A pusztaszeri vérszerződéskor a Magyar Birodalmat alapító 12 törzs egyenként 2-2 javaslatot terjesztett elő. Ezzel az alaptörvény 24 cikkelyessé vált. Ez volt az alapja az Aranybullának.
Az Aranybulla 31 pontját Budavára, Avarbástya, Kurszán vára és az új kancellária vezető emberei az 1222. év húsvétjára összeállították. A 31 pont, az egykori Kövezsd (a hun törzsszövetségből származó kínai császár) 30 törzsének és a kasszuk, etruszkok és hikszosziak összes törvényei figyelembevételével jött létre.
A pusztaszeri alkotmányból született Aranybulla 31 pontja változatlanul fennmaradt. Ebből az időből az 1222-es népszámlálás adatai alapján Magyarország külső vármegyéivel együtt 72 vármegyét számlált és egészen az ujgur területekig (Magyarka fővárossal együtt) valamint az Aranybulla pontjaiban szereplő üzbég tartományokig terjedt.
Pósa Pál az 1222-es Aranybulla megszerkesztésénél a nemzetségi közösség megbonthatatlanságát hangsúlyozta, amelyben a honfoglalók parasztságának családonként az 1 eke fóldet az ország területén biztosítani kellett. Ez a mai értelemben a Megyer törzsben 10 hold, a Kéri-Keszi törzsben 20 hold, Erdélyben 25 hold, míg Árvában-Sárosban 30 hold használatára jogosított. 31-ik pontként a nemzet vezető erejeként a Csák, Kurszán és Pósa-nembéliek szaporaságaként, összeházasodások folytán a nemesség fegyveres ellenállásai jogát iktatták törvénybe, ha a király az Aranybullában lefektetett ígéretét nem tartja be.
Budavár, Avar-bástya, Kurszánvára és az új Kancellária vezető emberei 1222 húsvétjára összeállították az új „Aranybulla” 31 pontját Kövesd 30 törzsének, és a kasszuk (etruszkok és hikszoszok) összes törvényeinek figyelembevételével. III. Honorius pápa csak 1222 végén értesült az Aranybulla követeléseiről:

1. Minden évben köteles a király megjelenni az egész nép előtt, hogy az ország népének panaszát meghallgassa a túlkapásban lévő főúri és főpapi cselekmények miatt, hogy a bűnösök az országból kiűzessenek.
2. A király udvartartása változzon meg a magyarok javára. Vezető ember csak olyan lehessen, aki magyarul tud beszélni.
3. A nemeseknek házaik, birtokaik, erdeik, rétjeik és falvaik vannak, de egy erősebb cselekvési hatalom a szabad mozgásukban gátolja őket. A pusztaszeri szerződés értelmében a szabadság megadassék.
4. A nemesek a király és a nádorispán által tartott törvényes napokra Fehérvárra eljöhessenek.
5. Aki akar, a nemesek közül átjöhessen Béla, Kálmán és András táborába, ahol hasonló birtokállományba helyeztessenek.
6. A nemesek birtokait a főrendek nem dúlhatják fel, hacsak törvénybe idézés folytán el nem ítélik őket.
7. Főúri, királyi lovászok, pecérek és solymárok a nemesek falvaiban ne merészkedjenek megszállni, illetve disznóik az erdeikben vagy rétjeiken ne legeltessenek az ő akaratok ellenére.
8. Nemesek a birtokaikat szabadon értékesíthetik, nem adóznak, és igazságszolgáltatás szempontjából a királyhoz tartoznak. Katonáskodni kötelesek 15 éves kortól 35 éves korukig, és 4 éves tárkány szolgálatban, tehát 24 évig a véres-kard meghordozásakor.
9. A király semmiféle szabad dénárokat vagy más adót nem fog szedetni, falvaikban nem száll meg, és a vendéglátás őket nem terheli.
