Archive for the ‘Kromek’ Category

A Mars

május 15th, 2017

Mars

  • A mai Európai felfogás szerint, a szokatlanul vörös megjelenése miatt alakult ki róla a véres harcok istenének jelképe.

    • Európai nevének elterjedése közvetlenül a francia „marche” után, hadrendbe való menetelés, szóból ered. Ugyanitt menést parancsoló vezényszó. A jelentése magyarul: Indulj[1]! Menj! Innét a „masíroz” eredetiben: „marsol”.
    • Olyan zenemű, melynek időmértéke a lépés időmértékével egyezik, azaz valamely ütemrészre egy lépésre esik; magyar neve: induló.
    • Görögül: ArhV (erős?), a görög hadisten Árész,
    • A római hitregében a hadak istenének vagy hadúrnak a neve lett Mars.
      • Forrása az Etruszk „Marist”. Marist természetisten, a termékenység istene. Nem nagyon feszegetik, de Marist az apja Latinusz -nak aki a mai „kultúrvilág[2]” névadója.
    • A csillagászatban 4-ik bolygó neve.
  • Az északi népeknél Mars Tyr és Tyu mind a háború félkezű istene jelent meg.
    • Innen származik az angol Tuesday, azaz kedd, ami a latinban Dies Martis, a franciában Mardi.
    • Március a Mars hónapja a francia Mars, és angol March elnevezése is erre enged következtetni.
  • Az egyiptomi mitológia szerint RÉ isten csillaga volt. RÉ helyenként Hórusszal, aki a Horizont Hórusza, és Vörös Hórusz, továbbá, Atummal és Ámonnal is össze van mosva. Már Egyiptomba tudták, hogy „Visszafelé utazik”. A képeken sólyom fejű emberként ábrázolják.
    • Mégis talán a legjobban a témába vág RÉ mitológiáinak olvasata közben a teremtésmítoszokban való részvétele. Itt vannak olvasatok ahol a SZAVAKKAL Ez szerint: RÉ (ő) SZAVAIBÓL[3] lettek az emberek.
    • Másik érdekesség a hieroglif jele, ami megegyezik a „Lyuk[4]„rovásukkal.
    • Ide kapcsolódik az „R” hang elemzése, amiről több oldalt írtam, és olvashatók belőle részletek a blogomban.
  • Indiában a Hindu mitológia szerint Mars a Mangala volt, a vörös bolygó, a hadisten Kartikeja.
    • Mangalát, istenként tisztelték. Mangala a Kedd napja. Vörös testű négykezű isten. Úgy tartják, aki ennek a bolygónak a hatása alatt van az hajlamos a szenvedésre, a szerencsétlenségekre. A szó forrása szanszkrit. Kiejtve a magyarúl hangzik.
    • Kartikeja, a háború istene. Említik még: Guha, Kárttikéja, Kumára, Murugan, Sanmukha, Szubrahmanja neveken. Kartikeja Síva isten szeméből, egy Madras közeli tóba zuhant, hat csóvából álló tűzből, született.
  • A mai magyar felfogás teljes mértékben illeszkedik az Indoeurópai kultúrkörbe. Az elnevezései is erre utalnak, „Hadakozó csillag” „Vérszemű csillag”. Ezen szavak szóösszetételéből, nehézkes elnevezéséből látszik, egyféle nyugati nyelvekből lefordított változatai jelentek meg a nyelvünkben.
  • Az eredeti magyar gondolkodás, mégis ha halványan is, de utal a szó nyelvünkben való jelenlétére ez pedig a névelő nélküli régies használata. Száz, kétszáz éve így hangzott egy mondat: „Marsot megfigyelni”, ami megszemélyesíti, esetleg istenként tekintettek rá.

 

A gyökhangokkal:

MRS gyökhangok határozzák meg. Kiejtve eMeReS, MöeRes, MöRöeS, MöRöSö, eMRöeS, eMRöSö, stb. Látható, hogy a magyar tájnyelvben ezek a kiejtett formák nem jelentek meg, jobban mondva én nem ismerem fel. Az ősnyelv valószínű nem tartalmazta a MARS szavunkat.

Gyök képekkel:

A MARS szó egy gyökből és egy kötőszóból áll: a MAR gyök és az S kötőszó.

MAR gyökszó

A MAR gyök a MR gyökhangpárból áll. Kiejtés szerint eMeR, MöeR, MöRö.

  1. Mozgást jelentő ige

    1. A marúl,[5] menűl, ficzamik, mondták kimarúlt a karja, kimenűlt kiment. E jelentés után is valószinű, hogy mozgást jelentő ige volt, melyből úgy lett marúl, mint a men igéből menül, lágyítva menyül, szóképe hozzá men-t. Rokon hozzá a franczia marcher= menetelő, sőt a német fahren, forth =tovább, szanszkrit par, pur, =előre nyomúl és görög peirw, pera= felett is.
    2. Ugyanez a szóképe a marha szóban levő MAR gyöknek.
  2. Időhatározó: A marad, maraszt igékben időbeli tartósságot, bizonyos állapot azonos folytatását jelenti. MARAD MAR- AD MAR-A MAR-D.
    1. AD

      1. Régiesen ÁD (Huszú egyedi hanggal)
      2. Általában valamit oda nyújt. Lehet tárgyi és szellemi.
  • A vásárlásnál a csere egyik fele. AD-VESZ
  1. Kínálás: Ad egy pohár bort.
  2. Fenyegetés: AD-ok a szemed közé. Ennek oka van. OK!
  3. Képző helynévképző od, ed, ěd, öd módosításokkal jár, ú. m. lov-ak Lov-ad, lud-ak Lud-ad, som-ok, Som-od, ölv-ek, Ölv-ed, ěb-ek Ěb-ed, bög-ök Bög-öd. A hangal végződő gyökök után: ád, ód, éd, őd, ud, üd, id: Abád, Ürgéd, Szapud, Gyömrőd stb. Részletek a szótárban.
  • Osztó Szánév képző od, ed, öd, főnevekben: harm-ad, nyolc-ad, husz-ad. Az egész osztását: három (ból) egy, négy (ből) egy, öt (ből) egy, stb. Részletek a szótárban.
  • Igeképző: ár-ad, horg-ad, lik-ad, vig-ad, fúl-ad, gyúl-ad, forr-ad, ak-ad, ap-ad, borz-ad, stb. Részletek a szótárban.
  1. Egyes számban, második személyű birtokrag, melynek hangzója a többes számét követi, s ennélfogva gyökhang után öt ágú: ad, od, ed, ěd, öd: fal-ad, bor-od, kez-ed, kert-ěd, bőr-öd; az egyedi hangokkal, mint a többes k-ja, öszve olvad: kapa kapád, kefe keféd, csákó csákód, tömlő, tömlőd, tepszi tepszid, kapu kapud, csöpü csöpüd. Személyrag: nál-ad, reá-d, után-ad, hozzá-d, miatt-ad, nek-ed, vel-ed, mellett-ed, érett-ed, előtt-ed, Ez a rag nem más, mint a második személynévmás TE, megfordítva ET, ED, módosult mása.
  2. Egyes számú második személyrag, a határozott alakú igékben némely idejében és módjában. Párhuzamos társa ED, nevezetesen a múltban: irt-ad, itt-ad, látt-ad, gyúrt-ad, mondt-ad vagy mondott-ad, vert-ed, ett-ed, nézt-ed, ütött-ed vagy ütt-ed, kérdett-ed vagy kérdt-ed, ölt-ed.  Parancsoló módban: irj-ad, igy-ad, láss-ad, gyúrj-ad, mondj-ad, verj-ed, nézz-ed, egy-ed, ölj-ed. Ma már a parancsoló mód képzőjét elhagyva d: ir-d, id-d, (igy-ad), mond-d, ver-d, öl-d. stb.
  1. A mara (zúzmara) származékban jelentése a szláv mráz = dér egyezik, de lehet manó is. ZUZMARA. MAR -A
  2. MAR-OK, MAR-JA. A négy lábu állatoknak, különösen a lovaknak két első lapockája között kiemelkedő dudorodás, izom. Ugyanezen testrész a szarvasmarhánál TARJ vagy tarja, disznóban nyaktól hát mentén ORJ vagy orja. A ,MAR’ máskép: MARJ, tájszóval: mor, morj. Erdélyben medvehús -nak is nevezik, mivel a medve, valamint a farkas is, ebbe szokott először harapni. A felsorolt példákban a feldudorodás, kiemelkedés, ami az AR OR módosulva ER, IR, ÚR gyökök egyik jelentése adott, gyökképben, szóképben.
    1. Magyarban: orom, far, tarjag, taré, mart, part, tarcs (emelt hely), borz, borzad, szár, szaru, torlik stb. a
    2. Latinban: armus, arundo, arbor, arduus, arx, cornu stb.
    3. Görögben: oroV (hegy), orJioV (meredek), orJoV, orniV, orw, artaw, airw, keraV, purgoV.
  3. MAR -t Mondjuk állatokról, ha, bele harap valamibe, s azt tépi, szaggatja[6], csipkedi. Különösen marnak a vadak, kutyák, kígyók. Ebből a szólás Aki bírja, az marja. Átvitt értelembe rágalmaz, szid, szóval űz, kerget, üldöz. A szegény árvát kimarták saját házából. Ha ő mar, én is harapom.
    1. A gyök szóképében az R jellemhangként jelenik meg. A nyelvünkben a Rontást jelenti. Ilyenek: Irt, ort, őröl, morzsol, ront, harap, farag, sarabol, doroszol, korhol, horhol, tör, töröl, dörgöl, dörzsöl stb.
    2. Latinban: mordeo és voro.
    3. Görögben: morew, merixw.
    4. szanszkrit: vark (megfog
    5. lenyel), mard (rág), mar vagy már (öl, hal),
    6. német: morden stb.
    7. A magyar szintén fölveszi a d betűt mardos v. mardoz és mardalódik szókban; vagy a rokon t-t, martalék s martalócz-ban.

Az MR gyökhangpár köré épült gyökszó bokor rejti magába a MaR gyököt. A szóbokor a következő gyökökből ál: MaR, MáR, MeR, MéR, MiR, MoR, MöR, MuR, MüR. A felsorolt gyökök gyökképei, összefüggésbe hozhatók a bolygóval, vagy a bolygó mitológiájával. Ezek kibontása külön téma.

Mars, jelentése a MAR gyökre vezethető vissza. Ilyen értelemben, mint elavult gyök a KIMERÜLT jelentéssel bír. “marúl, azaz menűl, ficzamik, pl. kimarúlt a karja, am. kimenűlt”

Az „S” hang

 

Különösebb részletek nélkül:

  • Természeti suhogó hang sáska, sebes, sebesség, suhan sugár, sólyom, stb. Szavakban.
  • Susogással járó hangutánzó selyem, a latin sericum, a német Seide.
  • Természeti hangutánzó:
    • sese, susa, seseg, susog
    • sáp, sápog, sápít
    • sis, siseg
    • serceg, serpeg, serpenyő
    • sisereg, sistereg
    • síp, sipol, sipít
    • sicc
    • sólyom
    • söpör
    • suba, suh, suhan, suhanc, suháng, suhad, suhog
    • suly, sulyok
    • sus, susnya (suhogó vessző), susog, sustorog, sustorékol
    • sut, suttog, suttom, sutol
    • súg; súr, súrol; sül, süt; süvölt, süvöltyű
  • A csúszás, hangja,
    • A csúszás gyökképe rejlik benne sík, síkos, sikér, sikamlik, sikamít, sikamodik, sikár, sikárol, siklik, sikkad,
    • Csúszva elvesz, eltűnik sikkaszt.
    • Csúsztatva elveszt sima, simít, simogat, simul, huppan süllyed, süllyeszt; süpped, süppeszt.
  • 5) Indulathang, fájdalmasakat utánoz:
    • Saj, melyből sajna, sajnál, sajon, sajnos, sajog, sajgat, sajlódik.
    • A saj gyöknek megfelel a fájdalmas felkiáltású haj vagy. jaj
    • Sanyar, sanyarog, sanyaru, sannyad
    • Satnya
    • Sápol, sápolódik
    • Senyv, senyved, senyves, senyveszt
    • Sí, sivalkodik, sivít, sikolt, sír, siralom, sirás, sirat
    • Sínlik, sinlődik; sohaj, sohajt, sohár
    • Sopánkodik
    • Sovár, sovárog.
  • Szagló érzék susogását utánozzák:
    • sajdít, sejt, sejdít, melyekhez rokon a szag, szagol, szimatol. És még sok példa.

A nyugati kultúrákban  az S hang susogó, sokasodó, sáska jellege miatt lett a hadak istene. Meghatározza tovább az R hangtársa az RS SR hangpár, ami a vágás a rágás, a marás, sarabol, sarol, sért, stb. szavakban fordul elő. A szóvégi S hang mind kötőszó megfelel az ÉS szavunknak ilyen értelembe az IDE S TOVA, a KI S BE, stb. fogalomképek a távolodást is jelenthetik, továbbá az S mind a parancsoló mód képzője szinte a MARS szó utasít a KIMERÜLT elhagyására.

A MARS szó jelentése:

A KIMERÜLT ELHAGYÁSA

[1] IN DÚLJ!

[2]Indoeurópai kultúra.

[3] Ma már nem megvetendő gondolat.

[4] Soha nem értettem a rovás szabvány elfogadóit, miért nem ezt az egyértelmű jelet fogadták el. Nem csak ennél a jelnél, másutt is mindenütt kitanítanak.

[5] A CF szótár alapján, példák és gondolatok.

[6] Szaggat forrása szak -gat.

Article source: http://blog.kromek.hu/?p=6375

A „K” és a „G” hangok.

március 1st, 2017

A gyökök fogalma, meghatározásának kérdései, számomra és szerencsére egyre több embernek, ma már egyértelmű. Ezt nem most kell kitalálni, mert megtették mások, sokan. Cz-F -tól, Marácz Lászlóig. Nem sorolom fel.

Ahogy a mai magyar nyelvtannak, úgy a gyöknyelvnek is megvannak a szabályai, igaz ezek sokkal egyszerűbbek a magyart beszélő embernek, mint az előbbi. Ha gyökről beszélünk, akkor a legkevesebb, hogy a gyökre vonatkozó szabályokat és a szóhasználatát ismerjük. Nem kell ezekkel a szabályokkal egyetérteni, de akkor divatból, vagy bármilyen megközelítésből ne használjuk ezeket a fogalmakat. Amennyiben eltérünk a “gyök” fogalom feltalálóinak meghatározásaitól, mert megtehetjük, akkor azt jelezzük.

Elöljáróban, mindig a magyar nyelvről beszélek. Csak nagyon ritkán élek más nyelvekkel történő összehasonlítással, akkor is jobbára a kritikáimat fogalmazom meg. Nem szeretem az idegenszó-használatot, hiszen mindenre van magyar szavunk. Ha tehetem, kiemelem, de legalább használom, a nyelvünktől idegen, helyesírási, szerkezet alakokat.

 

A „K” és a „G” hangok.

A „K” hang és a “G” hang, hangpár, gyökhangpár és a zöngés zöngétlen hangpárok szóbokrába képeznek közös gyököket. (Ugyanis a “G” zöngétlen hang, párja a zöngés “K”.) Azt ellenben látni kell, hogy a “K” más hangokkal is egy hangpár bokorban szerepel, mint zárhang; “K”, “T”, “D” gyökhangokkal. Tehát az igaz, hogy a “K” és a “G” hang nem független, de látni kell az eltéréseket, és fejlődését is. Kicsit tovább merészkedve A “K” kemény hangzása torokhang ilyen értelembe rokona a”G” mellett a “H” is.

A “G” -vel történő váltásai:

g-vel: kajmó, gajmó; kajdász, gajdol; kalatyol, galatyol; kaliba, galiba; kondor, gondor; kukora, gugora; kácsér, gácsér; kánya (cserjefaj) gánya; kövecs, göbecs, stb.

A “H” váltás:

kankalék, hankalék; komp, homp; kompol, hompol; korhol, horhol; kuka, huka; kuny, huny; kurjogat, hurogat; kutyolló, hutyollú, stb.;

c) egyéb váltások:

  • cs-vel és t-vel: ka, ke, kics. csa, cse;
  • kába, csába; kámp, csámp; kopasz, csupasz;
  • köp, töp; köpörödik, csöpörödik, töpörödik;
  • kup, csup; kúsz, csúsz; kuvik, csuvik,stb.

A „K” hangról:

Hangutánzó gyök kezdőhang:

  • kacs! kacsa, kácsér; kacz, kaczag, kaczaj; kaff, kaffog, kaffan, kaffant;
  • kah, kahol, kahácsol; kaj, kajált, kajabál; kajdász, kajdacs;
  • kak, kakas, kakuk; kák, kákog, kákogás; kalapa, kalapál, kalapács;
  • ! k, kánya;
  • kar! v. kér! kanál, karicsál, karapol, karattyol, károg, kárát, kárakatona, káromkodik;
  • kat, katangol, katakol, kattog; katy, katyat, katyfol;
  • keh, kehöl, kehes, kehécsel;
  • kel, kelep, kelepel;
  • kerr! kerra, kerreg, kericzél, kerep, kerepel;
  • kety, ketyeg;
  • kia, kiált, kiabál;
  • kiki! kikiri, kikirikol; kirr, kirrog, kirrant; koák, koákol;
  • kob, koborcz, koborczol; kosz, koczog, koczczan, kocczant, koczint, koczódik;
  • kod, kodács, kodácsol, kodkodácsol;
  • koh, koha, kohol;
  • kók, kókál, kókonya;
  • kol, kolomp, kolompol, koltant, koltog;
  • kon, kong, kongat, kondúl, kondít;
  • kop, kopog, koppan, koppant;
  • kor, korog, korty, kortyog, kornyikál;
  • kosz (csosz) koszog, (csoszog);
  • kot, kotog, kotákol, kotlik, kótis; koty, kotyog, kottyan, kotyvál, kotyfol; köh, köhög, köhécsel;
  • köp, köpdös, köpköd; kösz, (lat. cos) köszörű;
  • krák, krákog;
  • ku, kuasz, kutya, kuszi, kuvik;
  • kuku, kukucs, kukucsál, kukuri, kukorikol; kur, kurhéja, kurjant, kurrogat, kuruttyol

 

1.-Körrel kapcsolatos: Kerekséget formáló gyök kezdőhaja, (görbe, vagy tekervényes mozgások).

 

  • kacs, kacska, kacskaringó, kacsiba, kacsint;
  • kacz, kacza, kaczor;
  • kaj, kajcs, kajcsos, kajács, kajmó, kajla;
  • kal, kalács, kalinkó, kalantyú, kalimpál, kalisztál, kalézol, kalandoz, kalandor;
  • kam, kamó, kampó;
  • kám, kámpics, kámpicsorodik;
  • kan, kancs, kancsal, kankalék;
  • kany, kanya, kanyar, kanyarodik;
  • kasz, kasza, kaszimba, kaszimbál, kaszás (görbe) lábu;
  • kav, kavar; kel, kelekóla, kelentyű;
  • kil, kilincs; kony, konya, konyít, konyúl;
  • kób, kóbor, kóborol; kód, kódor, kódorog;
  • kov kóv, kovályog v. kóvályog;
  • kön köny, köntöl, könyök;
  • kum kun, kumik, kunik;
  • kuny, kunya, kunyhó.

2.-Kőrrel kapcsolatos: Gömbölyü alakra, vagy kerekben forgó mozgásra jellemző gyökök kezdőhangja

  • kad, kada, kád;
  • kar, karaj, karika, karima, karám;
  • kas, kasornya; keb, kebel;
  • ker, kerít, kerül, kerge, kerget, kergeteg;
  • kér, kéreg; kob, kobak;
  • kom, komp, (felhányt földkupacz) kompol, kompoty, komló;
  • kon, kondor, konty; kop, koponya, kopoltyú, kopolya;
  • kor, korcz, korczolat, korlát, korong; kór, kórász; köb, köböl;
  • köcs, köcsög;
  • köl, köldök, kölődör;
  • köny, könyű, könyv;
  • köp, (göb) köpcz, köpczös;
  • kör, körny, környék;
  • kuk, kukó, kukojsza;
  • kuk, (gug) kukora, kukori, kukorodik, kukrejt;
  • kul, kulacs, kulak;
  • kum, kumak, kamasz;
  • kup, kupa, kupak, kupalag;
  • kur (gur) kartala.

Érzelmet keltő gyökök kezdőhangja

Az isteni egyedi hangokkal képzett gyökök

  • ke ki, kecs, kics;
  • , kéj;
  • kecs, kecsegtet, kecses;
  • ked, kedv, kedves, kedvez;
  • kegy, kegyel, kegyelem, kegyelet, kegyes;
  • kel, kell, (tetszik) kellem, kellemes;
  • kém, kémél, kémélet;
  • kény, kényes, kényelem, kényez;
  • kér, kérkedik, kérkedékeny;
  • kin kén, kincs, régiesen, kéncs, kínál v. kénál;
  • kiv, kiván, kivánat;
  • kösz, köszön, köszönt;

„Melyekről megjegyzendő, hogy mindnyájokban vékony önhangzó (egyedi hang, hivatalosan magánhangzó), legfölebb éles i uralkodik.”

KR hangpárral képzett gyökök

Éleset, metszőt, szúrósat jelentenek.

  • kar, karcz, karczol,
  • karm, karmol, karamzsol, karó, kardács, kárt, kártol,
  • kard; kor, korhol, korcsolya, korbál, kornicz, korsin;
  • kör, köröm, körmöl, körömzsöl. A horzsolás hangutánzása.

Előhang

  • kancza =anycza, anyaló,
  • káprázik =ábrázik,
  • kákombákom =ákombákom,
  • kém =ém, mert émett =vigilans, émetten, vigilando, a kém is vigyázó;
  • ként máskép: ént, pl. vérént való atyafi;
  • kék = gég = ég (színű)[1]

A „K” ká, kö hang továbbá a mai nyelvtanban: Fonéma, önálló morféma, toldalék, képző, névképző, helynévképző a többes szám képzője.

Ugarit – Karatu

 

Karatu ugariti isten. Az ugariti[2] irodalom mesebeli[3] írásaiban, hősként jelenik meg. Ilu isten fia vagy leszármazottja. Karatu a Datanu (dtn) közösség, akik az Ugaritiak őse időszámítás előtt 6-7 ezer körül, uralkodója. Ugarit régészeti lelőhelyén több nagy településréteg található. A feltárt legidősebb réteg az i.e. 7. évezredbéli, már megjelenik a kőépítkezés.

Leletek bizonyítják, hogy az ie.5-4 ezerig már megjelenik a kereskedelem, Mezopotámia, Egyiptom, és véleményem szerint a kárpát-medence között. Érdekessége ennek a kornak, hogy a települést a Kárpát-medencébe szokásos földsánccal vették körül. Az i. e. 4. évezred legelején kezdődik a III. periódus, amely a kőrézkor és a bronzkor átmenetének időszaka. Az ókori Szíria más kereskedőállamaihoz hasonló magas kultúrát hozott létre. Egészen i. e. 2200 körüli időig folyamatosan lakott, majd két évszázad lakatlan szakasz következik. Az i.e. 3. évezredig nem található a sémi népek nyoma. Ebben az időszakban jelentős népességcsere ment végbe a területen. Az elnéptelenedést követően a „nyakperecesek népe” tűnik fel i. e. 3000 körül. Velük kezdődik a II. periódus. Érdekes egybeesés a Kárpátmedencébe feltárt nyakpereces kultúra. Az i. e. 2. évezredben, a mai szíriai térségben, a Hettita Birodalom lett Ugarit szomszédja. A hettiták irányították a mai Szíria területét. Az ó-hettiták után a Hurrik vették át, a térség irányítását.  A rendszeresen bekövetkező északi és keleti támadások egyiptomi szövetségkötésre kényszerítették az ugariti uralkodókat. Ebben az időszakban, az egyiptomi hatás, erős a városban. Az eddig ismert első egyiptomi származású lelet egy I. Szenuszert korából való gyöngy. Ettől kezdve a középbirodalmi fáraók, faragványai és szobrai jelennek meg. Az ugariti fellegvár Baál-temploma is ekkortájt épült. Ugaritban Baál imádat volt, talán ekkortájt keletkeztek a Balkán, (Bál-kán), a Balaton, a Bálványos, elnevezések a Kárpátmedencében.

Jelentős az ugariti írás.

