feleségül.

Detre-Ubul egyik legfontosabb küldetése az volt, hogy a főurak kiskirálysága helyett egy erős Magyarországnak vesse meg alapjait. Mivel Róbert Károlynak belső titkos tanácsosa lett és a külügyek vezetője, aki 1321-re az országot gazdaságilag egyesítette és megerősítette. Amíg első felesége, Kipcsák Éva családi összeköttetése révén biztosított a Kelet felé a Kubiláj-féle biztosítékot, addig a Balog nemzetségbeli Szécsi Sarolt Lam herceg leszármazottjaként az Árpádházzal kötötte össze, s egyben a kialakuló városi polgársággal. Nagy Lajos pedig biztonsággal támaszkodhatott a Szécsi Sarolt és annak a Kállay Gergely nevű fiának a jótanácsaira. 1321. augusztus 20-án a kambaluki Sárkányos Társaság nevében Szemtimur herceg Szibián Janknak adományozta díszes kardját, amellyel lovaggá ütötte, hogy a kárpátmedencei Magyarországot helyettük is védelmezze. Detre-Ubul utóda Ilona leányának férje, Bebek Árpád lett, aki regéit terjesztette. Amikor Bátkai-Gergely és Murányi Katinka házasságából 1315-ben a kis Karlzira óm-jellel megszületett, Detre-Ubul szellemében nevelték és Ordosz-Karakórumba küldték. A regevilág terjesztését ő vette át. Az agg Bebek Árpád elképzeléseit és Magyar Pál szaktudását magáévá tette és a budavári Kancellária küldetésének tagjaként Rómába ment, ahol a Magyar Királyságot megvédte és Károly után fiát, Nagy Lajost is beszervezte a Sárkányos Társaság tagjává. A visegrádi kongresszuson Magyar Pállal élniakarásukról tettek bizonyságot a magyarság életrevalóságáról, s megnyitották a szászok hozzájárulásával az utat Brünn, Prága, Krakkó és Boroszló-Lipcse felé.     Karizira halála után a fia, Lajos-Bátka lett a Sárkányos Társaság fejedelme, aki a lengyel királyságnak Nagy Lajos által való uralkodása alatt Magyarországot nagyhatalommá tette. Az Alagözivel történt házassága révén Nagy Lajos királynak az Örményország dolgaiba is beleszólása volt. Sajnos ezen nyugati Sárkányos Társasági parancsnoki tisztséget csak 3 évig viselhette, mivel Nagy Lajos 1382-ben meghalt. A főurak széthúzása megtörtént, amit Lajos-Bátka nem tudott megakadályozni. A bánsági főurak Kis-Károlyt szerették volna királynak, de Erzsébet és Mária királynék ezt megakadályozták és a kis királyt megmérgeztették. A bánsági főurak viszonzásként Erzsébet királynét tették el láb alól. Így Mária királyné egyedül uralkodott, de a háttérben mögötte állott féltestvére, Lajos-Bátka, akinek bizalmába férkőzött Mária férje, Zsigmond, akit a Sárkányos Társaság tagjává fogadott.     Ekkor Mária királyné és Zaigmond védelme érdekében Lajos-Bátka megszervezte a Sárkányos Társaság ligáját, amelynek tagjai előtt a megkoronázott Zsigmond megfogadta, hogy nem fog idegeneket az ország területén tisztségekbe emelni. Ha a király ezen fogadalmát megszegi, akkor a Liga tagjai fegyverrel kényszeríthetik a Zsigmond-vezette Sárkányos Társaságot a Liga-szerződés pontjainak betartására. A liga hatalmas hadsereg felett rendelkezett, melyre Zsigmond és Lajos-Bátka támaszkodott. Megtörték a Horvátiak, Lacfiak erejét és az elkobzott birtokokkal a Garaiak csoportját jutalmazta. A főurak ekkor összeesküdtek Zsigmond ellen és 1401-ben elfogták, éppen akkor, amikor Lajos-Bátka Urmiában tartózkodott, hogy Timur-Lenk seregeinek Ankara elleni felvonulását elősegítse. A pillanatnyilag győzelmes főúri csoport ekkor Hedvighez és a Habsburgokhoz fordultak a trónnak betöltése érdekében, mivel Zsigmondot meneszteni akarták. Kimenekítése ellen Siklós várába vitették. Ebben az időben a török szultán 1402-ben csatát vesztett Timur-Lenk mongol hadaitól, de Zsigmonda fogsága miatt nem tudott felvonulni a Sárkányos Társaság szövetsége érdekében a törökök ellen, s így a szultán a mongolok fogságába került, de Zsigmond nem tudta a pártoskodó főurak miatt a délen uralomra került török haderőt megsemmisíteni. A német származásású főurak egyáltalán nem törődtek Magyarország érdekeivel, s így nem támadtak a törökre. Ekkor Lajos-Bátka hírtelen hazajött és új Ligát kötött Garai-Cillei csoportjával, mivel Kis-Károly főúri csoportja még a törökkel is szövetséget kötött Magyarország királynője, Mária ellen.  Zsigmond a széthúzás miatt 1389-ben csatát vesztett Rigómező térségében a törökökkel szemben. Ekkor Zsigmond keresztes hadjáratot hirdetett a törökök ellen, de a mainzi érsekség ellene volt Magyarország megerősödésének és kevesen gyűltek össze és 1396-ban a döntő ütközetet Nikápolynál elvesztették, mivel a németek lemondtak a törökök terjeszkedésének megakadályozásáról. A nápolyi párt ekkor fellázadt és Zsigmond csak a Garaiék csoportjával tudta megmenteni koronáját. A németek csoportja ekkor ejtette fogságba Zsigmondot és Jagello, vagy Habsburg királyt akart. Lajos-Bátka kiküldetési győzelme hiába sikerült az ankarai csatával, mert az ország erejét a nápolyi pártok felszámolására kellett fordítaniuk. Ezt a pártot felszámolták. A pápaság ekkor Lászlót akarta a püspöki karral uralomra segíteni. Zsigmond csoportja ekkor megerősödött és a püspöki kar nyugatra  futott. Ezért 1404-ben kihirdették a nemzeti egyház létesítését, amely a pápától teljesen független lett volna. Ez Lajos-Bátka utolsó diadala volt.

Comments are closed.