10. Megyés ispánok a nemesek birtokai felett nem ítélkezhetnek, csak pénz- és tizedügyekben.
11. Elismeri a király, hogy a nemesek birtokain lévő népek felett a nemes rendelkezik, és a vitás kérdéseket az Úriszék dönti el.
12. Ha külfóldre kell hadba vonulni, ennek a király pénzén kell történnie, azonban ha ellenség tör az országra, mindenki tartozik hadba vonulni 44 éves korig.
13. Ha nemes fiú utód nélkül hal meg, úgy leánya 1/4-ét örökli vagyonának. A többiről úgy intézkedik, ahogy akar. Ha váratlanul hal meg, rokonai örököljék, fiúi ágon. Ha nincsen nemzetsége, minden a királyra száll vissza.
14. Várjobbágyokat a királytól rendelt szabadságban kell tartani. 15. Várispánok a nép földjeit ne dúlják fel.
16. Paraszti munkát végző vendégek szabadságát a király biztosítja.
17. A jobbágyok úgy kövessék a királyi udvart vagy utazzanak bármerre, hogy a szegényeket el ne nyomják, se ki ne fosszák.
18. Az ispánok csupán ispáni tisztségük jövedelméből éljenek, egyéb adókat, melyek a királyt illetik, valamint a várak jövedelmének 2/3-ad részét a király bírja.
19. Senki ne viselhessen két méltóságot.
20. Izmaeliták és zsidók eltiltassanak attól, hogy kamaraispánok, pénzverők, sótisztek és vámszedők lehessenek.
21. Birtokot nem szabad országon kívüli személyeknek adományozni, ha ilyenek vannak, vissza kell az ország lakóinak azokat váltani.
22. Ha vendégek jönnek az országba, az ország tanácsa nélkül azok méltóságra ne emeltessenek.
23. Új pénzünk 1 évig maradjon használatban, húsvéttól-húsvétig. Dénárjaink olyanok legyenek, mint III. Béla idejében, egyforma súlyúak.
24. Sót az országban nem szabad tartani, csak Szalacson és Szegeden, valamint a végek határispánságaiban.
25. Papi tizedet senki ne tartozzék pénzben megváltani, hanem ahogy a föld hozza a bort, vagy termést, úgy kell fizetni. Ha a püspökök ellent mondanak, nem fogjuk őket segíteni.
972
26. Mentesíteni kell az egyházi népeket bármiféle adó megfizetése alól. Ezért a főpapok katonaságot állítani kötelesek.
27. Erdőispánságok a termőföldeket kötelesek kialakítani, és veteráni családok határvédelmét irányítani. Gondnokok és tizedesek a hadi és földművelési eszközöket szabadságuk fejében kötelesek készíteni.
28. Meg kell szüntetni az izmaelita, zsidó vendégfőúri és egyházi személyek általi pénzszerzés céljából való rabszolga-kereskedelmet.
29. Parasztokkal való bánásmód a pusztaszeri szerződés értelmében legyen megértő, mert minden jólét az ő munkájukból ered.
30. Tárkányok, kereskedők kamarái a kézműveseknek szerződéses szabadságokat biztosítanak, mivel nélkülük a csatákban megjelenni nem lehet. Vándor kézművesek tanulását az Erdőispánságok támogassák.
31. Azt is elrendeltük, ha mi, vagy utódaink közül valaki valamely időben ezen rendelkezések ellen akar cselekedni, ennek a Bullának erejénél fogva mind a püspököknek, mind a többi jobbágyoknak és országunk nemeseinek, együttesen és külön-külön a jelenben és a jövőben mindörökké szabadságukban álljon, hogy a hűtlenség minden vétke nélkül nekünk és a mi utódainknak ellenállhassanak és ellentmondhassanak. A pusztaszeri szerződésben minden embernek a nemesek által irányított szabadság adassék, és a királyt ezen Aranybulla alapján ősiségi törvényeinkre kényszeríthessük! Jótéteményeit azonban dicsérhessük.