Az ugariti ábécé egy ékírásra (rovásra) épülő bővített abugida= ABC írásrendszer, amely 31 hangból áll és azt mondják, átmenetet képez a szótagírás és a betűírás között. A szótagokból legtöbbször csak a mássalhangzókat (gyökhangokat) és a kettőshangzókat írták le, alapvetően írott formában, csak az ”a” = alfa magánhangzó létezett.

KARATU az isten KaRaTu= qrt krt. Ugyanígy UGARIT= qrt krt ami a KeReT, vagy KeRT.

 

A „K” gyökhang

K

Jelentése:

 

Kert, Keret, Karát

 

Kiejtve: Kö vagy Ká

 

A Székely magyar rovás jele:

A „K” gyökhang magyar kiejtéssel, Ká vagy Kö. A Ká mély, a Kö magas hangrendű gyök. A „K” gyökhang rovás elnevezése eK. Az „eK” magas hangrendű a régi magyar beszédben a szó végén az összetartozást (többes számot) jelenítette meg. Talán helyesebb lett volna az öK elnevezéssel illetni. Ilyenek: nek[4], ezek ezök, jelek jölök, cserepek csöröpök, emberek ömbörök, vésetek vésötök, tükröknek tökröknök.[5]

 

A “K” hang magában hordozza a k kő (kemény) kör, k kar akar akarat, k kar karol átkarol, a k ker kerül kerület, a kemény-kör, fogalomkőrét. Megjeleníti a k ker kert, keret képét.

A kifejező rováshangjai a krt.= kert, keret, körte, kart karat[6] KARATU

 

Kéthangú gyökei:

aK[7], Ka, áK, Ká, eK, Ke, éK, Ké, iK, Ki, íK, Kí, oK, Ko, óK, Kó, öK, Kö, őK, Kő, uK, Ku, úK, Kú, üK, Kü, űK, Kű.

Háromhangú gyökök:

 

 

[1] A példák a CF szótárból valók.

[2] Ugarit, Szíriai település. Az ókorban, ugariti városkirályság, majd az ugariti királyság központja Nyugat-Szíriában. A város földrajzi helye egészen 1928-ig ismeretlen volt, annak ellenére, hogy egyiptomi forrásokban sok utalás maradt fenn róla. (Wikipédia)

[3] Mitológiai enciklopédia I. kötet, 508. oldal. KARATU címszó alatt.

[4] Itt a nak, nek, nem a birtokos eset ragja. A birtokos eset, a magyar nyelvben nem ilyen, olvasd a gyökszótárban, „Gyökösszetétel” címszó alatt. Nem valakinek a valamije, hanem az egésznek egy része!

[5] A magyar rováskutatás ismer még egy „K” rovás jelet. Ezt „aK” formában említik.

[6] karat aKarat karát

[7] Mélyhangú rovás „K” az „aK”.

Article source: http://blog.kromek.hu/?p=6370

A szó

február 21st, 2016

Alapesetben, a modern nyelvészetben a szó, egy jelentéssel rendelkezik. Ennek a gondolatnak a következménye a szótári jelentés fogalma, ami egy jelentést sugall.  A magyar nyelvben ez nem igaz, ezért a magyar nyelv szótári jellegű tanulása lehetetlen. A magyar nyelv ennél több, és egyszerűbb. Tudomásul kell venni, hogy két magyar nyelv létezik egymás mellett. Az egyik a gyöknyelv, a másik a tanított magyar nyelv. Ma Magyarországon az emberek többsége a gyöknyelvet beszéli. Az állami oktatás már a nyelvújítás óta folyamatosan kitanít bennünket a gyöknyelvből, mégis mivel a gyöknyelv magában hordozza az indoeurópai nyelveket is, ezért, viszonylag könnyen megtanulja a magyar ember ezeket a nyelvidegen szabályokat, sőt egyes szavakat gyököket visszailleszt a helyére a gyöknyelv rendszerében és megjelenik a visszaillesztett gyök régi-új szóképe. Például a nyelvünk ős régen természetéből adódóan, ismeri a ViL, ViL -an, ViL -ám, ViL -ágos, ViL -ágit, szavakat. Az elektromosság feltalálása során, csak használatba kellett venni a villany szavunkat. És láss csodát, fel –ViL -ant, nem csak a szó jelentése, hanem a szóképe is megegyezik a feltalált villany szóval. A kettős nyelv addig fog élni a magyar nyelvben, amíg a jelenlegi magyar nyelvtant, és finnugor szemléletet tanítják. A tudományos körök bármilyen erőlködése, a nyelvújítás, azért felesleges, mert bármelyik élő, indoeurópai nyelvrendszer, vagy feltalált „modern” nyelvelméletet vetik be, és próbálják „megregulázni” a mi nyelvünkben az a kitalált, megalkotott elmélet már bent van! A része, sőt működik, mint valami vegetatív[1] rendszer. Mindenki számára világos, hogy egy rendszer legyen az bármilyen, egy részével nem elemezhető, főleg nem szabályozható.

A szavak egymástól való megkülönböztetése, csoportosítása, a szójelentésen kívül, a tudományos nyelvészetben, többféle szempont alapján történik.  A jelenlegi nyelvészeti vizsgálatok a magyar nyelvben, a szójelentés-szóalak összefüggéseit, az alak-jelentés viszonyt tárgyalja. Ez a vizsgálati forma nem teszi lehetővé a gyökelemzést, mivel a gyöknek, nem jelentése[2], hanem szóképe van. A magyar nyelv gyöknyelv, ezért nem alkalmazható rá a más nyelvekben használatos „morfémák” elvonása, mert ebben az esetben legfeljebb szótövet, s nem gyököt kapunk! A szótőnek pedig nincs szóképe, csak jelentése.

A magyar nyelvben a gyök szóképe határozza meg a szó jelentését, és a szóképét. Minden magyarul beszélő ember kialakít a beszéd elsajátítása során a kezdeti szavacskákról egy szóképet. Teljes értékű magyar nyelvet csak így beszélhet! Ezt csecsemő korában[3] sajátítja el.

Ezek alap szóképek, megjelennek a gyermek száján, kezdeti szavacskához kötődve, amit gyöknek hívunk.

Gyökszóképnek, több jelentése, árnyalata létezik!

Tévedés, amikor azt mondják, hogy a gyermek első szava a „mama” vagy a „papa”. Nem. Minden gyermek első szava, egy egyedi-hang[4].  Ilyenek: a[5], aa, á, aá, o, oá, stb. Ezeknek az egyedi hangoknak a birtokába tanulják meg a többi hang kiejtését, és megszületnek kiejtve, a gyökhangok. Azt is meg lehet figyelni, hogy ezekkel az egyedi hangokkal már kommunikál a gyerek. Rámutat „a”, ha nem tetszik, akkor „á” aztán „oÁ”. A gyermeki beszéd első kommunikációja egyedi hangokkal történik. A gügyögő gyermek, használja az egyedi hangok, minden elérhető változatát, nyitott-zárt, magas-mély, hosszú-rövid, az átmenetekkel a teljes leírható egyedi hangrendet.  Később az anyja, a mama szó hajtogatásával, megtanítja a „Ma-Ma”, MaMa, szavakra. Látható ennél az egyszerű példánál, miként sajátítja el a gyerek, a „Ma[6]”, ami a gyermeknek a mama, fogalomban, első sorban az anya fogalom képét.  A MA[7] gyök, gyökszó képe a gyermek gondolkodásában rögződik. Az „anya” szókép mellett elsajátítja a szó többi jelentését is. A magyar nyelvben a „Ma” gyök az egyik legtöbbet előforduló gyök. Legalább egy hangrendi változata szinte minden mondatunkban megjelenik. A gyermekben így alakul ki a gyökről alkotott kép. A „Ma” szókép, már tudatosul a gyerekben és megtanulja a „Ma” Ősgyök fogalmát. A „Ma” ősgyök, az előfordulásának gyakorisága miatt, a magyar nyelv meghatározó Ősgyök képe. Mondhatnánk azt is a „Ma[8]” Ősgyök, a magyar öntudat anyai jelképe! És ez a világ legtöbb nyelvén így van. Legfeljebb nem tudják. A hiányos, a szójelentés tanulására épülő nyelvek nem rendelkeznek, a szótő képével mert a szótő nem gyök, és ezért az egyedi hangzók hangsúlyozását nem értik, mert nem tudják a hozzá kötődő szóképet azonosítani. A szókép hiányában beérik, a Ma szótő, „anya” fogalom tanult, néha idegen nyelvű jelentésével, melynek már a lefordított jelentésen kívül semmi köze sincs a Ma gyök, szóképéhez.

Az egyedi hangok itt csecsemőkorban, alakulnak ki. Ezért változatos a magyar magánhangzók listája. A magas-mély a rövid-hosszú, valamint az időt jelentő egyedi hangok. Általánosságban elmondható, hogy a gyökökben megjelenő magas hangok a jövő, és az isteni szintet, a mély hangok a múlt és a földi szint, fogalmak megjelenítéséhez kötődnek.

A magyar nyelvoktatás másik nagy hibája a mondatszerkezet, hibás tanítása. A nyelvtan szófaji és mondatrész kategóriákba sorolja a szavakat. Ezek a kategóriák a magyar nyelvben nem alkalmazhatók. A magyar nyelv ennél több!  A tanított magyar tudományos nyelvészet a szavakat kétféle módon elemzi, először meghatározza a szó fogalmát ez, az „egyszerű szó”, ezeket összeadva alakítja ki az „összetett szó” fogalmát. A mai nyelvszerkezet vizsgálat elfogadott rendszere, a szavak meghatározott szerkezeti elemeire történő bontása. A szerkezeti elemekre történő bontás, egy előre közös megegyezéssel[9] meghatározott jelentéssel rendelkező szó, felépítésének, elemeinek a definiálását jelenti. Ez a szabályrendszer a ragozó gyöknyelvre nem alkalmazható!  Az alkalmazása téves, hiányos következtetésekhez vezet. Talán úgy néz ki, mint amikor nem ismerjük egy épület elemeinek a nevét, tégla, fal, ablak, és elbontjuk a házat majd bontás közben adunk nevet az egyes elemeknek. Nyilvánvaló ez hibás módszer, főleg akkor, ha tudjuk, hogy a nyelv már a fal építése előtt, sőt az adott szerkezeti elem feltalálása előtt, megalkotta a legjobban ráillő gyököt, és szót.

A magyar nyelv, ragozó gyöknyelv, mivel a szó jelentése nem a szavak előre történő megtanulása során jön[10] létre, hanem a gyökrendszer szóképével, és a szavak ragozásával. A tudatosan kitanító, vagy eltanult jelenleg alkalmazott, szerkezeti vizsgálatok nem ezt az elvet követik[i]. A mellékelt tudományosnak leírt elképzelés helyett a magyar ragozó gyöknyelvben a szavak felépítése az alábbiak szerint néz ki:

A szavak felépítése

  • Szó felépítése

    • Gyök: A gyök hangokból áll.

      • Egyedihang
      • Gyökhang
    • Gyökök összekapcsolódása[11]. Gyökfüzérek. Szóalkotás.
      • A gyökkapcsolat lehet elavult és csonka gyökkel is[12]
      • A gyökök összekapcsolása többféle lehet.
        • Kiejtés szerinti kötődés
        • Gyökkapcsoló kötődés
      • Gyöksorrend: A gyökök, legyen az teljes, vagy csonka gyök, a szóban elfoglalt helye.
        • Hangsúlyos gyök. Általában a szó elején helyezkedik el
        • Képmódosító gyök a hangsúlyos gyököt követi.

Tehát a gyöknyelvészetben a szó, a gyökök egymás után történő rakosgatása[13]. Összefűzése.

Minden szó önálló szóképpel és szótári jelentéstartalommal rendelkezik.

A hangsúlyos gyök gyökképe, a meghatározó, kép és jelentésalkotó, ezt a képet és jelentést módosítja a hozzáfűzött gyök szóképe. Az így létrejött szó képe, és jelentése, már egy új szóképpel és jelentéssel rendelkezik. További gyökök hozzáfűzése, a meglévő szóképet és jelentést módosítja, és újból új kép és jelentéstartalom jön létre.

[1] A rendszer fenntartásához szükséges. Magától működő folyamat.  Az esetek többségében nem is tudjuk, hogy létezik.

[2] Az indoeurópai nyelvészet úgy tartja, hogy a szó a nyelv, a beszéd elkülöníthető egysége, mégis a szó nyelvészeti tartalomként nem használható. Azt állítja, hogy amire a nyelvhasználók képzelőereje is támaszkodhat, az négyféle szót különböztet meg: a hangnyelvtani, a szótári, az alaktani és a mondattani szót. A szó írott, tanulható tartalma a szó jelentése, ez szóképpel nem kell, hogy rendelkezzen.

[3] Valószínű ez minden nyelvben így van, csak a nyelvek nagy többsége már nem érti meg ezeket a kezdetleges szócskákat, amit gyöknek hívunk.

[4] Olvasd, az egyedi-hang fejezetben.

[5] Közbe ne felejtsük el, hogy az egyedi hangok, nem betük, és nem magánhangzók. Az egyedi hang a gyökhangról levált kísérőhang. A gyermek száján is ott van ez a kísérőhang, igaz még nem alakult ki a fogalomképe, de megjelenik, meghallható a halk, „H” hang, ah, áh, ha, többféle képen sírnak, haáh, ahháá, oháh. Csak figyeljünk.

[6] Olvasd: Blogkönyv 2. „B”, „N” Gyökhang című fejezeteket.

[7] Olvasd: Blogkönyv 2. A magyar szavunk elemzése.

[8] Példák: ma, mai, maga, makk, magyar, magas, maga, fogalmak, származás, madár, ima.

[9] A nyelvek többsége, a szó előre körbeírt, jelentésére vonatkozó, egyezményes nyelvtani szabályokban elfogadott, tartalomra, jelentésre vonatkozik. Ezek az elsődleges egyezmények, eleinte kisebb csoportokban, családokban, törzsekben, népekben alakult ki. Mivel a beszéd csak az előre megtanult jelentéstartalmú szavakkal volt lehetséges ezért alakultak ki a szigorú rendre épült nyelvi rendszerek, szabályok. A magyar nyelv nem ilyen. A magyar nyelv gyöknyelv.

[10] A kevés szókinccsel rendelkező gyerek, kapásból megérti, majd használja azokat a gyökökre épülő új szavakat, amit még soha nem hallott. Egy szó jelentését akkor kell megtanulnia, ha az újonnan halott idegen gyökszó, elavult gyököt tartalmaz. A magyar nyelvet, az anyjától megismert gyermek hat éves koráig, megtanulja gyök magyar szóképét! Később elsajátítja a ragozást.

[11] A modern nyelvészetben ez az összetett szó.

[12] Ez a ragozás-toldalékolás, a nyelvészetben.

[13] A gyökök összerakásával új szavak keletkeznek, ezek az új szavak az eredeti gyökök szóképének egyik, másik változatával alakulnak ki és egy újonnan megformált szóképet hoznak létre.

[i] A tanított nyelvszerkezet

A szavak felépítése

  • A Szó

    • Egyszerű szó

      • Szótő (A szótő nem gyök)

        • A szavak legegyszerűbb alakja.
        • Könyv, asztal, alma, szerelem, boldog.
        • Az egyszerű szó szótári alak
      • Toldalékos szó
    • Összetett szó
      • Összetett szó

        • Két önálló szó összekapcsolása[i]
        • Két szóból egy harmadik jelentés keletkezik[i]
      • Többszörösen összetett szó
        • Három vagy több szó összekapcsolása
      • Toldalék[i]
        • Rag
        • Jel
        • Képző
      • Kötőhang

 

Article source: http://blog.kromek.hu/?p=6359

Az Arvisuráról

június 8th, 2015

Még egyszer Paál Zoltán ARVISURA című könyvéről.

A magyar közbeszédben, az interneten, a történelemmel, a magyarok eredetével, múltjával kapcsolatos fecsegés, közben, gyakran felmerül az ARVISURA által megfogalmazott világ. Bemutatott történelem.

A Püski kiadónál 1998-ban megjelent két kötetes mű egy olyan magyar múltat mutat be számunkra, ami az addig tanultakhoz viszonyítva kiemeli a magyarságot, a hivatalos történelembe tanított szerepéből.

Nekem egy eredeti gépelt kézirat másolata van meg „A Palócok regevilága” címmel 1972. évi dátummal.

Ebben Paál Zoltán leírja, hogy kitől és hogyan kerültek hozzá „a régi regék” és a történeteket. A kéziratot Ózd város fennállásának 700. évi évfordulója alkalmából adta át, a városnak.

Az átadásról így ír:

„Az évforduló alkalmából szeretnék átnyújtani kedves városunknak és a palócságnak egy csokorra valót e régi történetekből, tisztelettel adózva egykori bajtársaim emlékének.”

A mű keletkezésének körülményeit, annak tartalmát a magyar társadalom még nem fogadta el. Azt sokan kifogásolják.

Paál Zoltán egyszerű ember volt, kohász, legalább tízezer oldalt tesz ki a kézirat, az Arvisurák. Ezeket a történelmi eseményeket, azok összefüggéseit, annak összetettsége miatt azok a történészek sem merik elemezni, akik jártasak a saját területük hivatalos változatában. A történeteket, azok valóság tartalmát, cáfolni bizonyítékokkal nem tudják. Talán ezért, a hivatalos körökben gyártott áll fikciókkal próbálják kikezdeni. Jobb lenne, ha a cáfolatok a „tudományos” világ megalapozott összefogásával jelenne meg, és nem kitalált legendák gyártásával, a történet megírásának körülményeiről. Nem kell többet látni az egészben, mint amit Paál Zoltán mond: személyes élményként élte meg. Nem a mű születésének a körülménye a hátborzongató a kérdésben, hanem az, hogy az ARVISURA tartalmától félnek. Továbbá az, hogy a mai hivatalos történelemírással megegyezik. Ha el kell valamin gondolkodni, akkor ezen el lehet. Amennyiben ehhez a gondolathoz hozzá tesszük, hogy a hivatalos tudományos körök meg sem próbálják „tudományosan” cáfolni, akkor ez aggasztó, bármi is az igazság.
Maga az írás nagyon összetett ezt nem elég elolvasni, ezt a művet egy életen át tanulni kell. Nekem sikerült a könyv megjelenése előtt elolvasni, az első kézirat egy másolatát. Nem sokat értettem belőle. Ma már tudok benne keresni, mert tudom, hogy találom meg az adott témát. Aki azt mondja erről a műről, hogy valamivel nem ért egyet, arról tudni lehet, hogy nem olvasta, vagy ha olvasta, akkor nem értette meg.

Legrosszabb esetben azt lehet mondani, hogy nem tudom elfogadni ezt vagy azt a leírt, dolgot. Ellenben, egy ilyen ellenérzésnek kell, hogy legyen magyarázata. Ha az ellenérzésnek van, megfogalmazható tényszerű magyarázata, akkor erre, az Arvisura magyarázatot ad. Ha nem találom meg a magyarázatot, hogy miért nem fogadom el, akkor szubjektív elfogult ellenérzéseket fogalmazok meg, az Arvisurával szembe. Ez félelmetesnek tűnik. Ezért ez egy valóságos, (racionális) történet rögzítés.

Mivel minden lehetséges a mű keletkezésével kapcsolatba, azt tudni kell, hogy nem egy ember fejéből pattant ki. Egy ember ennyi ismerettel nem rendelkezik, legfeljebb leírja.

Nagyon nagy előnye az Arvisurának, hogy legendát teremtett. Számomra ez a tény a legfontosabb. Lehet, hogy nem véletlen az írás időpontja, felkészíteni a társadalmat, rendszerváltás előtt van az ország, és ezt a körülményt a párt felső vezetői már láthatták előre. Nem tudni az igazságot. A könyv kiadása mégis csak nehézkesen majd harminc év elteltével, 1998-ban történt meg.

A történet azt írja le, nem sértve a hivatalos történetírást, hogy miként lettünk magyarok.

2015 Június 8.
Kromek Pál

Article source: http://blog.kromek.hu/?p=6341

Ősiségünk

május 11th, 2015

A Magyarországon, a Kárpát-medencében élő népek nyelvének alakulása szorosan összeforr a magyar nyelv eredetével.

A nyelvünk, a magyar nyelv, magában hordozza a világ történelmét, a világ vallásait, a tudományokat.

Ezért titkolják előlünk.

Mondja Kiss Dénes, másokhoz hasonlóan, mintha a „Marsról” jött volna.

Valamikor a rendszerváltás után, amikor a Fidesz hatalomra került, volt Orbán Viktornak egy elszólása:

„Azt mondták, mindent meg szabad tennünk, mindet! Nincsenek tabu témák, mindenhez hozzá lehet nyúlni, meg lehet változtatni!

Csak egy dologhoz nem nyúlhat senki az a nyelv!”.

Visszanézve ez így is történt!

Valószínű pontatlanul idézek, de megmaradt bennem ez a gondolat azóta sem hagy nyugodni. Miért ez a nagy titkolózás, kik mondhatták, hol mondhatták és főleg miért?

Ekkor kezdtem el foglalkozni a magyar nyelvel azóta sok minden megvilágosodott előttem. Ilyen a történelem hamisítás.

Mivel több esetben látom a vitákat az alternatív történelmi álláspontok, és a „Tudományos”, vagy annak mondott felfogás között mindig eszembe jut a fenti elszólás.

Úgy gondolom, hogy rengeteg, kitűnő alternatív történelmi írás létezik a témában. Lássuk be, ezek mind csak egy-egy szeletét tartalmazzák a valóságnak. Vannak átfogó művek, vannak kitűnő részterületekkel foglalkozók. A gond az, hogy a mai tudományos szemlélettel vizsgálva mindegyikben találhatók kifogásolni valók.

A közelmúltban a Magyar kormány létrehozott egy intézetet, ami a magyar nyelvvel kíván foglalkozni. 2014-ben megalakult a Magyar Nyelvstratégiai Intézet néven a magyar nyelv védelmében. Számomra már a neve is elrettentő. Mivel foglalkoznak? Talán fejlesztik a stratégiai célok irányába? Most olvastam egy szlogenjüket:

-A Magyar Nyelvstratégiai Intézet azért dolgozik, hogy meg értsék, egymást az emberek-

Én kérdezem, a paraszti beszéd erre nem alkalmas? Az még jobban pellengérre kerül? Szégyen, Magyarország a világon az egyetlen ország ahol a gyerek az iskolában a saját nyelvének a tantárgyától fél a legjobban. Mi lesz itt? Ezt még fejlesztik?

Az iskolákban, nem csak rosszul, hanem rosszat tanítanak. A jelenlegi hivatalos nyelv, a nyelvújítással, a helyesírással, elszakadt a magyartól, a nyelvtől. Kigúnyolják, leminősítik, megbuktatják, ha magyarul beszél és nem ismeri a “kiművelt”  mesterséges, mondhatnám kitalált, kifejlesztett, beszédet. Szívesen használom ezt a fogalmat “kiművelt”,  mert kitűnően tükrözi, azt, hogyan tanítják ki a gyereket a nyelvének ismeretéből. Régen mogyoró pálcával tették, manapság a nevelés egyéb eszközeivel. Ha az oktatással megtévesztik a gyereket és egy nem létező, mesterségesen megalkotott, mesterséges szabályok közé zárt, nyelv irányába terelik, akkor elvész az utolsó is a nyelvünk.
Ez a fő hiba!

Ahogy nézegetem, a fenti intézetről szóló írásokat úgy látom ez egy “mézes madzag”. Félek eleget fog tenni az elvárásoknak. Előbb utóbb tenni kell valami, de úgy mint a történelembe, itt is kellenek manőverek, melyek az alkotók reményei szerint többet ártanak, mind használnak.

Amíg nem merik az igazságot kimondani, hogy a magyar nyelv, az ősnyelv, amit több nemzetközi fórum felismert, csak mi magyarok , főleg a kiművelt honfitársaink, tagadjuk, addig egy idegen nyelven megfogalmazott nyelvészeti intézet nem tudja a magyar nyelv ügyét szolgálni!

A fenti állításom, több “alternatív” témába jártas író megfogalmazza, akiknek a történelmi írásaira több esetben hivatkoztam én is, és mások is. Ez már több száz éves folyamat. Horváth István, Grandpierre K. Endre, Badinyi, stb. Kérdezem én miért nem a rovást, azok forrásait, a ragozott nyelveket, a gyököt, kutatják? Mert azok magyarok? A nyelvünkön van?
Egy szó mind száz. A fenti intézet nem jöhetett másért létre, mint a megtévesztés, a kiművelés fokozása.

