Mától fizetünk, mint a katonatiszt. Vagy inkább, mint a kocsis. Duplán, triplán. A kormány kapkodva, átgondolatlanul és drágán vezeti be az útdíjrendszert. A cehhet persze nekünk kell majd állni.
Mától fizetünk, mint a katonatiszt. Vagy inkább, mint a kocsis. A teherautós, a boltos, a vásárló. Duplán, triplán. A kormány kapkodva, átgondolatlanul és drágán vezeti be az e-útdíjrendszert. A cehhet persze nekünk kell majd állni.
Mától fizetjük a használatarányos útdíjat. A rendszer kitalálása, előkészítése és végrehajtása pontosan úgy zajlott, ahogyan az Orbán-kormány eddigi három évben már oly sokszor megtapasztalhattuk: átgondolatlanul, kapkodva, de ami a legfőbb: minden szempontot a költségvetési bevétel alá rendelve.
A következmény? Nem kell hozzá közgazdasági szakembernek lenni, hogy lássuk: holnaptól drágább lesz a zsömle. Ilyen egyszerű ez.
A fizetendő díj a jármű tengelyeinek számától és a motor környezetvédelmi besorolásától függ: a kéttengelyes tehergépjárművek után gyorsforgalmi utakon bruttó 49,90 forint, főutakon bruttó 21,23 forint, a háromtengelyes kategóriában gyorsforgalmi úton bruttó 70,02 forint, főúton bruttó 36,75 forint, míg a négytengelyesek után gyorsforgalmin bruttó 108,38 forint, főutakon bruttó 67,60 forint kilométerenként. A környezetvédelmi besorolásnál az előbbi díjak szorzója 0,8-1,2.
Persze belefér ez, hiszen csökken a rezsi (amúgy nem), a gonosz nemzetközi, multinacionális szállítási cégeket pedig legalább még egy okunk lesz utálni, majd cikkezünk róla a baráti sajtóban. Apró szépséghiba, hogy elsősorban nem velük szúr ki a kormány, hanem magunkkal. A magyar kis fuvarossal és Teri nénivel, aki holnaptól pár forinttal drágábban vásárolhatja meg a tejfölt.
Félreértés ne essék, használatarányos útdíj kell. A nehézgépjármű-forgalom hatványozottan veszi igénybe a hazai úthálózatot és a szerencsétlenségükre forgalmas főútak mellett élők türelmét, s teszi elviselhetetlenné az életet. Ezért az államnak elemi érdeke, sőt, kötelessége, hogy – értelemszerűen – az átmenő külföldi tranzitforgalomból bevételre tegyen szert, amit aztán (hangsúlyozzuk: jó esetben) az úthálózat fenntartásába fog visszafordítani (ide a rozsdás bökőt: nem fogja).
Ebből a tranzitforgalomból az országnak túl sok haszna ugyanis nem volt (kivételt az itt logisztikai kapacitást fenntartó, így munkahelyet generáló fuvaroscégek képeznek), csak kára. A törzshálózatra zúduló, óriásira duzzadt forgalmat pedig valahogy le kell csapolni. Ennek azonban ára van: ez pedig az, hogy bizony a magyar fuvaros is fizet, mint a kocsis.
Mert ugye nekünk Unió kellett, aminek köszönhetően nem lehet úgy megadóztatni az külföldi átmenő forgalmat, hogy a magyar nem fizet. Ezen pedig az sem sokat segít, hogy a hazai fuvarozó pár százalékot (7,5) levonhatnak a helyi iparűzési adóból.
De már a rendszer bevezetése is komoly fejvakarást eredményezett a kormányzati konyhán, láthatóan a sietve kiadott határidők szinte megoldhatatlan feladat elé állították az állami adminisztrációt. Kezdődött mindez azzal, hogy megfelelő kivitelezőt sem sikerült találni, majd most szembesülhetünk azzal: a lóhalálában kiépített rendszer is ezer sebből vérzik: mint kiderült, a benzinkutat shopjaiba kihelyezett kioszkok nem működnek, csak július első napjaiban kapcsolják be őket, ráadásul a már kiadott műholdas járműkövető eszközök tekintélyes részét sem sikerült bekapcsolni a rendszerbe. Hogy ez ne legyen elég, a rendszert kiépítő i-Cell tájékoztatója szerint a forgalomba hozott műholdas eszközök egy része hibás lehet. Lapinformációk szerint a visszahívás mintegy 900 fedélzeti berendezést érint.
Pedig szoros a határidő, a költségvetésnek óriási szüksége van arra a 75 milliárd forintra. Megszokhattuk már a pénzbeszedő mentalitást. A kapkodás miatt azonban nemhogy nem indult el a rendszer hétfő hajnalban, de kapásból le is állt. A hivatalos magyarázat szerint túlterheléses támadás áll a probléma mögött, a valóság ezzel szemben valószínűleg sokkal prózaibb: egyszerűen nem bírta el a rendszer az igényeket, a leteszteletlen szoftver pedig pillanatok alatt meg is adta magát.
Itt a szegények adója
Mivel számos mezőgazdasági termelő a termények szállítását nem saját gépjárművekkel végzi, ezért az útdíj szinte biztos, hogy be fog épülni az alapvető élelmiszerek árába. Ráadásul egyelőre úgy néz ki, hogy az útdíj-mentesség a feldolgozott mezőgazdasági termékekre nem fog kiterjedni.
Mivel az útdíj minden agrárgazdasági termékre azonos mértékben vonatkozik, ezért az alacsonyabb árkategóriájú élelmiszereknél értelemszerűen nagyobb drágulást fog eredményezni az. Ez pedig éppe az alacsonyabb jövedelmű családokat fogja leginkább megterhelni. A Baromfi Termék Tanács szerint például az olcsóbb baromficikkeknél kilonként 10-20 forintos minimális pluszkiadást okoz.
A fejlesztési minisztérium persze nem osztja ezeket az aggodalmakat. Szerintünk az “alacsony kereslet” miatt a termelők és kereskedők nem tudják áthárítani majd az útdíjat a fogyasztókra. Persze.
Emlékezhetünk, a banki- és válságadóknál is ugyanez volt az indok. Amit aztán napok alatt megcáfolt az élet.
Így tehát az útdíj-történet remek összefoglalója az Orbán-kormány eddig működésének. Kapkodás, átgondolatlanság, bevételszemlélet, szegények megadóztatása. Semmi több.
alfahir.hu
Article source: http://alfahir.hu/itt_a_szegenyek_adoja