A főurak és a nemesség ellenállási lehetőséget kaptak a királlyal szemben. Az Aranybullának fő vesztesei a király és az egyház voltak. Erről III. Honorius pápa csak 1222. december 15-én kelt levele szerint értesült. Azonban sok előzménye volt a dolgoknak. Például 1220-ban a pannonhalmi apátsági malomhoz kellett Győr mellé fuvarozni Somogy megyéből fuvar-robotban a terményeket. Az udvarnokok közösen szekereket adtak igás állatokkal együtt az apát és a szerzetesek részére a liszt szállításához. Az apátság népeit fuvarozási roboton kívül még Somogyban és Zalában egyéb termény-járadékokkal is terhelték. Ez ellen a szegény nép között megmozdulás történt.
Az 1222-ben érvénybe lépő Aranybulla legtöbb pontja azonban csak papíron valósult meg, mert az előkelők az állásokat újból halmozták, míg az izmaeliták és a zsidók nem vesztették el tisztségeiket. A II. Endre és Béla kiskirály közötti ellentétek is csak mélyültek, ezért Béla kiskirály Ausztriába szökött anyja rokonaihoz, és a pápának kellett közbelépnie, hogy visszafogadja. Ugyanakkor 1224-ben adta ki II. Endre az „Andreanum”-ot, amelyben az erdélyi szászok szabadságjogait állapították meg. Szászvárostól a Sebes székelyek földjeivel együtt a szebeni ispánságba sorolta őket. A szászok önálló államot akartak alapítani 1221-ben pápai hűbéresség alatt, ezért várakat építettek, pénzeket verettek, és a pápa mentesítette őket az erdélyi püspök, és az esztergomi érsek egyházi felügyelete alól. Amikor II. Endre ezt megtudta, fegyveresen vonult be 1225-ben Szebenbe és kiverte az országból a német lovagrendet, akik Lengyelországon keresztül mentek a pogány poroszokat megtéríteni. Ezért a pápa által tervezett kunországi térítést Jászvásár központtal mások vették át, akik kolduló szerzetesek voltak: a ferencesek és domonkosok, akikhez II. Endre a pásztói, pentelei és zebegényi uruki-mani domonkos szerzeteseket is csatolta.
Pósa Pál hatására Béla kiskirályt Erdély kormányzásával és a jászvásári kun misszió vezetésével bízták meg. Drávántúl Kálmán herceg és Halicsban András királyfi lett a kormányzó. Így az eddig gazdátlan keleti kapcsolatok már a királyi házban megjelentek. Az eddig elhanyagolt kunok megtérítése Béla kiskirályra és a domonkosokra há-rult. A Róbert esztergomi érsek által támogatott hittérítés sikerrel járt, mert 1227-ben
973
az érseket felkereste Barc fia, aki maga és az apja nevében hajlandóságot mutatott arra, hogy az érsek kezéből elfogadja a kereszténységet. Ezért Róbert több püspök társaságában Erdélybe ment, ahol 20 000 kunt megkeresztelt. 1228-ban az érsek egy domonkost nevezett ki püspökké a pásztói szerzetesek közül Kunországba. Ez a sikeres térítés vezetett a pápának azon gondolatához, hogy az 1230. évben a Volga vidékén maradt magyarokat is felkeressék.
II. Endre 1226-ban Halicsban vereséget szenvedett, de fondorlatos módon 1227ben András mégis Halics kormányzója lett. 1229-ben azonban az oroszok lázadása folytán a fia fogságba került. Ekkor Béla hadseregével együtt Halicsba indult, de seregei megtépázva jöttek vissza hazánkba. Ellenben Béla hadjárata sikerrel járt, amikor a régi avaros Szörényi bánságot Orsovától az Olt folyó teljes hosszáig újra Magyarországhoz csatolta. Az 1228-as bolgár háború azonban nem járhatott sikerrel, mert az itteni bolgárok bizánci hiten voltak és még Vidin-Bödön helység várát sem sikerült elfoglalniuk.