Abba reménykedek, hogy rosszul látom ezt a kérdést. Milyen szép is lenne, ha egyszer hivatalosan, Magyarországon is elismernék az Ősi jussunk. Netán ha tanítanák. Mégis, hogy jövök én ahhoz, hogy elvárjam a magyar gyereket magyarul kell tanítani!

Mégis reménykedem, na nem a kormányokban, hanem a nyelvünkben. A magyar nyelvet nem kell félteni, nem árt neki semmi. Rengeteg ellenséges és a valóságtól elrugaszkodott mű jelent meg az elmúlt ezer esztendőben. Voltak divatkorszakai az idegen nyelvekkel, tudományos és féltudományos szavakkal fertőzve, de átélte. Így lesz ez most is, a tudományos és angol irodalommal. A mi nyelvünket mai napig, szinte változatlanul beszélik, míg az uralkodó angolt beszélők nem értik meg Sekszpirt (Shakespeare). Az a tudás, amit ez a nyelv, a magyar hordoz, örök-életű. Mint írtam ez az emberiség ősnyelve, ami magában hordozza a világ történelmét, és tudományát. Én úgy látom, hogy van kapcsolat az egyiptomi, kánaáni, sumer, kínai, indián, indiai, ősi írásmód, azok hiedelem világa, valamint a magyar nyelv között. Nem mondanám, hogy “spirituális” ez a kapcsolat, pláne nem ezzel a szóval, de még lelki jellegűnek sem hívnám, ez egy valóságos kapcsolat. A nyelvünk is valóságos alapokon nyugszik, nem hordozza a hiedelmek elvont képét. Igaz azt kitűnően megjeleníti. A magyar nyelven, a fonetika, annak megjelenése, az írt és kimondott beszédtekintettel a rovásokra, úgy tartalmilag mind formailag is hasonlóvá teszi a magyar és az ősi nyelveket, írást. Úgy gondolom leginkább az egyiptomi nyelvhez kapcsolódik.
A nyelvünk a természeti törvényeket úgy mondja el, mintha megszerkesztették volna a szavainkat. Ezt más nyelvek nem jelenítik meg.
Egyszer talán eljutok addig, hogy leírom ezeket a gyököket, ragokat.

Minket magyarul beszélő embereket nem sújtott a bibliában leírt nyelvzavar.

Nem a mi nyelvünk keveredett össze, hanem azoké, akik mindig más a magyartól eltérő szavakkal büszkélkedtek. Ellopták, eltanulták, majd egyezményessé tették ezeket a szavakat, amit nem értettek, így születtek meg az Indoeurópai kevert nyelvek. Ez a folyamat ma is tart. Szinte szégyellem, amikor a kigondolt idegen kifejezések helyett magyar szavakat használok, mert attól tartok, hogy nem értik meg. Ezt az elidegenített tudást verik belénk. Nem tudják, hogy nekünk van szebb, jobban kifejező szavunk egy-egy fogalomra.

Na és az a szó az eredeti!

A témában a rovásokkal és az egyiptomi hiedelemvilág kapcsolatával én is foglalkozom, írtam is pár száz oldalt róla. Most egy gyök szótáron dolgozom, igaz nekem nincs olyan hajlamom, hogy publikáljam. Most, itt nem hozok példákat, mert az egyiptomi, a Sumer, a Kánaáni, példáktól hemzseg a web, és nagyon sok igazságot hordoz.
Az én gondolkodásom valóságos (racionális). Lehet, hogy ez, az iskoláink bűne, nem tudom. Vannak előttem titkok, olyan kapcsolatok a nyelvünk, a történelem és a tudományok között, amit a véletlenek sorozatának lehetne hívni, amikor arról beszélünk, hogy a nyelvünk, milyen mértékben adja vissza, jeleníti meg az előbb felsoroltakat. Az, aki a magyar nyelv szerkezetébe elmélyed, láthatja ezt a beágyazódást. Amit biztosan feltűnik, hogy ebben a nyelvben megjelenő tudás, több ezer éves, tartalmakat jelenít meg. Ezért logikus az állítás, hogy nem lehet 1-2 ezer éves nyelvről beszélni, mert a legrégebbi nyelvemlékek, fentebb említett, mezopotámiai, kínai, egyiptomi, kánaáni leletek, egytől-egyig tartalmaznak magyarul megjeleníthető, nyelvi bizonyítékokat. A véletlenek sora végtelen. Ez maga egy paradoxon, amit csak az Ősnyelv old fel.
Létezésére, magyarázat lehet az isteni beavatkozás, az idegen kultúrák befolyása, nem tudom melyik igaz. Egy biztosnak látszik. Ez magától, -a nevetséges rogyadozó tákolmány, a törzsfejlődés elmélete keretében,- így nem tudott kialakulni.

Az is biztos, hogy nem lehet a magyar nyelv olyan nyelvek fejlődésének a kivonata (szintézise), melyek kevesebbek a kifejlődött új nyelvnél. A fordított „Indoeurópai tudományos” gondolkodással,  a nyelvi fejlődés elképzelésével szemben, az igazság az, hogy ez fordítva működik.

Elvenni csak abból lehet, amiből van mit. A magyarból mindig volt, és lesz!

Néha a legegyszerűbb igazságokat nem látjuk meg, mert elhisszük, amire “kitanítottak”.

Érdekes módon kapcsolódik a nyelvi kérdésekhez az Őstörténetünk.
Őstörténetünket illetően, jelenleg a szokásos gondolkodásmódtól eltérően, -ezalatt az előadott, vagy másként, eladott folyamatokat értem,- két gyökeresen eltérő vélemény létezik.

  1. Az egyik folyamat a történelem teljes Ősi folyamatáról beszél a nyelvek megjelenésétől kezdve. Ez a gondolkodásmód a Kárpát-medencébe teszi a kezdeteket, az Ősmagyar eredete, és legalább 150-300 ezer évre.

    1. Azt mondja a magyarok ősei, bárhogy is hívták őket mindig a Kárpát-medencébe éltek. Istenek idegenek leszármazottjai, a nyelvüket az Istenek beszélték. Ezért, szinte másodlagos a magyar népnév, és ember kezdeti kialakulásának okfejtése. A vándorlások forrása és célja a Kárpát-medence, közbe megőrizve a magot, az emberiségnek.
    2. Talán ez a legjobban szélsőségesnek nevezett teljesen elutasított gondolatmenet, és ezzel foglalkoznak a legkevesebben. Erről mindenki hallgat. Kimagasló képviselője – Magyar Adorján. A Csodaszarvasról írt Londonban megjelent munkájában adott hangot annak a nézetének, hogy a magyarok “kezdettől fogva, mindenkit megelőzve a Kárpát-medencében laktak”. Magyar Adorján és követői a Kárpát-medence őslakosságát is magyarnak képzelték.
  2. A másik gondolatmenetet folytatóknak két fő csoportja létezik.
    1. Az egyik az ismert mindennapi politikától irányított tudományos gondolkodásmód.
    2. A másik az ebből kifejlődött “alternatív elméletek” sorozata a Krónikáink magyarázata. Ennek a tudományostól eltérő irányzatnak a legismertebb képviselője dr. Kiszely István a következőket mondja: Saját hagyományaink őstörténetünket a hunokkal, az európai történettudomány (Flavius, Jordanes, Freisingi Ottó, Spalatói Tamás, Brémai Ádám, Regino prümi apát stb.), pedig a szkítákkal kapcsolja össze; ez utóbbi alatt értve minden “Keletről jövő ismeretlen népet”. A “klasszikus műveltséggel” rendelkező szerzők a magyarokat gyakran Gógtól és Magógtól származtatták. Ezek az elméletek mind a Kárpát-medencébe való vándorlásokat emelik ki és részeltetik.
      Egyre inkább terjedőben van a sumer-magyar rokonságnak a nézete, amelyet Badiny Jós Ferenc, +Bobula Ida, Csőke Sándor, Endrey Antal, Gosztonyi Kálmán, Hary Györgyné, Mészáros Gyula, Nagy Sándor, +Oláh Béla, +Padányi Viktor, +Schédel Antal és +Zakar András és sok más szerző képviselt, illetve képvisel. E kutatók közül néhányan komoly művelői a sumerológiának és a Kárpát-medencébe bekerült iráni eredetű népeknek – a szkítáknak, a szarmatáknak (és szauromatáknak) valamint a jászoknak – kultúrája és nyelvi eredetéről valós adatokat szolgálnak, de nem “a magyarság” eredetét kutatják. Hozzáteszem: főleg nem a jelenlegi, és az “Ősi” Kárpátmedencei népeket és nyelvet!

A poszt-sumer lakosság a hsziungnu törzsszövetség tagjaiként a hunokkal is bekerültek a Kárpát-medencébe. A sumer kultúra – elsősorban a nyelv – őseinkre való hatását Bakay Kornél így magyarázza: “A sumerok a kép (fogalom) írást szóírássá alakították át, jóllehet ez már részben az akkádok (szemiták) uralma idején történt. A sumerokat ugyanis Kr.e. 2600 táján legyőzték az akkádok, ám 2100 körül ismét uralomra kerültek a sumerok. Ezt követően a sumerok egy része észak felé, a Kaukázus irányába vándorolt, nagyobb része pedig véglegesen beolvadt az elámi, majd az asszír (szemita) népbe. A sumer kultúra tovább élt a babiloni birodalomban, majd a kassu és a káld országlásban (Kr.e. 1500-700), amikor a szkíták megjelenek Kr.e. 700 táján, Újbabilónia már csak holt nyelvként ismeri a sumert. Nem lehet véletlen, hogy a világ eddig vizsgált 300 nyelvének mindegyikében megtalálhatók ósumer alapszavak közel sem egyforma mennyiségben. Jelen ismereteink mellett feltehető, hogy a szkíták már a Kr.e. II. évezredben találkoztak sumer nyelvű népekkel a Zagrosz és a Kaukázus közötti térségben; innen ered az ótörök és a sumer nyelv egymásra hatása”. A régészeti adatok alapján a török (türk) népek őshazáját Belső-Ázsiában kell keresnünk és aligha lehet kétséges, hogy a nagyállattartó lovas népek kultúrájára nagy mértékben hatott az ókori Kelet művészete, hitvilága és nyelve.

Az “Arvisura” (Igazszólások) problémája. 1998-ban a Püski Kiadónál jelent meg két vaskos kötetben Paál Zoltán ózdi vaskohász sajátos írása, az Arvisura. Mondák, regék, népi hagyományok a palóc kézművesek világából címmel. Az Igazszólások műfaját nehéz meghatározni, talán a regéhez áll a legközelebb. A történet a belső-ázsiai óhazában kezdődik, és különösen sokat foglalkozik a hunok történetével és életével. Paál Zoltán táltos regős népművész, aki ihletettségében, öntudatlanul úgy hasonlítja és gyűjti össze őseink történetét, hogy a népi hagyományok elvesztik élüket és igazi regévé nemesednek. Paál Zoltán regős kultúrájában egységes ősi nagyállattartó világban látja a magyarságot, mely világ a Kínai Nagy Faltól a Kárpát-medencéig húzódott. A szerző sajátos írásában a régmúlt idők tiszta forrásvízét emberi tisztességgel és jó szándékkal hozza felszínre, hogy elvezessen bennünket az általa “megálmodott” őshaza mesevilágába. A regei múlt nem sért hiteles történelmet, de elviszi az olvasót egy olyan csodálatos világba, amelyet “európaivá válásunkkal” elvesztettünk. A szerző egyetlen könyvet nem olvasott a magyar őstörténet témájából, ismereteit az utolsó manysi fő táltos unokájától szerezte.
Mivel első sorban a magyar nyelvel, annak elhallgatott összefüggéseivel foglalkozom, ezért úgy gondolom, hogy a Magyar Adorján gondolatmenetével tudok azonosulni.

Folytatása következik: A gyök és a rag.

Egyes részletek dr.Kiszely István könyvéből valók.

Article source: http://blog.kromek.hu/?p=6326

Fanni

február 24th, 2015

Egyik unokám keresztneve. Nem én választottam, hanem a szülei. A tanárai nem ismerik a név eredetét ennek némelyik hangot is adott.

Mivel a szavak elemzésével foglalkozom évek óta, ezért kifejtem a név eredetét.

Történelmi elnevezéseinek alakulása.

A Fanni név ősi Kárpát-medencei név.  Mondhatjuk ősmagyar eredetű újkori névnek.

Leegyszerűsítve, áthallásos becézett alakja az AN Anna Panni neveknek Fanni formában.

Panni Fanni.

AN
Az Egyiptomi Ó-birodalomban, Ré napisten lánya, a népek ősanyja.  A Gilgamesi Eposz szerint a Sumír Nimród[1] teremtője. Bál Isten társa, aki az özönvíz előtt, a Balkánon és a kárpátok közt, Bál- kánjaként[2], uralkodott és a Balaton környékén élt. Ezt a területet Pannóniának hívták ebből a névből adódott An nevének másik Kárpát medencei változata, a Panni, és a Panka. Ahol „P” a pannon, an” pedig az „An” istennő nevét jelenti. Sőt megkockáztatom, hogy maga a „Pannon” szó, mint terület később ebből a névből származik. Érdekes megjegyezni, An nevének alakulását. A Hettiták Hanna alakban, (megjelölve, hogy ez a hettita „Anna”), a Pannonok Panna (megjelölve, hogy ez a Pannon „Anna”) alakban jelenítik meg. Hasonlóképen a Hettita „Hana (S)” megfelel az „anya” szavunknak.
Az An későbbi változata az Anna.

Anna:

Anna női keresztnév. Bibliai eredetű, de inkább hébernek tartják, még ott is a kánaáni. Ana, majd a Hettita Hanna anyaistennő nevekre vezetik vissza. Ez természetesen részigazság, a Kárpát-medencei népek számára.

A Modern korban az An, Ana, Anna, Anya, Panna, Panni, Fanni, nevek változatai tömegesen megjelentek a Kárpát medencét érintő népek nyelvében, a saját kiejtésűk és áthallásaik alapján. Ilyenek: Anna: latin, lengyel, olasz, orosz, szlovák:;  Anneli: Finn; Anda: Szláv;Anina: Olasz; Nanett:Francia; Ann, Anne, Ana, Anna: Angol; stb formákban.

A Fanni név elemzése során elsősorban az eredeti nevet AN isten nevét kell figyelembe vennünk.

Az AN isten nevének megértéséhez elengedhetetlen az N gyökhang ismerete.

  1. február 22.

„N” Gyökhang

Így mondjuk eN éN An aN N.

Vagy így: Nö azaz NŐ N.

Az „N” gyökhang a női meghatározás hangja.

A Székely-magyar rovásjele:

aN

A termékenység jobb oldala Ő a befogadó. A befogadás jele, ami a székely magyar rovás N hangja. Az N hang körül kialakult, ma is érthető gyökök száma 100 fölött van.

Az „N” hang kéthangú gyökei: aN, áN, eN, éN, iN, íN, oN, óN, öN, őN, uN, úN, üN, űN, Na, Ná, Ne, Né, Ni, Ní, No, Nó, Nö, Nő, Nu, Nú, Nü, Nű

Háromhangú jelentősebb gyökök: nagy, nah, nap, nád, nász, nef, nej, nem, négy, ném, nép, név, néz, nof, nőj, nők, nőm, nőn, nul, nun.nab

Az eredet meghatározója
az „N” hang,
a Nu Nul Null Nulla gyökökkel.

ana2

Hajlított gyökei: ina, iná, eni, éni, ini, íni, una, ünő, enü.

Az „an” nemcsak a magyar, hanem a mindenkor beszélt emberi nyelvek, ősnyelvből származó egyik leggyakrabban használt ősgyöke. Latin írásos nyelvterületen az egyik legtöbbet előforduló gyök. Az előfordulásainak a száma napjainkban, csak ebben a formájában, az interneten meghaladja a 25 milliárdot. A magyarul érthető változatainak a száma száznál több. Ez az ősgyök mindig az egész egyik fele, a jobb oldal, a női oldal. A tagadás oldala, a negatív oldal, a befogadó oldal, a ban, ben jele, ragja, „in”, ez az ősgyök a női mivoltú „én”. a kinai yin. Talán ezért nem véletlen a rovás jele. A kehely; a rovás jel függőleges rovásnál, ahogy valamikor a botra rótták, jobban kifejezi a befogadó kehely, pohár, üst, katlan, jelleget. Ő maga, többek között a sokat keresett Grál. Ezt, a magyar rovásjelet, logikát kell megérteni, ahhoz, hogy a „kincsvadászok” álma teljesüljön. Ez a jel, több tízezer éves, már jézus előtt is létezett, és mindig a nőt jelentette. A NŐ az az ANA, ANYA, az ANU ANYU, az UNO, ÜNŐ, ONE, mind egyet jelent, a Nagyboldogasszonyt, az EGY asszonyt, az első nőt.

Az N hangunk és a rovásjel jelentése más titkokat is hordoz. An a megtermékenyítés istene. Az elsődleges megtermékenyítést a nap végzi el a sugaraival. Ez a kehely a Nap.

Másik megközelítése az
N Na Nap

http://www.rovasirasforrai.hu/ oldalról 2013. decemberben, Friedrich Klára 2006. januári irása alapján:


Az
n (N), vele kezdődik a hajlított jelek sora. Jelentése: NAP. E szónak két igen kifejező rovásírásos megjelenítését be is mutatom: balra Kájoni János csíksomlyói ferences szerzetesé 1763-ból, jobbra Csatlós Csaba egri rovásírás kutatóé a XX. századból. Mindkettő érzékelteti éltető égitestünk fényt, sugarakat kibocsátó jellegét. Mint már említettem, a Természetet tisztelő őseink a Nappal, a Fénnyel kereszteltek, mintegy áldását kérve a gyermekre.

A Nap kifejezése, megjelenítése, a sugárzás fókuszálásának, a ragyogás irányának, megtermékenyítő céljának eléréséhez történő összpontosítás megjelenítése. A Női, a Növekedő, a Nőies, a Növény Növekedéséhez szükséges fény forrása a Nap. Úgy tűnik, mintha a rovás jel megalkotója tisztába lett volna a fény fel-fogásának, be-fogásának parabola által biztosított jelentőségével, a nyílfeszítők ív formályú, vessző kibocsátó, napsugárzó, elsődleges alakjával. Érdekes az Angol a rovás „N” alakot, „ív” formában érti. Ez a kiejtett magyar szó az „ÍV” angolul, „Éva”, micsoda véletlen a kultúrájában megjelenő első nő, az Éva nevével azonos, úgyanúgy mint a sokat tagadott „aN”. Úgy tűnik nem értette a magyar rovás jelet.

Bál isten, a sokarcú isten, társa An, egyben az isten hírvivője, szószólója, ő maga olyan, mint Bál az isten. An, Bál isten, önálló harcosa, társa. Nevéhez köthetők az első AN-gyali gondolatok, tettek, képek. AN az angyalok, legősibb megtestesítője a nap, a föld, a víz, a levegő angyala, társa, kísérője. Mindenütt ott van, ahol Bál megjelenik. Manapság az angyal nem más, mint maga AN isten, csak nem nagyon tudjuk, mert kitanítják. Tisztába vagyunk azzal, hogy Szodoma és Gomora óta az egyházak ezt másként oktatják. An isten kitagadói, még a nemét is igyekeznek megváltoztatni. (arkangyal)

Mégis az Angyal név gyöke az AN, több nép, angyal nevében változatlanul megjelenik, kezdve a görögtől (angelos), az angol (angel), a szláv (angel, andeo), stb. nyelvekben is. Képi jelentése csak magyarul van. A szóképe pedig, fonetikusan, minden nyelven az eredeti AN gyökkel együtt jelenik meg.

Az „N” hang gyökei több titkos szót, gyökszót, gyököt hordoznak. A vallásokban, rejtélyes, írásokban, gyakran titkosnak mondott nyelvek, beszédek, elnevezések, a magyar gyökhangokból kerülnek ki. Rendkívüli példája a titkos beszédnek a madárnyelv, amit, minden magyar gyerek legalább egy változatában kipróbál, bár nem is tudja, hogy egyes tudós körök, bizonyos korokban, rejtelmes, titkos nyelvnek tüntetik fel.[3]

A madárnyelvet nem értők, még manapság is misztifikálják. Ilyen a „Titkok könyvtára” című film.  Ebben a Magyar félreértők, vagy elhazudók különösen élen járnak.

Sorban minden használt gyökhangnak a szóképe, megegyezik, az adott szavak magyarul megjelenő jelentésével, de legalább annak egy változatával, szinonimájával, vagy a rokon értelmű szó képével. Gyakoriak a szutra, a kabala, de még a keresztény írásokban is.

Az „N” gyökhang a meghatározás hangja:

aN, áN, eN, éN, iN, íN, oN, óN, öN, őN, uN, úN, üN, űN, Na, Ná, Ne, Né, Ni, Ní, No, Nó, Nö, Nő, Nu, Nú, Nü, Nű.

Meghatározza a személyes névmásainkat:

éN, oN, eN, öN,

Meghatározza azt a tagadást, ami az egész fele.

Na, Ne, uN, No,

Ilyen a meghatározott nő, az ember egyik fele:

aN, Nő.

Az „N” hang gyöke a korai mitológiákban is megjelenik:

 A NAP gyökszó:

A „nap” szavunk végigvezethető az emberiség mitológiáján, az emberi szavak kialakulásán. A történelmi és hittudományi források leírásai, az istennevek, a királynevek, esememénynevek hemzsegnek a magyar „nap” gyökszavunk egyes változataival.

A NAP szavunk köré alakult gyökszavak a következők:

A mássalhangzó képzése szerinti változatok száma huszonhét. A felsorolásból kihagytam a „dz” kezdetü szógyököket. A felsorolások hiányosak.

Nap zöngétlen szóvégi „P” hanggal:

  • TAP; táp, tapad, tapasz, tapaszt, tapasztalat, tapasztalt, Tápió, táplálék, táplálék, táplálkozás, tápláló, tapog, tapogat, Tapolca, tapos, tapu= társ (summer), tap. Czucor Fogarasi: TAP azon tompa hangnak utánzása, melyet akár a kezek, akár lábak, illetőleg tenyerek vagy talpak által megilletett, megütött, megnyomott testek adnak. Származékai amennyiben a kéz illetésére vonatkoznak: tapint, tapogat, taps, tapsol, menynyiben pedig lábnyomásra: tapod, tapog, tapos; átv. ért. tapad, tapasz, tapaszt, tapasztal stb. Megfordított alakban: pat, melyből pattant, pattog, pata, patkó származtak. Rokon hozzá: csap, csapa is, pl. a tehenek csapája, azaz, lábaik által tapodott ösvény, nyomvonal. Hangváltozattal egyeznek vele: top, tep, tip, honnan e származékok: topog, toppan, topán, teper, tepiczkel, tipor, tipeg. Mint hangutánzók rokonai a szanszkrit tup, görög tuptw, német tappen, tippen, stampfen, taumeln, tummeln, mordvin tapa- (taposni, ütni), Vámbéry után az Abuskában a csagataj tapmak (találni), talpďr (ide-oda mozog, szökdel, eviczkél), dipsz-er (tapos, tipor). Ide tartozik a héber dábab, arab dabbá (leniter incessit). Továbbá tapint, tapogat szók jelentésében a lapp toppe- (fogni, megfogni); finn tapaa- (hozzákapni, találni); észt taota- (fogni, megfogni) stb. (Budenz J.). ,Tapad’ értelemben l. TAPAD alatt.
  • ZAP; Záp, zápor.
  • SZAP; Iszap, Szapár (településnév), szapora, szaporulat.
  • CAP: Cap, caplat.(török: ütni verni)
  • NAP: Nap (égitest), nap (a hét napja), napok (több nap), vasárnap, ünnepnap, napvilág, nappal, mindennap, napig, Nápoly, Napóleon, Konstantinápoly, napkelte.
  • LAP: Lap, alap, kalap, kalapács, állap, állapot, állapít, lappang, felapróz.
  • RAP: Rap= (koppintás angol) Harap, trapp, gyarap, gyarapodik.

