Néhány órán múlt az élete egy magyar családnak, akiket előbb a lakásmaffia, majd a cigányok csicskáztatása ejtett áldozatul. Most végre szabadok, de még semmi nincs rendben.

Kegyetlen sorsra jutott egy magyar család, miután a lakásmaffia áldozatává váltak. Először házukat, autóikat vették el, majd hosszú hónapokig csicskáztatta őket egy cigány család. Az utolsó pillanatban sikerült a legyengült anyának és fiának elmenekülnie, kivégzésüket még aznap hajtották volna végre.

Döbbenetes esetet osztott meg az Alfahírrel egy szabadszállási asszony és annak fia. A sikeres építkezési vállalkozást futtató család még 2005-ben döntött amellett, hogy eladják családi házukat. Ajánlottak számukra egy férfit, aki kifizette volna az ingatlanért kért tízmillió forintot, a papírmunkát pedig a fővárosban akarták elintézni egy ügyvédnél. A szklerózis multiplexben, valamint szívbetegségben szenvedő édesanya és fia azonban nem épp úgy képzelte el ezt az ügyletet, ahogy végül az alakult.

Megtartották a ruhákat, amikben egy éven át tartották őket a csicskáztató cigányok

A vevők ugyanis olyan papírral álltak az ügyvéd elé, amin már nem a megbeszélt tízmillió forintos összeg, hanem csupán kétmillió forint szerepelt. A szerződés ráadásul a család elmondása szerint egy darab papírból állt, amire apró betűkkel, szinte olvashatatlanul volt minden feltétel felírva. Miután ezt nem akarták aláírni, immáron a kiszolgáltatott nőt és fiát ügyvédtől-ügyvédig, zárt autóban szállították. Erre azért volt szükség, mert az ügyvédek is egymás után zavarták el a csalókat, mondván, ilyen papírral nem lehet törvényes üzletet kötni. De itt már késő volt, mert végül találtak két ügyvédet, akik kézjegyükkel látták el a dokumentumot.

Rendőri segítséggel dobták ki őket az otthonukból

Miután a csalók erőszakkal aláírattak minden szükségesnek vélt papírt, a házra immáron szabadon rátehették a kezüket – legalábbis ők így gondolták. 2009. november 23-án az édesanya elmondása szerint mintegy tíz rakodómunkás, két azonosító nélküli rendőr kíséretében jelent meg az ingatlannál, ahonnan ellentmondást nem tűrően kilakoltatták őket: a bútoraikat kirakták az utcára, a személyes holmijaikkal együtt. Ezt követően az anyuka és fia egészen december 3-ig a mindennapi használatra tartott Zsigulijukban laktak, a kutyájukkal együtt, akinek a rendőrök állítólag a lelövésével is fenyegetőztek a kilakoltatás során.

Lépjen hátra, vagy ez az életébe fog kerülni

Ezt mondta az ügyet vezető bíró a sértetteknek, miután jogi úton próbáltak érvényt szerezni igazuknak. Az anyuka hozzátette: minden tárgyalás előtt feltűnt neki, hogy az egyik ügyvéd, aki aláírta az adásvételi szerződést is, egy kis papírt adott át a bírónak, ami után az egész eljárás „szinte ellenük irányult”.

Az akkor átmenetileg egy idős asszonytól kapott, patkányjárta kis házba beköltöző, a hajléktalanság küszöbén tengődő kis család a karácsonyt Szabadszállás főterén töltötte. Rajtuk kívül senki nem volt az utcán, mindenki otthon ünnepelte Jézus megszületését a meleg szobában, családja körében. Később, a januári hóesésben egy teherautóval érkező cigány család állt meg mellettük, amikor már a kisházban sem lakhattak, csak a Zsiguliban tengődtek. Azt ígérték, segítenek, rendes szállást adnak a fejük felé, csak úgy szimplán humanitárius célból. Hamar rájöttek, hogy rosszul döntöttek, amikor hittek az új vendéglátóiknak. Mindenüket elvették tőlük, az üzletkötésekre használt Mercedest, a Zsigulit, valamint minden ingóságukat: a cigányasszonyok az anyuka elegáns ruháit hordták, az ő sminkkészletét kenték magukra, „vendégeiket” pedig egy sufniba zárták. Kiképzett kutyájukat agyonverték. Sorsuk minden korábbinál tragikusabbra fordult, egész nap azon a szabadszállási vastelepen dolgoztatták őket, ahol egyben laktak is. A lopott színesfémek feldolgozását, köztük még köztéri szobrok feldarabolását előttük végezték, ha nem segítettek, akkor pedig csúnyán megverték őket. Lopott autók szétszerelése mellett Ady Endre szobrot láttak szétvágni, de elmondásuk szerint nem egyszer érkeztek „barátiasan” fogadott vámosok is a vastelepre. A helyet csak akkor hagyhatták el, amikor az asszony bankkártyájára érkező nyugdíját vetették fel vele, amit persze rögtön el is vettek – ecsetelték portálunknak.