Az Aranybulla ellenére a király újból folytatta az adományozásokat, ezért III. Honorius pápa levelet írt Béla kiskirálynak, melyben felvetette: „II. Endre magyar király újból elidegenítéseket tett az ország kárára, ezt Béla szerezze vissza az országrészében !” Béla kiskirály 1228-ban kezdett hozzá az örökadományok visszaszerzéséhez. Béla a Csák-nembéli Miklóstól, Ugrin volt esztergomi érsek testvérétől vett vissza 16 birtokot, és csak 11-et hagyott a kezén, de az apja 1232-ben újból visszaadta hű csatlósának, majd a Bazini és a Szentgyörgyi grófok ősei még 1231-ben újból elnyerték a Béla kiskirály által elvett földeket. IX. Gergely pápa 1231 márciusában is írt az esztergomi érsekhez az izmaeliták és a zsidók magyarországi kiváltságos helyzetéről, amelytől a hit megsemmisülhet.
Ilyen viszonyok mellett került sor az 1231-ben az Aranybulla megújítására. Ez több új ponttal gazdagodott, amely az egyházi birtokosság érdekeit szolgálta. A tizedek pénzben való szedését már nem tilalmazta. A rabszolga-kereskedelmet végképpen kihagyták, nehogy fény derüljön Avaria lakosságának eltüntetésére. A só tárolásának engedélyezése az országban bárhol történhetett. Az egyházak falvai mentesültek az ispánok ítélkezése alól. A nádort pedig eltiltották attól, hogy egyházi személyeket, házassági és hitbérügyeket és más egyházi pereket ítélhessen el. Az 1231-ik Aranybulla felmentette az egyházak népeit a vármunkáktól, a kerítések, vizesárkok és a műhelymunkák alól. Azt a nemest, aki beszállások kapcsán a jogtalanságok ügyében nem szolgáltatott igazságot, a püspök kiközösíthette. Hamis poroszlókkal az idézési tanúbizonyságok ne legyenek érvényesek, csak a megyés püspök, vagy a káptalan, vagy a kolostorok által. Így a törvénykezés egyházi kezekbe került. Ez befolyást biztosított volna az egyháznak a jogi írásbeliség fejlesztéséhez, de ez nem valósult meg. Az 1222es Aranybulla ellenállási jogát az egyházi és világi előkelőknek egyaránt biztosította, míg az 1231-es Aranybulla ezt csak az esztergomi érseknek adta meg kiközösítés formájában.
A nemesek mindazokat a cikkelyeket átmentették az 1231-es törvényekbe, amelyeket az Aranybulla is tartalmazott, de a pusztaszeri szerződésben foglalt honfoglaló nép és kézművesek jogát a szabad költözködés jogával mellőzték. Az erdőispánságos területeken volt még egy kevés előszerződéses jog, de itt is kikötötték, hogy a szabadságuk fejében kötelesek voltak minden vasárnap és ünnepnap a tizedeseik és gondnokaik vezetésével az ünnepi miséken részt venni, és ott illedelmesen viselkedni. Ezen körülmények segítették a nemességet abban, hogy a nemesség hatalma csúcspontjára jutott és az egyház nagybirtokosságával szövetségre léptek, de az összes népet védő 974
cikkelyeket az új törvényből kihagyták. Arról sincs már törvénycikk, hogy a hatalmasok a szegényeket el ne nyomják, ki ne fosszák, hogy a várnépek birtokait feldúló ispánt tisztétől meg kell fosztani. Azt is eltörölték, hogy az új pénz egy évig maradjon használatban és értéke ne csökkenjen. A rabszolga-kereskedelem dolgát is kihagyták. Ez még a római egyházi köröket is gondolkodóba ejtette, mert ez istentelenség volt.