Nap zöngés szóvági „B” hanggal:

  • NAB: Nab (perzsa nap). Nabel (köldök török). A ba, be, ban, ben megjelenítése, tanában, alaktanában, gabonában, ugyanabban, kápolnában, stb. Ursanabi[4] (út-napistim révész).
  • DAB: Idább, odább, hordáb, hordából,
  • TAB[5]: Tab (településnév, a város ahol élek), tab (láb török) Tábor, továbbá a ba, be, ban, ben; állapotában, tudatában, bot bat tab stab (stab= bot török), csata, csatab, csatab-á-r-d, tisztább, stb. Jelentése: nap- fény, hold- világ, tűz-fény, tűz-világ.
  • ZAB: Zab, hazába, házába,
  • ZAB[6]: Szab (ruhát szab), szabás, szabad, szabadság, szabály, szabályos, megszab, megszabnunk, rosszszabb, hoszszab.
  • CAB: A ba, be, ban, ben, harcában, harcába, harcab.
  • LAB[7]: A ba, be, ban, ben megjelenítése. Lab, láb, lába, nyaláb, fénynyaláb, napfénynyaláb, általában, egyáltalán egyáltalában, aláb, alább, legaláb, legalább, stb. Czucor Fogarasi: LAB elvont gyök, melyből labda, és ennek származékai erednek; rokon, sőt azonos vele: lob, melyből a tájdivatos lobda, továbbá lobog, lobban származnak. Rokon vele leb is lebeg, lebben szókban, lib stb. Elvont értelme, könnyü sebes mozgás, milyen a labdáé és lobogó testeké. A latinban is a pila és pilum között a sebes repülést, illanást jelentő il az alapfogalom.
  • RAB: Rab, arab (rán korán), rabol, rabló, rabszolga, ráb, rába, rábiz-ni, koráb, Strabon (Sztrabon), darab, darabol. A ba, be, ban, ból, ből, ben, szótárában, órából, stb.

Nap orrhangon zöngés szóvégi „M” hangal

  • NAM: Nam, Nambír, Namúbia, nam, utánam. Nam (nam=férfi latin) Hatnám, folytathatnám, mint rag. Name (angol), inam.
  • DAM: Dam, Ádám, dam, madam, dam (sijdam török képző), példám, tudam.
  • Tam: Az „én” ragja. Szántam, hoztam, szóltam, találtam, mutattam, láttam, tuttam, találtam, stb. Támadt, támasz, támaszkodtam, tambul, Stambul, Istambul.
  • Szam: Szam, szám, számba.
  • Lam: Lam, lám, valami, valamely, slama (szalma), villám, csillám, fénycsillám.
  • Ram: Táram, szótáram, áram, áramlat, áramlás, uram, rámutat, ram, stram, iram, iramlik, karam, karám,

A Nap, mint a termékenység forrása. Női mivoltú, hiszen belőle, mint anyából árad a fény, ami megtermékenyít.

 Nun:

Nun a nulla null nul Nu gyökünkkel!

Az egyiptomi birodalmak átalakulása során a történelmi koroknak megfelően, az istennevek is változtak. A jelentősebb istenek nevei mégis évezredeken át változtlanok. A történelmi koroknak megfelelően más-más kiegészítőt vagy jelzőt kaptak. Érdekes módon, ezeknek a nagyobb isteneknek a nevei magyarul értelmezhető, a legtöbbje érthető, a nevek kialakulásának, legendáinak ismeretében, magyarúl pontosan meghatározható.

A teremtéstörténetük magyarúl, átvitt értelemű magyarázatok nélkül, érthető szavakkal valahogy így néz ki:

Az Ó Egyiptomi mitológia, megfogalmazza a semmit, a nullát, a kezdetek kezdetét. Arról a sima (mozdulatlan) állapotról beszél, amikor nem voltak élők, nem voltak holtak, nem volt sem ég, sem nap, nem voltak alkotó elemek, tűz, víz, szél, és föld, ezek a nem létező áramlások, a fekete mélységek legmélyén, nyugodtak. Ez, az örvény a mitológiában, maga volt Nun. Nun- Is-ten. Nun, az Ős[8]-elem, maga nulla. A legenda még magyarázatra sem szorúl.

Az ármlatok formályában létező „Ősvíz” egy Isten-lény. Az örvénylések tükrét sötétség borította, mert a tűz, a világ, a világosság is Nun emlőin pihent. Az istenek teremtője Nun megalkotta a Nap-ot, hogy bevilágitsa a ter-et. Nap-(p)al lett ez a nap-világ. Az örvény szín-én, a sima ősvizen, megcsillant a nap fénye a felszin látó[9] lett. A látó elött, az ősvizen, egy csíra kezdett kifejlődni majd ebből Nun a nulla a semmi, életre keltette Nefertumot a gyermek Napot.

Ma így agyják ezt elő: Kezdetben nem volt sem ég, sem föld, sem élők, sem holtak nem voltak, az alkotó és romboló elemek is dermedt tétlenségben nyugodtak Nun istenörvénylő mélyén. Nun volt az őselem, az ősvíz formájában létező istenlény. Az ő alkotórészeiből keletkezett a mindenség. Az ősvíz tükrét sűrű sötétség borította, mert a fény szent forrása is Nun keblében pihent. És az istenek létrehozója, a hatalmas Nun megteremtette a napvilágot.

Az ősvíz színén zsenge csíra bukkant elő, és hamarosan kecses, sok színben pompázó lótusz[10]virággá nőtt. A vi(l)rág áttetsző, zárt kelyhéből sejtelmes fény derengett, szirmai lassan kibomlottak, és egy tündöklő gyermek bújt ki belőle. Nun életre keltette Nefertumot, a napgyermeket.

 Nu azaz Nun nem más, mint nulla a semmi. A német null, az angol zéro, a latin nihilo. A semmi nem lehet más, mint a Sémi. Sémi a Szemita az ősi egyiptomban élő népek magyarúl megnevezett csoportja. Ilyen értelembe a Sémi, a teremtés elötti állapot. A latin már elleste a szóban a magyar nihilt, a káoszt, a zűrzavart, ami a teremtés sötét vize, ahol Nun létezett. A semmiből létrejött a Nap, ami szintén egy későbbi ősgyöke az „N” hangunknak.

 Nefertum Nofertum

 

Nefertum nevét többféle képen próbálják magyarázni. Jelenegi ismereteim szerint, nincs közösen elfogadott változat. A hangzásokból a fordításokból eredően már a megjelenése több nyelvben lényegesen eltérő. Ezekből az eltérő írásokból, kiejtésekből, a valamikor értett szavakból rossz következtetéseket eredményez.  A szó eredeti hangzása az ugynevezett „proto indoeurópai” nyelv elött hangzással bír. Ez a hangzás, ez a nyelv, ami a „Nefertum[11]” szóra jellemző a ragozó nyelvű népek beszédének kiejtésével azonos, ezen belül is minden eleme magyarázható a mai magyar nyelvel. Ez a magyarból eredő magyarázat megegyezik a szó álltal, formálódott szóképpel, a gyermeknappal.

Ne vagy No.

 Világosság lett, a Lotas[12] azaz a látás során kivilágosodott Nofertum a gyermek, nap.

Ezt írják róla:

Nofertum ókori egyiptomi isten, Ptah és Szahmet fiaként a memphiszi háromság harmadik tagja. Kultuszközpontja Memphisz volt.

Mondják:

Neve jelentése: A mindenség szépsége. Általában az illatszerek isteneként szokták említeni, pedig ő elsősorban a teremtéskor az ősvízből kiemelkedő lótuszvirág ifjú istene.

A hermopoliszi teremtésmítosz szerint kezdetben csak a káosz (zűrzavar) sötét vize, Nun létezett, egészen addig, amíg egy lótuszvirág ki nem emelkedett a mélyéből. Egy erős fénysugár hatására a virág kinyitotta szirmait és a kelyhében egy ifjú isten ült. Kellemes illat szállt fel, és világosság áradt az isteni gyermek testéből, ő volt a teremtő, a Napisten, minden élet forrása. A mítosz szerint mikor a Nap nyugaton lemegy, akkor ebben a lótuszvirágban rejtőzik el, mely újra összecsukódik felette. Reggel, a kinyíló virág újra útjára engedi a Napot, hogy az megtehesse nappali útját a Föld körül. Nofertumot nem csak a kék lótusszal azonosították, hanem magával a Napistennel, Atummal is. Mint Atum egyik megjelenési formáját, gyakran a „Fiatal Tum” névvel illették.

A Piramisszövegekben (PT 266) úgy nevezik, hogy „a lótuszvirág, mely Ré orra előtt van”, ez arra utal, hogy az illattal való kapcsolata egészen korai. A szöveg egy Ré elleni lázadásról mesél, ami még akkor esett meg, mikor a Napisten gyermek volt. Az ellenségei úgy döntenek, hogy reggel, amikor keleten van, támadást intéznek ellene. Heves küzdelem alakul ki, mely Ré védelmezőinek győzelmével végződik. Egy meglepő részlete ennek a történetnek, hogy Ré a mindent eldöntő ütközetben az orrlyukai alatt egy lótuszvirágot visel.

Előfordult, hogy Nofertumot a Rével is azonosított Hórusszal azonosították.

Memphiszben egy hármasság tagjaként tisztelték, mint Ptah és Szahmet gyermeke. Butóban a kobraistennő, Uadzset fiának tartották, Bubasztiszban pedig a macskatermészetű Basztet istennő fiának.

 Nyilvánvaló a magyar nyelvel, ennél többet ki lehet hozni a fenti leírásnál. Magyarul a fenti leirás szerint a semmiből, a nullából, NUN létrehozta Nofertumot. Akit nevezhetnénk magyarúl Látónak, mert ezt haljuk, a Lótusz kiejtésekor. Látó nem más, mint a gyermek Nap, felnőtt korában vállik azzá, akkor lesz Ré a Napisten. Noferttum elősször Ptah és Szahmet gyermekeként a 18. dinasztiában jelenik meg. Mondják, az isten neve legalább két elembõl áll:

NFR és TM

A szó mássalhangzóira bontva N-F-R-T-M

 N gyökhang, Nap, a nő, az anya. Olvasd: „N” Gyökhang.

F gyökhanguk, Föld, a kőr, az osztás, a keresz. Olvasd: „F” Gyökhang.

R gyökhang, ÚR, a Rend Olvasd „R” gyökhang.

T gyökhang, TU, TUD, TUDÓ, a TUDÁS, hangja. Olvasd: A „T” Gyökhang.

M gyökhang, Ma, Mell, eMlő, az első tápláló forrás. Olvasd: Az „M” Gyökhang.

Nefertum:

NF: kézenfogva, mindenfelé, különféle, ellenfél, stb, tenfél, istenfélő, honfoglalás,  FR = afrika, cifra, cafrang, cefre, Eufrát, Eufrátesz, frank, fránya, franc, francia, fringia (egyenes, magyaros kard a török időkben, elavult szó), fröccs, friss, fröccsen, front, lófrál, páfrány sáfrány, és a többi.

Feltünő, hogy az nf hangpár a magyar nyelvben, jobbára, a szóösszetételekben fordul elő.

Nefertum jelentése magyarúl: Neve Ré és minden.

 Nefe = áthallással: Neve az r=R Ré tum jelentése = és valamint törökül minden.

A következő változatok lehetnek:

  • Neve eR és.
  • Neve Rö és.
  • Neve Ré és
  • Neve Ré minden.
  • Neve R és.
  • Neve R tudom. tum = tom tudom
  • Neve R tömör. tum = töm tömör

Nun (nula) létre[13] hozta Nefertumot. A gyermek Nap, kivilágosította a mindenséget. Nef a –gyermek Nap- elhozta a világossággal[14] az életet. A látó Nap, csak vizet látott ekkor előhívta az Ősszirtet és megteremtette Mát.

 Nun (nula) életre keltette Nefertumot, a napgyermeket. A virágbölcsőjéből kiemelkedő napgyermek körültekintett, s a végtelen vízen egy cseppnyi hely sem akadt, ahol lábát megvethette volna. Ekkor a mélyből előhívta az őshalmot. Kilépett a szilárd talajra, és megteremtette Maátot, a mindenség törvényét, az igazság istennőjét, a holtak szívének túlvilági bíráját.

 Megteremtette „Maátot[15]” Mát, ami magyarul, a mai nap valósága, az igazság.

Tisztelt földünk anyaföld lett, a szentföld.

 Zűrzavar

A teremtő a világot a káosz-ból teremtette.

Káosz a(z) zürzavar aZ Ür Zavara zűrzavar aZ Űr aZ Avar

A Teremtő elvett aZ Űrből, és megteremtette az Avart.

Kromek Pál
2009.

 

 

 

 

 

[1] Erre a Numródra vezethető vissza az Árpádházi Családfa.

[2] A kromek blogkönyv első kötetében szereplő, özönvízek előtti, északi, kárpát medencei birodalom királya.

[3] Balázs Géza: Titkos nyelvek – etnolingvisztikai univerzálék (részlet)

A legismertebb magyar titkos nyelv élőszóban és írásban is előfordul. Ez az úgynevezett madárnyelv. (A megnevezésnek számos további változata van, pl. tolvajnyelv, koldusnyelv.) A madárnyelvről az első leírást a PallasLex. adja: „Madárnyelv, [azon hangok összege, melyek által a madarak saját nemeik és fajaik szerint mintegy beszélgetnek egymással és közlik vágyaikat, érzéseiket. Az emberi nyelv is sokat sajátított el ebből s a magyar nyelv különös ügyességet és változatosságot tanusít ebben.] Különösen a gyermekek közt divó titkos nyelv, mely abban áll, hogy minden szótag magánhangzóját ismétlik egy vagy több mássalhangzó (p. p vagy rg) közbeszúrásával p. mapadápár v. margadárgár a. m. madár vagy minden szótag elé dá szótagot tesznek p. dámadádár a. m. madár (szerepel Jókai, Verne Gyula stb. regényeiben is)”. Ebben az első szótári leírásban már megtalálható a magyar titkos nyelv két alapformája: a betoldódásos és az elétoldásos titkosítás.

[4] Egyiptomi és mezopotámiai regék és mondák. Móra 1995. Gilgames,

[5] Vámbéri Ármin; a Magyarság bölcsőjénél: nap ‘Sonne’ | napos ‘hell. sonnig’ ~ török ap ‘nap’ (perzsa) : ap-tab ‘napfény’, vö. mahíab ‘holdvilág’ mah ‘hold’ ; vö. továbbá nab, nap ‘világos, tiszta’. Az ap mint önálló szó ‘nap’ jelentésben csak az óperzsában fordul el.

[6] Vámbéri Ármin; a Magyarság bölcsőjénél: Szab ‘schneiden, zuschneiden, richten’ | szabály ‘Regei, Richtung, Zuschnitt’ ~ török sab-, sap ‘szántani’ | saban ‘eke’ |sap- ‘(vmely útra) térni’. Tulajdonképpen mind a magyar, mind a török szó a cap-, csap ‘ütni, vágni’ igével függ össze s a fenti alakok csak másodlagos fejlemények. | saha ‘rész’ I sdba- ‘ersen verni’.

[7] Vámbéri Ármin; a Magyarság bölcsőjénél: Láb ‘Fuss’. A magyarban eredetileg nem a német Bein vagy az angol leg fogalmát fejezi ki, hanem a lábnak alsó, széles, sima részét a talp it, ezért az ~ váltakozás igyelembevételével ~ török jab, jap ‘sima, sík’. Vö. még láb ‘Fuss’ : lép ‘schreiten’ = atak ‘láb’ : ata ‘lépni’. Továbbá: török tab. tapi ‘láb’ (a gyermeknyelvben).

[8] Kromek Pál Blogkönyv 106. oldaltól. L azaz eL az isten ŐsEL = ősi isten őselem elem = isten

[9] Lát látó látható; Lótusz = látó

[10] Lótusz = látó, Lótusz, görögül kiejtve, „látó”-nak hangzik és ezt magyarúl értjük.

[11] Nefertum szóban a gyakori eltérő változat a Nofertum. A magyar nyelvben a ne tagadás megfelel az idoeurópai no szónak.

[12] Lotas mondják a Görögök a lótuszra. Magyar hangzással „látás”.

[13] Életre keltette, lét-re, lelket vert belé.

[14] Nefertum felnyitotta szemét, a sötétség eloszlott, s a világot beragyogta az éltető fény.

[15] Maát már az Óbirodalomban megjelenő isten. Az egyik döntött hieroglifája hasonlit az „M” székely-magyar rovásra.

Google+

Kromek Pal

Article source: http://blog.kromek.hu/?p=6312

Magyar népek, és nevük

október 4th, 2014

Magyar népek, és nevük:

  • Magyarok
  • Kunok
  • Jászok
  • Lófejüek
  • Palócok
  • Pártusok

Ezek a népek együtt a Szittyák leszármazottjai.

——————————————————————-

Magyarok: 

A magyarok[1] „mageresztők[2]” népszaporítók. A szittyák.

Görögül: Scythae.

Magyar Scythae Georgii

Magyar Scythae Gergithae

Magyar Scythae Aroteres

Magyar Scythae Chorasmii

Magyar Scythae Agriani

Magyar Scythae Argiui

Magyar Scythae Agriaspae

A „Magyar” nevet más népek görögből a következőképpen fordították:

Szlávok, Georgiusból:

Magyar Georgius Juria

Magyar Georgius Jurhra

Magyar Georgius Jura

Latinul:

Magyar Campanus Scythae

Magyar Campestres Scythae (Sima szittyák, Országos szittyák, egyszerüen szittyák)

Németül:

Magyar Anger

Magyar Angerland

Magyar Angland

Magyar Aengland

Magyar Angria

Magyar Angaria

Magyar Angrivária

Magyar Ongria

Ungania

Magyar Ungeria Később Hungeria.

—————————————————–

A Kunok

Kunok Kun Szittyák

Arab nevük:

Kazári

Görög nevük:

Scythae Basilii

Örmény nevük:

Barselii

Berzelii

Perzsa nevük:

Sachae

Sakkae

Sacae

Sagae

Sugi

Zsidó nevük:

Charranaei

Magyar nevük:

Chazari, olvasd Császári

Sagok

Bulsuk.

A „Kunn” név írásmódjai: Chun, Hun, Con, Can, Kymenus, Cimerius, Cumanus, CamavUS, Comini, Comeni.

A „Kazár” név írásmódjai: Kozar, Kosri, Gazar, Gaziur, Gazux, Gazaeus, Al-Kazir, Akazir.

—————————————————

Jászok

Jászok Ijjászok névből[3] (i)Jász Szittyák

Görög név változataik:

Scythae Jon

Scythae Panjon

Scythae Pajon

Scythae Paeon

Scythae Pannon

Scythae Toxotae

Scythae Toxandri

Scythae Jas

Scythae Jassi

Scythae Jazyx

Scythae Jassaeus

Scythae Jason

Scythae Jazymitae

Scythae Jazuingi

Scythae Sagittarii

———————————————————

Székelyek

Lófejüek[4] Székelyek

Székelyek Marchiot (végőr)

Székelyek Bissenusok

Szászok Bissenusok

Görög neveik:

Scythae Hippomolgi

Scythae Nomades

Scythae Hipoboti

Római neveik:

Equiculi

Equi

Aequiculi

Aequi

Aecani

Aeqnetae

Német neveik:

Marchi

Fali

Vali

Valuen

Faliscus

Phalerers

Falones

Phalagi

Phalangi

———————————————————-

Palócok

A kunok egyik ága.

Elnevezéseik:

Scytha Enareas Palóc Szittya

Scytha Laestrygones

Scytha Plauci

Scytha Planetae

Scytha Planetcus

Scytha Plotius

Scytha Polowczi

Scytha Placius

Scytha Palacius

Pártusok

A hazájukat, királyaikat, elhagyó, bármely magyar népből származó a jobb megélhetés érdekében „elpártolt” népcsoport a „Pártusok”. A Pártusok, négyezer éve a világhódítóként megismert Szenuszert Egyiptomi király szolgálatába szegődtek. A csillogó egyiptom, a kihívó kultúra, a harcos király, a szittya magyar népek pártütő, saját társadalmával elégedetlenkedő csoportjait hadseregbe tömörítette. A Pártusok a Kárpát medencéből kivándorló népek „Szenuszert” idejében. A világ ura lett! A Pártusok seregeivel győzelmet aratott a Déli Szkíták, a Trákot, és az Etiópok felett. A Pártusok hatására erősödött Széth imádat. Hóditásai kiterjedtek a mai Szíria, és Perzsia, valamint Líbia és Spanyolország területére.

Elnevezéseik:

Görögül:

Allophylus Metanasta

Coptul:

Pelascus

Zsidóul:

Philisteaus

Latinul:

Alieni

Alienigenae

Alienon

Alenon

——————————

  1. Horvát István után: A Magyarokat, mivel mageresztők, szántóvetők voltak, és minden Szittya népek között, mint az egész régi, írói sereg egyezőleg bizonyítja, legnagyobb csinosodással bírtak. ↑
  2. A szó minden értelmében. Az ember világmindenségben történő szétáradásának az elhívatottságával rendelkeznek. ↑
  3. Horváth István után: A Jászok íjaiktól nyervén nevezeteket íjászoknak is hívattak. ↑
  4. A Székel név Marchiót (végőrt) jelent, és azért a Bissenusok és a Szászok is sokszor Székeleknek hivatnak, és Magyar- Országban is az ország szélein több Székelségek, Őrségek, Skopiák és a t. voltak. A Székeleknek Nemzetségi Nevek a Lófejű név, mely a Törvényekben, és a Nemzet XVII-dik századi pecsétén is olvastatik. Nem csúf Név, mint sokan vélik. Most Lófejűnek mondanók. A Görögök őket Scythae Hippomolgi, Scythae Nomades, Scythae Hipoboti névvel illetik; a Római Classicusoknál Equiculi, Equi, Aequiculi, Aequi, Aecani, Aeqnetae és a t. nevek alatt jönnek elő. A német Marchi, Fali, Vali, Valuen, adott okot a Faliscus, Phalerers, Falones, Phalagi, Phalangi nevekre. Oly igazság szeretők voltak a Lófejűek hajdan is, mint mostanában; és azért a Római Nép, mely tőlök tanulta a had izenés módját is, az Igazat Aequus-nak mondotta.

Összeállította:
Kromek Pál 2014. Szeptember. 30.

Google+

Kromek Pal

Article source: http://blog.kromek.hu/?p=6300

A „Magyar” szavunk elemzése.

június 26th, 2014

A szó által hordozott tartalom jelenlegi formája, olyan sok ismeretet rejt magában, hogy a teljes magyarázat több kötetnyire rúg.

A „Magyar” szó, a mai világban még mindig megjeleníti népnevünket, és formálja a nyelvünket. A sokrétűsége, összetettsége, jelenlegi alakjában meghatározza az ország nevünk, és a benne élő embert (magyarok, magyar). Lehet személynév, így, vezetéknév és keresztnév, vagy melléknév. Felépíti, értelmezi és magyarázza a nyelvünket, a nyelven keresztül többet mond, mint a mai tudományok. A megértésének a feltétele, szavaink eredeti jelentése. A Magyar szavunk gyökei, megjelenek mindennapi szavainkban, beszédünkben, a nyelvünk magját, magát a nyelvet alkotják!

A „Magyar” szavunk jelenlegi megjelenési formája hordozza a saját kialakulásának a történetét. A történelmileg létrejött szóképéből, meghatározza, a beszélő saját magát, legyen az a fenti előfordulások, nép, ország, személynév (Magyar), vagy fogalom (magyaráz) bármelyike. A magyar szó története, bemutatja saját útját, leírja a szót megjelenítő személyeket, meghatározza azok gondolkodását, tudatát.

A Magyar szó jelentésére többféle találgatás, elmélet létezik.  A jelenlegi környezetünkben a Finnugor elmélet hivatalosan elfogadott a meghatározó. Ezzel szemben található a magyar szó saját értelmezése, valódi jelentése.

Az elképzelések zömét idegenek, más kultúrák tudósai, bár legyenek azok általunk fizetve, igyekeznek számunkra meghatározni. Ezeknek a másféle embereknek a meghatározásai, bármennyire is megalapozottak tudományosak, kivétel nélkül a „magyar” szó lejáratása a célja, néha ezt felvállalva, máskor elrejtve a csalárd gondolataikat.  A „magyar” szó önmagáért beszél, ezért az ellenzői, az intrika minden eszközét felhasználva igyekeznek a saját közegébe is ellehetetleníteni. A népet, a nyelvet, az embert fokozatosan korlátok közé szorítják, elhallgattatják, elmásítják, régen (elimásítják).