Töretlenül bíznak abban, hogy visszakapják életüket és végre börtönbe kerülhetnek, akik ezt tették velük

Már egy éve voltak fogságban a cigányok karmai között, amikor 2011. március 17-én az egyikük drogfüggősége miatt a szokásosnál is feszültebb volt. „Ha estig nincs valahonnan pénz, kinyújtóztatlak titeket” – fogalmazott az elvonási tünetektől szenvedő cigány, magyar foglyaikat pedig egy üres sufniba zárták. Bár semmi közük nem volt a pénzhiányhoz, valakin le kellett vezetni a dühöt, erre pedig ők voltak a legalkalmasabbak. A fiú saját fülével hallotta, hogy fogva tartóik gyilkosságról beszélnek, amit estére terveznek. Hatalmas szerencséjük volt, amikor elcsendesült a telep, és sikerült elszökniük. Az akkor 45 kilósra fogyott fiú, a már mozgásképtelenné vált 30 kilós anyját a hátán cipelte el a vasútállomásig, ahol sikerült felszállniuk az első, Budapest felé induló vonatra. A kalauz jóindulatának köszönhetően jegy nélkül utazhattak el Kőbányáig, ahol már biztonságban érezhették magukat.

A pesti nyomor

A mai napig érvényes lakcímkártyával rendelkező édesanya és fia két napot töltött Budapest utcáin, míg végül sikerült egy átmeneti szállóra kerülniük. „A lábamról ollóval kellett levágni a bakancsot” – mesélte a borzalmakat az édesanya, ám csodával határos módon komolyabb sérüléseket nem szenvedett. A mai napig hajléktalanokkal élő, egyébként gyönyörűen berendezett családi házzal és két autóval rendelkező család cége azóta tönkrement. Nem tudták a papírokat intézni, hiszen az utcán éltek, mindenüket elvették.

Miután elszöktek, nem is váratott magára sokat, hogy életveszélyes fenyegetésekkel keressék fel őket. Az ügyészi leirat szerint az egyik férfi kevesebb, mint egy év alatt 306 telefonhívást és 514 SMS-t intézett az édesanya felé. Az ügyben külön rendőrségi feljelentés született, ami ha lassan is, de elméletileg már gyanúsításig jutott, az elkövető ugyanis még tagadni sem kívánta tettét. Azonban azzal kapcsolatban, hogy teljesen kifosztották őket, semmilyen előrelépés nem történt, immár negyedik éve.

A most 27 éves fiú annál a férfinél kapott munkát, aki korábban a vállalkozásukhoz használt Mercedest tartotta karban, továbbá Személy- és vagyonőrnek tanul, hogy minél hamarabb rendezhessék anyagi helyzetüket. Beszélgetésünk során a mai napig felzaklatott, ám a jövő igazságában rendületlenül bízó kis család őszintén bízik abban, hogy segítséget kapnak. Életük elmúlt négy évének története egy kegyetlen regény hasábjait idézik, kitartásuk és összetartásuk pedig egy végleteket nem ismerő elszántságot világít meg. Szomorú, hogy ilyen megtörténhet a XXI. századi Magyarországon.

alfahir.hu

Article source: http://alfahir.hu/kisemmiztek_csicskaztattak_oket_de_senki_nem_segitett