Így az uralkodó osztály szabad kezet kapott a néppel szemben még az erdőispánságok területén is, ahol eddig semmibe bele nem szólhatott. Most már a király és az egyház is pénzben követelhette a korábban fizetett nyestbőr és a többi prémadót is. Ezekben a király osztozott a földesúrral. Elhagyták az 1222-es Aranybulla azon cikkelyét, amely eltiltotta a tisztségek halmozását. Az 1231-es Aranybullát követően számottevő változás az egyházat sértő izmaelita és zsidó uralom vonatkozásában nem történt. A gyors-szekér járatoknál azonban a rabszolga-kereskedelmet ellenőrizték. Ezért Róbert esztergomi érsek 1232 februárjában IX. Gergely pápa jóváhagyásával Magyarországot kiközösítéssel sújtotta, hogy az izmaeliták, zsidók és bogumilok hatalmát megtörje. Még az 1230-as évek elején az osztrák hercegség élére Babenberg Frigyes került, aki megkezdte az ellenségeskedéseket. Igaz, hogy II. Endre 1231-ben győzött Halics és Volhinia ellen, és András fiát fejedelmi székbe ültette, de 1233-ban újabb csapás érte, mert Jolanta, a felesége meghalt. Jolanta lányát 1235 elején Jakab aragóniai királyhoz adta feleségül. Halicsból azonban rossz hírek érkeztek. András dolgai rosszul álltak. Ekkor II. Endre elindult Halicsba, hogy fiának segítséget vigyen. Jakab prágai követ még a beregi erdőben utolérte, s itt fogadta el a király a „beregi egyezményt”, amely a pápai és egyházi igények érvényesülését jelentette. Ezzel a magyar király a pápai hűbérességet elismerte. Maga a beregi egyezmény az izmaeliták és zsidók ügyében intézkedik, és a sókereskedelem szabályait rögzíti le. Eltiltja az izmaeliták és zsidók kinevezését a kamara, a pénzverés, adók és vámok hivatalainak éléről. Elrendeli, hogy keresztényektől jellel kell megkülönböztetni őket. Megtiltja, hogy keresztény rabszolgákat vásároljanak, és velük keresztények házasságra lépjenek. A beregi egyezmény visszaállítja az egyház jogát a sókereskedelemben. Biztosítja, hogy az egyházak kellő hasznot húzhassanak belőle, s előírja, hogy az egyháznak fizetendő pénz külföldön is elfogadható jó dénár legyen. A király kötelezi magát, hogy öt év alatt 10 000 márkát fizet az egyházaknak a korábban megvont sójövedelmek pótlására. Házassági ügyekben csak egyházi bíróság ítéljen. Az egyházi személyek adómentesek. Ezzel IX. Gergely az egyházi nagybirtokosságot feljuttatta hatalma csúcspontjára. A beregi egyezménynek azonban nem tett eleget.
II. Endre 1234 májusában harmadszor is házasságot kötött a fiatal Estei Beatrix olasz grófnővel, és évi 10 000 márka jövedelmet biztosított a királynő élete végéig. Miután Jakab követ 1234-ben hazatért Magyarországból, felhatalmazta János boszniai püspököt, hogy mondja ki II. Endrére az egyházi átkot, de Róbert esztergomi érsek nem csatlakozott hozzá. A pápa is az egyházi átok alóli feloldozás mellett volt és Kálmán herceget az eretnekség leverésére buzdította. 1234 végén II. Endre elvesztette András fiát, aki 1231 óta Halics fejedelmi székében ült. A magyarok a vesztett háborúság után üres kézzel tértek vissza hazájukba. Ezen több évtizedes hadjárat a magyar királyság gyengüléséhez vezetett, és a visszamaradt Béla és Gyula törzs állományát Magyarka térségben teljesen felőrölte. Ugyanis Várad püspökségéből mindig Kuma-Magyarországra mentek ifjú harcosokat keresni. Pedig II. Endre a halicsi villongások miatt 10 évi haladékot kapott, hogy addig az osztrákok nem háborgatják. Azonban Ausztria most újból mozgolódott és újabb háborús gondokban II. Endre 1235-ik évi szeptember 21-én közel 60 éves korában elhunyt.