A „magyar” szó eredetének meghatározása, sajnos a mi országunkba, Magyarországon, a mi nyelvünkön magyarul, nem a magyar tudatú nyelvtörténészek feladata. Európában az elmúlt évezredek zsidó keresztény tana, majd az utóbbi századok politikája, kitanította a nyelvel, a történelemmel foglalkozó tudósainkat a magyar nyelv ősi, valóságos, igaz, jellegének felismeréséből. Ezer éven keresztül a hagyományaink szerint a szittya, a hun, az avar, történelembe vezettek, a múltunk emlékeinek szálai. Ezt az ismeretet, az egyházak, és a császári politika, tűzzel-vassal igyekezett eltörölni. Ebből az üldözésből kivette a részét a kapitalista, a szocialista és a jelenlegi liberális demokrácia. Eszköz mindig az intrika, a lejáratás, a szabadelvűség, az elhallgatás. Ezeknek a kitűnő használói, jobbára a maguk „identitását” erősítő zsidók, vagy azok szószószólói. A „magyar” szóeredet körüli kérdést mindig mások döntötték el számunkra, és a döntést, annak eredményét, törvényekbe rögzítve, kötelezővé tették. A gúnyos hangnemű „magyarkodó” szóhasználattal, lejáratják azokat az embereket, akik tettek ez ellen, vagy csak magyarul, parasztosan beszéltek, pedig ki tudná jobban meghatározni a „magyar” szó eredeti, valóságos jelentését, mint a magyar, (paraszt).

Az igazi jelentését a szónak, csak azok határozhatják meg, akik magyarok, ezt a nyelvet az anyjuktól tanulták, magyarnak vallják magukat, és a legkevésbé fertőzte meg őket az uralkodóvá tett nyelvezet, a helyesírás, a nyelvtan.

A fentiek szellemében, ha megnézzük, hogy a tizenhetedik század előtti magyar írók, miként írták a magyar szót akkor az alábbi lehetőségeket látjuk:

  1. moger[1]
  2. magar
  3. mager
  4. magyer
  5. magyar

Mindegyik írásmódnál elkülöníthető a népnév, a személy és a melléknév. A személynév, és melléknév, formák a következő képen jelentek meg.

  1. Moger – mogeri – Mogeria
  2. Mager – mageri – Mageria
  3. Magar – magari – Magaria
  4. Megyer- megyeri – Megyeria
  5. Magyar- magyari – Magyaria[2]

Vegyük észre, hogy a fenti hiányos felsorolásból két szó az elejére kívánkozik. A Mágóg és a Magor szavunk, ami a jelenlegi nyelvünkön is kitűnően érthető. Mágog azaz, Magog a biblia szerin Jáfet hét fia közül a második. . Magóg utódai a Szkíták. Josephus szerint a görögöktől északra, Magogiában élnek. Magor, tudjuk Hunor testvértársa. Mág-Óg[3]

  • Magóg – magori – Magogia (A mai Pannonia)
  • MAG-OR – a Mag(y)arok országa! (Meótisz partján. Ma Azovi tenger)
  • Magor – magori – magária[4] (A Kárpát medence)

Itt a szó egyben jelent egy személyt, ilyen formán személynév, és a név megjeleníti magyarul, a nép és ország nevünket.

A nagy kérdés „Gy” vagy „G+Y”

A szó elemzésénél számomra az első kérdést a magyar szóban szereplő „GY” vagy „G” hang irodalmi, történelmi, változatai adják.  A szó kialakulása során ez döntő kérdés, mert két jelentősen eltérő utat járhat be az, aki elfogadja a „G” hang[5] valamikori átmenetét a „GY” hangba.  A jelenlegi írásrendszerünk a latin betű készletet használva lehetővé teszi a „GY” betű felbontását, „G” és „Y” írásjelekre ebben az esetben megjelennek a népnevünknek azok a változatai, melyek, külön hangzósítják, elsősorban más nyelvekben a „G” és az „Y” betűket. Könnyen lehet az „Y” helyett „i” vagy „J”. Irodalmi művekben az elmúlt évszázadokban gyakran előfordult több hasonló változata a népnevünknek. Ezek az elnevezések manapság a világtérképeken is gyakoriak.  Ilyenek: magar, magiar, magjar, magair, stb. Ezek a változatok többek között arra utalnak, hogy az idegen nyelvűek, nem tudták értelmezni az egy rovás, írásjelből álló „GY” hangot, és helyette gi, gj, változatokat használtak, a hasonló hangzás miatt. Ebből lett később a „GY” megjelenése.  A kétféle jel utalhat arra is, hogy a magyart beszélők nyelvében is elkülönült a „G” és az „Y” vagy az „Y” valamelyik hangzási változatának i, J, használata, egymástól. Amennyiben figyelembe vesszük azt, hogy a „GY” hang minden más nyelvtől eltérő megjelenése, a rovásaink között, egyedi jelenség, ez arra enged következtetni, hogy a „g” + „j” vagy +„i” változatok csak később kerültek a nyelvünkbe. Ezzel elembe szembeáll az a tény, hogy nem található az ismereteim alapján olyan rovás, ami legalább a honfoglalás előtti időkből tartalmazná róva a „magyar” szavunkat a „gy” rovás írásával. Egy ilyen, a „magyar” szavunkat tartalmazó rovás fellelése, döntően meghatározná a népnevünk eredetének irányát.

A fenti kérdést nyitva hagyva, a szó elemzése során, két úton indulhatunk el:

  1. magy-ar, finnugor változat, ráadásul már hangzósítva megjeleníti a rovás „gy” hangot is, ez a változat jeleníti meg a honfoglalók nyelvezetét is, valószínű, hogy ez a változat a Meótisz partján élők nyelvében élt.
  2. mag-yar, itt az „y” akár elmaradhat, vagy előfordulhat „i” vagy „j” formában. Megjelenhet a „mog” a „mag” helyett, és az „er” az „ar”, akár ékezetekkel is.[6] Ez a változat az ősi Kárpát medencei „Mag” nyelv képviselete, beépítve az átvonuló népek beszédének egy részét, továbbá a zsidó keresztény hit világ későbbi hatását a nyelvünkre. Valószínű, hogy ez a változat részben a Magóg – magori – Magogia (A mai Pannonia), és a Magor – magori – magária (A Kárpát medence) eredetre utal.

Vegyük figyelembe, hogy a nyelvünk kialakulása során, a mindennapi beszédben gyakran felcserélte a „gy” és a „g”hangot[7]. Tudjuk, hogy a hivatalos, Finnugrista tanok az első változatot fogadják el, ezzel elegánsan kizárják a „mag” gyök eredetet, helyette a „magy” gyök fogalmát vezetik be.

A „G” és „GY” rokon hangok, cserélhetőségének az oka a nyelv kettős eredete. A honfoglalás kori nyelv, a finnugorizmusnak köszönhetően, annak ellenére, hogy egy nyelvről van szó, még mindig intenzívebben él, mint az eredeti, ősnyelv.

Én úgy gondolom, hogy az ősi Kárpát medencei, nyelvek, a MAG, MAGARY[8], MAG-ARIA szavunkat használták, így, és itt alakulhatott ki az árja, a magárija, szavunk. A szó kettős jelentésével, úgy, mint az első ős a felsőbbrendű, és úgy, mint az áradat.
A másik esetben, népnevünkben, a hon visszafoglalások során, megjelent a „g” helyett a „gy” hang. Ezért alakult úgy hogy a „G” és „GY” hang több szavunkban helyettesíti egymást. Ahogy írja, Czuczor felcseréltetnek.

Ha megnézzük, hogy hány gyökszavunk lehet a „G[9]” és a „GY[10]” hangokkal akkor, a jelenleg beszélt nyelvünkben, meglepően több található a „GY” hanggal.

 

 

 

A nélkül, hogy bármilyen következtetést vonnák le a két hang jelenlegi gyökszavakban történő előfordulásainak számából, megállapítható, hogy egyrészt a honfoglalók nyelvezete, másrészt a hivatalos nyelvészet terjesztése vált uralkodóvá a mai nyelvben. Nem lehet ellenben azt sem tagadni, hogy a nyelvünk jelentős mértékben tartalmazza a volt Pannon, és a Kárpát medencei mag nyelvet. Az is látható, hogy a vissza-visszatérő magyarok egyre jobban a „GY” hangot használták a „G” vagy „G+i,y,j” hangok egyike helyett.

A MAGAR szavunk M G R mássalhangzókból áll.

A mássalhangzók kiejtése szerint kimondva MöGéeR, MöGYéeR, MöGöeR, MöGYöeR

  • M”rovás: (m) Jelentése): MELL, EMLŐ. A táplálás, a nevelés jelképe. Testi és szellemi táplálék átadását egyaránt jelenti. Rovásemlékeinken egyenes és gömbölyített formában is fennmaradt.   Bizonyára nem véletlen, hogy az “anya” jelével kétszer leírva aszót kapjuk, amelyben kétszer ismétlődik a tápláló anya jelentés. A MAMA szó a világ minden táján érthető és gyakran a csecsemők első kiejtett szava is.
  • G” rovás:(g). Jelentése: GÁT. A védelem második fokozatát jelenti. Az egy mellékvonallal megtoldott betű, a “sánc” megerősített változata. A tárgyi valóságban a pusztító árvizek elleni védekezés. Átvitt értelemben gátat kell vetnünk belső ellenségeinknek, belülről támadó káros szenvedélyeinknek.
  • „Gy” rovás (G). Jelentése: EGY, EGYETLEN. Dr. Zakar András írja a Sumer hitvilág és a Biblia című könyvében (Szatmári, 1973. 20. oldal), hogy Deimel páter sumer-akkád szótárában az Istin ékjel jelentése: egy. Határozottan összecseng ez a sokáig üldözött és ma is mellőzött unitárius vallás “Egy az Isten” jelmondatával. A mellőzés oka, hogy nem fogadják el a “Szentháromság”, azaz a három Isten eszméjét (Atya, Fiú, Szentlélek), mert nincs az evangéliumokban. Az unitárius egyház 1568-ban hivatalossá válhatott Erdélyben, és hitvallásának egy gyönyörű rovásírásos emléke maradt fenn az énlakai unitárius templom fakazettás mennyezetén, amelyet Muzsnai György kispap festett. Jelentése: Egy az Isten.
  • R” rovás (r). Jelentése: REND. Már a legrégibb hitregékben is a rend csap össze a rendetlenséggel. A sumer ékiratos teremtéstörténetből tudjuk, hogy Apszú és Tiamat, az ősapa és ősanya rendet, nyugalmat, békét, csendet szeretett volna a Földön, azonban a zűrzavar és hangzavar keltői és kedvelői ellenük fordultak. Az akkád Marduk darabokra szaggatta Tiamat ősanyát, ahogyan később Koppány fejedelmet szaggatták darabokra a rendetlenség és zűrzavar követői. A Rendhez tartoznak a betartandó rendszabályok, amelyekben esendőségünkben megkapaszkodhatunk, ugyanúgy ahogyan az R betű középvonala az őt támogató két Szárban. Szerzetesrendek, lovagrendek alakultak az idők folyamán, jó és szent célok érdekében, a rendetlenség ügynökei azonban közéjük furakodtak, átvették a hatalmat és a Rend céljait rendetlenséggel cserélték fel[12].

A mássalhangzók, mint gyökhangok jelentése a következő:

„M” Gyökhang.

 

„M”
jelentése:
Ma

M eM eMeL eMLö
Kiejtve: Mö, Möa, vagy eM

„Ma” a megteremtett, valóság a létező igazság. A Máról nem hazudhatunk, mert azt éljük. Ezzel szembe a tegnapról, vagy a holnapról, azt hitetünk el, ami a hatalmunkba áll.

A napi törvény a „Ma” az igazság. A Napi igazság.

A „Ma” szavunk megtestesítője, az egyiptomi mitológiákban az istenek között az első helyen áll. Neve Maa. Női alakja, hieroglifája hasonló a rovásainkban használatos „m” „M” betű alakjával. Hiedelemvilága leírható a ma szavunk köré alakult gyökökkel, és a rovás jelünk, magyarázatával. Maátot, a mindenség törvényét, az igazság istennőjét, a holtak szívének túlvilági bíráját, „Nefertum” a Napgyermek teremtette. Nem mondhatja senki, hogy a rovás, és hieroglifa, hasonlóság, a szó jelenlegi magyar jelentése, és az istennő hasonló legendája, valamint a megjeleníthető azonos hangzás véletlen, mert ennyi véletlen megjelenése egyszerre nagyon ritka. Ráadásul az említett azonosságokon kívül még több is létezi, itt most a magyar igazság jegyében csak hármat mutatok be.

 „Magy” gyök.

A finnugorista világ egyik teremtője, Reguly Antal nevéhez lehet kötni a „magy” gyök feltalálását.  Az ő korában, az ezernyolcszázas évek elején, a köztudatban még élénken jelen volt a magyar nyelv gyökszerkezete. A finnugrisztika egyik teremtő képviselőjeként, nem hagyhatta figyelmen kívül ezt a tényt, ezért nyúlt a mag-yar népnevünkben nem szereplő gyökhöz. A magy gyök lehet a Magyal[13] szavunk gyöke, a Magyar szavunkban csak egy szótag.

A magy gyök a Magyar szóban nem létezik. Ragozott, és képzett előfordulásai a magyar szó változataiban jelennek meg. Jelentéseik vissza vezethetők a „mag” gyökszóra.

  • Magyarán: Jelentése érthetően magyarul. Rontott jelentései: kerek-perec, kertelés nélkül, nyíltan, világosan.
  • Magyarítás: Jelentése Idegen nyelven írott szó magyar jelentésének megadása, fordítása. Pl. Programok fordítása, magyar kezelőfelületre.
  • Idegen nyelvekből visszavett: Magyarfa Robinia pseudacacia (növény), Magyarföldi ganéjtúró Chironitis hungaricus (állat), Magyarföldi husáng Ferula sadleriana (növény), Magyarföldi kökörcsin Anemone transsylvanica (növény) Magyarimola Centaurea pannonica (növény)

„Mag” gyökszó

A Mágog, Magor, Meger, Moger, Mager, Magar későbbi nevek folytatása a Megyer és Magyar szavunk.

Mindegyik jellemző gyöke a mag gyökszó.

A Mag az élet, ami lehet növény, állat, vagy ember, virágzása során kialakuló képződmény, ami a kifejlődése, során az eredeti formához hasonló életet hoz létre. A mag, növény esetében egy vetőmag, ami magában hordozza a csírát, majd a feltörekvő növényt. A mag a vetőmagban is, de úgy is értjük, hogy valaminek, vagy mindennek a közepe.

A Mag az élet közepe, a lelke.

Nem csak a növényeknek van magja, (közepe) de az állatoknak is. Az ember is, a magját szórja el, ha új embert nemzik. Az emberi továbbélés, az új nemzedékek csírája ez a szó. Az emberben a férfi hordozza, és „kivirágzás” közepette, adja át a nőnek. Régi magyar családok szomorú eseménye volt, ha megszakadt a magja. Látható, hogy a nyelvünk tudja jól, hogy mit jelent ez a gyökszó.  A lényeg a továbbélés lehetősége, középben a magba van.[14]

Ez a továbbélés jelenik meg a Magyar szavunkban is.

A mag gyökszó, alakítja nyelvünket.

Mag, maga, magon, magán, magad, magam, magas, magasztal, magol, máglya, mágia, mágnes, magnézium, mágnás, magzat, stb. Idegen nyelvű szavakban: magazin, mágia, magicus, mágikus, magister, magistratus, magisztrális, magisztrátus, mágnás, magnetit, magneto, magnitudó, magnólia, Magovo. Igaz mind visszavezethető a magyarra. Minden szónak a képe visszavezethető az eredeti szóképre.

A mag gyökszó meghatározza a nyelvünk szerkezetét. A hozzá kapcsolódó, hangok sora, egyedi, jelentéssel rendelkezik. Ezek a hangsorok nyelvünk más szavaiban is megjelennek. A képző kifejezés ebben az esetben nem megfelelő. Ezek a létrejött új szavak az új gyökök összevonásakor keletkeznek. A mai nyelvi elképzelésekkel szemben, a ragozás, nem csak a gyökszó után, hanem a gyökszavak előtt és között is megjelenhetnek. A mai szóképző elképzelés, ami teljesen tévútra tereli a magyar nyelv eredetet, kifelejti a gyököket, a gyökhangokat, és gyökszavakat. Helyette új idegen fogalmat (morféma) vezet be, melynek meghatározása teljesen eltér a gyök fogalmától. A tudományágat (morfológia) is, ami a magyar nyelvel, foglalkozik, ezzel a jöttment szóval jeleníti meg. Mindez azért érthetetlen, mert maga a nyelv, minden erőlködés ellenére, elmondja a saját felépítését. Ezt leírták már a régi korok magyar nyelvészei, akiket a politika és a tudomány, érthető módon elhallgat.

Ezek ellenére nézzünk pár példát:

mag – gyökszó

  • Mag = Élethordozó. Az élet hordozója a védő burokkal, közepén életcsírával. Átvitt értelembe valaminek a közepe.
  • Maga = Olyan, mint én. Ön. A „mag” lehet, csak „a” mag, egyedül, vagy egy másik mag. A magyar nyelvben használt magázás, vagy másként Önözés, megnyilvánulása, amikor egy személy neve helyett használjuk. Erre mutat rá az Önön szavunk is. A nyelv németesítése során, megjelennek a szó felesleges előfordulásai, egyes mondatszerkezetekben, amikor visszaható névmásként használjuk. Ez a visszaható névmás fogalom egy hibás, nyelvújító, nyelvszerkezeti forma. Ilyen a magyarban felesleges. A nyelvünket nem értő nyelvészeink nem tudják, (tudták), hogy maga a szó, már tartalmazza az eredetire a mag -ra való rámutatást.  Jele „a” magyarban a szóvégi „a” vagy „e” A másik jelentése, amikor valaki egyedül van, akkor mondjuk, hogy „maga” van. Az utóbbi esetben kizárólag az egyedüllétét fejezi ki annak a másik „mag” – nak. Maga van = egyedül van. A maga szó jelentése egyedül.
    • Az „a[15]” hang rag. Az egyedülit fejezi ki, azt, ami olyan, mint én. A nyelvészek által meghatározott birtokos személyjel fogalomnál, a magyar nyelvben pontosabb jelentése is létezik, ez a jelentés az az egyed, aki „én” vagyok. Én „a”!
  • Magad = saját magad adod, a maghoz.
    • a” mint az előző.
    • d” gyökhang. Olvasd: „D[16]” gyökhang, rag. Jelentése: keresztút. A választás a „d” hang esetében mindig másé. Ott akkor már nem befolyásolhatod a döntést.
      • adod-kapod
      • éled-halod
    • ad” Jelentése: hozzá ad. Az előzőhöz hozzá ad egy hasonló minőséget. Ada, Ida, oda, dal, óda, had, vad, Arad, Hunyad, dagad, dúvad, marad, tapad, támad, társad, szabad, stb.
  • Magas = az „a” rag tovább ragozva az „S[17] hanggal, ami az Ős. Egy olyan egyed, ami az „Ős” egy tulajdonságával él. Manapság az értelme bővült, az élettelen dolgokra és a fogalmakra is használják. Idegen kultúrákban gyakran előfordul, hogy a leírt magyar „S” hangot „Sz[18]” hangként ejtik ki. Érdekes talán nem is véletlen, hogy a magyar „Sz” hang egyik jelentése a szár. Az a szár, ami a virág fejét tartja a magasban.
    • Magasztal = felemel hozzá, az őshöz.
    • Magisztrátus = elöljáróság, felsőbbség. Mondják, hogy latin, de a gyöke magyar. Nem a magyar nyelv ősének a gyöke, hanem a mai magyarnak. Az Ős egyes jogait használók.
    • Magiszter = tudós, elöljáró. A magisztrátus szavunk, egyik egyede. Hasonlóan a magar, magari, magária alakhoz. Magna[19], Magiszter, magisztrátus. Hasonlóan az előzőhöz, itt az Ős tudását használóról van szó.
  • Magam = Én a mag. Ahol az „a” rag az előzőek alapján, az „m[20]” pedig a mag hordozója, ami részben a burka, de lehet a megtermékenyített közeg, és maga a nő, aki a mag védelmezője, a méhe. Az „m” a felemelő, maga az igazság, a rend. A mag, ami a reprodukálása során, magát adja.
  • Magát = Ön, önmagát adja a magot.
    • Az „á” jelentése egy másik. Egy velem majdnem azonos másik mag.

      • Az „á” hang jelentése egy másik. Azt mondja az „á” nem az eredeti, hanem egy „másik. Talán az „á” hang megegyezik a „szem”[21], szavunkkal. Az „a” amikor saját magát átadja, átteszi, akkor az már ”á”. Többek között a férfi a nőnek magot ad, és a hasonmás utódja tovább élhet.
    • A „t[22]” hang a célhatározó. Meghatározza a;
      • Tért: lent, fent, pont,

        • Helyet: kint, bent, itt, ott, stb.
      • Időt: múltat, jelent, jövőt.
      • Személyt „magát”: mást, magamat, egyűt.
    • át= valami egyik helyről a másikra helyeződik.
      • Ha látás, akkor átlát,
      • ha élelem, ruha, fegyver, akkor ellát,
      • ha a barmát adja, akkor, barát,
      • a hal száj, akkor száj-tát, tátott,
      • koszt kíván a másikra, akkor átkoz stb.
  • Magatok = Jelentése: 1.-Többed magaddal. 2.-Egyedül vagytok. Lásd: Maga. Tévesen visszaható névmás.
    • t” Mint fent, határozószó rag.
    • o” Itt képző[23] Jelentése: Te, több, hasonlóval, egyedül.
    • k[24]” Többes szám képzője[25].
    • ok” Jelentése: a következmény létező előzménye. Ok-okozat.
    • tok” A többes szám ragja.
  • Maguk = Ők maguk vannak. Tévesen visszaható névmás.
    • u” Gyökhang, kedélyhang,
    • „k” A többes szám képzője.
    • „uk„= családi felmenő szülő, nagyszülő, dédszülő, ukszülő (ükszülő), legalább párban érthető, nő és férfi, de lehet több is a többi felmenővel, az ük (ők) szülőig legalább tíz
  • Magunk = mink. Mi, akik a magból vagyunk.
    • nk” Kötött hangpár. Jelentése: A mag leszármazottja. Mink, mindenünk, mondhatnánk, szavunk, létünk, nyelvünk, hangunk, kezünk, lábunk, testünk, stb. Minden a mi a magból ered.
    • „unk” Minden, ami a magból ered, de elkülöníthető, megjelölt minőség. Beszélünk, szavunk, lábunk, hangunk, stb.
  • Mager = Az eredeti mag. Mageredet. A megeredt mag. (A kiválasztott jó minőségű, elvetett, kicsírázott magra mondják, hogy megeredt.) Mager: az eredeti első ember magjából származó, eredő, ember.
    • Az „e[26]” hang jelentése: Az első ember[27], az eredő[28] Én –„e”!
    • Az „r[29]” hang az erő, eredet, rend[30].
  • Magar= Én a mag eredet.  Az „a” és az „r” hangok a fentiek szerint.
    • ar= Az eredet, az erő a rend én vagyok. Megjelenik az „er” formája is. Az „ár” pedig „áradat, árja” jelentést hordoz.
  • magon = rajt van a magon, a fény. Kettős értelmű, „a mag a nap, és a felületéről jön a fény, ami nélkül a csíra nem szökkenhet szárba.”
    • A „o” hang a távoli. Időben és térben ritkán érhető el.
    • Az „N[31] gyökhang, jelentése: „Én a nap”, a nő.
    • Az „-on” rag. Mondják, helyhatározó. Társai –on, -en, ön, stb. Utalhat a régi helyre: onnan.
  • magzat = A mag „héjának” védelmében, a szaporodás (többszörözés[32]) során, a megszületés előtt álló ember
    • Z[33]” Jelentése: Zigóta.
    • „a” Ugyanaz, mint fent.
    • „t” Lásd fent „t” célhatározó. Meghatározza személyt.
    • „zat” gyökszó: A külvilágtól védett körülmények között, többszöröződő, élő, vagy élettelen, gondolat, dolog, fogalom, jelölése. Hasonló: Szorzat, hozat, huzat, szorozat, ázat, rázat, alázat, alakzat, változat, határozatlan, ábrázat, stb.

 

Ennyi elég is ahhoz, hogy be lehessen látni, a nyelvünk, egyszerű szerkezetekre épül. Ennek a felépítésnek az alapja a nyelvben megbúvó rend, az eredeti hangzásával. Egy kötetnyit lehetne írni erről a témáról, talán egyszer valaki megteszi, és bebizonyosodik végleg, hogy a magyar nyelv szerkezete, felépítésének logikája több mind az összes többi együtt.

Az is látható, hogy a népnevünk meghatározó gyöke a MAG.

 

 

[1] Moger Hetumoger Hétmagyar, Dentumoger tízmagyar, egyúttal a Don (Tanais) magyar neve, később az orosz tíz.

[2] Dr. Padányi Viktor: Dentu-Magyaria

[3] Lásd, ÓG-MÓG

[4] Kromek Pál Blogkönyv 23. oldal.

[5] Czuczor –Fogarasi:

A g és gy nyelvünkben tudomás szerént mint rokon hangok többször fölcseréltetnek, pl. genge gyenge, göngy gyöngy, göngyölít gyöngyölít, gertya gyertya, gümölcs gyümölcs, Georgius, György, angelus, angyal stb. A mag s rokon mog, magy mogy szók közvetlen jelentése gömbölyűség, kerekdedség, közvetett értelmök pedig gömbölyű vagy kerekded alaku növénytermény, melyet a latin semen, granum, a német Kern, Korn szókkal fejez ki. V. ö. MAG. Innen vették neveiket a magyal v. mogyal, magyaró v. mogyoró, melyekhez legközelebbi rokonok a bod bodza, bogy bogyó.

[6] Mag-yar formában használom a későbbiekben.

[7] Genge gyenge, göngy gyöngy, göngyölít gyöngyölít, gertya gyertya, gümölcs gyümölcs. (Czuczor-Fogarasi)

[8] Kromek Pál, Blogkönyv 23, oldal.

[9] Lásd: „G” gyökhang.

[10] Lásd: „GY gyökhang.

[11] Magyar nyelvben, a „G” hang, német, héber, török eredetű gyökeinek száma lényegesen magasabb.

[12] Friedrich Klára után.

[13] Gyöke magyal szónak. Azonos mogy, bogy gyökkel mogyoró bogyó szóban, s jelent valamely gömbölyűt, beburkoltat. V. ö. MAGYAL. Különbözik a magyar szóban előforduló magy szótagtól, mely itt összetételből ered. V. ö. MAGYAR. (Czuczor-Fogarasi)

[14] Javasolt irodalom: Weöres Sándor: GILGAMES

[15] Rovás magyarázat, Friedrich Klára 2006. január: (A, Á). Jelentése: ANYA, ÁLDOTT ÁLLAPOT- ban lévő személy. A régi emlékek nem különböztették meg az A és Á hang, írásbeli jelölését. Pl. a XII. századi botnaptáron a Mária szóban az A-t és Á-t ugyanígy jelölte a táltos. Az A és Á megkülönböztetésére a jelenleg rendelkezésre álló rovásírásos emlékeink szerint csak a XX. századtól találunk példákat.

Akiknek nincs gyermeke, az is lehet áldott állapotban, ha Isten megáldja valamilyen fontos feladattal és erővel, kitartással is, hogy áldásos tevékenységét végezhesse.

[16] Lásd „D” gyökhang.

[17] Lásd: „S” gyökhang.

[18] Lásd „Sz” gyökhang.

[19] Magna Hungária = Nagy Magyarország

[20] Lásd „M” gyökhang.

[21] Szem: itt gabonaszem.

[22] Lásd: „T” gyökhang.

[23] Czuczor – Fogarasi: K- középképző, vagy közbeszúrt segédhangzó, a) oly személyragos főnevek többesszámu második személyében, melyek többesszámban ok ragot vesznek fel, pl. folt, folt-ok, folt-o-tok (folt-tok helyett); gond, gond-ok, gond-o-tok (gond-tok helyett); hant, hant-ok, hant-o-tok (= hant-tok); ok, ok-ok, ok-o-tok (ok-tok); húr, húr-ok, húr-o-tok (húr-tok). Ezen szabályt követik az ak, ek, ěk, ők többesragu nevek, az illető hangzóikra nézve, pl. ház, ház-ak, ház-a-tok; kép, kép-ek, kép-e-těk; szěm, szěm-ěk, szěm-ě-těk; kert, kert-ěk, kert-ě-tek; ököl, ökl-ök, ökl-ö-tök; csűr, csűrök, csűr-ö-tök. b) Oly jelenidőbeli igék többesszámu második személyében, melynek törzse két mássalhangzóval végződik, mint: áld, áld-o-tok, (áld-tok); olt, olt-o-tok, (olt-tok); irt, irt-o-tok, (irt-tok); szalaszt, szalaszt-o-tok, (szalaszt-tok); fogyaszt, fogyaszt-o-tok, (fogyaszt-tok). Ezen o-nak a vékonyhangu igékben ě vagy ő felel meg, pl. rejt, rejt-ě-těk; kezd, kezd-ě-těk; dönt, dönt-ö-tök; küzd, küzd-ö-tök; ereszt, ereszt-ě-těk; füröszt, füröszt-ö-tök. c) Néha mány vány névképzők előtt, pl. tart-o-mány, hagy-o-mány, tud-o mány, ing-o-vány, irt-o vány: de a vékony hanguakban mindenkor nyilt e: süt-e-mény, küld-e-mény, lel-e-mény, vél-e-mény, tel-e-vény, jöv-e-vény stb.

[24] Lásd „K” gyökhang.

[25] Czuczor – Fogarasi

[26] Nyitott „e”

[27] Friedrich Klára után: Ember: Az első „e” az elődöket jelenti, az „m” a táplálást, a b a babát, a gyermeket, majd a második „e” az ember szót, végül az „r” a rendet. Az EMBER tehát az elődök által táplált gyermek, aki ennek a tápláléknak segítségével válik emberré, de csak úgy őrizheti meg emberségét, ha megtartja Isten és a Természet rendjét.

[28] Mások origónak mondják.

[29] Lásd „R” gyökhang.

[30] Friedrich Klára után: (R). Jelentése: REND. Már a legrégibb hitregékben is a rend csap össze a rendetlenséggel. A sumer ékiratos teremtéstörténetből tudjuk, hogy Apszú és Tiamat, az ősapa és ősanya rendet, nyugalmat, békét, csendet szeretett volna a Földön, azonban a zűrzavar és hangzavar keltői és kedvelői ellenük fordultak. Az akkád Marduk darabokra szaggatta Tiamat ősanyát, ahogyan később Koppány fejedelmet szaggatták darabokra a rendetlenség és zűrzavar követői

[31] Lásd „N” gyökhang.

[32] Többszöröződés, szorzat, zigóta, rossz szó az osztódás, mert akkor, két félre kell osztani legalább, de itt az új nem változik, az teljes egészében tartalmazza az eredeti tulajdonságait.

[33] Lásd „Z” gyökhang.

Kromek Pál
2014.

 

Google+

Kromek Pal

Article source: http://blog.kromek.hu/?p=6295

A „Magyar” szavunk elemzése.

június 26th, 2014

A szó által hordozott tartalom jelenlegi formája, olyan sok ismeretet rejt magában, hogy a teljes magyarázat több kötetnyire rúg.

A „Magyar” szó, a mai világban még mindig megjeleníti népnevünket, és formálja a nyelvünket. A sokrétűsége, összetettsége, jelenlegi alakjában meghatározza az ország nevünk, és a benne élő embert (magyarok, magyar). Lehet személynév, így, vezetéknév és keresztnév, vagy melléknév. Felépíti, értelmezi és magyarázza a nyelvünket, a nyelven keresztül többet mond, mint a mai tudományok. A megértésének a feltétele, szavaink eredeti jelentése. A Magyar szavunk gyökei, megjelenek mindennapi szavainkban, beszédünkben, a nyelvünk magját, magát a nyelvet alkotják!

A „Magyar” szavunk jelenlegi megjelenési formája hordozza a saját kialakulásának a történetét. A történelmileg létrejött szóképéből, meghatározza, a beszélő saját magát, legyen az a fenti előfordulások, nép, ország, személynév (Magyar), vagy fogalom (magyaráz) bármelyike. A magyar szó története, bemutatja saját útját, leírja a szót megjelenítő személyeket, meghatározza azok gondolkodását, tudatát.

A Magyar szó jelentésére többféle találgatás, elmélet létezik.  A jelenlegi környezetünkben a Finnugor elmélet hivatalosan elfogadott a meghatározó. Ezzel szemben található a magyar szó saját értelmezése, valódi jelentése.

Az elképzelések zömét idegenek, más kultúrák tudósai, bár legyenek azok általunk fizetve, igyekeznek számunkra meghatározni. Ezeknek a másféle embereknek a meghatározásai, bármennyire is megalapozottak tudományosak, kivétel nélkül a „magyar” szó lejáratása a célja, néha ezt felvállalva, máskor elrejtve a csalárd gondolataikat.  A „magyar” szó önmagáért beszél, ezért az ellenzői, az intrika minden eszközét felhasználva igyekeznek a saját közegébe is ellehetetleníteni. A népet, a nyelvet, az embert fokozatosan korlátok közé szorítják, elhallgattatják, elmásítják, régen (elimásítják).

A „magyar” szó eredetének meghatározása, sajnos a mi országunkba, Magyarországon, a mi nyelvünkön magyarul, nem a magyar tudatú nyelvtörténészek feladata. Európában az elmúlt évezredek zsidó keresztény tana, majd az utóbbi századok politikája, kitanította a nyelvel, a történelemmel foglalkozó tudósainkat a magyar nyelv ősi, valóságos, igaz, jellegének felismeréséből. Ezer éven keresztül a hagyományaink szerint a szittya, a hun, az avar, történelembe vezettek, a múltunk emlékeinek szálai. Ezt az ismeretet, az egyházak, és a császári politika, tűzzel-vassal igyekezett eltörölni. Ebből az üldözésből kivette a részét a kapitalista, a szocialista és a jelenlegi liberális demokrácia. Eszköz mindig az intrika, a lejáratás, a szabadelvűség, az elhallgatás. Ezeknek a kitűnő használói, jobbára a maguk „identitását” erősítő zsidók, vagy azok szószószólói. A „magyar” szóeredet körüli kérdést mindig mások döntötték el számunkra, és a döntést, annak eredményét, törvényekbe rögzítve, kötelezővé tették. A gúnyos hangnemű „magyarkodó” szóhasználattal, lejáratják azokat az embereket, akik tettek ez ellen, vagy csak magyarul, parasztosan beszéltek, pedig ki tudná jobban meghatározni a „magyar” szó eredeti, valóságos jelentését, mint a magyar, (paraszt).

Az igazi jelentését a szónak, csak azok határozhatják meg, akik magyarok, ezt a nyelvet az anyjuktól tanulták, magyarnak vallják magukat, és a legkevésbé fertőzte meg őket az uralkodóvá tett nyelvezet, a helyesírás, a nyelvtan.

A fentiek szellemében, ha megnézzük, hogy a tizenhetedik század előtti magyar írók, miként írták a magyar szót akkor az alábbi lehetőségeket látjuk:

  1. moger[1]
  2. magar
  3. mager
  4. magyer
  5. magyar

Mindegyik írásmódnál elkülöníthető a népnév, a személy és a melléknév. A személynév, és melléknév, formák a következő képen jelentek meg.

  1. Moger – mogeri – Mogeria
  2. Mager – mageri – Mageria
  3. Magar – magari – Magaria
  4. Megyer- megyeri – Megyeria
  5. Magyar- magyari – Magyaria[2]

Vegyük észre, hogy a fenti hiányos felsorolásból két szó az elejére kívánkozik. A Mágóg és a Magor szavunk, ami a jelenlegi nyelvünkön is kitűnően érthető. Mágog azaz, Magog a biblia szerin Jáfet hét fia közül a második. . Magóg utódai a Szkíták. Josephus szerint a görögöktől északra, Magogiában élnek. Magor, tudjuk Hunor testvértársa. Mág-Óg[3]

  • Magóg – magori – Magogia (A mai Pannonia)
  • MAG-OR – a Mag(y)arok országa! (Meótisz partján. Ma Azovi tenger)
  • Magor – magori – magária[4] (A Kárpát medence)

Itt a szó egyben jelent egy személyt, ilyen formán személynév, és a név megjeleníti magyarul, a nép és ország nevünket.

A nagy kérdés „Gy” vagy „G+Y”

A szó elemzésénél számomra az első kérdést a magyar szóban szereplő „GY” vagy „G” hang irodalmi, történelmi, változatai adják.  A szó kialakulása során ez döntő kérdés, mert két jelentősen eltérő utat járhat be az, aki elfogadja a „G” hang[5] valamikori átmenetét a „GY” hangba.  A jelenlegi írásrendszerünk a latin betű készletet használva lehetővé teszi a „GY” betű felbontását, „G” és „Y” írásjelekre ebben az esetben megjelennek a népnevünknek azok a változatai, melyek, külön hangzósítják, elsősorban más nyelvekben a „G” és az „Y” betűket. Könnyen lehet az „Y” helyett „i” vagy „J”. Irodalmi művekben az elmúlt évszázadokban gyakran előfordult több hasonló változata a népnevünknek. Ezek az elnevezések manapság a világtérképeken is gyakoriak.  Ilyenek: magar, magiar, magjar, magair, stb. Ezek a változatok többek között arra utalnak, hogy az idegen nyelvűek, nem tudták értelmezni az egy rovás, írásjelből álló „GY” hangot, és helyette gi, gj, változatokat használtak, a hasonló hangzás miatt. Ebből lett később a „GY” megjelenése.  A kétféle jel utalhat arra is, hogy a magyart beszélők nyelvében is elkülönült a „G” és az „Y” vagy az „Y” valamelyik hangzási változatának i, J, használata, egymástól. Amennyiben figyelembe vesszük azt, hogy a „GY” hang minden más nyelvtől eltérő megjelenése, a rovásaink között, egyedi jelenség, ez arra enged következtetni, hogy a „g” + „j” vagy +„i” változatok csak később kerültek a nyelvünkbe. Ezzel elembe szembeáll az a tény, hogy nem található az ismereteim alapján olyan rovás, ami legalább a honfoglalás előtti időkből tartalmazná róva a „magyar” szavunkat a „gy” rovás írásával. Egy ilyen, a „magyar” szavunkat tartalmazó rovás fellelése, döntően meghatározná a népnevünk eredetének irányát.

A fenti kérdést nyitva hagyva, a szó elemzése során, két úton indulhatunk el:

  1. magy-ar, finnugor változat, ráadásul már hangzósítva megjeleníti a rovás „gy” hangot is, ez a változat jeleníti meg a honfoglalók nyelvezetét is, valószínű, hogy ez a változat a Meótisz partján élők nyelvében élt.
  2. mag-yar, itt az „y” akár elmaradhat, vagy előfordulhat „i” vagy „j” formában. Megjelenhet a „mog” a „mag” helyett, és az „er” az „ar”, akár ékezetekkel is.[6] Ez a változat az ősi Kárpát medencei „Mag” nyelv képviselete, beépítve az átvonuló népek beszédének egy részét, továbbá a zsidó keresztény hit világ későbbi hatását a nyelvünkre. Valószínű, hogy ez a változat részben a Magóg – magori – Magogia (A mai Pannonia), és a Magor – magori – magária (A Kárpát medence) eredetre utal.

Vegyük figyelembe, hogy a nyelvünk kialakulása során, a mindennapi beszédben gyakran felcserélte a „gy” és a „g”hangot[7]. Tudjuk, hogy a hivatalos, Finnugrista tanok az első változatot fogadják el, ezzel elegánsan kizárják a „mag” gyök eredetet, helyette a „magy” gyök fogalmát vezetik be.

A „G” és „GY” rokon hangok, cserélhetőségének az oka a nyelv kettős eredete. A honfoglalás kori nyelv, a finnugorizmusnak köszönhetően, annak ellenére, hogy egy nyelvről van szó, még mindig intenzívebben él, mint az eredeti, ősnyelv.

Én úgy gondolom, hogy az ősi Kárpát medencei, nyelvek, a MAG, MAGARY[8], MAG-ARIA szavunkat használták, így, és itt alakulhatott ki az árja, a magárija, szavunk. A szó kettős jelentésével, úgy, mint az első ős a felsőbbrendű, és úgy, mint az áradat.
A másik esetben, népnevünkben, a hon visszafoglalások során, megjelent a „g” helyett a „gy” hang. Ezért alakult úgy hogy a „G” és „GY” hang több szavunkban helyettesíti egymást. Ahogy írja, Czuczor felcseréltetnek.

Ha megnézzük, hogy hány gyökszavunk lehet a „G[9]” és a „GY[10]” hangokkal akkor, a jelenleg beszélt nyelvünkben, meglepően több található a „GY” hanggal.

 

 

 

A nélkül, hogy bármilyen következtetést vonnák le a két hang jelenlegi gyökszavakban történő előfordulásainak számából, megállapítható, hogy egyrészt a honfoglalók nyelvezete, másrészt a hivatalos nyelvészet terjesztése vált uralkodóvá a mai nyelvben. Nem lehet ellenben azt sem tagadni, hogy a nyelvünk jelentős mértékben tartalmazza a volt Pannon, és a Kárpát medencei mag nyelvet. Az is látható, hogy a vissza-visszatérő magyarok egyre jobban a „GY” hangot használták a „G” vagy „G+i,y,j” hangok egyike helyett.

A MAGAR szavunk M G R mássalhangzókból áll.

A mássalhangzók kiejtése szerint kimondva MöGéeR, MöGYéeR, MöGöeR, MöGYöeR

  • M”rovás: (m) Jelentése): MELL, EMLŐ. A táplálás, a nevelés jelképe. Testi és szellemi táplálék átadását egyaránt jelenti. Rovásemlékeinken egyenes és gömbölyített formában is fennmaradt.   Bizonyára nem véletlen, hogy az “anya” jelével kétszer leírva aszót kapjuk, amelyben kétszer ismétlődik a tápláló anya jelentés. A MAMA szó a világ minden táján érthető és gyakran a csecsemők első kiejtett szava is.
  • G” rovás:(g). Jelentése: GÁT. A védelem második fokozatát jelenti. Az egy mellékvonallal megtoldott betű, a “sánc” megerősített változata. A tárgyi valóságban a pusztító árvizek elleni védekezés. Átvitt értelemben gátat kell vetnünk belső ellenségeinknek, belülről támadó káros szenvedélyeinknek.
  • „Gy” rovás (G). Jelentése: EGY, EGYETLEN. Dr. Zakar András írja a Sumer hitvilág és a Biblia című könyvében (Szatmári, 1973. 20. oldal), hogy Deimel páter sumer-akkád szótárában az Istin ékjel jelentése: egy. Határozottan összecseng ez a sokáig üldözött és ma is mellőzött unitárius vallás “Egy az Isten” jelmondatával. A mellőzés oka, hogy nem fogadják el a “Szentháromság”, azaz a három Isten eszméjét (Atya, Fiú, Szentlélek), mert nincs az evangéliumokban. Az unitárius egyház 1568-ban hivatalossá válhatott Erdélyben, és hitvallásának egy gyönyörű rovásírásos emléke maradt fenn az énlakai unitárius templom fakazettás mennyezetén, amelyet Muzsnai György kispap festett. Jelentése: Egy az Isten.
  • R” rovás (r). Jelentése: REND. Már a legrégibb hitregékben is a rend csap össze a rendetlenséggel. A sumer ékiratos teremtéstörténetből tudjuk, hogy Apszú és Tiamat, az ősapa és ősanya rendet, nyugalmat, békét, csendet szeretett volna a Földön, azonban a zűrzavar és hangzavar keltői és kedvelői ellenük fordultak. Az akkád Marduk darabokra szaggatta Tiamat ősanyát, ahogyan később Koppány fejedelmet szaggatták darabokra a rendetlenség és zűrzavar követői. A Rendhez tartoznak a betartandó rendszabályok, amelyekben esendőségünkben megkapaszkodhatunk, ugyanúgy ahogyan az R betű középvonala az őt támogató két Szárban. Szerzetesrendek, lovagrendek alakultak az idők folyamán, jó és szent célok érdekében, a rendetlenség ügynökei azonban közéjük furakodtak, átvették a hatalmat és a Rend céljait rendetlenséggel cserélték fel[12].

A mássalhangzók, mint gyökhangok jelentése a következő:

„M” Gyökhang.

 

„M”
jelentése:
Ma

M eM eMeL eMLö
Kiejtve: Mö, Möa, vagy eM

„Ma” a megteremtett, valóság a létező igazság. A Máról nem hazudhatunk, mert azt éljük. Ezzel szembe a tegnapról, vagy a holnapról, azt hitetünk el, ami a hatalmunkba áll.

A napi törvény a „Ma” az igazság. A Napi igazság.

A „Ma” szavunk megtestesítője, az egyiptomi mitológiákban az istenek között az első helyen áll. Neve Maa. Női alakja, hieroglifája hasonló a rovásainkban használatos „m” „M” betű alakjával. Hiedelemvilága leírható a ma szavunk köré alakult gyökökkel, és a rovás jelünk, magyarázatával. Maátot, a mindenség törvényét, az igazság istennőjét, a holtak szívének túlvilági bíráját, „Nefertum” a Napgyermek teremtette. Nem mondhatja senki, hogy a rovás, és hieroglifa, hasonlóság, a szó jelenlegi magyar jelentése, és az istennő hasonló legendája, valamint a megjeleníthető azonos hangzás véletlen, mert ennyi véletlen megjelenése egyszerre nagyon ritka. Ráadásul az említett azonosságokon kívül még több is létezi, itt most a magyar igazság jegyében csak hármat mutatok be.

 „Magy” gyök.

A finnugorista világ egyik teremtője, Reguly Antal nevéhez lehet kötni a „magy” gyök feltalálását.  Az ő korában, az ezernyolcszázas évek elején, a köztudatban még élénken jelen volt a magyar nyelv gyökszerkezete. A finnugrisztika egyik teremtő képviselőjeként, nem hagyhatta figyelmen kívül ezt a tényt, ezért nyúlt a mag-yar népnevünkben nem szereplő gyökhöz. A magy gyök lehet a Magyal[13] szavunk gyöke, a Magyar szavunkban csak egy szótag.

A magy gyök a Magyar szóban nem létezik. Ragozott, és képzett előfordulásai a magyar szó változataiban jelennek meg. Jelentéseik vissza vezethetők a „mag” gyökszóra.

  • Magyarán: Jelentése érthetően magyarul. Rontott jelentései: kerek-perec, kertelés nélkül, nyíltan, világosan.
  • Magyarítás: Jelentése Idegen nyelven írott szó magyar jelentésének megadása, fordítása. Pl. Programok fordítása, magyar kezelőfelületre.
  • Idegen nyelvekből visszavett: Magyarfa Robinia pseudacacia (növény), Magyarföldi ganéjtúró Chironitis hungaricus (állat), Magyarföldi husáng Ferula sadleriana (növény), Magyarföldi kökörcsin Anemone transsylvanica (növény) Magyarimola Centaurea pannonica (növény)

„Mag” gyökszó

A Mágog, Magor, Meger, Moger, Mager, Magar későbbi nevek folytatása a Megyer és Magyar szavunk.

Mindegyik jellemző gyöke a mag gyökszó.

A Mag az élet, ami lehet növény, állat, vagy ember, virágzása során kialakuló képződmény, ami a kifejlődése, során az eredeti formához hasonló életet hoz létre. A mag, növény esetében egy vetőmag, ami magában hordozza a csírát, majd a feltörekvő növényt. A mag a vetőmagban is, de úgy is értjük, hogy valaminek, vagy mindennek a közepe.

A Mag az élet közepe, a lelke.

Nem csak a növényeknek van magja, (közepe) de az állatoknak is. Az ember is, a magját szórja el, ha új embert nemzik. Az emberi továbbélés, az új nemzedékek csírája ez a szó. Az emberben a férfi hordozza, és „kivirágzás” közepette, adja át a nőnek. Régi magyar családok szomorú eseménye volt, ha megszakadt a magja. Látható, hogy a nyelvünk tudja jól, hogy mit jelent ez a gyökszó.  A lényeg a továbbélés lehetősége, középben a magba van.[14]

Ez a továbbélés jelenik meg a Magyar szavunkban is.

A mag gyökszó, alakítja nyelvünket.

Mag, maga, magon, magán, magad, magam, magas, magasztal, magol, máglya, mágia, mágnes, magnézium, mágnás, magzat, stb. Idegen nyelvű szavakban: magazin, mágia, magicus, mágikus, magister, magistratus, magisztrális, magisztrátus, mágnás, magnetit, magneto, magnitudó, magnólia, Magovo. Igaz mind visszavezethető a magyarra. Minden szónak a képe visszavezethető az eredeti szóképre.

A mag gyökszó meghatározza a nyelvünk szerkezetét. A hozzá kapcsolódó, hangok sora, egyedi, jelentéssel rendelkezik. Ezek a hangsorok nyelvünk más szavaiban is megjelennek. A képző kifejezés ebben az esetben nem megfelelő. Ezek a létrejött új szavak az új gyökök összevonásakor keletkeznek. A mai nyelvi elképzelésekkel szemben, a ragozás, nem csak a gyökszó után, hanem a gyökszavak előtt és között is megjelenhetnek. A mai szóképző elképzelés, ami teljesen tévútra tereli a magyar nyelv eredetet, kifelejti a gyököket, a gyökhangokat, és gyökszavakat. Helyette új idegen fogalmat (morféma) vezet be, melynek meghatározása teljesen eltér a gyök fogalmától. A tudományágat (morfológia) is, ami a magyar nyelvel, foglalkozik, ezzel a jöttment szóval jeleníti meg. Mindez azért érthetetlen, mert maga a nyelv, minden erőlködés ellenére, elmondja a saját felépítését. Ezt leírták már a régi korok magyar nyelvészei, akiket a politika és a tudomány, érthető módon elhallgat.

Ezek ellenére nézzünk pár példát:

mag – gyökszó

  • Mag = Élethordozó. Az élet hordozója a védő burokkal, közepén életcsírával. Átvitt értelembe valaminek a közepe.
  • Maga = Olyan, mint én. Ön. A „mag” lehet, csak „a” mag, egyedül, vagy egy másik mag. A magyar nyelvben használt magázás, vagy másként Önözés, megnyilvánulása, amikor egy személy neve helyett használjuk. Erre mutat rá az Önön szavunk is. A nyelv németesítése során, megjelennek a szó felesleges előfordulásai, egyes mondatszerkezetekben, amikor visszaható névmásként használjuk. Ez a visszaható névmás fogalom egy hibás, nyelvújító, nyelvszerkezeti forma. Ilyen a magyarban felesleges. A nyelvünket nem értő nyelvészeink nem tudják, (tudták), hogy maga a szó, már tartalmazza az eredetire a mag -ra való rámutatást.  Jele „a” magyarban a szóvégi „a” vagy „e” A másik jelentése, amikor valaki egyedül van, akkor mondjuk, hogy „maga” van. Az utóbbi esetben kizárólag az egyedüllétét fejezi ki annak a másik „mag” – nak. Maga van = egyedül van. A maga szó jelentése egyedül.
    • Az „a[15]” hang rag. Az egyedülit fejezi ki, azt, ami olyan, mint én. A nyelvészek által meghatározott birtokos személyjel fogalomnál, a magyar nyelvben pontosabb jelentése is létezik, ez a jelentés az az egyed, aki „én” vagyok. Én „a”!
  • Magad = saját magad adod, a maghoz.
    • a” mint az előző.
    • d” gyökhang. Olvasd: „D[16]” gyökhang, rag. Jelentése: keresztút. A választás a „d” hang esetében mindig másé. Ott akkor már nem befolyásolhatod a döntést.
      • adod-kapod
      • éled-halod
    • ad” Jelentése: hozzá ad. Az előzőhöz hozzá ad egy hasonló minőséget. Ada, Ida, oda, dal, óda, had, vad, Arad, Hunyad, dagad, dúvad, marad, tapad, támad, társad, szabad, stb.
  • Magas = az „a” rag tovább ragozva az „S[17] hanggal, ami az Ős. Egy olyan egyed, ami az „Ős” egy tulajdonságával él. Manapság az értelme bővült, az élettelen dolgokra és a fogalmakra is használják. Idegen kultúrákban gyakran előfordul, hogy a leírt magyar „S” hangot „Sz[18]” hangként ejtik ki. Érdekes talán nem is véletlen, hogy a magyar „Sz” hang egyik jelentése a szár. Az a szár, ami a virág fejét tartja a magasban.
    • Magasztal = felemel hozzá, az őshöz.
    • Magisztrátus = elöljáróság, felsőbbség. Mondják, hogy latin, de a gyöke magyar. Nem a magyar nyelv ősének a gyöke, hanem a mai magyarnak. Az Ős egyes jogait használók.
    • Magiszter = tudós, elöljáró. A magisztrátus szavunk, egyik egyede. Hasonlóan a magar, magari, magária alakhoz. Magna[19], Magiszter, magisztrátus. Hasonlóan az előzőhöz, itt az Ős tudását használóról van szó.
  • Magam = Én a mag. Ahol az „a” rag az előzőek alapján, az „m[20]” pedig a mag hordozója, ami részben a burka, de lehet a megtermékenyített közeg, és maga a nő, aki a mag védelmezője, a méhe. Az „m” a felemelő, maga az igazság, a rend. A mag, ami a reprodukálása során, magát adja.
  • Magát = Ön, önmagát adja a magot.
    • Az „á” jelentése egy másik. Egy velem majdnem azonos másik mag.

      • Az „á” hang jelentése egy másik. Azt mondja az „á” nem az eredeti, hanem egy „másik. Talán az „á” hang megegyezik a „szem”[21], szavunkkal. Az „a” amikor saját magát átadja, átteszi, akkor az már ”á”. Többek között a férfi a nőnek magot ad, és a hasonmás utódja tovább élhet.
    • A „t[22]” hang a célhatározó. Meghatározza a;
      • Tért: lent, fent, pont,

        • Helyet: kint, bent, itt, ott, stb.
      • Időt: múltat, jelent, jövőt.
      • Személyt „magát”: mást, magamat, egyűt.
    • át= valami egyik helyről a másikra helyeződik.
      • Ha látás, akkor átlát,
      • ha élelem, ruha, fegyver, akkor ellát,
      • ha a barmát adja, akkor, barát,
      • a hal száj, akkor száj-tát, tátott,
      • koszt kíván a másikra, akkor átkoz stb.
  • Magatok = Jelentése: 1.-Többed magaddal. 2.-Egyedül vagytok. Lásd: Maga. Tévesen visszaható névmás.
    • t” Mint fent, határozószó rag.
    • o” Itt képző[23] Jelentése: Te, több, hasonlóval, egyedül.
    • k[24]” Többes szám képzője[25].
    • ok” Jelentése: a következmény létező előzménye. Ok-okozat.
    • tok” A többes szám ragja.
  • Maguk = Ők maguk vannak. Tévesen visszaható névmás.
    • u” Gyökhang, kedélyhang,
    • „k” A többes szám képzője.
    • „uk„= családi felmenő szülő, nagyszülő, dédszülő, ukszülő (ükszülő), legalább párban érthető, nő és férfi, de lehet több is a többi felmenővel, az ük (ők) szülőig legalább tíz
  • Magunk = mink. Mi, akik a magból vagyunk.
    • nk” Kötött hangpár. Jelentése: A mag leszármazottja. Mink, mindenünk, mondhatnánk, szavunk, létünk, nyelvünk, hangunk, kezünk, lábunk, testünk, stb. Minden a mi a magból ered.
    • „unk” Minden, ami a magból ered, de elkülöníthető, megjelölt minőség. Beszélünk, szavunk, lábunk, hangunk, stb.
  • Mager = Az eredeti mag. Mageredet. A megeredt mag. (A kiválasztott jó minőségű, elvetett, kicsírázott magra mondják, hogy megeredt.) Mager: az eredeti első ember magjából származó, eredő, ember.
    • Az „e[26]” hang jelentése: Az első ember[27], az eredő[28] Én –„e”!
    • Az „r[29]” hang az erő, eredet, rend[30].
  • Magar= Én a mag eredet.  Az „a” és az „r” hangok a fentiek szerint.
    • ar= Az eredet, az erő a rend én vagyok. Megjelenik az „er” formája is. Az „ár” pedig „áradat, árja” jelentést hordoz.
  • magon = rajt van a magon, a fény. Kettős értelmű, „a mag a nap, és a felületéről jön a fény, ami nélkül a csíra nem szökkenhet szárba.”
    • A „o” hang a távoli. Időben és térben ritkán érhető el.
    • Az „N[31] gyökhang, jelentése: „Én a nap”, a nő.
    • Az „-on” rag. Mondják, helyhatározó. Társai –on, -en, ön, stb. Utalhat a régi helyre: onnan.
  • magzat = A mag „héjának” védelmében, a szaporodás (többszörözés[32]) során, a megszületés előtt álló ember
    • Z[33]” Jelentése: Zigóta.
    • „a” Ugyanaz, mint fent.
    • „t” Lásd fent „t” célhatározó. Meghatározza személyt.
    • „zat” gyökszó: A külvilágtól védett körülmények között, többszöröződő, élő, vagy élettelen, gondolat, dolog, fogalom, jelölése. Hasonló: Szorzat, hozat, huzat, szorozat, ázat, rázat, alázat, alakzat, változat, határozatlan, ábrázat, stb.

 

Ennyi elég is ahhoz, hogy be lehessen látni, a nyelvünk, egyszerű szerkezetekre épül. Ennek a felépítésnek az alapja a nyelvben megbúvó rend, az eredeti hangzásával. Egy kötetnyit lehetne írni erről a témáról, talán egyszer valaki megteszi, és bebizonyosodik végleg, hogy a magyar nyelv szerkezete, felépítésének logikája több mind az összes többi együtt.

Az is látható, hogy a népnevünk meghatározó gyöke a MAG.

 

 

[1] Moger Hetumoger Hétmagyar, Dentumoger tízmagyar, egyúttal a Don (Tanais) magyar neve, később az orosz tíz.

[2] Dr. Padányi Viktor: Dentu-Magyaria

[3] Lásd, ÓG-MÓG

[4] Kromek Pál Blogkönyv 23. oldal.

[5] Czuczor –Fogarasi:

A g és gy nyelvünkben tudomás szerént mint rokon hangok többször fölcseréltetnek, pl. genge gyenge, göngy gyöngy, göngyölít gyöngyölít, gertya gyertya, gümölcs gyümölcs, Georgius, György, angelus, angyal stb. A mag s rokon mog, magy mogy szók közvetlen jelentése gömbölyűség, kerekdedség, közvetett értelmök pedig gömbölyű vagy kerekded alaku növénytermény, melyet a latin semen, granum, a német Kern, Korn szókkal fejez ki. V. ö. MAG. Innen vették neveiket a magyal v. mogyal, magyaró v. mogyoró, melyekhez legközelebbi rokonok a bod bodza, bogy bogyó.

[6] Mag-yar formában használom a későbbiekben.

[7] Genge gyenge, göngy gyöngy, göngyölít gyöngyölít, gertya gyertya, gümölcs gyümölcs. (Czuczor-Fogarasi)

[8] Kromek Pál, Blogkönyv 23, oldal.

[9] Lásd: „G” gyökhang.

[10] Lásd: „GY gyökhang.

[11] Magyar nyelvben, a „G” hang, német, héber, török eredetű gyökeinek száma lényegesen magasabb.

[12] Friedrich Klára után.

[13] Gyöke magyal szónak. Azonos mogy, bogy gyökkel mogyoró bogyó szóban, s jelent valamely gömbölyűt, beburkoltat. V. ö. MAGYAL. Különbözik a magyar szóban előforduló magy szótagtól, mely itt összetételből ered. V. ö. MAGYAR. (Czuczor-Fogarasi)

[14] Javasolt irodalom: Weöres Sándor: GILGAMES

[15] Rovás magyarázat, Friedrich Klára 2006. január: (A, Á). Jelentése: ANYA, ÁLDOTT ÁLLAPOT- ban lévő személy. A régi emlékek nem különböztették meg az A és Á hang, írásbeli jelölését. Pl. a XII. századi botnaptáron a Mária szóban az A-t és Á-t ugyanígy jelölte a táltos. Az A és Á megkülönböztetésére a jelenleg rendelkezésre álló rovásírásos emlékeink szerint csak a XX. századtól találunk példákat.

Akiknek nincs gyermeke, az is lehet áldott állapotban, ha Isten megáldja valamilyen fontos feladattal és erővel, kitartással is, hogy áldásos tevékenységét végezhesse.

[16] Lásd „D” gyökhang.

[17] Lásd: „S” gyökhang.

[18] Lásd „Sz” gyökhang.

[19] Magna Hungária = Nagy Magyarország

[20] Lásd „M” gyökhang.

[21] Szem: itt gabonaszem.

[22] Lásd: „T” gyökhang.

[23] Czuczor – Fogarasi: K- középképző, vagy közbeszúrt segédhangzó, a) oly személyragos főnevek többesszámu második személyében, melyek többesszámban ok ragot vesznek fel, pl. folt, folt-ok, folt-o-tok (folt-tok helyett); gond, gond-ok, gond-o-tok (gond-tok helyett); hant, hant-ok, hant-o-tok (= hant-tok); ok, ok-ok, ok-o-tok (ok-tok); húr, húr-ok, húr-o-tok (húr-tok). Ezen szabályt követik az ak, ek, ěk, ők többesragu nevek, az illető hangzóikra nézve, pl. ház, ház-ak, ház-a-tok; kép, kép-ek, kép-e-těk; szěm, szěm-ěk, szěm-ě-těk; kert, kert-ěk, kert-ě-tek; ököl, ökl-ök, ökl-ö-tök; csűr, csűrök, csűr-ö-tök. b) Oly jelenidőbeli igék többesszámu második személyében, melynek törzse két mássalhangzóval végződik, mint: áld, áld-o-tok, (áld-tok); olt, olt-o-tok, (olt-tok); irt, irt-o-tok, (irt-tok); szalaszt, szalaszt-o-tok, (szalaszt-tok); fogyaszt, fogyaszt-o-tok, (fogyaszt-tok). Ezen o-nak a vékonyhangu igékben ě vagy ő felel meg, pl. rejt, rejt-ě-těk; kezd, kezd-ě-těk; dönt, dönt-ö-tök; küzd, küzd-ö-tök; ereszt, ereszt-ě-těk; füröszt, füröszt-ö-tök. c) Néha mány vány névképzők előtt, pl. tart-o-mány, hagy-o-mány, tud-o mány, ing-o-vány, irt-o vány: de a vékony hanguakban mindenkor nyilt e: süt-e-mény, küld-e-mény, lel-e-mény, vél-e-mény, tel-e-vény, jöv-e-vény stb.

[24] Lásd „K” gyökhang.

[25] Czuczor – Fogarasi

[26] Nyitott „e”

[27] Friedrich Klára után: Ember: Az első „e” az elődöket jelenti, az „m” a táplálást, a b a babát, a gyermeket, majd a második „e” az ember szót, végül az „r” a rendet. Az EMBER tehát az elődök által táplált gyermek, aki ennek a tápláléknak segítségével válik emberré, de csak úgy őrizheti meg emberségét, ha megtartja Isten és a Természet rendjét.

[28] Mások origónak mondják.

[29] Lásd „R” gyökhang.

[30] Friedrich Klára után: (R). Jelentése: REND. Már a legrégibb hitregékben is a rend csap össze a rendetlenséggel. A sumer ékiratos teremtéstörténetből tudjuk, hogy Apszú és Tiamat, az ősapa és ősanya rendet, nyugalmat, békét, csendet szeretett volna a Földön, azonban a zűrzavar és hangzavar keltői és kedvelői ellenük fordultak. Az akkád Marduk darabokra szaggatta Tiamat ősanyát, ahogyan később Koppány fejedelmet szaggatták darabokra a rendetlenség és zűrzavar követői

[31] Lásd „N” gyökhang.

[32] Többszöröződés, szorzat, zigóta, rossz szó az osztódás, mert akkor, két félre kell osztani legalább, de itt az új nem változik, az teljes egészében tartalmazza az eredeti tulajdonságait.

[33] Lásd „Z” gyökhang.

Kromek Pál
2014.

 

Google+

Kromek Pal

Article source: http://blog.kromek.hu/?p=6295

A „Magyar” szavunk elemzése.

június 26th, 2014

A szó által hordozott tartalom jelenlegi formája, olyan sok ismeretet rejt magában, hogy a teljes magyarázat több kötetnyire rúg.

A „Magyar” szó, a mai világban még mindig megjeleníti népnevünket, és formálja a nyelvünket. A sokrétűsége, összetettsége, jelenlegi alakjában meghatározza az ország nevünk, és a benne élő embert (magyarok, magyar). Lehet személynév, így, vezetéknév és keresztnév, vagy melléknév. Felépíti, értelmezi és magyarázza a nyelvünket, a nyelven keresztül többet mond, mint a mai tudományok. A megértésének a feltétele, szavaink eredeti jelentése. A Magyar szavunk gyökei, megjelenek mindennapi szavainkban, beszédünkben, a nyelvünk magját, magát a nyelvet alkotják!

A „Magyar” szavunk jelenlegi megjelenési formája hordozza a saját kialakulásának a történetét. A történelmileg létrejött szóképéből, meghatározza, a beszélő saját magát, legyen az a fenti előfordulások, nép, ország, személynév (Magyar), vagy fogalom (magyaráz) bármelyike. A magyar szó története, bemutatja saját útját, leírja a szót megjelenítő személyeket, meghatározza azok gondolkodását, tudatát.

A Magyar szó jelentésére többféle találgatás, elmélet létezik.  A jelenlegi környezetünkben a Finnugor elmélet hivatalosan elfogadott a meghatározó. Ezzel szemben található a magyar szó saját értelmezése, valódi jelentése.

Az elképzelések zömét idegenek, más kultúrák tudósai, bár legyenek azok általunk fizetve, igyekeznek számunkra meghatározni. Ezeknek a másféle embereknek a meghatározásai, bármennyire is megalapozottak tudományosak, kivétel nélkül a „magyar” szó lejáratása a célja, néha ezt felvállalva, máskor elrejtve a csalárd gondolataikat.  A „magyar” szó önmagáért beszél, ezért az ellenzői, az intrika minden eszközét felhasználva igyekeznek a saját közegébe is ellehetetleníteni. A népet, a nyelvet, az embert fokozatosan korlátok közé szorítják, elhallgattatják, elmásítják, régen (elimásítják).

A „magyar” szó eredetének meghatározása, sajnos a mi országunkba, Magyarországon, a mi nyelvünkön magyarul, nem a magyar tudatú nyelvtörténészek feladata. Európában az elmúlt évezredek zsidó keresztény tana, majd az utóbbi századok politikája, kitanította a nyelvel, a történelemmel foglalkozó tudósainkat a magyar nyelv ősi, valóságos, igaz, jellegének felismeréséből. Ezer éven keresztül a hagyományaink szerint a szittya, a hun, az avar, történelembe vezettek, a múltunk emlékeinek szálai. Ezt az ismeretet, az egyházak, és a császári politika, tűzzel-vassal igyekezett eltörölni. Ebből az üldözésből kivette a részét a kapitalista, a szocialista és a jelenlegi liberális demokrácia. Eszköz mindig az intrika, a lejáratás, a szabadelvűség, az elhallgatás. Ezeknek a kitűnő használói, jobbára a maguk „identitását” erősítő zsidók, vagy azok szószószólói. A „magyar” szóeredet körüli kérdést mindig mások döntötték el számunkra, és a döntést, annak eredményét, törvényekbe rögzítve, kötelezővé tették. A gúnyos hangnemű „magyarkodó” szóhasználattal, lejáratják azokat az embereket, akik tettek ez ellen, vagy csak magyarul, parasztosan beszéltek, pedig ki tudná jobban meghatározni a „magyar” szó eredeti, valóságos jelentését, mint a magyar, (paraszt).

Az igazi jelentését a szónak, csak azok határozhatják meg, akik magyarok, ezt a nyelvet az anyjuktól tanulták, magyarnak vallják magukat, és a legkevésbé fertőzte meg őket az uralkodóvá tett nyelvezet, a helyesírás, a nyelvtan.

A fentiek szellemében, ha megnézzük, hogy a tizenhetedik század előtti magyar írók, miként írták a magyar szót akkor az alábbi lehetőségeket látjuk:

  1. moger[1]
  2. magar
  3. mager
  4. magyer
  5. magyar

Mindegyik írásmódnál elkülöníthető a népnév, a személy és a melléknév. A személynév, és melléknév, formák a következő képen jelentek meg.

  1. Moger – mogeri – Mogeria
  2. Mager – mageri – Mageria
  3. Magar – magari – Magaria
  4. Megyer- megyeri – Megyeria
  5. Magyar- magyari – Magyaria[2]

Vegyük észre, hogy a fenti hiányos felsorolásból két szó az elejére kívánkozik. A Mágóg és a Magor szavunk, ami a jelenlegi nyelvünkön is kitűnően érthető. Mágog azaz, Magog a biblia szerin Jáfet hét fia közül a második. . Magóg utódai a Szkíták. Josephus szerint a görögöktől északra, Magogiában élnek. Magor, tudjuk Hunor testvértársa. Mág-Óg[3]

  • Magóg – magori – Magogia (A mai Pannonia)
  • MAG-OR – a Mag(y)arok országa! (Meótisz partján. Ma Azovi tenger)
  • Magor – magori – magária[4] (A Kárpát medence)

Itt a szó egyben jelent egy személyt, ilyen formán személynév, és a név megjeleníti magyarul, a nép és ország nevünket.

A nagy kérdés „Gy” vagy „G+Y”

A szó elemzésénél számomra az első kérdést a magyar szóban szereplő „GY” vagy „G” hang irodalmi, történelmi, változatai adják.  A szó kialakulása során ez döntő kérdés, mert két jelentősen eltérő utat járhat be az, aki elfogadja a „G” hang[5] valamikori átmenetét a „GY” hangba.  A jelenlegi írásrendszerünk a latin betű készletet használva lehetővé teszi a „GY” betű felbontását, „G” és „Y” írásjelekre ebben az esetben megjelennek a népnevünknek azok a változatai, melyek, külön hangzósítják, elsősorban más nyelvekben a „G” és az „Y” betűket. Könnyen lehet az „Y” helyett „i” vagy „J”. Irodalmi művekben az elmúlt évszázadokban gyakran előfordult több hasonló változata a népnevünknek. Ezek az elnevezések manapság a világtérképeken is gyakoriak.  Ilyenek: magar, magiar, magjar, magair, stb. Ezek a változatok többek között arra utalnak, hogy az idegen nyelvűek, nem tudták értelmezni az egy rovás, írásjelből álló „GY” hangot, és helyette gi, gj, változatokat használtak, a hasonló hangzás miatt. Ebből lett később a „GY” megjelenése.  A kétféle jel utalhat arra is, hogy a magyart beszélők nyelvében is elkülönült a „G” és az „Y” vagy az „Y” valamelyik hangzási változatának i, J, használata, egymástól. Amennyiben figyelembe vesszük azt, hogy a „GY” hang minden más nyelvtől eltérő megjelenése, a rovásaink között, egyedi jelenség, ez arra enged következtetni, hogy a „g” + „j” vagy +„i” változatok csak később kerültek a nyelvünkbe. Ezzel elembe szembeáll az a tény, hogy nem található az ismereteim alapján olyan rovás, ami legalább a honfoglalás előtti időkből tartalmazná róva a „magyar” szavunkat a „gy” rovás írásával. Egy ilyen, a „magyar” szavunkat tartalmazó rovás fellelése, döntően meghatározná a népnevünk eredetének irányát.

A fenti kérdést nyitva hagyva, a szó elemzése során, két úton indulhatunk el:

  1. magy-ar, finnugor változat, ráadásul már hangzósítva megjeleníti a rovás „gy” hangot is, ez a változat jeleníti meg a honfoglalók nyelvezetét is, valószínű, hogy ez a változat a Meótisz partján élők nyelvében élt.
  2. mag-yar, itt az „y” akár elmaradhat, vagy előfordulhat „i” vagy „j” formában. Megjelenhet a „mog” a „mag” helyett, és az „er” az „ar”, akár ékezetekkel is.[6] Ez a változat az ősi Kárpát medencei „Mag” nyelv képviselete, beépítve az átvonuló népek beszédének egy részét, továbbá a zsidó keresztény hit világ későbbi hatását a nyelvünkre. Valószínű, hogy ez a változat részben a Magóg – magori – Magogia (A mai Pannonia), és a Magor – magori – magária (A Kárpát medence) eredetre utal.

Vegyük figyelembe, hogy a nyelvünk kialakulása során, a mindennapi beszédben gyakran felcserélte a „gy” és a „g”hangot[7]. Tudjuk, hogy a hivatalos, Finnugrista tanok az első változatot fogadják el, ezzel elegánsan kizárják a „mag” gyök eredetet, helyette a „magy” gyök fogalmát vezetik be.

A „G” és „GY” rokon hangok, cserélhetőségének az oka a nyelv kettős eredete. A honfoglalás kori nyelv, a finnugorizmusnak köszönhetően, annak ellenére, hogy egy nyelvről van szó, még mindig intenzívebben él, mint az eredeti, ősnyelv.

Én úgy gondolom, hogy az ősi Kárpát medencei, nyelvek, a MAG, MAGARY[8], MAG-ARIA szavunkat használták, így, és itt alakulhatott ki az árja, a magárija, szavunk. A szó kettős jelentésével, úgy, mint az első ős a felsőbbrendű, és úgy, mint az áradat.
A másik esetben, népnevünkben, a hon visszafoglalások során, megjelent a „g” helyett a „gy” hang. Ezért alakult úgy hogy a „G” és „GY” hang több szavunkban helyettesíti egymást. Ahogy írja, Czuczor felcseréltetnek.

Ha megnézzük, hogy hány gyökszavunk lehet a „G[9]” és a „GY[10]” hangokkal akkor, a jelenleg beszélt nyelvünkben, meglepően több található a „GY” hanggal.

 

 

 

A nélkül, hogy bármilyen következtetést vonnák le a két hang jelenlegi gyökszavakban történő előfordulásainak számából, megállapítható, hogy egyrészt a honfoglalók nyelvezete, másrészt a hivatalos nyelvészet terjesztése vált uralkodóvá a mai nyelvben. Nem lehet ellenben azt sem tagadni, hogy a nyelvünk jelentős mértékben tartalmazza a volt Pannon, és a Kárpát medencei mag nyelvet. Az is látható, hogy a vissza-visszatérő magyarok egyre jobban a „GY” hangot használták a „G” vagy „G+i,y,j” hangok egyike helyett.

A MAGAR szavunk M G R mássalhangzókból áll.

A mássalhangzók kiejtése szerint kimondva MöGéeR, MöGYéeR, MöGöeR, MöGYöeR

  • M”rovás: (m) Jelentése): MELL, EMLŐ. A táplálás, a nevelés jelképe. Testi és szellemi táplálék átadását egyaránt jelenti. Rovásemlékeinken egyenes és gömbölyített formában is fennmaradt.   Bizonyára nem véletlen, hogy az “anya” jelével kétszer leírva aszót kapjuk, amelyben kétszer ismétlődik a tápláló anya jelentés. A MAMA szó a világ minden táján érthető és gyakran a csecsemők első kiejtett szava is.
  • G” rovás:(g). Jelentése: GÁT. A védelem második fokozatát jelenti. Az egy mellékvonallal megtoldott betű, a “sánc” megerősített változata. A tárgyi valóságban a pusztító árvizek elleni védekezés. Átvitt értelemben gátat kell vetnünk belső ellenségeinknek, belülről támadó káros szenvedélyeinknek.
  • „Gy” rovás (G). Jelentése: EGY, EGYETLEN. Dr. Zakar András írja a Sumer hitvilág és a Biblia című könyvében (Szatmári, 1973. 20. oldal), hogy Deimel páter sumer-akkád szótárában az Istin ékjel jelentése: egy. Határozottan összecseng ez a sokáig üldözött és ma is mellőzött unitárius vallás “Egy az Isten” jelmondatával. A mellőzés oka, hogy nem fogadják el a “Szentháromság”, azaz a három Isten eszméjét (Atya, Fiú, Szentlélek), mert nincs az evangéliumokban. Az unitárius egyház 1568-ban hivatalossá válhatott Erdélyben, és hitvallásának egy gyönyörű rovásírásos emléke maradt fenn az énlakai unitárius templom fakazettás mennyezetén, amelyet Muzsnai György kispap festett. Jelentése: Egy az Isten.
  • R” rovás (r). Jelentése: REND. Már a legrégibb hitregékben is a rend csap össze a rendetlenséggel. A sumer ékiratos teremtéstörténetből tudjuk, hogy Apszú és Tiamat, az ősapa és ősanya rendet, nyugalmat, békét, csendet szeretett volna a Földön, azonban a zűrzavar és hangzavar keltői és kedvelői ellenük fordultak. Az akkád Marduk darabokra szaggatta Tiamat ősanyát, ahogyan később Koppány fejedelmet szaggatták darabokra a rendetlenség és zűrzavar követői. A Rendhez tartoznak a betartandó rendszabályok, amelyekben esendőségünkben megkapaszkodhatunk, ugyanúgy ahogyan az R betű középvonala az őt támogató két Szárban. Szerzetesrendek, lovagrendek alakultak az idők folyamán, jó és szent célok érdekében, a rendetlenség ügynökei azonban közéjük furakodtak, átvették a hatalmat és a Rend céljait rendetlenséggel cserélték fel[12].

A mássalhangzók, mint gyökhangok jelentése a következő:

„M” Gyökhang.

 

„M”
jelentése:
Ma

M eM eMeL eMLö
Kiejtve: Mö, Möa, vagy eM

„Ma” a megteremtett, valóság a létező igazság. A Máról nem hazudhatunk, mert azt éljük. Ezzel szembe a tegnapról, vagy a holnapról, azt hitetünk el, ami a hatalmunkba áll.

A napi törvény a „Ma” az igazság. A Napi igazság.

A „Ma” szavunk megtestesítője, az egyiptomi mitológiákban az istenek között az első helyen áll. Neve Maa. Női alakja, hieroglifája hasonló a rovásainkban használatos „m” „M” betű alakjával. Hiedelemvilága leírható a ma szavunk köré alakult gyökökkel, és a rovás jelünk, magyarázatával. Maátot, a mindenség törvényét, az igazság istennőjét, a holtak szívének túlvilági bíráját, „Nefertum” a Napgyermek teremtette. Nem mondhatja senki, hogy a rovás, és hieroglifa, hasonlóság, a szó jelenlegi magyar jelentése, és az istennő hasonló legendája, valamint a megjeleníthető azonos hangzás véletlen, mert ennyi véletlen megjelenése egyszerre nagyon ritka. Ráadásul az említett azonosságokon kívül még több is létezi, itt most a magyar igazság jegyében csak hármat mutatok be.

 „Magy” gyök.

A finnugorista világ egyik teremtője, Reguly Antal nevéhez lehet kötni a „magy” gyök feltalálását.  Az ő korában, az ezernyolcszázas évek elején, a köztudatban még élénken jelen volt a magyar nyelv gyökszerkezete. A finnugrisztika egyik teremtő képviselőjeként, nem hagyhatta figyelmen kívül ezt a tényt, ezért nyúlt a mag-yar népnevünkben nem szereplő gyökhöz. A magy gyök lehet a Magyal[13] szavunk gyöke, a Magyar szavunkban csak egy szótag.

A magy gyök a Magyar szóban nem létezik. Ragozott, és képzett előfordulásai a magyar szó változataiban jelennek meg. Jelentéseik vissza vezethetők a „mag” gyökszóra.

  • Magyarán: Jelentése érthetően magyarul. Rontott jelentései: kerek-perec, kertelés nélkül, nyíltan, világosan.
  • Magyarítás: Jelentése Idegen nyelven írott szó magyar jelentésének megadása, fordítása. Pl. Programok fordítása, magyar kezelőfelületre.
  • Idegen nyelvekből visszavett: Magyarfa Robinia pseudacacia (növény), Magyarföldi ganéjtúró Chironitis hungaricus (állat), Magyarföldi husáng Ferula sadleriana (növény), Magyarföldi kökörcsin Anemone transsylvanica (növény) Magyarimola Centaurea pannonica (növény)

„Mag” gyökszó

A Mágog, Magor, Meger, Moger, Mager, Magar későbbi nevek folytatása a Megyer és Magyar szavunk.

Mindegyik jellemző gyöke a mag gyökszó.

A Mag az élet, ami lehet növény, állat, vagy ember, virágzása során kialakuló képződmény, ami a kifejlődése, során az eredeti formához hasonló életet hoz létre. A mag, növény esetében egy vetőmag, ami magában hordozza a csírát, majd a feltörekvő növényt. A mag a vetőmagban is, de úgy is értjük, hogy valaminek, vagy mindennek a közepe.

A Mag az élet közepe, a lelke.

Nem csak a növényeknek van magja, (közepe) de az állatoknak is. Az ember is, a magját szórja el, ha új embert nemzik. Az emberi továbbélés, az új nemzedékek csírája ez a szó. Az emberben a férfi hordozza, és „kivirágzás” közepette, adja át a nőnek. Régi magyar családok szomorú eseménye volt, ha megszakadt a magja. Látható, hogy a nyelvünk tudja jól, hogy mit jelent ez a gyökszó.  A lényeg a továbbélés lehetősége, középben a magba van.[14]

Ez a továbbélés jelenik meg a Magyar szavunkban is.

A mag gyökszó, alakítja nyelvünket.

Mag, maga, magon, magán, magad, magam, magas, magasztal, magol, máglya, mágia, mágnes, magnézium, mágnás, magzat, stb. Idegen nyelvű szavakban: magazin, mágia, magicus, mágikus, magister, magistratus, magisztrális, magisztrátus, mágnás, magnetit, magneto, magnitudó, magnólia, Magovo. Igaz mind visszavezethető a magyarra. Minden szónak a képe visszavezethető az eredeti szóképre.

A mag gyökszó meghatározza a nyelvünk szerkezetét. A hozzá kapcsolódó, hangok sora, egyedi, jelentéssel rendelkezik. Ezek a hangsorok nyelvünk más szavaiban is megjelennek. A képző kifejezés ebben az esetben nem megfelelő. Ezek a létrejött új szavak az új gyökök összevonásakor keletkeznek. A mai nyelvi elképzelésekkel szemben, a ragozás, nem csak a gyökszó után, hanem a gyökszavak előtt és között is megjelenhetnek. A mai szóképző elképzelés, ami teljesen tévútra tereli a magyar nyelv eredetet, kifelejti a gyököket, a gyökhangokat, és gyökszavakat. Helyette új idegen fogalmat (morféma) vezet be, melynek meghatározása teljesen eltér a gyök fogalmától. A tudományágat (morfológia) is, ami a magyar nyelvel, foglalkozik, ezzel a jöttment szóval jeleníti meg. Mindez azért érthetetlen, mert maga a nyelv, minden erőlködés ellenére, elmondja a saját felépítését. Ezt leírták már a régi korok magyar nyelvészei, akiket a politika és a tudomány, érthető módon elhallgat.

Ezek ellenére nézzünk pár példát:

mag – gyökszó

  • Mag = Élethordozó. Az élet hordozója a védő burokkal, közepén életcsírával. Átvitt értelembe valaminek a közepe.
  • Maga = Olyan, mint én. Ön. A „mag” lehet, csak „a” mag, egyedül, vagy egy másik mag. A magyar nyelvben használt magázás, vagy másként Önözés, megnyilvánulása, amikor egy személy neve helyett használjuk. Erre mutat rá az Önön szavunk is. A nyelv németesítése során, megjelennek a szó felesleges előfordulásai, egyes mondatszerkezetekben, amikor visszaható névmásként használjuk. Ez a visszaható névmás fogalom egy hibás, nyelvújító, nyelvszerkezeti forma. Ilyen a magyarban felesleges. A nyelvünket nem értő nyelvészeink nem tudják, (tudták), hogy maga a szó, már tartalmazza az eredetire a mag -ra való rámutatást.  Jele „a” magyarban a szóvégi „a” vagy „e” A másik jelentése, amikor valaki egyedül van, akkor mondjuk, hogy „maga” van. Az utóbbi esetben kizárólag az egyedüllétét fejezi ki annak a másik „mag” – nak. Maga van = egyedül van. A maga szó jelentése egyedül.
    • Az „a[15]” hang rag. Az egyedülit fejezi ki, azt, ami olyan, mint én. A nyelvészek által meghatározott birtokos személyjel fogalomnál, a magyar nyelvben pontosabb jelentése is létezik, ez a jelentés az az egyed, aki „én” vagyok. Én „a”!
  • Magad = saját magad adod, a maghoz.
    • a” mint az előző.
    • d” gyökhang. Olvasd: „D[16]” gyökhang, rag. Jelentése: keresztút. A választás a „d” hang esetében mindig másé. Ott akkor már nem befolyásolhatod a döntést.
      • adod-kapod
      • éled-halod
    • ad” Jelentése: hozzá ad. Az előzőhöz hozzá ad egy hasonló minőséget. Ada, Ida, oda, dal, óda, had, vad, Arad, Hunyad, dagad, dúvad, marad, tapad, támad, társad, szabad, stb.
  • Magas = az „a” rag tovább ragozva az „S[17] hanggal, ami az Ős. Egy olyan egyed, ami az „Ős” egy tulajdonságával él. Manapság az értelme bővült, az élettelen dolgokra és a fogalmakra is használják. Idegen kultúrákban gyakran előfordul, hogy a leírt magyar „S” hangot „Sz[18]” hangként ejtik ki. Érdekes talán nem is véletlen, hogy a magyar „Sz” hang egyik jelentése a szár. Az a szár, ami a virág fejét tartja a magasban.
    • Magasztal = felemel hozzá, az őshöz.
    • Magisztrátus = elöljáróság, felsőbbség. Mondják, hogy latin, de a gyöke magyar. Nem a magyar nyelv ősének a gyöke, hanem a mai magyarnak. Az Ős egyes jogait használók.
    • Magiszter = tudós, elöljáró. A magisztrátus szavunk, egyik egyede. Hasonlóan a magar, magari, magária alakhoz. Magna[19], Magiszter, magisztrátus. Hasonlóan az előzőhöz, itt az Ős tudását használóról van szó.
  • Magam = Én a mag. Ahol az „a” rag az előzőek alapján, az „m[20]” pedig a mag hordozója, ami részben a burka, de lehet a megtermékenyített közeg, és maga a nő, aki a mag védelmezője, a méhe. Az „m” a felemelő, maga az igazság, a rend. A mag, ami a reprodukálása során, magát adja.
  • Magát = Ön, önmagát adja a magot.
    • Az „á” jelentése egy másik. Egy velem majdnem azonos másik mag.

      • Az „á” hang jelentése egy másik. Azt mondja az „á” nem az eredeti, hanem egy „másik. Talán az „á” hang megegyezik a „szem”[21], szavunkkal. Az „a” amikor saját magát átadja, átteszi, akkor az már ”á”. Többek között a férfi a nőnek magot ad, és a hasonmás utódja tovább élhet.
    • A „t[22]” hang a célhatározó. Meghatározza a;
      • Tért: lent, fent, pont,

        • Helyet: kint, bent, itt, ott, stb.
      • Időt: múltat, jelent, jövőt.
      • Személyt „magát”: mást, magamat, egyűt.
    • át= valami egyik helyről a másikra helyeződik.
      • Ha látás, akkor átlát,
      • ha élelem, ruha, fegyver, akkor ellát,
      • ha a barmát adja, akkor, barát,
      • a hal száj, akkor száj-tát, tátott,
      • koszt kíván a másikra, akkor átkoz stb.
  • Magatok = Jelentése: 1.-Többed magaddal. 2.-Egyedül vagytok. Lásd: Maga. Tévesen visszaható névmás.
    • t” Mint fent, határozószó rag.
    • o” Itt képző[23] Jelentése: Te, több, hasonlóval, egyedül.
    • k[24]” Többes szám képzője[25].
    • ok” Jelentése: a következmény létező előzménye. Ok-okozat.
    • tok” A többes szám ragja.
  • Maguk = Ők maguk vannak. Tévesen visszaható névmás.
    • u” Gyökhang, kedélyhang,
    • „k” A többes szám képzője.
    • „uk„= családi felmenő szülő, nagyszülő, dédszülő, ukszülő (ükszülő), legalább párban érthető, nő és férfi, de lehet több is a többi felmenővel, az ük (ők) szülőig legalább tíz
  • Magunk = mink. Mi, akik a magból vagyunk.
    • nk” Kötött hangpár. Jelentése: A mag leszármazottja. Mink, mindenünk, mondhatnánk, szavunk, létünk, nyelvünk, hangunk, kezünk, lábunk, testünk, stb. Minden a mi a magból ered.
    • „unk” Minden, ami a magból ered, de elkülöníthető, megjelölt minőség. Beszélünk, szavunk, lábunk, hangunk, stb.
  • Mager = Az eredeti mag. Mageredet. A megeredt mag. (A kiválasztott jó minőségű, elvetett, kicsírázott magra mondják, hogy megeredt.) Mager: az eredeti első ember magjából származó, eredő, ember.
    • Az „e[26]” hang jelentése: Az első ember[27], az eredő[28] Én –„e”!
    • Az „r[29]” hang az erő, eredet, rend[30].
  • Magar= Én a mag eredet.  Az „a” és az „r” hangok a fentiek szerint.
    • ar= Az eredet, az erő a rend én vagyok. Megjelenik az „er” formája is. Az „ár” pedig „áradat, árja” jelentést hordoz.
  • magon = rajt van a magon, a fény. Kettős értelmű, „a mag a nap, és a felületéről jön a fény, ami nélkül a csíra nem szökkenhet szárba.”
    • A „o” hang a távoli. Időben és térben ritkán érhető el.
    • Az „N[31] gyökhang, jelentése: „Én a nap”, a nő.
    • Az „-on” rag. Mondják, helyhatározó. Társai –on, -en, ön, stb. Utalhat a régi helyre: onnan.
  • magzat = A mag „héjának” védelmében, a szaporodás (többszörözés[32]) során, a megszületés előtt álló ember
    • Z[33]” Jelentése: Zigóta.
    • „a” Ugyanaz, mint fent.
    • „t” Lásd fent „t” célhatározó. Meghatározza személyt.
    • „zat” gyökszó: A külvilágtól védett körülmények között, többszöröződő, élő, vagy élettelen, gondolat, dolog, fogalom, jelölése. Hasonló: Szorzat, hozat, huzat, szorozat, ázat, rázat, alázat, alakzat, változat, határozatlan, ábrázat, stb.

 

Ennyi elég is ahhoz, hogy be lehessen látni, a nyelvünk, egyszerű szerkezetekre épül. Ennek a felépítésnek az alapja a nyelvben megbúvó rend, az eredeti hangzásával. Egy kötetnyit lehetne írni erről a témáról, talán egyszer valaki megteszi, és bebizonyosodik végleg, hogy a magyar nyelv szerkezete, felépítésének logikája több mind az összes többi együtt.

Az is látható, hogy a népnevünk meghatározó gyöke a MAG.

 

 

[1] Moger Hetumoger Hétmagyar, Dentumoger tízmagyar, egyúttal a Don (Tanais) magyar neve, később az orosz tíz.

[2] Dr. Padányi Viktor: Dentu-Magyaria

[3] Lásd, ÓG-MÓG

[4] Kromek Pál Blogkönyv 23. oldal.

[5] Czuczor –Fogarasi:

A g és gy nyelvünkben tudomás szerént mint rokon hangok többször fölcseréltetnek, pl. genge gyenge, göngy gyöngy, göngyölít gyöngyölít, gertya gyertya, gümölcs gyümölcs, Georgius, György, angelus, angyal stb. A mag s rokon mog, magy mogy szók közvetlen jelentése gömbölyűség, kerekdedség, közvetett értelmök pedig gömbölyű vagy kerekded alaku növénytermény, melyet a latin semen, granum, a német Kern, Korn szókkal fejez ki. V. ö. MAG. Innen vették neveiket a magyal v. mogyal, magyaró v. mogyoró, melyekhez legközelebbi rokonok a bod bodza, bogy bogyó.

[6] Mag-yar formában használom a későbbiekben.

[7] Genge gyenge, göngy gyöngy, göngyölít gyöngyölít, gertya gyertya, gümölcs gyümölcs. (Czuczor-Fogarasi)

[8] Kromek Pál, Blogkönyv 23, oldal.

[9] Lásd: „G” gyökhang.

[10] Lásd: „GY gyökhang.

[11] Magyar nyelvben, a „G” hang, német, héber, török eredetű gyökeinek száma lényegesen magasabb.

[12] Friedrich Klára után.

[13] Gyöke magyal szónak. Azonos mogy, bogy gyökkel mogyoró bogyó szóban, s jelent valamely gömbölyűt, beburkoltat. V. ö. MAGYAL. Különbözik a magyar szóban előforduló magy szótagtól, mely itt összetételből ered. V. ö. MAGYAR. (Czuczor-Fogarasi)

[14] Javasolt irodalom: Weöres Sándor: GILGAMES

[15] Rovás magyarázat, Friedrich Klára 2006. január: (A, Á). Jelentése: ANYA, ÁLDOTT ÁLLAPOT- ban lévő személy. A régi emlékek nem különböztették meg az A és Á hang, írásbeli jelölését. Pl. a XII. századi botnaptáron a Mária szóban az A-t és Á-t ugyanígy jelölte a táltos. Az A és Á megkülönböztetésére a jelenleg rendelkezésre álló rovásírásos emlékeink szerint csak a XX. századtól találunk példákat.

Akiknek nincs gyermeke, az is lehet áldott állapotban, ha Isten megáldja valamilyen fontos feladattal és erővel, kitartással is, hogy áldásos tevékenységét végezhesse.

[16] Lásd „D” gyökhang.

[17] Lásd: „S” gyökhang.

[18] Lásd „Sz” gyökhang.

[19] Magna Hungária = Nagy Magyarország

[20] Lásd „M” gyökhang.

[21] Szem: itt gabonaszem.

[22] Lásd: „T” gyökhang.

[23] Czuczor – Fogarasi: K- középképző, vagy közbeszúrt segédhangzó, a) oly személyragos főnevek többesszámu második személyében, melyek többesszámban ok ragot vesznek fel, pl. folt, folt-ok, folt-o-tok (folt-tok helyett); gond, gond-ok, gond-o-tok (gond-tok helyett); hant, hant-ok, hant-o-tok (= hant-tok); ok, ok-ok, ok-o-tok (ok-tok); húr, húr-ok, húr-o-tok (húr-tok). Ezen szabályt követik az ak, ek, ěk, ők többesragu nevek, az illető hangzóikra nézve, pl. ház, ház-ak, ház-a-tok; kép, kép-ek, kép-e-těk; szěm, szěm-ěk, szěm-ě-těk; kert, kert-ěk, kert-ě-tek; ököl, ökl-ök, ökl-ö-tök; csűr, csűrök, csűr-ö-tök. b) Oly jelenidőbeli igék többesszámu második személyében, melynek törzse két mássalhangzóval végződik, mint: áld, áld-o-tok, (áld-tok); olt, olt-o-tok, (olt-tok); irt, irt-o-tok, (irt-tok); szalaszt, szalaszt-o-tok, (szalaszt-tok); fogyaszt, fogyaszt-o-tok, (fogyaszt-tok). Ezen o-nak a vékonyhangu igékben ě vagy ő felel meg, pl. rejt, rejt-ě-těk; kezd, kezd-ě-těk; dönt, dönt-ö-tök; küzd, küzd-ö-tök; ereszt, ereszt-ě-těk; füröszt, füröszt-ö-tök. c) Néha mány vány névképzők előtt, pl. tart-o-mány, hagy-o-mány, tud-o mány, ing-o-vány, irt-o vány: de a vékony hanguakban mindenkor nyilt e: süt-e-mény, küld-e-mény, lel-e-mény, vél-e-mény, tel-e-vény, jöv-e-vény stb.

[24] Lásd „K” gyökhang.

[25] Czuczor – Fogarasi

[26] Nyitott „e”

[27] Friedrich Klára után: Ember: Az első „e” az elődöket jelenti, az „m” a táplálást, a b a babát, a gyermeket, majd a második „e” az ember szót, végül az „r” a rendet. Az EMBER tehát az elődök által táplált gyermek, aki ennek a tápláléknak segítségével válik emberré, de csak úgy őrizheti meg emberségét, ha megtartja Isten és a Természet rendjét.

[28] Mások origónak mondják.

[29] Lásd „R” gyökhang.

[30] Friedrich Klára után: (R). Jelentése: REND. Már a legrégibb hitregékben is a rend csap össze a rendetlenséggel. A sumer ékiratos teremtéstörténetből tudjuk, hogy Apszú és Tiamat, az ősapa és ősanya rendet, nyugalmat, békét, csendet szeretett volna a Földön, azonban a zűrzavar és hangzavar keltői és kedvelői ellenük fordultak. Az akkád Marduk darabokra szaggatta Tiamat ősanyát, ahogyan később Koppány fejedelmet szaggatták darabokra a rendetlenség és zűrzavar követői

[31] Lásd „N” gyökhang.

[32] Többszöröződés, szorzat, zigóta, rossz szó az osztódás, mert akkor, két félre kell osztani legalább, de itt az új nem változik, az teljes egészében tartalmazza az eredeti tulajdonságait.

[33] Lásd „Z” gyökhang.

Kromek Pál
2014.

 

Google+

Kromek Pal

Article source: http://blog.kromek.hu/?p=6295